Nem tudsz mindenkinek megfelelni

Szandra a nevem. Anyám belehalt a szülésbe, miközben engem világra hozott. Apám innentől inni kezdett és engem okolt anyu haláláért. Nagyon szerette őt, engem nem. Kirúgták a munkahelyéről iszákossága miatt. Nekem kellett dolgoznom rá és mostohahúgomra. Hugimmal szerettük egymást. Egészen addig a napig felnézett rám...

Mikor 14 lettem beleszerettem egy fiúba. Nagyon romantikus módon vesztettem el vele a szüzességemet. Úgy éreztem szép a világ, bár apunak egyre több pénzre volt szüksége a , és a cigi is egyre drágább lett.
Találkoztam egy előkelő úrral, akinek elmondtam, hogy miért kell nekem dolgoznom ilyen fiatalon. Ekkor voltam 15. A férfi azt mondta semmi gond, ilyen szépség sokkal több pénzt is kereshet, ha okos. Nem akarok kurva lenni – mondtam neki. Ő azt felelte, csak előkelő helyekre kell utazgatnom, előkelő üzletemberekkel kísérőként.
Első munkám során egy 40 körüli pasinak kellett a lányaként utaznom a fővárosba és részt vennem vele együtt különböző étkezéseken, múzeumlátogatásokon... Nagyon kedves volt és tényleg úgy viselkedett velem, mintha a lánya lennék. Semmi illetlenség, de nagy apai szeretet. Élveztem, mert apámtól mindig erre vágytam. Hogy szeressen engem.

Sok pénzt kaptam érte. Apám kiborult mert azt hitte kurva lettem. Ennyi pénzt ő sosem látott egyben. Nem hitt nekem mikor elmeséltem a munkám neki. Hugim elhitte és kérte, legközelebb őt is vigyem magammal. Mondtam, hogy megkérdezem a férfit, a munkaadómat. Ő azt válaszolta, hogy vigyem el hozzá és majd meglátja.
Egy másik alkalommal egy hétre kellett elutaznom hajóval, szintén egy apa lányaként. Ennek a férfinek viszont volt egy tőlem pár évvel idősebb fia. Ez a férfi nem szeretett engem, viszont a fiának igyekezett mindent megadni.
Egy alkalommal utazásunk harmadik napján, szokatlan hangokat hallottam „apám” kajütjéből. A kerek ablakon belesve láttam, hogy szörnyű dolgokat művel a férfi a saját fiával. Kikötözte és a farkát szájába adta. Amikor az nem akarta azt tenni, megpofozta. Erősen. a srác és ezután már nem ellenkezett. A férfi a seggébe is berakta neki. A fiú arca éppen az ablak felé fordult, így minden érzelmet láthattam rajta. Azt is észrevettem, hogy közben neki is felállt a farka. Apja nem segített a gondján. Szörnyű volt, de nem tehettem semmit azon kívül, hogy eltitkoltam előlük, hogy tudok erről. Nap közben ez nem lett volna nehéz, mert mindketten ugyanúgy viselkedtek mint eddig egymással és velem is. De amikor együtt fürdőztünk a sráccal és állandóan hozzámért a keze, mondtam neki, hogy hagyjon békén. Hosszan elbeszélgettünk és ekkor elmondtam neki, hogy tudom, hogy mit tett vele az apja. Nem akartam, de mégis sikerült neki kiszedni belőlem. Erre ő szomorú lett és mondta, hogy apja már egy ideje így használja őt, de nem akarja, hogy bárki tudjon róla. Azt is mondta, hogy apja tudja, hogy a fia a lányokat szereti, és ezért, meg figyelemelterelésként hoztak magukkal engem is. Én még mindig szerelmes voltam a srácba aki elvette a szüzességemet. De megsajnáltam a fiút, azt a sok szörnyűséget látva és szeretkeztem vele. A negyedik naptól aztán sokszor megvigasztaltam őt. Nagyon jól bírta a szeretkezést velem. Hosszan és kedvesen, mintha igazán szerelmes lenne belém. Eleinte tényleg csak a vigasznyújtás volt ezzel a célom, de még aznap este rájöttem, hogy mennyire élvezem vele is a szexet. Imádtam a csókját, a faszát magamban és a tenyerét rajtam bárhol is érintett meg.
Éjjel aztán megint kilestem őket és másnap ismét vigaszt kért tőlem a srác. Megadtam neki.
Utazásunk végén a fiú apja a munkaadómnak egy sokkal nagyobb összeget adott mint amennyiben megállapodtak. Azt mondta neki, hogy azért, mert annyira kedves voltam a fiának és lehet legközelebb is „kibérel” majd engem. A tárgyaláson én is jelen voltam, egyből megkaptam belőle a részem. Felvetettem neki, hogy van egy húgom is, ha esetleg ketten kellenénk... Az mondta, majd átgondolja.

Ettől kezdve még volt pár megrendelés nekem, innentől azonban a munkaadóm nem vigyázott annyira rám. Többször is akik kibéreltek és a negyedik ilyen eset után mondtam a férfinak, hogy abbahagyom, mert csak kísérőként szerettem a munkát, de kurvaként már nem. Beleegyezett és bocsánatot is kért. Azt mondta, hogy sajnálja. Megemlítette, hogy ugyanaz a perverz férfi szeretne a húgommal együtt mindkettőnket kibérelni, de most nem utazásra számítana, hanem csak otthonában kéne lennünk, négyesben velük. Részt kellene vennünk a rendezvényeiken és helyi eseményeken és étkezéseken. Dupla pénzt ajánlott, mint amit legutoljára kaptam. Ez a lehetőség megragadta a képzeletem. Részben mert eszembe jutott, hogy a fiúval szexelni nem volt rossz, bár hugimmal gondoltam nem tesz ilyet, hiszen tőlem úgyis megkap mindent. Húgomnak is tetszett az ötlet és így legalább bizonyíthatja majd, hogy a munkám, nem a kurvaság, mint apu gondolja. Belementünk hát. Én úgy gondoltam, hogy ezek után abbahagyom, mert a srácom, szerelmem már egyre több időt akart velem tölteni és felmerült benne is ugyanaz, mint apuban, hogy talán megcsalom őt. Hugim neki is bizonyíthatja hát, hogy ez nem igaz és akkor vele is minden rendben lesz megint.
Csakhogy már érkezésünk első napján csalódnom kellett.
Délután „apunk” – mert húgomnak és nekem is így kellett szólítanunk őt – elbeszélgetett velem és elmondta, hogy tudja miként vigasztaltam a hajón a fiát. Azt is mondta, hogy reméli a hugim is kitesz magáért. Mondtam, hogy ez nem volt az alkuban és csak „kísérőként” vállaltuk a munkát és ha neki ez nem felel meg azonnal elmegyünk. Erre ő, hogy semmi gond, nem fognak hugival semmi olyat tenni amit nem akarna ő is. Cserébe nekem ma helyt kell állnom egy felnőtt partin és azt akarja, hogy a fia is ott legyen. Beleegyeztem, mert nem tudtam volna mit mondani a húgomnak és a pénz is kellett.

Este álarcosbált tartottak. Hugit elküldték aludni. Engem legalábbis erről győztek meg. Adhattam neki egy jóéjt-puszit az ágyában.
Ezután át kellett öltöznöm egy nagyon lenge cuccba, szemet takaró álarcban és táncolni kellett a megjelent nagyjából 10-12 férfi előtt. A „bátyám ”is ott volt. Tánc közben szinte minden férfi hozzám ért itt-ott, simogatott ahol ért. Eleinte nem volt feltűnő és véletlennek hittem. Aztán egyikük meghívott egy italra az asztalához és valami finomat ihattam, amit addig sosem. Pár perc múlva rám tört valami kimondhatatlan éhség. Vágytam minden pasira, akire rápillantottam. A szememben is tükröződhetett valami ebből, mert a két férfi akikkel egy asztalnál ültem először az asztal alatt simogatták a combom és miután széttártam nekik a combjaimat, amennyire asztal alatt tudtam, már ott is simogattak, dörzsöltek. Egyikük aztán megcsókolt. Nagyon jól esett és vágytam a másiktól is erre. Fokozatosan bátorodtak az érintéseik és addigra már nyíltan tapogattak és ujjaztak. Nem kellett sok idő, egyikük lesöpörte fél kézzel az asztalt, a másikuk hanyatt felfektetett rajta és simán belém csusszant.
Miután végzett sorra jöttek a többiek.
Fél szemmel láttam, ahogy az ál-bátyám szeme elkerekedik a döbbenettől, és el akarja fordítani a fejét rólunk, de az apja nem hagyta. Sokkal később, miután már a többi férfi mindenféle pózban megbaszott – volt mikor egyszerre elöl-hátul és a számban is voltak –, és mindenem tele volt ragacsos síkos nedvükkel, ál-apánk odavezette a fiát és , hogy ő is belém tegye. Erre az időre nagyon szégyelltem magam. Ma sem tudom mi ütött belém és miért hagytam. Nemcsak hagytam, én is azt akartam. Akartam azokat a felnőtt hozzám képest öreg faszokat. Mindet ínyencfalatnak gondoltam akkor, de ez elmúlt mire a srác belém került. Eleinte lassú és lágy lökésekkel kezdte, aztán annyira bevadult, hogy már a nyakam is szorongatta, azt hittem megfulladok. Néha jókora pofont is kaptam tőle „Nesze te kurva” felkiáltással. Később én lehánytam őt, mert már mindentől undorodtam, ő meg sírva, kielégülten borult rám.
Másnap kerültem mindenkit, csak hugimmal akartam lenni. Sajnos ekkor derült ki, hogy becsaptak, megint. Hugim végig látta mit tettem, és mit tehettek meg velem. Rám kérdezett:
– Jó volt?
– Mi?
– Amit éjjel csináltál? Mindent láttam, mert apu felébresztett, és azt mondta nézhetlek ahogy táncolsz, ha nem szólalok meg. Ehhez bele kellett egyeznem, hogy gyengén megkötözzenek és szájpecket is kaptam. Nem fájt, és nem bántott senki, de annyira akartalak látni, hogyan táncolsz... De miért csináltad? Azt mondtad nem vagy kurva.
Nem tudtam mit válaszolni, csak az igazat:
– Nem tudom mi ütött belém. Erre nem számítottam, és ezt nem is akartam. Eleinte...
– Talán az italba kevertek valamit.
– Semmi rossz ízt nem éreztem.

