Szerelmem anyával 5. rész - Évforduló anyával

A karácsony olyan időszak, amely tele van emlékekkel. Gyerekkori emlékek a játékokról, a Santa Claus-ról, a karácsonyfáról, az éneklésről és a mindenféle karácsonyi finomság elfogyasztásáról, a képek néha szinte elborítanak. Számomra ezek az emlékek anyámat jelentik, a legszeretőbb és leggondosabb nőt, akit valaha ismertem. Valóban, anya a boldogság forrása, amely megáldotta az életemet.
Ugyanilyen erősek az emlékeim anyáról és rólam, valamint az első közös karácsonyunkról, mint szeretőkről. Örökké velem marad a kép, amikor meztelenül áll előttem, és megvilágítja a háta mögött az ablakon túl hulló hó enyhe visszfénye. Meztelenül egy paplanon a karácsonyfám alatt, széttárt lábakkal, ahogy szeretkezünk. Ezek olyan emlékek, amelyeket mindig kincsként fogok őrizni, és létezésük reményt ad, hogy még sok hasonló emlékem lehet.
Három nappal karácsony előtt eljött Chicagóba, hogy hazahozzon. A hagyományoknak megfelelően itt maradt éjszakára, hogy el tudjunk menni vásárolni. Soha nem jutottunk el a nagy áruházakba vagy a bevásárlóközpontokba. Azt az éjszakát és a következő nap nagy részét ágyban töltöttük, szeretkeztünk és hallgattuk az időjárás-jelentést.
Kicsit kevesebb, mint egy hónap telt el azóta, hogy szeretkeztünk. Hazavitt a hálaadás napjára, és valóban hálát adtunk azért, hogy a hosszú ünnepi hétvége nagy részében kettesben lehettünk, miközben az apám és a testvéreim szarvasvadászatra mentek Michiganbe. Kimentek az ajtón, mielőtt a hálaadásnapi vacsorát megemésztették csütörtök délután, így anyu és én maradtunk a házban a következő három csodálatos napra. Azt hiszem, a ház minden szobájában szeretkeztünk kivéve azt a rendetlen gödröt amely az öcséim hálószobája volt. Mindketten fájtunk egy kicsit, amikor hétfő reggel visszavitt Chicagóba, de még így sem tudtunk betelni egymással.
És annak ellenére, hogy csak egy hónapig voltunk távol, újra érezni a puha és meleg testét olyan volt, mint az ember, aki majdnem szomjan hal, hirtelen egy gyönyörű oázisban találja magát. Hagytam, hogy anya zamatos teste elvarázsoljon. Most negyvenhárom évesen szebb volt mint valaha. Alakja nem volt annyira feszes, mint egy évvel ezelőtt, de még mindig gusztusos szépséggel bírt nehéz, kissé lógó melleivel, vastag, széles mellbimbóival, amelyek könyörögtek, hogy szopják őket. Lábai izmosak és formásak, közöttük pedig a sűrű szőrű muffja, amely nedves, tüzes kincses barlangját rejtette.
Nem kellett más, mint hogy lássam kéjes tekintetét, barnászöld szemeit, amelyek olyan szeretettel és szenvedéllyel néztek rám, vagy egyszerűen belélegeztem természetes illatát, amikor hosszú, fekete hajába temettem arcomat; a jázmin csipetnyi lélegzete olyan izgalomba hoz, ahogy senki más nem tud. Anya a vágy megtestesülése egy szexi, öt láb, öt hüvelykes keretbe csomagolva. Nem látom be, hogy egy egészséges férfi hogyan ne tudna azonnal beleszeretni.
Örültem, hogy a december 22-i estét vele szeretkezve tölthettem, a puncija szorosan a farkamra, a lábai pedig a hátamra szorultak, a lakás megtelt szenvedélyes kiáltásainkkal, miközben megpróbáltuk pótolni az egy hónapnyi távollétet. Egymástól. A szerelmes szavakon kívül ritkán beszéltünk. Dugtunk. Ehhez nem kellett beszélnünk, szívvel és lélekkel összekapcsolódtunk, és tudtuk egymás gondolatait, ahogy egymás szemébe néztünk, és úgy dugtunk, ahogy csak két szerelmes tud.
Amikor megálltunk, hogy levegőhöz jussunk, izgatottan hallgattuk az időjárás-jelentést, de sajnos nem volt kilátásban egy második csoda: a karácsonyi hóvihar. Kisebb vágyakozással indultunk haza másnap délután. Ennek ellenére minden pillanat, amit ketesben töltünk, tökéletes, és élveztem az utat vissza szülővárosomba, Illinois nyugati részébe. Karácsonyi dalokat hallgattunk a rádióban, és anyu, aki egy hosszú, egyik oldalán felhasított farmerszoknyát viselt, szórakoztatott ahogy lassan felhúzta a lábát felfedve a combjait és végül vad, vastag bozontját.
– A mama finom karácsonyi csemegét a fiának, ha éhes – anya. Két ujjával szélesre tárta vastag ajkait, és felfedte a pinája kedves, csillogó rózsaszín bensőjét.
Odapillantottam és megnyaltam az ajkaimat.
– Mindig éhes vagyok rád, de nem vagyok benne biztos, hogy egyszerre tudok puncit bámulni és vezetni. – Nagyon nehezen tudtam az úton tartani a szemem. – Tudsz engem hibáztatni? Lehet, hogy le kellene húzódnom valahova?
Kuncogott és eldőlt az ülésen, a szoknyája még mindig a dereka körül volt, és felfedte szőrös ölét.
– Nem, John. Vezess tovább, és én magam fogok cselekedni.
Éreztem, hogy megkeményedek, amikor anya visszacsúsztatta a kezét a lába közé, és elkezdte kényeztetni magát, és egy, majd két ujját belecsúsztatta nedves fogságába. A másik keze az ágyékomra talált, és megsimogatta a növekvő erekciómat a farmerom alatt.
Elismerően dorombolt, részben attól, hogy tetszett neki, amit a nadrágomban talált, részben pedig attól, hogy simogatta az amúgy is nedves punciját. Miután talán egy percig játszott önmagával, lassan a számhoz emelte az ujjait.
Orrlyukaim kitágultak, miközben beszívtam édes, illatát. Az ajkaimra nyomta síkos, punciszagú ujjait, én pedig a számba kaptam és tisztára nyaltam. Soha nem kóstoltam még olyan finom nőt, mint anyám. Nedve finomságába belekeveredett egy csipetnyi saját spermám, nem meglepő, mivel tegnap délután egy óra és ma két óra között legalább ötször árasztottam belé a magomat.
A következő órában így haladtunk, anya egy-két percig ujjazott, aztán hagyta, hogy leszopogassam a nedveket az ujjairól. Fokozatosan nyöszörögni és sóhajtozni kezdett, ujjait erőteljesebben ki-be mozgatva a puncijába, megtöltve a kombi belsejét szexi illatával. Izgalmas volt nézni, ahogy örömét leli, és megízlelni izgalmát, amikor a gyümölcslé minden egyes összetevője szó szerint csöpög az ujjai közül.
A nap már lemenőben volt, a fény pedig gyengült az autónkban, ahogy anya végül felkiáltott az orgazmikus élvezettől, kétségbeesetten a saját ujjaihoz görnyedve, és végül ejakuált. Gyenge volt a forgalom – és a kétsávos út egyenes-, így amikor anya a mellettem lévő ülésen mocorgott, egyik kezemet levettem a kormányról, és felcsúsztam a puha combján, ujjaim átfésülték sűrű, göndör szőrét, majd bejutottam a forró, átázott puncijába.
Felkiáltott, most már két további ujj is izgatta.
– Kettőnk keze már majdnem egy ököl – hangom kissé kihívó volt
Anya csak zokogni tudott válaszul, amikor a másik kezét a csuklómra szorította, és ujjaimat előre-hátra kezdte mozgatni, amíg az orgazmusa egy magasabb síkra emelkedett, és ott görcsölt a mellettem lévő ülésen, pillanatra elveszve örömében.
Ujjai a számban pihentek, én pedig leszopogattam őket. Felegyenesedett, megcsókolta az arcomat és a nyakamba harapott. Amikor befejeztem az ujjai letisztítását keze az ágyékomhoz esett, és aggódva simogatta a sajgó farkamat.
– Menj le az útról, fiam. Most! Nekem is meg kell kóstolnom téged – sóhajtott.
A szerencse velem volt, és egy kis vidéki templomot láttam előttünk. Leálltam a parkolójába, jóval távolabb az úttól. Anyát elkapta az izgalom, és még mielőtt leparkoltam volna az autót, sebesen csatolta ki az övemet, miközben a tapogatózó ujjaimon vergődött. Eltávolodtam a kormánytól, egy mozdulattal lehúzta a cipzáram és a keze kiszabadította fájó farkam. Felnyögtem várakozástól, éreztem lágy leheletét, majd a nedves nyelvét, és azt ahogy lenyelnek. Anya – végre! – elkezdett szopni.
Nyögései elfojtottak és lágyak voltak, elhalkította, az ajkai közé ékelődő farkam Az ujjaimmal ösztönöztem, ahogy ki-be merítettem őket a párás puncijában, felfelé görbítve őket. A G-pontját kerestem.
– Istenem, anya! Imádom a szádat!
Felnyögtem. Újra és újra szopta, újra és újra megforgatta a nyelvét a makkom körül. Nevetnem kellett. Minden bizonnyal a megfelelő helyen voltam, hogy elküldjek egy hálaimát, amiért megengedte nekem a kiváltságot, hogy a szeretője lehetek.
Már csak a tudat, hogy anyu pináját ujjazom a kis templom előtt, izgalmas volt, és hirtelen meg kellett kóstolnom egyenesen a forrásból. Felemeltem, elnyúltam az ülésen, és az arcomra engedtem a csöpögő nőiségét, nyelveztem ahol csak tudtam, felszippantva a punciját elárasztó nedveket. Két ujjammal széthúztam a puha redőit, és újra elkezdtem keresni az érzékeny helyeit.
Megnyomtam a megfelelő ponton, és ő boldogan felsikkantott, ahogy a puncija hirtelen elöntötte az arcomat a nedveivel, miközben ismét orgazmusra késztettem. Fokozott erővel szívott, és egy ilyen hosszan tartó izgalom után készen álltam, hogy felrobbanjak. És meg is tettem.
– Jövök, anya! – nyöszörögtem, miközben hanyagul fellefetyeltem az ízletes nedveit.

Hosszú percek teltek el, mindketten kiélveztük a saját orgazmusunkat. Nem volt hajlandó lemondani a péniszemről, amíg ki nem szívta és le nem nyalta a spermám minden maradék cseppjét. Amikor tudtam, hogy nem bírja már tovább a tapogatózó ujjaimat, kicsúsztattam őket remegő puncijából, és teljesen tisztára nyaltam mindet.
Csókolóztunk, szorosan átöleltük egymást, miközben egymáson ízleltük magunkat. Sokáig öleltük egymást, gyönyörködtünk szerelmünkben, és mindketten néma köszönetünket fejeztük ki egymásért Istennek.
– Ez egy csinos kis templom, igaz, John?
– Igen, kicsit a régi kentuckyi templomodra emlékeztet – válaszoltam.
– Egyszer, fiam – suttogta – egy napon a feleséged leszek Isten és mindenki előtt egy ilyen gyülekezetben.
Még a kora esti sötétedésben is láttam a tüzet anya szemében. A szenvedélyt, amitől a szívemet mindig elöntötte az iránta érzett szeretet és vágy, valahányszor csak láttam.
Megint magamhoz húztam, egy gyengéd szerelmes csókra.
– Igen, hozzám fogsz feleségül jönni. Úgy lesz, de ha hallom is, hogy hangosan kimondod, az olyan lesz, mint a világ legjobb karácsonyi ajándéka.
Anya szinte dorombolt és a karjaimba olvadt, és újra csókolóztunk, amíg a hideg levegő kezdte lehűteni a kocsit, majd vonakodva ismét hazafelé indultunk.

Amint megérkeztünk a házhoz odahajolt hozzám, újra megcsókolt, nyelve az enyémmel táncolt, majd játékosan megnyalta az orrom hegyét, mielőtt kimondta volna:
– Van egy meglepetésem a szobádban.
Amikor megkérdeztem, hogy mi az, csak mosolygott:
– Várj és meglátod.
Odabent a családunk fogadott bennünket. Fiatalabb ikertestvéreim kötelezően megboxoltak kicsit, apánk pedig felnézett a székéből, majd egy korty után morcosan azt mondta:
– Azt hittem, időben hazaérsz, hogy vacsorát főzz, Carrie. – A konyha felé intett. – Pizzát rendeltünk. Maradt néhány a konyhában.
Anyával huncut pillantást váltottunk, és anya válaszolt:
– Nem, köszönöm, John és én ettünk valamit az úton.
Ültünk és csevegtünk egy darabig, beleértve öcséim dolgát, akik a felső évfolyamba érkeztek.
A májusi vizsgákra készülve átnéztem a saját iskolai fejlődésemet. Szokása szerint apám gúnyosan felhorkant:
– Igen, négy elvesztegetett év, és sok pénz megy a lefolyóba. Sok sikert, hogy elhelyezkedj valahol! Apa a szemét forgatta.
Normális esetben elvörösödtem volna, és valószínűleg elhagyom a szobát. Valójában azt terveztem, hogy először egyedül anyuval osztom meg ezt a hírt karácsonyi meglepetésként, de a pillanat túl édes volt.
– Valójában apa, több cég is megkeresett és már két állásajánlatom is van.
Anyára néztem, és hozzátettem, miközben szemei elkerekedtek a meglepetéstől.
– Az egyik cég Lexington közelében található Kentucky államban nem túl messze attól ahol felnőttél.
Anya kezei a szájához repültek, és egy pillanatra azt hittem, hogy sírni fog. Aztán átjött a szobán és megölelt.
– Ó, John! Ez csodálatos, egyszerűen csodálatos! – Jó érzés volt, és furcsa is, hogy így megölelt engem apa előtt. Tetszett.
Anya megfordult, és az öregúrra nézett.
– Az ég szerelmére, legalább gratulálj a fiadnak!
Apa enyhén ingerültnek tűnt, de felállt és kezet fogott velem.
– Jó, hm, munka. Örülj, hogy most már fizetheted az ellátásodat.
Megfordult, és a lépcső felé indult, és valamit motyogott arról, hogy manapság a világ a pokolra kerül.
Anya újra átölelt, arcon csókolt. Az ikrek hátba ütöttek, és lementek a pincében lévő hálószobájukba. Amikor betöltötték a tizenhárom évet, könyörögtek anyunak, engedje őket odaköltözni, hogy több helye legyen a kombinált szemétnek. A súlyzók, a ping-pong asztal, az ágyaik és a különféle sportolási rendetlenség között inkább úgy nézett ki, mint egy tesztoszteron árnyalatú mindenes bolt, semmint egy hálószoba. De ha, ez boldoggá tette őket...
Anyával felmentünk az emeletre. Pillanatnyilag egyedül, kezeink egymásra találtak, ahogy felmentünk a lépcsőn.
