Hazafelé tartva a vonaton

Hosszú műszakom volt a fodrászatban, és amikor megérkezett az elővárosi vonat, hálásan lehuppantam a helyemre. Rettentő forró nap volt, de szerencsére csak egy lánypár volt a kocsiban és működött a légkondi, szóval nem volt túl fülledt odabent.
Lopva egy pillantást vetettem a lányokra. Egyértelműen testvérek voltak. A fiatalabb lány észrevette, hogy nézek és a legkedvesebb mosolyt vetett rám, ami elég volt ahhoz, hogy megborzongjak.
Inkább elmagyarázom. Leszbikus vagyok és mindig is az voltam, de nő vagyok, akinek titka van: szenvedélyem a fiatal lányok iránt. Senki sem tudott rejtett vágyaimról és soha nem volt alkalmam megvalósítani azokat. Ennek ellenére legalább néztem őket és fantáziálhattam.
Megpihentem a helyemen, turkáltam a táskámban és elővettem egy könyvet, hogy olvassam az utazás alatt, de nem tudtam rá koncentrálni. Továbbra is lopva néztem a két lányra. Észrevettem, hogy az idősebb időnként felém pillant, így rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott rám, majd suttogva beszélgettek tovább.
Körülbelül tíz perc múlva a vonat beállt egy másik állomásra és egy felszállt egy alak. Hosszú esőkabát volt rajta, egészen nyakig begombolva. “Milyen fura ebben a melegben így öltözve! ” – gondoltam. Biztos olvad abban a kabátban.
A szerelvény kihúzott az állomásról, ő pedig az ajtó mellett állt. Volt benne valami homályosan nyugtalanító. A két lányra pillantottam, és az arckifejezésükből ítélve ők is így éreztek. Amint a vonat belépett az alagútba, a fickó turkálni kezdett az esőkabátja zsebében. Kezdtem ideges lenni, mert mi voltunk az egyetlen utasok a kocsiban.
A két lány elé állt és a vonatrendszer térképét tanulmányozta a falon. Azután a fiatalabb lány szeme hirtelen akkora lett, mint egy csészealj, és az idősebb lány úgy próbált mozogni a helyén, mintha el akarna kerülni valami elől.
– Minden rendben? – kérdeztem őket.
A fickó hirtelen megpördült... Az esőkabát eleje nyitva volt, a farka kint volt, és gyorsan simogatta. Nem is gondolkodtam azon, hogy mit csinálok. Megragadtam a táskámat, felálltam és erősen belevágtam vele annak a csúszómászónak a lába közé. Volt benne pár nehéz dolog, szóval kiütötte belőle a lélegzetet. Összegörnyedt majd megfordult, és hamuszürke arccal eltántorodott. Olyan gyorsan tűnt el, ahogy csak tudott.
Odamentem a lányokhoz. Mindketten remegtek és az idősebb mindkét karjával átölelte a húgát. Leültem a velük szemben lévő ülésre, és megkérdeztem: