Lehet így jobb lesz 2. rész

A Ferinél történt csókolózás, a felpörgött testem, de az agyam józansága arra , hogy a gép elé üljek. Írtam eszeveszettül, majd töröltem vissza. Kezdtem előlröl, majd törlés, belejavítás, az egész kukázva. Ismét kezdtem elölről. Dúltak az érvek, ellenérvek, a kettőség kezdett a megsemmisülés szélére taszítani. Fél óra elteltével egy hirtelen mozzanat az elküldés gombra. Nincs visszaút, nem lehet már visszavonni. Elkezdtem olvasni, mi ment el valójában:

„Feri! Bocsánat kéréssel szeretném kezdeni. Az elrohanásom módja miatt, de inkább az oka az ami a TE érzelmi helyzetedben helytelen, minősíthetetlen. TE egy érzelmi mélypontodon vagy Édesanyád elvesztése miatt. Megértem, elfogadom, hogy cselekedeted nem tudtad kellő körültekintéssel kezelni. Sajnos én is jócskán az érzelmi kontrol képességem határa alatt vagyok az ominózus videó óta, de amit tettem, amibe engedtem az az önérzet, az önkontrol hiányát tükrözi. Nem lett volna szabad beleélnem magam annak ellenére sem, hogy már megettem életem kenyerének javát és az eddigi legjobb falatokat éreztem a számban. Hallom fülembe csengeni ahogy mondod a védjegyeddé váló mondatot: *Soha ne mond, hogy soha*, de ez a munka, az évtizedeken átívelő barátság megrontója is lehet, lehetne. Mégegyszer ne haragudj”

Ó én barom, céges aláírásra nyomtam és ez a duma nem én vagyok. Kezdtem gépelni egy kérést törölje és... Ekkor csippant a telóm, hogy levél. Kicsibe tettem amit kezdtem írni, hiszen Feri válasza már meg is jött.

„Kati! Nem kell a bocsánat kérés, nem kell a magyarázkodás. Ez a levél nem te vagy. Nekem finom volt a csókod. Nem bánnám ha... És ha..., de tudom a te erkölcsi normád... Én beszakítanám az ajtód, de tudom az lenne a legnagyobb baromság. Igen, soha ne mond, hogy soha. Én már régen lépnék feléd, én már régen érzem számomra több, vagy inkább más barát vagy, vagy lehetnél. Tudom, látom gyilkos tekinteted, pont ezért jött jól, hogy így levélben nem csak üzleti dolgokról beszélünk. A döntés mindig is a te üzletasszonyi kezedben volt, van és lesz, de tudd nekem a végzet asszonya... ”

Igen, ez Feri. Megondolatlan hirtelen... És ha mégsem... És ha mégis? Magamban vetett hitem, erkölcsi normám megingóban van. Tudom az idő... Tudom az égi, az Isteni iránymutatás jelek formájában eljön ha el kell jönnie...