Ál-apámmal próbáltam egyezkedni, hogy mi most elmennénk és nem is kell fizetnie, de kinevetett. Azt mondta, neki ez nem pénz, csak pár garas, de azt akarja, hogy a fia lássa, minden nő kurva. Ha el akarsz menni, nem akadályozlak meg téged. „Elég lesz a húgod is biztosítéknak, meg az a videó, ami este rólad készült. ” Hugi nélkül nem mehetek haza. Apa – az igazi – megölne.
Aznap nekem volt még egy gyengédebb fajsúlyú „műsorom”, amit nem akartam megcsinálni, de apu azt mondta, ha én nem, akkor majd a hugi... Emiatt belementem.

Másnap este viszont pár ismeretlen férfi a kastély parkjában szó nélkül elkapott és megkötözött, elég vadul és erősen. Fájt és zsibbadt is a kezem-lábam, de semmit sem tehettem. Szájpecket is kaptam és bevonszoltak egy szobába, odakötöztek egy székhez és úgy helyeztek el, hogy a szomszéd szobára lássak. Rémülten láttam, hogy az ugyanaz a helyiség mint amiben addigi táncos akcióim folytak.
Akkor még jobban megijedtem, mikor a hugimat láttam ugyanúgy felöltöztetve mint első nap engem besétálni. Nem mosolygott, nagyon komoly volt. Beszélt is ál-apánkkal, de nem hallhattam mit, mert hangjukat elnyomta a teremben a zsivaj és messze is voltak.
A táncot is rémült szemekkel kezdte hugim, de egyre jobban belelendült és látszott rajta, hogy élvezi. Mikor elhallgatott a zene, Ál-apánk oda lépett mellé és nem engedte elmenni.
– Hölgyeim és uraim. Ez a szép lányka megkért, hogy vetessem el a szüzességét. Nem mondhattam ilyen kérésnek nemet, de nem tudhatom, én tetszenék-e neki, no meg apa-lánya kapcsolat a családunkban nem divat. Jó apa lévén azonban, meghívtam Önöket. Lányom, válaszd hát ki, aki tetszik és megkapod. Mindegyikük tartozik nekem egy szívességgel bár egészen biztosan enélkül is megtennék ezt neked.
Hugim elsápadt és halkan mondott valamit, gondolom azt, hogy nem akarja. Megkapta a nemleges választ tétovázva rámutatott hát egy aránylag fiatal, de hozzá képest még így is idős férfira. Ez a férfi aztán a szemünk láttára valóban elvette a szüzességét. Ebbe is majdnem beleőrültem, mert láttam hugin menyire fájt neki és mennyire nem akarta ezt. Én vittem bele ebbe, de semmit sem tehettem ellene. Reméltem, ennyi elég lesz mára. Reméltem, holnap meg tudunk szökni mindketten, mert ekkor már tudtam, hogy menekülnünk kell.
Sajnos elkéstem, mert a szörny-munkaadónknak ennyi nem volt elég.
Hugimmal ugyanazt próbálta eljátszatni, mint első nap velem. Egészen addig a pillanatig be is vált a terve, amíg egyszer a hugim nem került olyan helyzetbe, hogy egy alatta levő férfin lovagló pózban feküdt, miközben hátulról dugta egy másik nagyfarkú férfi, aki egyszercsak erősen megmarkolta és hátrarántotta hugim haját. Valami reccsenés hallatszott és a két férfi megállt. A levegő lehűlt a teremben és csend lett. Munkaadónk kapott észbe először és halk hangon adta ki az utasítást a testőreinek, hogy takarítsák el innen a szemetet. A szemét alatt drága húgomat értette. Halott volt, ahogy a férfi megrántotta hirtelen a haját, eltörte a gyenge nyakát.
A szájpecek miatt nem tudtam sikítani, és a kötelek miatt szabadulni. Azonban valahogy sikerült eltörnöm a saját bal kezem és a jobb lábamat a szabadulási kísérleteim közben. Nem tudom mennyi idő telt így el, mert egy idő után magába fogadott a megnyugtató sötétség.
Ez a sötétség nem tartott soká, gondoltam, mert a rémálom visszatért. Nem lehetett valóság. Nem okozhattam saját húgom halálát.