– Készen állsz a meglepetésedre? – kérdezte anya, amikor a régi szobámhoz értünk.
Felvontam a szemöldököm és körbenéztem. Hallottam, ahogy az öregem a folyosó fürdőszobájában vacakol.
– Most, itt, mindenkivel a közelben?
Anya mosolyogva azt mondta:
– Nos, legalábbis a meglepetés első részét. – Az ajtóm felé mutatott. – Menj csak, John.
Kinyitottam az ajtót és megálltam kissé elképedve.
– Azta! – Ott volt a szobámban egy teljes méretű karácsonyfa, az ablak mellett, amely az utcára nézett. Feldíszítették és kivilágították.
– Anya, ez gyönyörű. – Valamiért megdobbant a szívem, amikor annyi emlék áradt szét bennem a múlt karácsonyról.
– Hát nem ez a legostobább dolog amit valaha láttál? – Apa szólalt meg mögöttünk. A vállunk fölött a fára nézett, majd undorodva megrázta a fejét.
– Egy fa is elég rossz, de édesanyád úgy gondolta, hogy aranyosan fog kinézni itt fenn is egy. Hagyta, hogy a hangja falsettre emelkedjen, és azt mondta: – Karácsonyinak tűnik!
Anya figyelmen kívül hagyta őt, rám nézett, tele szenvedéllyel és szeretettel.
– Szeretem. Nem, imádom! – válaszoltam. – Köszi anyu! – Odahajoltam és megcsókoltam a szája sarkán.
Anya arca kipirult, részben a szeretetem szinte pimasz kifejezésétől, részben pedig az irántam érzett szeretetétől. Egyikünk sem fordított különösebb figyelmet apára, miközben a lépcső felé tartott, és azt motyogta:
– Ti ketten egyformák vagytok: a felhők között hordjátok a fejeteket. John határozottan a TE fiad, Carrie.
Anya keze ismét az enyémhez kapcsolódott, amikor apa eltűnt a földszinten, és az ölelésembe húzta magát.
– Igen, te határozottan az ÉN fiam vagy, John... És még sok minden más is, hála Istennek.
– Szeretlek, anya – válaszoltam, és úgy csókolóztunk, ahogy csak a szenvedélyes szerelmesek tehetik, szorosabbra fonva ölelésünket, amíg nem éreztük, hogy szívünk egy ütemben dobog. Amikor végre elváltunk, mindketten mélyen lélegeztünk. Az elmúlt pár napban ugyan megpróbáltuk kielégíteni egymás iránti étvágyunkat, mégis mindketten olyan izgatottak voltunk, mint a nászutasok, hogy újra találkozhassunk egymással.
– Nagyon szeretem ezt a fát. Karácsonyi hangulatú! Hm, és ez csak a meglepetésem első része? Mondasz erről valamit?
Anya végigsimította a kezét a farmerom lüktető dudorán.
– Türelem, fiam, soha nem tudhatod, mit hagy a Mikulás a karácsonyfád alatt karácsony reggelén.
Válaszolni próbáltam, de hallottuk a telefon , és néhány pillanattal később az apám már üvöltött:
– Carrie, a telefon! Azt hiszem, a nővéred.
Anya megforgatta a szemét, majd újra megcsókolt: – Később, fiam.

A következő nap rendkívül zsúfolt volt, mert anya sietve a karácsonyi vacsorához készült. A segítségem ellenére ritkán tudta elhagyni a konyhát. Persze valószínűleg lelassítottam, amikor megálltunk, hogy megcsókoljam amikor csak alkalom adódik.
Reméltük, hogy egy kis nyugalomban lesz részünk, de karácsony estéjén apa összes cimborája is a családdal foglalkozott, és még a kedvenc bárja/tekepályája is korán bezárt. Ráadásul apa néhány rokona a városban élt, egész nap ki-be jártak, és nagyon nehéz volt megpróbálni megölelni anyát amikor egy adott pillanatban fiatalok randalíroznak a házban.
Az este elég csendesen ért véget. Az ikrek elmentek a barátaikkal szánkózni, apa pedig durcásan végigitta a 12-es csomag , miközben karácsonyi témájú tévéműsorokat nézett. Anyuval a kanapén ültünk, olyan közel egymáshoz, amennyire az illem megengedi. Tíz óra körül elkezdett esni a hó, és az időjós hamarosan megerősítette, hogy karácsonyi havat kapunk. Nem annyit, mint a tavalyi hóvihar, de reggelre jó öt-hat centi hó várható.
– Szóval, aludjatok gyerekek. A Mikulás már úton van! – mesélte vidáman az időjós.
Apa tiltakozása ellenére anya minden lámpát leoltott, kivéve a családi karácsonyfát, és ő és én a nappali nagy ablakán keresztül néztük a hóesést, miközben apa ivott, és felváltva nézte és szundikált a „Karácsonyi ének” című film egyik verzióján. A félhomályban, ahogy néztük a gyönyörű hóesést, anya keze valahogy utat talált az enyémbe. Elképesztő, hogy mennyi szeretetet lehet kommunikálni egy kéz gyengéd megszorításával.
Éjfél előtt nem sokkal anya bejelentette, hogy lefekszik. Felállt, odahajolt, és gyengéden megcsókolt a szám sarkában:
– Szeretlek, John-, és jó éjszakát kívánt az Öregnek. Valahol a tizedik vagy tizenegyedik környékén járt, és amit válaszolt, az már nem volt igazán érthető.
Néztem, ahogy az öreg Scrooge karácsony reggel felébred, hogy újrakezdje az életet, és apámnak boldog karácsonyt kívánva én is felmentem a szobámba. Nem voltam álmos, ideges és kanos voltam, mert tudtam, hogy ő is ezen a folyosón van. Becsomagoltam az ajándékokat, az egyiket a karácsonyfa alá tettem. Olvasgattam egy darabig, végül csak lekapcsoltam az összes villanyt, de a karácsonyfámon nem, és elnyúltam az ágyamon pólóban és rövidnadrágban, és néztem, ahogy a lámpák pislognak és a hó hullik az ablakon keresztül.
Hajnali egy közelében hallottam, hogy az ikrek hazajönnek. Nevettek, kuncogtak, egy kicsit zajosan, ahogy a konyhában botorkáltak. Hallottam, ahogy anya ajtaja kinyílik, és lépteit a folyosón, majd le a lépcsőn. Gondolom, leverte a fiúk a lázadását, mert az utolsó zaj, amit tőlük hallottam, az volt, hogy visszavonultak az alagsori hálószobájukba.
Kis idő múlva újra hallottam a lépcsőn és a folyosón, megállva az ajtóm előtt. Éreztem, hogy hevesebben ver a szívem, ahogy halkan kopogtatott az ajtón, majd belépett, és csendesen becsukta maga mögött. Vonzó volt, mint mindig, annak ellenére, hogy régi flanel köntösét viselte, ami azóta volt meg neki, amióta az eszemet tudom. Nehéz paplan volt a karjában, amit egy székre hajított.
– Boldog karácsonyt, fiam – mondta visszafojtott hangon. – Boldog évfordulót, édesem.
Kibontotta a köntöse övét, majd lerántotta a válláról. Gyorsan felültem, amint megláttam a testét, áttetsző fehér selyembe öltözve.
– Emlékszel erre, John? – kérdezte kéjes csillogással a szemében.
Egy pillanat alatt lent voltam az ágyról, alig öltözött anyámhoz rohantam, és gyönyörködtem, ahogy dús teste kitölti a szinte átlátszó hálóinget. Mély kivágású, szinte teljesen szabad rálátást nyújtott a melleire, a mellbimbók megduzzadtak és kiemelkedtek. A géz-szerű anyag nem nagyon tudta elrejteni formás lábait vagy a porcelán combok között rakoncátlankodó szőrszálakat.
