A feleség gyűrűje 1. rész

– Van itt valaki? – Körbepillantottam a félhomályos boltban. Bárhová néztem, a polcok tele voltak poros csecsebecsékkel és értéktelen kacatokkal. A helyiség másik végében hunyorogtam az árnyékba. A levegőben körülöttem lebegő, kísérteties irizálással csillogó por szemcsék lebegtek. – Halló? – Amikor senki sem válaszolt, magamban morogtam: – Mit keresek én itt?
– Te, barátom, megtaláltad, amit kerestél – szólalt meg valahonnan a közelből egy varázslatos hang.
Megpördültem, amikor meghallottam a hangot közvetlenül mögöttem.
– Nem kerestem.
– Te Ava Roslin rejtélyére keresed a választ, ugye? – A hang egy kis öregemberé volt, aki valami mesés színpadi ruhába volt öltözve, mint egy varázsló az iskolai színdarabban. – Azt a kis rejtvényt akarod megfejteni. Nem fog bedőlni a virágoknak vagy egy doboz csokoládénak. Ezt már te is tudod. Csak Gavin Carverre van szüksége.
– Honnan tud ennyit a... – Megint félbeszakított.
– Megkaphatsz valamit, amit Gavin nem. – Kinyújtotta a zárt kezét.
– Gavinnek mindene megvan – mondtam keserűen.
– A feleség gyűrűje nem. – Kinyitotta a tenyerét. Egy csiszolt ezüstgyűrűt néztem, amelybe egy sötét fekete kő volt foglalva. Apró vörös erek kanyarogtak az ásványon. Megmozdultam, hogy kivegyem a kezéből, de öregemberhez képest gyors volt. – Ne olyan gyorsan. Még azt sem tudod, mire való.
– Csak látni akarom. Nem veszem meg. – Mit keresek én itt egyáltalán? – Talán mennem kéne.
– Ez a gyűrű a viselőjét a feleségeddé teszi. – Az öregember rám szegezte a szemeit.
– Micsoda? – Világos volt, hogy az öregembernek elment az esze. Megmozdultam, hogy megkerüljem, hogy kijussak a boltból, de ő ügyesen elém lépett.
– Szerintem neked és Avának együtt kellene lennetek. Csak húzd fel a gyűrűt az ujjára. Ha leveszi, a varázslat véget ér. – Ráncolta a homlokát. – Mivel ez egy Jótékony célú ügy, húsz dollárért odaadom neked. – Kinyitotta a kezét, és újra megmutatta a gyűrűt. Gyönyörű, drága ékszer volt. Ennyi pénzért valószínűleg műanyag lehetett.

– Nem, köszönöm. Én csak menni akarok. – Újabb lépést tettem az ajtó felé, de ő megint elém állt.
– Oké, tíz dollár. – Odatolta elém a gyűrűt. – De ennél az árnál nem adom a szokásos lemondó nyilatkozatomat.