Egy kórházban tértem magamhoz. Ekkor tudtam meg, hogy balesetet szenvedtem és valaki az utcáról vitetett be a kórházba. Nyugtatók hatása alatt álltam.
Talán pár nap vagy több is telt el amikor az a férfi aki felkarolt és kísérő munkát adott meglátogatott és elmondta, hogy előbb hugimat találták vízbe fúlva, majd igazi apám e hír hallatára öngyilkos lett. Mondtam neki, hogy húgom nem fúlt vízbe. De nem hagyta, hogy részleteket mondjak el neki, azonnal otthagyott és jött egy nővér aki ismét benyugtatózott.

Amikor meggyógyultam – látszólag –, kitettek a kórházból, mert elfogyott a pénzem és senki nem finanszírozta tovább az ápolási díjamat. Tulajdonképpen semmi más nem maradt nekem, csak a bűntudat, hogy szeretteim halálát okoztam és a fájdalom emiatt. Lakásom se volt. Akit addig szerelmemnek hittem, elhagyott és talált magának mást. Nem csodálkoztam rajta. Soha többé nem élveztem a szexet vele. Egy ilyen lökött csajjal nem csoda, ha nem is akart többé szexelni.
Ismét az a férfi „segített” ki a bajból. Szerzett munkát, de mostantól kifejezetten olyat, ahol akár szexre is használhattak. Az jobban fizet – mondta és igaza lett. Nem élveztem ezeket, de úgy tettem mintha, és mindenhol sikerem volt. A férfiaknak mindig tetszett a testem és bizonyos műveltségre is szert tettem. Utóbbit annak a kísérő munkának is köszönhettem, aztán mikor rájöttem, hogy egy műveltnek tűnő nő többet kereshet, önmagam kezdtem képezni. Fél éven belül összejött annyi plusz pénz, hogy a törések nyomait sikerült plasztikai műtétekkel majdnem nyomtalanul eltüntetni. Az a kis maradék heg még szexisebbé tett egyik-másik pasi szemében. Újabb fél év elteltével önállósíthattam a tevékenységem. Luxus-prosti lettem, eközben testedzés gyanánt eltanultam többféle harcolási sportot, technikát. Amikor ezen gyakorlatok közben felhívták a figyelmem olyanra, hogy ezzel a fogással nagyon vigyázni kell, mert véletlenül meg is ölhetjük a sporttársunkat, én azonnal tökéletesítettem ezeket a mozdulatokat otthon egy bábun gyakorolva.

Tíz év múlva országunk egyik leggazdagabb embere lettem, mert a munkámból befolyt összegeket nem herdáltam el, hanem befektettem. Eleinte brókereket és cégeket bíztam meg ezzel, de itt is hamar rá kellett jönnöm, hogy a nyereség nagy része nem az enyém marad, ha nem én csinálom. Magam belevágni se időm, se kedvem nem volt, viszont volt az ügyfelek között egy pasi, aki talán belém szeretett, vagy más okból, de elfogadta az ötletem, hogy csináljunk egy közös befektetési céget. A céget ő nagyon gyorsan felfuttatta és már ekkor is gazdagnak számíthattam volna. De tudtam, hogy nekem ennyi nem elég, ennél több kell a tervem megvalósításához. Ebben egy igazi baleset is a segítségemre volt, amikor ez az üzlettársam meghalt és rám hagyott mindent, mert élő rokona nem volt.
Ekkor abbahagyhattam volna a luxus-prostituált foglalkozásomat. Továbbra se élveztem a többségét, bár néha sikerült elfeledkeznem magamról és a gondjaimról és rám talált egy-egy orgazmus. De nem ezek miatt nem hagytam fel vele, hanem vezeklésül. Vezekelni valóm pedig már sok volt. Egyre több, mert a meggazdagodás megkívánta néha azt is, hogy némelyik ügyfelemen gyakoroljam az általam kifejlesztett gyilkolási technikáimat, miután rábírtam őket egy-egy nagyobb vagyonrészük örökösnek való jelölésemre. Mindig nagy sírással és drága temetéssel jutalmaztam e baleseteket. Egyikük – látszólag – a lépcsőn esett le, másikuk a kádba fulladt bele vagy hatása alatt. Azokra az időpontokra mindig jól keresett pár szegényebb fickó, akiknek egyébként juttattam a prostituáltként szerzett csillogásomból is. Ők mindig biztosítottak alibit. Természetesen egy-egy ilyen ügy elcsitultával, tragikus módon némelyikük belefulladt a folyóba vagy éppen egy csatornába. Mindig csak olyanok, akik megpróbáltak megzsarolni, több pénzért, vagy másért. Velük nem volt gondom. Aki erősebb lett volna nálam arra ráeresztettem egy bérelhető kidobólegényt. Fizettem neki, de be is adtam egy történetet arról, hogy az a fickó engem brutálisan megvert és . „A szemét! ” – mondták ilyenkor és örömmel végeztek vele. Senki sem találhatott kettejük között kapcsolatot, emiatt veszélytelen volt az akció.
Ilyen módon lettem országunk egyik leggazdagabb embere nagyjából tíz év alatt.
Harminc év körüli csinos nőként is jó parti lettem volna, de nem volt szükségem férjre, elkötelezettségre. Meg akartam ölni a démonaimat előbb. Talán majd utána...