A karomba vettem.
– Az első éjszakánk szerelmesként. – mondtam meghatottságtól telített hangon. – Most is olyan gyönyörű vagy, mint az első éjszaka.
Megcsókoltam, ajkaim a nyelve érintésére nyíltak, a számba szívtam, és a sajátommal simogattam. Szorosabbra húztam az ölelésem, anyát magamhoz húzva és éreztem, hogy teste melege összeolvad az enyémmel.
A csókunk mintha örökké tartott volna, mintha attól féltünk volna, hogy ez lehet az utolsó, és addig kell tartanunk, ameddig csak lehet. Nyelvünk őrülten kavargott egymással, a légzésünk pedig egyre nehezebb lett, ahogy nőtt szenvedélyünk. Már éreztem izgatottságának illatát, amely felfelé árad a nedves puncijából keveredve a mindig jelenlévő jázmin illattal. Egy édes illattal, amelyet életem végéig őrzök. A farkam megduzzadt a rövidnadrágomban menekülést keresve anyám szerető öléhez nyomódva.
Amikor a csókunk végül véget ért suttogva zihált:
– Szerelmeskedj velem. Karácsony van, ez a mi éjszakánk. Szeress engem most azonnal.
A nyomaték kedvéért ismét az enyémre tapasztotta ajkait, buzgó csókjától szédültem, még akkor is, amikor a kezei már tapogattak, és elkezdték lehúzni a rövidnadrágomat.
A farkam kiszabadult, a kezében volt, elkezdte vele simogatni a hasát, és selyemmel borított testét az enyémhez nyomta.
– És ha elkapnak minket? – mondtam halkan.
Véget vetett a csóknak, és a fejemre rántotta az ingemet, ajkai a mellkasom csókolták, nyelve a mellbimbómon gördült át.
Újra megcsókolt, egy éhes csókkal, ami az ajkaimra harapott.
– Nem érdekel, John. Csak azt tudom, hogy ez az évfordulónk. Az első évfordulónk, és azt akarom, hogy a fiam dugjon meg, itt, most a karácsonyfánk alatt.
Egyik keze még mindig a felálló farkam köré fonódott, megfordult és a paplanért nyúlt amit hozott. Egy csuklómozdulattal kibontotta, és a fa irányába hajította. Újra hozzám simult, és amikor ismét szeretői csókba forrtunk, odasétáltunk a villogó fánkhoz. Anya keze gyengéden simogatta fel és le a lüktető péniszemet, és közben a lábával szétrúgta és kiterítette a takarót. Elsétáltunk néhány lépéssel az ágyig, ahol megragadta a párnákat, és a kiterített takaróra dobta őket.
– Szeretlek, John. Szeretkezz velem. Bassz meg, fiam! Bassz meg azonnal! Bassz meg, John! Bassz meg...
Szinte vallásos révületben suttogta erkölcstelen szavait. Leomlott a takaróra, lehúzott magával, majd hátradőlve, a lábai széttárva pihenni hívtak. Valahogy sikerült áthúznia a negligee-t a fején.
– Szeress, fiam. Ígérd meg, hogy karácsonykor mindig szeretkezni fogsz velem.
Megkönnyebbültem a testén, éreztem, ahogy a combjai hátrahúzódnak a csípőm mellett, felfelé mozdítja a csípőjét, a vastag, szőrös muffja csiklandozza a sajgó erekciómat majd felfelé nyomkodtam, hogy felfedezzem anya melegét, anya nedvességét és anya szükségleteit.
– Annyira szeretlek – mondtam, miközben éreztem, hogy a mellkasom rányomódik a telt melleire. – Boldog karácsonyt.
Utolsó szavam nyögve hangzott el, amikor a farkam rátalált sima és vágytól nyitott puncijára majd én nyomultam, és újra anyámban voltam, otthon, ahová tartoztam.

Felnyögött, és felemelte a fejét, hogy engem megcsókolva csillapítsa a saját sírását. Éreztem, ahogy a körmei a hátamba marnak. Egyetlen hosszú, lassú mozdulattal a farkamat mélyen a hüvelyébe merítettem. Felemelte a medencéjét, hogy találkozzon a farkam mozgásával, és segítsen gyorsabban mélyebbre jutni. Bokája megsimogatta a fenekemet, majd a sarkai belemélyedtek, ezzel még jobban megnyílt előttem, hogy a farkam mélyebbre kerülhessen.
Ez volt a tökéletes erotikus pillanat, amikor a szükséglet és a vágy örömmé válik leírhatatlanul finoman ahogy férfi és nő egyesül, hogy eggyé váljanak. A farkam belesüllyedt forró hüvelyébe, ami körém feszült, szeretettel átölelve, ahogy elfogadott engem. Határozatlan ideig lebegtünk abban a tökéletes ölelésben, képtelenek voltunk és nem is akartunk megmozdulni, csókunk egyre szenvedélyesebb lett, és élveztük azt a gyönyört, amely minden szeretkezésünkkel egyre intenzívebbé vált.
Anya mellbimbói, amelyek amúgy is vastagok és duzzadtak, úgy tűnt, hogy még jobban felmeredtek, szúrták a mellkasom. Súlyomtól ellaposodott mellein keresztül éreztem, ahogy vadul dobog a szíve.
Ahogy a csókunk véget ért, és eszeveszetten kapkodtam a levegőt, a feje hátradőlt a párnán, szemei csaknem lecsukódtak, de mosolygott, a szexuális kielégülés lágy és szinte állati nyögése szűrődött ki ajkai közül.
A karjaim az övé alá kerültek, majd körbefontam őket, hogy megragadjam a vállát, kihasználva a pozíciót. Félig lassan kihúztam a farkam, majd visszadöftem a puncijába.
Ahogy csak a szerelmesek tudnak, elkezdtünk egyként mozogni. A farkam ki-be dugattyúzott a hívogató pinájában, miközben dolgoztatta a hüvelyi izmait, amelynek a selymesen síkos falai mohón tapadtak rám, létrehozva azt az egyedi, hihetetlenül kellemes súrlódást, ami egyre nőtt testünk minden egyes mozdulatával. Szemünk egymásra szegeződött, rövid, gyors, gyengéd csókokat osztottunk egymással, és hosszabb, szenvedélyes nyelves csókokkal váltogattuk, úgy tűnt, örökké tartanak. Anya karjai és lábai megfeszültek körülöttem, szorosabbra szorítva hirtelen megizzadt, síkos testünket.
A csókok között beharapta az alsó ajkát (ilyen egy szexi túlharapás! ), és sóhajtott vagy boldogan nyögdécselt. Ha a lökéseimtől hangosabb lett, én rohantam megcsókolni, ő pedig hagyta, hogy elhalkuljon az ajkamon. A párnára terülő fekete hajával angyalnak látszott, a fa fényei halvány bőrén játszottak, fokozva a szeme csillogását. Éreztem, hogy a szívem és a lelkem elveszik a tekintetében, magához ragad, a szeretetébe burkol, és többé soha nem enged el.
Örömünk feltorlódott, miközben szeretkeztünk. Mozdulataink felgyorsultak és intenzívebbek lettek. Anya puncijának folyékony lávája, amely beborította a farkamat, szétterjedni látszott, egymás iránti vágyunk lángjai végigszáguldottak ereinkben, felemésztve minket, miközben közelebb vittük egymást a tiszta, de vérfertőző szerelem és élvezet fellángolásához.
