Tanulás

A szombat délelőttöm rendrakással telt, vendéget vártam. Megbeszéltem egy munkatársnőmmel, hogy feljön délután, mert elakadt a tananyaggal a főiskolán és én tudtam benne segíteni.

Pakolászás közben azon gondolkodtam, hogy vajon mi fog kisülni a délutánból. Nem készültem semmire, de mindenre nyitott voltam. Krisztit már majdnem két éve ismertem, bent gyakran beszélgettünk, de soha nem kerültünk közelinek mondható kapcsolatba, amolyan kellemes munkatársi viszonyban voltunk. Igazából nem volt az esetem, bár csinos huszonéves lány volt. Barna haj, barna szem, csinos, de hétköznapi arc. Ezt az összképet némileg javította a formás, arányos alakja, alacsony volt ugyan, de mindene pontosan a kellő mennyiségben állt rendelkezésre.

Egy óra felé érkezett meg. Rövid üdvözlés után leültünk az étkezőben és a tárgyra térve elmerültünk a marketing rejtelmeiben. Körülbelül két órán keresztül abba sem hagytuk, a végén már megfájdult az állkapcsom a sok magyarázástól. Ekkor javasoltam egy kis szünetet, amit örömmel fogadott. Amikor jobban megnéztem magamnak, rájöttem, hogy ő is elfáradt, én pedig annyira bele voltam merülve az okoskodásba, hogy eddig észre sem vettem. Szabadkozni kezdtem:
– Bocs! – mondtam – Szünetet kellett volna tartanunk, máskor szólj!
– Semmi gond! – nevetett a zavaromon – Tanulni jöttem, és olyan aranyos voltál, ahogy magyaráztál!
Az utolsó mondatában volt valami fura kis mellékzönge, amitől még inkább zavarba jöttem, ezért gyorsan eltereltem a szót.
– Kávé? – kérdeztem
– Kérek, köszönöm.
– Ok! Addig nézz körül nyugodtan, hátha találsz valami érdekeset – ajánlottam a kezemmel körbemutatva a lakáson.
– Rendben – mondta és elindult, én pedig a konyhába mentem elkészíteni a kávét. Magamban még mindig az előző mondatán gondolkodtam.
– Vajon mit jelentett az a hangsúly? – Már ha jelentett valamit, illetve, már ha volt bármilyen nem odaillő hangsúly. Az ilyen jellegű – női praktikák – értelmezésében soha nem voltam biztos, sajnos nem vagyok túl jó abban, hogy dekódoljam a nők finom kis célzásait, utalásait. Szinte mindig félre szoktam értelmezni és a végén csak baj van belőle. Úgy döntöttem most sem fogok semmilyen következtetést levonni, ha akar valamit tőlem, akkor – remélhetőleg – ad valami egyértelműbb célzást is, ha pedig amúgy sem akart semmit, akkor a baráti viszonyunk megmarad.