Elérkezettnek láttam az időt a leszámolásra. Bajom egyik okozójaként azt a férfit jelöltem meg, aki látszólag segített nekem kísérőként való felfuttatásomban. Nem rá haragudtam azonban annyira, hogy a halálát kívánjam, hanem húgom gyilkosaira. Miattuk halt meg apám is.
Létrehoztam egy különlegesen kiképzett egységet. Vegyesen állt férfiakból és nőkből. Olyanokat kerestem meg, akiket leszereltek a rendőrségtől, katonaságtól. Akinél okként: engedetlenség miatt lefokozva, elbocsátva szerepelt. Meghívtam őket beszélgetésre, vadászatra. Amikor kiderült egyikükről, hogy a túlzott brutalitását álcázták engedetlenségnek, felajánlottam neki egy emberre való vadászat lehetőségét. Mindig volt olyan versenytársam, akinek erre az időre véletlenül vendégül láttam egy-egy nő rokonát vagy ismerősét. Nem feltétlenül tekintette magát mindegyikük vendégnek, de nem igazán volt választásuk. Zömmel olyanokat választottam, akik csinosak voltak. Kor nem számított, csak a relatív szépségük és az említett versenytársam kötődése a személyükhöz. Lány, feleség, barátnő... Ők nagyszerűen megfeleltek vadnak. Kaptak félóra előnyt és egy kést. Akadt olyan buta aki egyből ellenünk mert fordulni. Velük én voltam kénytelen végezni, nem túl finoman, ám gyorsan és hatékonyan. Szemléltettem ezzel azt a leendő alkalmazottam előtt, hogy talán ellene is meg tudnám védeni magam.
Ezután a következő „vad” már menekült és a vadászat során mindig köteles volt a vadász szexuálisan kielégíteni az elejtett vadat, mielőtt brutalitásra, majd halálra került volna sor. A vadtól is neki kellett megszabadulnia. A feltétel az elégetés volt, hogy egyben vagy darabokban, az nem számított. Akadt olyan is akinek ízlett némelyik vad sült combja vagy mellehúsa. Ezeket a menekülés kezdetétől videóra vettük és a vad haláláig nézőként mindig részt vettem bennük. Ez is a vezeklésem egyik módja lett.
Természetesen mindegyikben akkora volt az önbizalom, hogy ezután alkalmazottként jó fizetést is kapott, hogy nekem dolgozzon és eszébe se jusson ellenem fordulni.
Ilyen emberekből lett hát a végrehajtó osztagom. Ezek közt mindegyiknek volt specialitása. Mindegyiknek más. Volt aki hackelés területén, mások fegyverszakértőként rendelkeztek kiemelkedő tudással. A harchoz mindegyik jól értett. Edzettek is szabadidejükben egymással és néha velem is. Mindegyikük előélete nyitott könyv lett számomra, de én magam megtartottam előttük a titkaim.
Egyik nő alkalmazottam története annyira meghatott, mert hasonló volt az enyémhez, hogy neki majdnem kitárulkoztam. Szerencsére meg tudtam állni, és emiatt megmaradhatott a főnök-beosztott viszony egy speciális formája. Viszont egyedül vele volt rendszeresen szexuális kapcsolatom. Vele jól éreztem magam és neki se volt ellenére a velem eltöltött idő. Gyakran ki szex után vagy helyett egy-egy fiúcskát, aki valamelyik engedetlen politikai vagy gazdasági érdekeltségemnek igyekezett keresztbe tenni. Az ezekről készült felvételeket aztán rendszerint megkapták az érintettek, megnevezve egy ezt követő listán a számukra még fontos személyeket. A felvételekről mindig a kedvesem gondoskodott. Nő létére ugyan kemény csaj volt, de a fő specialitása mégis a hackerkedés volt, annak mindenféle módjával tisztában lévén. Ő vágta meg a videókat és ő juttatta el a „címzetthez” azokat. Sose tudták hivatalosan kapcsolatba hozni velünk, ám mégis mindegyik tisztában volt a kilétünkkel.
A „testőr” csapatunk létszáma időközben nagyon megnőtt. Fizetésükre is jutott bőven az általuk kitermelt pénzből. Bár hűségüket szexszel is biztosítottam. Sok mindennek alávetettem magam ezek közben. Vezeklésképpen. Addigra barátnőmmé avanzsált kedvesem vigyázott mindig az életemre. Egyszer kellett csak egy pasit lelőnie, mert túl messzire ment. Szerencsére még azelőtt lelőtte, mielőtt a nyaki ütőerem átvágta volna a fickó, bár így is elég mély vágást ejtett nyakamon, amit nem kis pénzbe került plasztikázni. Azaz került volna, ha erre az időre nem rendelkeztem volna pár magánklinikával is.