Anya nyelve a számba túrt, kétségbeesetten párbajozva az enyémmel. Elkezdett kiáltozni elsöprő örömében, amikor a legidősebb fia ismét orgazmushoz juttatta. Rátapadt a farkamra. A méhe kapujában voltam a szőrzetemig eltemetve, és éreztem, ahogy a saját orgazmusom áttör, miközben megmasszírozta a farkamat. Nedvesség özönlött, mintha édes és finom illatú olaj perzselő patakja fürdette volna a farkamat, és én válaszoltam a sajátommal. Megdagadt a farkam, majd elemi erővel töltöttem meg anya punciját a forró spermámmal.
Testünk még jobban összeszorult, és mintha megdermedt volna orgazmusunk édes pillanatában. Csókolóztunk, a nyelvünk összefonódott, kinyílt a szemünk, egymás lelkébe bámultunk, és láttuk azt a mély szeretetet, amit egymás iránt éreztünk. Vágyunkból és egymás iránti szükségünkből, és legfőképpen az egymás iránti szerelemből ragaszkodtunk egymáshoz. Mindketten tudtuk, hogy egymás karjában ott vagyunk, ahol lennünk kell. Most és mindörökké.

Amint megnyugodtunk, megmozdultam, hogy leemeljem a súlyomat, de ő megfeszítette a lábát, hogy megtartsa a szorítását.
– Fiam, tényleg az „Xxxxxx” cégnél fogsz munkát vállalni? Lexingtonban? Lexingtonba fogsz költözni?
Elmosolyodtam és bólintottam:
– Nem. A régi otthonunkba költözünk. Együtt.
Anya arcán könnyek gördültek le, egyszerre próbált nevetni és sírni. Csak annyit tudott mondani:
– Igen, együtt.
Az utolsó dolog, amire emlékszem, az volt, hogy anya a karomban pihen miután kicsúsztam belőle. Összebújtunk a paplanon én pedig lerántottam a takaróimat az ágyról, hogy betakarjam magunkat. Csak annyit suttogtam:
– Nagyon szeretlek, anya.
A feje a mellkasomon feküdt, keze a hasamon, közvetlenül a szeméremszőrzetem fölött. Megfordult, hogy megcsókolja az arcom:
– Szeretlek, fiam. Boldog karácsonyt.
Elaludtunk, egymás ölelésében. Mindent megtaláltunk, amire szükségünk volt a boldogsághoz.

Amikor felébredtem, kora reggel volt. Szürkés fény sütött be az ablakon, de még a félhomályos és borongós reggeli fény sem rontott anya szépségén. Anya mellettem feküdt, fejét a könyökére támasztva engem figyelt.
– Jó reggelt, édes – mondta halkan. Fölém hajolt, melleit a mellkasomhoz és az oldalamhoz érintette és megcsókolt, gyengéd szeretői csókkal.
– Boldog karácsonyt, anya – válaszoltam, és kinyújtottam a kezem, újra magamhoz húztam, hogy megcsókoljam. – Mennyi az idő?
– Még korán van. Egy darabig senki sem lesz fent.
– Mit csinálsz? – kérdeztem.
– Nézem, ahogy a fiam alszik. Nagyon szerettem nézni, ahogy alszol, amikor kicsi voltál. Kinyújtotta a kezét, és kisimította a hajamat a homlokomról.
– Hiányzott, amikor idősebb lettél. Örülök, hogy újra megtehetem.
Megint csókolóztunk, anya félúton fölém gördült, meztelen teste melegen és lágyan az enyémhez ért. Kicsit behúzódtunk a takaró alá, de mindketten tudtuk, hogy hamarosan el kell mennie. Mindenesetre remek volt karácsony reggel felébredni, megcsókolni és simogatni azt a nőt, akit szeretek.
Végül eljött a pillanat, amikor mindketten tudtuk, hogy anyának fel kell kelnie, különben felfedeznek minket. Utáltam ezt az érzést. Azt kívántam, bárcsak egyszerűen nyilvánosság elé tárhatnánk egymás iránti szerelmünket, de legbelül tudtam, hogy egyelőre meg kell elégednünk azzal, amink van.
Anya felült, a takarók lecsúsztak. Felemelte a karját, nyújtózkodott, és ezzel finoman felhúzta a melleit. Annyira szexinek tűnt, hogy nem tudtam ellenállni, hogy felnyúljak, és megfogjam az egyik izmos és húsos gömböt, és lassan megdörzsöljem a mellbimbóját az ujjammal.
Anya kuncogott, és lecsapta a kezem.
– Istenem, tudod, hogy ettől megőrülök. Jobb, ha elindulok, mielőtt az ikrek megmozdulnak, és reggelit keresnek.
Kinyújtottam a kezem és megfogtam a kezét.
– Várhatsz egy kicsit, anya. Azt hiszem, a Mikulás hagyott neked valamit a fa alatt.
– Ó, tényleg? – Benyúlt a takarók alá, és megtalálta a kemény farkam. Lassan megsimogatta. – Talán egy ekkora fát hozott nekem?
Boldogan sóhajtottam, de megfordultam, tovább nyúltam a fa alatt, és elővettem az ajándékot, amit előző este hagytam ott.
– Boldog karácsonyt, anya. – mondtam, és adtam neki egy puszit, miközben átadtam neki. – Ezt akartam neked adni, amíg egyedül vagyunk.
Kicsit megforgatta a kezében.
– Kicsim, nem kellett volna. – letépte a csomagolást, hogy egy kis, hosszúkás dobozt tárjon fel.
– John, mit csináltál? – mondta aggódó hangon. Kinyitotta és elkerekedett a szeme. Felemelte a dupla gyöngysort. – Te jó ég! Gyönyörűek! Fiam, túl sokat költöttél!
– Rengeteg túlóra és hétvége ősszel. – mondtam. – És tudod, milyen alkuvadász vagyok.
Őszintén szólva tényleg alku volt. A nyakláncot egy zálogházban találtam, és fél órát alkudoztam a kereskedővel, mielőtt megállapodtunk az árban. Jómagam nem éreztem túl sok pénznek, amit el kellett költenem, ráadásul a sok órányi plusz munka segített átvészelni azokat a hosszú, magányos heteket nélküle.
– Tessék, hadd segítsek.
Megfordult, én pedig a nyakába csúsztattam a gyöngyöket és rögzítettem a kapcsot.
Visszafordult, segítettem neki elrendezni a kis golyókat. Rájöttem, hogy egy meztelen nő szépségének javításáért keveset lehet tenni, de a gyöngyök... Ahogy a mellkasán pihentek, felhívták a figyelmet hibátlan bőrére és csodálatos, érett melleire... Úgy tűnt, hogy a gyöngyök is anyu természetes szexualitását dicsérték..
– Jól áll? – érdeklődött mohón. – Hogy néz ki?
Feltápászkodtam, és felkacagott, ahogy a már meredt péniszem megingott előtte.
– Gyere, nézd meg – mondtam, és felé nyújtottam a kezem.
A falon lógó tükörhöz vezettem. Anya a saját meztelen testét bámulta, ujját végighúzta a tincseken. Mögé álltam, és belenyomtam a farkam a puha feneke közötti hasadékba. Átkaroltam a derekát, és mindketten magunkat néztünk. Igen, van valami extra erotikus abban, hogy egy nő csak gyöngy nyakláncot visel. Megcsókoltam a vállát.
– Látod, anya? Gyönyörűen nézel ki.
Anya megborzongott, és visszadőlt rám.
– Nos, elmondhatom, tetszik, ahogy kinézek.
Ismét megcsodálta őket egy pillanatig, majd így szólt:
– Köszönöm, drágám. – Felvonta a szemöldökét, és megpróbált elkeseredett pillantást vetni.
