Miért én?

Liz napi gondja az volt, hogy hol fog aludni. Hajléktalan volt a nagyvárosban, mert rengeteg albérletet kipróbált, de vagy nagyon drága volt, vagy egyedülálló férfi lerobbant kisszobát, amit természetben is lehetett fizetni. A lánynak nem volt nagy fizetése, több helyen is dolgozott, hogy megéljen, de lakni barátoknál, ismerősöknél tudott néhány napig, aztán mindig tovább állt, mert nem akart visszaélni a vendégszeretettel. A munkahelyén volt olyan lehetőség, hogy kapott egy albérleti szobát, amit egy ideig igénybe is vett, de ahhoz teljes állásban kellett lenni, és akkor nem tudott mellékállásokat vállalni. Most egy telefonközpontban dolgozott napi négy órát, eljárt statisztálni a filmgyárba, és éjjel, ha tudott heti 2-3 alkalommal csomagot pakolt a 72-es postán a Keletinél.

Erre az éjszakára nem talált még helyet aludni. Ilyenkor, mikor nem volt szállása, vagy elment dolgozni éjjel, vagy lement a Petőfi Sándor utcai jazz klub elé, ahol a fiatalok gyülekeztek, és ha valaki bulit szervezett, akkor oda csatlakozott ő is.

A klub előtt már sokan voltak, talán többen is, mint bent a belépődíjas koncerten. Szerencsére a zene kihallatszott, egyedül az vont le az élményből, hogy nem lehetett látni a zenészeket.

A lány körülnézett, oda köszönt az ismerősöknek, több embernél is érdeklődött, hogy nem tudnak valami buliról. Ismerték már a lányt, aki minden héten megjelent a klub előtt. Tudták, hogy dolgozik, és csövezik. Nincs hol laknia. A közelebbi ismerősök csak a fejüket ingatták, nem tudtak semmit felajánlani a lánynak, de az egyik fiú annyit mondott, hogy őt hívták egy buliba valahová Budaörsre. Liz lecsapott a lehetőségre, és kérdezgetni kezdte, hogy ki volt a szervező. Megtudta, hogy a fiú bement a koncertre, ha vár, akkor biztos tudnak vele beszélni.

Liz, még próbált másnál is érdeklődni, mert semmi kedve sem volt megint egy hétvégi házba beszökni. Amikor semmit sem talált, akkor kiment Fótra a hétvégi házas övezetbe, és elhagyott házakba próbált bejutni. Hétközben ezek mindig üresek voltak, és ha nyitva felejtettek egy kis ablakot, akkor már neki nyert ügye volt, mert be tudott mászni. Soha nem lopott el semmit, nem mozdított el semmit, mindig ügyelt arra, hogy a ház tulajdonosai ne vegyék észre a betolakodót.