Elérkezettnek láttam hát az időt több mint tíz évvel húgom és édesapám halála után, hogy elfogassam és a több hektáros saját tulajdonú szigetemre „kéressem vendégségbe”, rémálmaim okozóit.
Ezen a szigeten volt kórház, üdülőpark, kastélynak beillő hatalmas építmény katakombákkal, több úszómedence és a sziget öbleiben kialakított strand is. Gyönyörűen zöldellő buja fák és pár tisztás bennük, határaikon túl pedig mindenféle borított rétek. Nem mindegyik strandon volt azonban érdemes megmártózni a csábítóan kéklő vízben, mert egyikbe piranhákat, másikba emberevő cápákat telepítettek, elszeparálva a természetes vizektől. Azt is el tudtam érni, hogy a legtöbb térképről lekerült e sziget. Tehát zavartalanul élhettünk itt vendégeimmel, akiknek eleinte majdnem teljes szabadságot adtam. A feltétel annyi volt csak, hogy tekintsék vendégnek magukat, azaz nem hagyhatják el a szigetet. Ezzel azt akartam elérni, hogy lássák, senki sem segíthet rajtuk.
Volt, aki a hatóságokat értesítette amit mi rájuk hagytunk. Nem volt nehéz azonban a hatóságot meggyőzni a bejelentés alaptalanságáról, így nem tettek lépéseket az érdekükben.
Volt, aki hevenyészett, bérgyilkosokból álló „hadsereget” próbált szervezni a kiszabadítására. Ezek mind „csemegének” számítottak a saját testőrségem számára.
Egy hónapig tartott ez a fajta szabadságuk. Lelkiekben megtört emberek váltak belőlük, ám egyiknek se jutott eszébe bocsánatot kérni. Pedig mindannyian tudták, miért is vannak nálam. Nem mintha megbocsájtottam volna, de maga a tény, hogy nem tartják magukat bűnösnek, felhatalmazott engem, hogy ne is gondoljak bocsánatra. A holtakat nem tudták volna feltámasztani, és a múltat se tudták meg nem történtté tenni.

Elsőként azzal kezdtem aki húgom balesetét okozta. Nem, nem szimplán ugyanolyan módszerrel, az túl könnyű lett volna neki. Lassabb halált terveztem számára, hogy legyen ideje átgondolni tetteit.
Levezényeltem az egész társaságot oda, a piranhás öbölbe, ahova előzőleg ügyes szerkezetet telepíttettem. Olyat, amihez egy nagyobb állatot vagy embert lehetett erősíteni és a halaknak eledelül . Nem feltétlenül kellett gyorsan ereszteni az ennivalót. A kis halacskák imádták azt is, ha részletekben falatozhattak. Ezt demonstrálandó, aránylag gyorsan beleengedtem egyik vendégünk kedvenc kutyusát. A kutyust azért gyorsan, mert szerencsétlen állat semmiről sem tehetett, csupán rossz gazdihoz került. A halaknak így is ízlett, pár perc alatt lerágták a húst a csontig róla.
– Eddig volt baleset – mondtam – Ezután pedig ítélkezés és végrehajtás. Ezennel statáriumot hirdetek és én leszek a bíró. A segédeim pedig esetenként a végrehajtók. Ennél az elsőnél fenntartom magamnak a jogot a végrehajtásra is.
Ennél az ítéletnél hófehér, félig átlátszó ruha volt rajtam, fejemen töviskoszorú, pár fehér virággal, az ártatlanság szimbólumaként. A vendégeimet immár túszokká, rabokká minősítettem és megkötözve vezettettem a helyszínre.
Már a demonstráció közben s után is felháborodott, szörnyülködő kiáltásokat hallattak, de nem törődtem velük. Sokáig nem fognak kiabálni, ezt tudtam én és ők is sejthették.
Még mindig volt olyan köztük akik olyanokat kiabáltak, hogy ehhez nincs jogom.
– Nincs? Ugyan miért ne lenne? Minden áldozatnak törvényes joga van az önvédelemre. Én áldozatnak érzem magam. Én okoztam testvérem és édesapám halálát, bár közvetve ti is. Elsőnek én vezekelek ma. Bemutatom mivé váltam. Amivé ti változtattatok engem. Én ugyanis nem ezt akartam. Családról, szerelemről férjről, gyerekekről álmodoztam. Az is az én bűnöm, hogy szerelmem elhagyott. Őt meg tudom érteni, ezért nincs közöttetek. Neki nincs mit megbocsátanom. Inkább nekem kéne tőle bocsánatért esedeznem. Megtettem egykor. Gondoljátok, hogy meg tudott bocsátani? Nem! Miért kéne hát nekem bocsánatot mutatnom azok felé, akik nem is kértek erre? Ebből kiderült számomra, hogy ti nem is tartjátok magatokat bűnösnek. Én viszont igen. Olyan bűnösöknek, akiktől meg kell védeni másokat. És önmagamat. Az önvédelem jogán, tehát mind megkapjátok az ítéletet tőlem. Nála – mutattam az előttem térdeplő férfira, aki eltörte húgom nyakát – személyesen érintett vagyok. Végignéztem és nem tettem semmit hugim halálakor. Én vittem bele abba a kísérő munkába. Meg kellett volna védenem, de nem sikerült – itt elcsuklott a hangom, de erőt vettem magamon és folytattam – Viszont biztosítanom kell, hogy miattatok soha többé ne történhessen hasonló senkivel. A rémálmaim nem biztos, hogy megszűnnek ezzel, de talán csökkenni fog a bűntudatom. Lássátok hát, miként kezdem én a vezeklést.
Intettem egy előre megbeszélt jellel testőreimnek, akik a rabokra feltették a szájpeckeket. Nem akartam, hogy bármi megzavarja az előadást.
Két szelídebb testőröm hozzám lépett és letépte rólam a ruhát. Szabályosan minden bevezetés nélkül. Ezután minden másik jelenlevő testőr kapott bájaimból ingyen. Azt is megengedtem, hogy akinek az volt a fétise, kevés vért is vegyen tőlem. Szinte mindegyiknek volt olyan, emiatt mire végeztek velem, már sok sebből .
Testileg egyáltalán nem élveztem. A síkosításig szerencsémre eljuttatott a vágy, de orgazmus nem adatott meg nekem, csak a fájdalom. Nem védekeztem. Azt se bántam volna ha meghalok. Tudtam, ha véletlen baleset történne, barátnőm megnyomná a gombot és a sziget elpusztulna.
Túléltem azonban, bár nem lehettem szép látvány a rabok utálkozó, szörnyülködő és testőreim csillogó tekintetéből ítélve.
– Nos, hogy láttátok mivé váltam általatok, következzen az ítélet – szóltam annyira hangosan, amennyire tőlem tellett abban a pillanatban.
Megkértem két alkalmazottamat, hogy erősítsék fel a férfit, húgom gyilkosát az emelő szerkezetre. Amikor elkészültek, levetettem a szájpeckeket mindenkiről. Róla is, majd lassan centinként eresztettem bele a vízbe. Először a lábait etettem fel a halakkal, majd kiemeltem, hogy lássa mindenki milyen gyenge az emberi csontozat. A hugim gerince se bírt akkora terhelést.
A kiterjedt szitkozódás és sikoltozás közben beállítottam automatára a készüléket. Innentől már mindenki csak nézett hangtalan. Egyedül az elítélt sikoltozott ameddig tüdejébe nem került víz. Aztán már tüdeje se volt, hát sikoltozni sem tudott.