– Én nem vettem neked ajándékot. – Megfordult a karomban, mellei finoman végigsöpörtek a bőrömön, mellbimbói kemények voltak, mint a gyémánt.
– Azt hiszem, én tegnap este megkaptam az ajándékomat. És nagyon, nagyon élveztem!
Anya keze végighúzódott a mellkasomon, és utat talált a kemény farkamhoz.
– Nos, talán most adhatok neked valami pluszt. Ráadásul még nem is reggeliztem, John.
Anya kicsúszott az ölelésemből, és guggoló helyzetbe süllyedt. Hadd mondjam el, anya soha nem nézett ki jobban. Felnézett rám gyönyörű szemeivel:
– Ha nem lennék annyira éhes a magodra, lehet, hogy kapnék egy másik gyöngy nyakláncot, John.
Az egész szájába befogadott, és felnyögtem, kezeim a fejét fogták, ujjaim összefonódtak sötét haja tincseivel. A karácsony délelőttjének növekvő fényében lenéztem a farkam látványra, amint anyám lentről bámult rám. Ahogy az ajkai elnyelték a faszomat, és nedvesen fel-le csúszott, a nyelve olyan dolgokat művelt a farkammal, amitől elgyengült a térdem. Miközben lelkesen szopott, finoman simogatta a golyóimat, és egyik körmével finoman megkarcolta azt az érzékeny, csiklandozó helyet közvetlenül a heréim mögött.
Anya valóban művész. Tisztában volt a szopás vizuális aspektusával is, ügyelt arra, hogy időnként feljöjjön levegőért, és hagyja, hogy kicsússzak a meleg, nedves szájából, simán vele siklott, hogy szemérmesen megnyalhassa és megcsókolhassa a farkam fejét. Pillanatra sem vette le a szemét az arcomról, egy szemtelen mosolyt villantott, és megmutatta, hogy ő is annyira élvezi ezt, mint én.
Aztán hangos cuppanással visszavett a szájába, ismét megmutatta, hogy képes mélyen torkolni, és addig vitte, amíg a szeméremszőrzetem meg nem csiklandozta az orrát. Amikor a farkam a torkába szorult, anya boldog, gurgulázó hangot adott ki, amitől kinyúltam, és megérintettem a falat, hogy megtartsam az egyensúlyomat.
Abban a pillanatban hallottuk mindketten, amint az Öregember jön fel a lépcsőn, csapkod és köhög. Elkezdtem visszahúzódni, de anya kezei gyorsan megszorították a seggem, ő pedig finoman megrázta a fejét, és tovább szívta a farkam, nem zavartatva semmilyen külső aggálytól. Sőt, miközben továbbra is szeretettel bámult fel rám, mosolyogni látszott, tekintete tele volt örömmel, és folytatta.
Hallottuk, hogy nyílik és csukódik a fürdőszoba ajtaja. Anya pillanatig sem lassított. Nyelve tovább táncolt a farkam búbja körül, ide-oda csavarodva, úgy ingerelve a hasítékomon, hogy éreztem, ahogy a nyomás növekedni kezd.
– Anya – mondtam halkan. – Jövök.
– Mmmmmmm! – dúdolta, és a nyelve tovább csapkodott a farkam feje fölött. Elemi erővel kezdett, szopni, úgy éreztem, hogy a farkam feje szétrepedt, majd azt, hogy zsibbadok és erősen lüktetve kiömlő forró sperma árasztja el a száját. Éreztem, hogy ajkai összeszorulnak a faszom körül, és bilincsbe zárnak, amíg lenyeli a magomat. Körmei enyhén belemélyedtek a seggembe, tovább szopott és nyelt. Nyöszörögtem a nyers örömömben, amikor anyám arcán a vérfertőző imádat kifejezése jelent meg.
Jóval azután, hogy kimerültem még szopott tovább ügyelve arra, hogy minden értékes cseppet magához vegyen amit csak tudott, majd szeretettel tisztára nyalt, és rám mosolygott.
– Ez annyira igazságtalan. Most jöttem rá, hogy ez a második karácsonyi ajándék, amit ma reggel kaptam tőled – mondta és megnyalta az ajkát spermával bekent nyelvével.
Talpra segítettem és adtam neki egy puszit, megízlelve magam kedves ajkain.
– Nincs rá panasz, anya. Imádom, ahogy a karácsonyt ünnepeled.
Mindketten tudtuk, hogy a szép karácsonyi reggelünk véget ért, de egyikünk sem akarta, hogy vége legyen. Tovább csókolóztunk, lesegítettem róla a karcsú és áttetsző kis semmi hálóruhácskát, majd őszinte sajnálkozással segítettem neki bebújni régi flanel köntösébe.
– Mindennél jobban szeretlek. Köszönöm az elmúlt csodálatos évet – még egyszer átöleltem a karjaimmal.
– Ez még csak a kezdet, fiam. Csodálatos éveket fogunk együtt tölteni. Szeretlek, John. Csókolóztunk, egy hosszú, lassú csókkal, aminek egyikünk sem akart véget vetni, de sajnos muszáj volt. A szívem megtelt egyfajta melankóliával, amikor csendesen kisurrant az ajtón. Bármely hely, amit anya nem dob fel a jelenlétével, mindig szomorúnak tűnik számomra.

Legnagyobb meglepetésemre, amikor lementem reggelizni, anya a gyöngyeit viselte. Sötétkék farmert viselt, amely kiemeli szép fenekét, és egy karácsonyi pulóvert, amely nagyon piros volt, kerek nyakkal, ami felhívta a figyelmet kéjes dekoltázsára és új gyöngy nyakláncára.
Egyedül voltunk, és adtam egy puszit a tarkójára, amitől felsóhajtott, majd egy puszit az ajkaira, amitől ismét megkeményedtem. Amikor átnyújtott nekem egy pohár narancslevet, azt mondtam:
– Gyönyörűen nézel ki, anya. De...
– De mit? – válaszolta anya.
– Mivel fogod ezt megmagyarázni?
Anya felhorkant, és a szemét forgatta.
– Kétlem, hogy az apád vagy a testvéreid egyáltalán észreveszik. – Anya odahajolt hozzám, és újra megcsókolt. – És ha igen, akkor elmondom nekik, hogy a csodálatos legidősebb fiamtól kaptam őket. Olyan heves eltökéltséggel nézett a szemembe, amitől a legtöbb férfi megremeghet.
– Egy csöpp zavar vagy szégyen sincs bennem. Egyikük sem bánik velem nagyobb tisztelettel, mint egy felbérelt szobalánnyal, talán még rosszabbul. Évekig éltem így, de te visszahoztál az életbe. Nem tetszik nekik? Basszák meg!
Be kell vallanom, a szavai felizgattak. Szeretkezni akartam vele akkor és ott. De hallottuk, amint apa köhögve és krákogva, felöltözve, de homályos szemekkel jött le a lépcsőn,.
Anya átnyújtott neki egy csésze kávét, és azt mondta:
– Boldog karácsonyt.
Az öreg motyogott valamit, ami úgy hangzott, hogy „Persze”, elvette a csészéjét, és visszament a nappaliba. Egy pillanattal később hallottuk, hogy bekapcsol a tévé. Anya ismét megforgatta a szemét, majd mosolyogva megcsókolt, nyelvét a számba csúsztatva. Csókolóztunk egymást átölelve, amíg lépteket nem hallottunk feljönni a pincéből.

Anya, a segítségemmel, elkészített egy bőséges reggelit, és a jó illata még az Öregembert is behúzta a konyhába. Miután elfogyasztottuk a reggeli lakomát, családunk visszavonult a nappaliba.
Anya ajándéka (és hivatalosan apáé is, bár biztos vagyok benne, soha ujját sem mozdította, hogy bevásároljon) zenei album volt az ikreknek, valamint a kötelező ruhák és borotválkozás utáni krémek. Az ikrek egy doboz csokoládét adtak anyának és ugyanazt a parfümöt, amit az elmúlt hat évben – nem azt, amelyet ő kedvelt.
Megkaptam az ikrektől az új albumaimat is és jegyeket a májusi Cubs-ra. Apának adtam egy antik forgó horgászcsalit, amelyet a chicagói South Side-i használt boltban találtam, és amely valóban működött. Azt hiszem, évek óta ez volt az első őszinte és boldog mosoly, amit az Öreg arcán okoztam. Valójában ki is mondta:
– Köszönöm, fiam.
Számomra ott volt a kölni is, egy márkás. Anya már régóta mesélte, hogy szexinek találta, amikor megérezte rajtam, egy gyönyörű pulóver és egy vadonatúj óra. Az óraház belsejében egy kis cetli volt, és éreztem, hogy az arcom kissé elpirul. Láttam ahogy anya gonoszul mosolyog rám. A feljegyzésben ez állt:
„Csak egy apróság, ami segít visszaszámolni az órákat, perceket és másodperceket, amíg szabadon szétbaszhatjuk egymás agyát. Örökké Szeretlek, Anya! ”
Tudom, hogy nagy vigyor volt az arcomon, amikor felkiáltottam: – Köszönöm!

Apa társaságkedvelőnek érezte magát, és ahogy a múltban oly gyakran tette, elismerte a jelenemet, és megszólalt:
– Örülök.
Anya szórakozottan mosolygott, és ravaszul kacsintott, amitől a farkam lüktetett az élvezettől.
Anya kissé meglepődött, amikor átadtam neki egy borítékot, és azt mondtam:
– Boldog karácsonyt, anya.
Kinyitotta és kihúzta a tartalmát:
– Jegyek Chicagóba a rock-koncertre! Szilveszter! John, honnan szerezted ezeket? Biztosan egy vagyonba kerültek!
Vállat vontam, és a legjobb chicagói akcentusommal azt mondtam:
– Ismerek valakit, aki ismer valakit...
Az igazat megvallva, a főnököm a cégnél, kapta a jegyeket, de a felesége már megszervezte a vacsorát valamelyik klubban szilveszterre, és eladta nekem.
– Te és apa bulizhattok Chicagóban idén újévkor.
Anya arca elkerekedett a meglepetéstől, amikor ezt kimondtam, de megnyugtatóan kacsintottam rá, és elkezdtem tízig számolni.
Eljutottam háromig, mire az Öreg felhördült:
– A pokolba is. Már vannak terveim. Már mondtam neked, Carrie. Felviszem a fiúkat jéghorgászni Minnesotába. Blairnek van egy kunyhója fent, abban fogunk lakni, akárcsak tavaly.
Anya nehezen tudta visszatartani a vigyort az arcán, és panaszos hangon nyafogott.
– Akkor mit csináljak? Nem mehetek egyedül!
Az Öreg vállat vont és hirtelen rájött, hogy mit kell tenni:
– Nos, január másodikán úgyis vissza akartad vinni Johnt. Menjetek fel korábban, és ő menjen veled. Ha már megvette neked a jegyeket.
Anya összeráncolta a homlokát, majd bólintott.
– Azt hiszem, megtehetném. John, mit gondolsz? Nem bánod, hogy anyáddal töltöd a szilvesztert?
Vigyorogtam és vállat vontam.
– Azt hiszem, nekem megfelel. Jól hangzik. – És ismét kacsintottam. – Boldog karácsonyt a Hamilton House-ban!

Később a nap folyamán újra a konyhában voltam anyuval. Az ikrek elmentek megnézni, hogyan készültek a barátaik a karácsonyra, apa pedig a focimeccset nézte az alvások között. Anya csodálatos karácsonyi vacsorát készített, én pedig segítettem neki feltakarítani a konyhát. Elmosogattunk, törölgettünk, belebújtunk a puszikba és az alkalmankénti csókokba.
Elraktuk az utolsó edényeket is, anya pedig a mosogatónak dőlt, miközben én csókoltam. Bármennyire is szeretem, ha anya punciját a farkam köré simítja, van valami, amit elmondhatok arról az édes és egyszerű örömről, hogy anyám az ajkait az enyémhez nyomja nyelvvel, vagy anélkül. A farmer borítású lábam ott volt kissé széttárt lábai között, és miközben csókolóztunk, lassan a combomhoz dörzsölte a dombocskáját. Még a szöveten keresztül is éreztem a melegét.
– Valaki azt hiszi, hogy okos – mondta, kezét a mellkasomon tartva. – Mit tettél volna, ha apád azt mondja elvisz a koncertre?
Nevettem, és a fejemet ráztam:
– Nem tudom. Pisztolypárbaj hajnalban? A győztes megtartja a világ legszebb nőjét? Végigsimítottam az ujjammal az arcán, majd a zamatos ajkain.
– Seggfej dolog ezt kimondani, de mindketten tudjuk, milyen az Öreg. Soha nem volt kétségem afelől, hogy szilveszterkor te és én együtt leszünk. És most önmagunk lehetünk, elveszve a tömegben, szeretőkként.
Megcsókolta az ujjamat, körbeforgatta ajkait, majd játékosan megharapta.
– Természetesen igazad van. Kicsit veszélyesen élünk, nem? – Szopta az ujjamat, lassan, mintha a farkam lenne, szeme mindig a szemembe nézett. Hagyta, hogy kicsússzak a szájából, karjait felemelte és a nyakam köré fonta.
– Muszáj, nem? Muszáj, mert arra használjuk, hogy együtt legyünk.
Akkor megcsókolt, száját hevesen az enyémre tapasztotta, nyelve éhesen kereste az enyémet. Szorosabbra húztam magamhoz, élvezve a teste lágyságát és melegét. Együtt akartunk lenni. Soha semmi nem volt ilyen jó. Szívünk mintha egyként dobogna, átvezette a vért a testünkön, űzte a buja gondolatokat, amelyek gyorsan felszították egymás iránti vágyunkat.
Nem először lepődtem meg azon, hogy a szenvedély futótüze miként csapott át mindkettőnkön. Gondolkodás nélkül, szó nélkül, elragadtak a közvetlen testi vágyaink.
Anya kezei a derekamra ereszkedtek, és a farmeremet kezdte babrálni. Hirtelen megszakította a csókot, a szánk között nyálcsík húzódott, miközben a szemembe nézett, és zihált:
– Most akarom, John.
Felemeltem a kezét, és a plafon felé fordítottam a tekintetem, készen arra, hogy felvezessem az emeletre. Anya megrázta a fejét, miközben kibontotta a farmeremet, és lehúzta a cipzáram.
– Azt akarom, hogy a fiam itt, most dugjon meg! – sziszegte. Kibontotta a saját farmerját is, és lenyomta a csípőjére, a bugyijával együtt. Csípős illat áradt felizgatott pinájából, és minden kétség vagy aggály azonnal kirepült az ablakon.
Anya kilépett a farmerjából, és elrúgta. Hihetetlenül erotikusan nézett ki. Deréktól lefelé meztelenül, kivéve egy aranyos fehér bokazoknit. Sűrű bozontja megcsillant a nedvétől, és ismét halkan felszisszent:
– Gyerünk, John. Add meg anyának, amire szüksége van. Kurvára jó karácsonyt!