Az ítéletet követően hagytam két nap pihenőt mindenkinek. Regenerálódnia kell a tudatnak is, nem csak a testnek.
Ezután naponta egyszer mondtam ítéletet. Soha senkinek nem mondtam el, ki lesz a következő. Azt úgyis mindenki kitalálta, hogy nem éli túl. Talán emiatt és talán amiatt, hogy mégsem voltak olyan erősek, mint hitték magukat, hárman önkezükkel vetettek véget életüknek. Számítottam rá és nem véletlenül hagytam nekik erre lehetőséget. Persze nem mindenkinek. A fő bűnösök, az ál-apám és az ál-bátyám, na meg a segítő szándékú férfi, aki bevezetett a kísérő foglalkozás (escort) tudományába... Nos, nekik nem volt ilyenre lehetőségük. Őket utoljára hagytam, ezáltal is fokozva bennük a reményt, hátha mégis életben maradhatnak.
A húgom meggyilkolásakor jelenlevő összes férfi és nő, valamint házas, vagy élettársaik elég szép számot tettek ki. Pár hónap szórakozás a hadseregemnek és megannyi vezeklés nekem.
Nem volt két egyforma ítélet. Aki az egykori eseményen nem volt jelen, csak éppen rossz párt választott magának, annak gyors halála volt. Nos... Aránylag gyors. Őket csak abban találtam bűnösnek, hogy párjukat nem akadályozta meg ilyen eseményeken való részvételben. Őket nem engedtem . Csak szimplán és megfojtották, vagy elvágták a nyakukat. A nem kizárólag nőkre vonatkozott. Akadt olyan ember az elit egységemben, akik a férfiakat részesítették előnyben. Valamint pár nő is szívesen vállalt tevékeny szerepet az ítéleteim végrehajtásában.
Az egykori eseményen jelen volt felszolgálók, szobalányok, inasok bűne szintén csak annyi volt, hogy nem avatkoztak közbe.
A tevékenyen részt vállalók viszont nem úszták meg ennyivel. Volt akinek sikerült egész nap életben maradnia és a végén megkegyelmeztem nekik és élve dobattam oda a halaknak, vagy a cápáknak. Az előzőek nyomait is ekként tüntettük el, miután meghaltak.
Az utolsó három személy közül ál-bátyám volt, akinek a legkisebb volt a bűne. Ő ugyanis néha gyengéden bánt velem, de apjának nem tudott ellentmondani. Ezért őt nem ítéltem olyan súllyal el, sőt, hagytam rajta pár szelídebb testőrnőmet is élvezkedni. Nem állítom, hogy sértetlen maradt ezen akciók közben, ám utasításom szerint addig semmi extra dolgot nem művelhettek vele, ameddig ejakulációja legalább egyszer be nem következett. Ennek elérése miatt a második utasítás, amit kiadtam, az volt, hogy a nemi szervét nem érheti károsodás. Nem haraphatták le a faszát, és össze se törhették a golyóit. Mindig hagytam neki kellő időt ahhoz, hogy a következő végrehajtó merev állapotba tudja neki hozni. Ezt ex-kedvesem bírta öt-hat órán keresztül, csak ekkor adtam engedélyt a lányoknak az ízletesebb testrészei elfogyasztására. Páran marakodtak ugyan az egy szem leharapott farkincán, de mikor rájuk szóltam, abbahagyták és rágcsaként megosztoztak rajta. A golyókból ízletes pörköltet készítettek, amit csak azért nem ettem én is, mert a lányok kevertek hozzá más húsdarabkákat is – kinek mi volt a kedvence. Na meg... Egy kannibál nem lehet ítélő bíró, másképp mindenkit meg kéne ennie.
Hasonló jókban részesítettük a megmaradt két rabunkat is. Egyikük ugyan megkérdezett, amikor még meg tudott szólalni, hogy miért nem én leszek nála is a végrehajtó, de én készen álltam a válasszal.
– Azért mert engem már régen megrontottál. Ennél jobban nem tudnál.