A farmerom már a bokám körül volt, én is lerúgtam, hogy a nadrágjához csatlakozzon egy gyűrött kupacban. A farkam lüktetett és meredt, alig vártam, hogy az alteste melegébe temethessen. Anya karjai ismét felemelkedtek a nyakam körül, és hozzám tapadt. Nedves és virágzó, szélesre nyílt szeméremajkakkal dörzsölte a combomat és a farkamat. A kezeim felemelkedtek, a pulóverén keresztül megszorítottam az imádott melleit, és erősen megcsókoltam, nyelvemet a szájába .
Éreztem, ahogy anya bal lába felemelkedik, combja az enyémhez súrlódik. Kezem a fenekére ejtettem, és kissé megemeltem, a térdemet behajlítottam. A másik lába is felemelkedett, és a kezemben maradt. Éreztem, ahogy a farkam beszorult a testünk közé és a puha hasához dörzsölődik, majd a sűrű, göndör szőrhöz, aztán a nedvesség, az édes, forró nedvesség és a kemény erekcióm hazaérkezett. Anyu a számba nyögött, amikor megtaláltam a nyílását, és felfelé toltam magam mélyen az ölébe.
Anya a mögötte lévő mosogatót támasztékul használva a derekam köré hajlította a lábait, és a hosszú farkamra vetette magát, megtörve a csókot és meghajlítva a hátát. Vonaglott rajtam és összeszorított fogakkal küzdött, hogy ne nyögjön Egyre mélyebbre hatoltam a pinájába, amíg a szeméremszőrünk össze nem gabalyodott, és megéreztem a nedvességét az ágyékomon.
Édes pillanat volt, anyának-fiúnak a vágya elegyedett a felfedezés izgalmával. Az Öreg, – anya férje és az apám – nem több mint 15 méterre ült tőlünk, nem vett tudomást a mi szerelmünkről, ahogyan a gyönyörű, erotikus istennőről sem, aki hamarosan megszökik az életéből.
Határozottan lecövekeltem a lábam, és suttogtam:
– Imádlak, anya! – ahogy beléje nyomultam, kezeim a derekán, és segítettem megtámasztani, miközben megbasztam a mosogatónál. Anya mellei a piros pulóver fölött és alatt ugráltak, új gyöngyei csábítóan festettek a nyakán és a mellkasán. Odahajoltam, magamhoz húztam, és csókolgatni kezdtem a nyakát és a mellkasának felső részét, nyelvemmel végiggördültem a mellei kimeredő duzzanatain.
Kezei belegabalyodtak a hajamba, és magához szorított, megborzongva merev péniszem gyors, kemény lökéseitől, és a szerelmes csókjaimtól. A mellkasát és a torkát nyalogattam és harapdáltam. Éreztem, ahogy ajkai a fülemet csókolják, és kedves hangja halkan zihál:
– Szeretlek, John! Én is szeretlek!
Megfeszítette körülöttem a lábát, és megpróbált mélyebbre húzni a teste mélyére, megdolgoztatta a hüvelye izmait, masszírozta a farkamat lágy, bársonyos melegében.
Egyre csak dugtunk, a vágyunk és a szeretetünk felemésztett minket, semmissé téve a minket körülvevő világot. Egyszerűen nem létezett. Anya magához húzta az arcom, én pedig a szemeibe néztem, a szeretet mély kútjaiba, amelyek létezésem középpontjába kerültek, ahogy testünk újra és újra egymásba csapott. Csókolóztunk, és ezen a csókon belül, miközben a nyelvünk magától szeretkezett, éreztem, ahogy a torkában erősödik a nyögés. A combjai megfeszültek, ahogy a forró pinája görcsölni kezdett, összeszorította a farkamat bársonyos markolatában, és újra megfürdette a tüzes nedvességével.
Amikor anya orgazmusa felhorgadt próbáltam kitartani, de a teste sürgette, hogy élvezzek, és meg is tettem, megmerevedtem, és próbáltam a lehető legmélyebben behatolni miközben a farkam árasztani kezdte a forró, sűrű ondócseppeket. Ez volt a csodálatos kölcsönös orgazmus. Az, amikor egyetlen lénybe, egy tudatba olvadunk, szinte képesek vagyunk olvasni egymás gondolataiban, megosztva egyéni örömeinket, és létrehozva valami nagyobbat, valami örökkévalót. Úgy tűnt, ez folytatódik és folytatódik, a szívünk hevesen kalapált, a testünket izzadság borította, könnyek folytak le az arcunkon tiltott szeretkezésünk puszta ereje miatt.
Hosszú percek teltek el, mire hajlandó voltam kiengedni a szorításomból. Végül, miközben mindketten remegtünk az erőfeszítéstől és levegő után kapkodtunk, leültettem. Ott álltunk a konyhában, anya karjaival a nyakamban, hogy támaszt nyújtson, a feje a mellkasomhoz támasztva, és tartottuk egymást, amíg ismét halandóknak nem éreztük magunkat.
Végül anya felnézett rám.
– Fiam, ezt soha nem fogom megunni! Te tudod, hogyan kell megdugni egy nőt!
Homlokon csókoltam:
– Tudom, hogyan kell megdugni téged. Jól megtanítottál.
Kuncogva, mint a szemtelen gyerekek, összeszedtük a farmerünket, és alul meztelenül, csendesen elmentünk a nappali mellett, ahol az Öreg ült kezében a sokadik , figyelmen kívül hagyva a szenvedélyt, a szeretetet és a vágyat, amely alig néhány méterrel arrébb égett. Felosontunk a lépcsőn, és közben a kezem anyu fenekére simított.
Így telt a karácsonyi ünnepünk. Napok, amelyekben titokban vagy nyíltan kerestük a szerelem lehetőségeit. Apa és az ikrek tették a dolgukat, figyelmen kívül hagyva anyát, ahogy évek óta tették, miközben én arra törekedtem, hogy minden percet kiéljek vele. Nem volt túl korán, hogy visszautaztunk Chicagóba, ahol végre azok lehettünk akik igazán voltunk: egy boldog, szerető pár.

A szilveszter együtt talált minket. Erről az estéről a legmaradandóbb emlékem az, amikor a klubban táncoltunk, és hallgattuk kedvenc együttesünk egyik legjobb dalát. Anya valóban felülmúlta önmagát, úgy öltözött fel, hogy a kedvemben járjon, és hagyja, hogy természetes exhibicionista szexualitása felragyogjon.
Anya bulis ruhája bűnösen dögös volt – egy szexi piros ruha-, rövid és pánt nélküli, mint tavaly. Ennek a V alakú nyakkivágásnak volt egy plusz mélyedése, amitől a csodálatos keblei kétharmadát az egész világ láthatta, és elég rövid ahhoz, hogy megmutassa szexi lábát, különösen a négy hüvelykes sarkú cipőkkel. Anya úgy döntött, dauerolja a sötét haját, hogy a fürtök zuhatagként hulljanak le a vállára. Úgy nézett ki, mint egy erotikus istennő tökéletes megtestesülése, és számomra az is volt, és az ma is: a szívem istennője.
Voltak más párok is kint a táncparketten, de akár egyedül is lehettünk volna elveszve a saját világunkban, elmerülve a zenében és egymásban.
„Ahogy telik az idő, rájövök, mit jelentesz nekem. ”
Soha igazabb szavakat nem mondtak vagy énekeltek. Anyával egész éjszakán át táncoltunk, biztosak voltunk egymás szerelmében, tudván, hogy ha egymás mellett vagyunk, a másik egyszerű jelenléte is felizgat minket. Bíztunk abban: ahogy Újév első napján felvirrad a fény, anyával szeretkezünk. Lábai széttárva, farkam a puncijában, tudva, hogy ez még csak a kezdet. Hátralévő életünk első csodálatos napja, az életünké, amit együtt töltünk.
Fogalmunk sem volt arról, hogy a sors felforgatja az életünket...

Folytatjuk...