Miután a szigeten mindennek vége lett, barátnőmmel magánrepülőre ültünk. Jó pár mérföldre eltávolodtunk, amikor eltüntettem a sziget nyomait. Messziről néztük, ahogy a múlt eltűnik.
– A többieket miért? Mit fogunk csinálni ezután?
– Nos, a többiekkel muszáj volt gyors ítéletet mondani, mert ők segítettek ugyan nekem, de nem ingyen. A másik ok, hogy ez soha nem derülhet ki. Mert időközben rájöttem, hogy mindenkinek nem tudunk megfelelni. Ha apám annak idején megelégszik azzal a pénzzel, amennyit a becsületes munkámmal kerestem, nem álltam volna be eszkort lánynak, és hugim ma is élhetne. Neki meg szerettem volna adni minden tőlem telhetőt, ám neki ez se volt elég, továbbra sem engem szeretett. Amint tudomására jutott másik lánya halála, azt nem tudta elviselni. Pedig nekem mindig azt mondta, hogy az én anyumat imádta jobban, nem a hugimét. Hugim csak baleset volt a szemében. Mégis ő lett a kedvence. Én is szerettem, ne érts félre! Nagyon bánom, hogy engedtem a kérésének és a pénzsóvár apámnak. De neki se tudtam megfelelni. Csalódott bennem, pedig tudta, hogy akkor nem saját jó szántamból, hanem hatása alatt állva tettem, amit mások akartak. De még így se tudtam megfelelni ál-apámnak sem, kellett neki a húgom is. Talán ő is csalódott bennem.
– Nem kérdeztél rá erre tőle?
– Te bíztál volna az őszinte válaszában azok után, amit már tudhatsz?
– Talán nem.
– Ezért nem is érdekelt a véleménye. Csak a tények. A tény pedig, hogy nem feleltem meg neki valamiért. Az ok mindegy, amiért kevésnek tartott.
– De ők ott a szigeten, mind hűek voltak hozzád. A barátaink voltak!
– Ha téged megkérnélek, hogy öld meg a szomszédot ismeretlenül, mert megfojtotta a macskám, megtennéd?
– Tudod, hogy igen. Szeretlek és nem a pénzért.
– És ha azt kérném, hogy engem ölj meg?
– Nem tudnám megtenni. Azt hiszem inkább magam végezném ki. Nem félek a haláltól, mert tudom, hogy az is az élet része. Csak az ostobák félnek, pedig azt senki sem kerülheti el.
– Kivéve, aki meg se születik. Mondjuk egy miatt. De ezzel megadtad a kérdésedre a választ. A szigeten levők nem a barátaink voltak, hanem az alkalmazottaink. Nem szerettek minket és ha pénzt kaptak volna értünk, ugyanazt tették volna velünk, mint bárkivel. Hogyan felelhetnék meg nekik úgy, hogy életem végéig megőrizzék a titkom? De tettem más lépéseket is ez ügyben. Időben átmentettem minden vagyonom egy másik személy nevére. Az a személy hamarosan megszületik egy teljesen új személyazonossággal, egy melegebb földrészen, a hugijával együtt, egy ottani plasztikai klinikámon. Hogy tetszik ez az ötlet neked hugim?
Válaszként hozzám bújt és megpuszilt.