40 éves osztálytalálkozó 9. rész

Ildi

A szeretkezésünk alatt folyamatosan tervezgettem az előttünk álló éjszakát. Persze nőből vagyok, és nehezen lehet Feri férfiasságának ellenállni.

Lassan kecmeregtem le az ágyról. Én bőséges infóval rendelkeztem, mindenről tájékoztatott a szálloda, így a gardróbhoz lépve egy szó szerint zsákruhákat vettem elő. Egy lyukon kellett a fejet átdugni, és egy kötéllel derékban összekötni. Feri értetlenül, kételyekkel a szemében nézett rám. Látta, semmi más nincs rajtam. Egy férfi méretűt dobtam oda neki.
– Bújj bele, most az én meglepim jön! – Láttam nemtetszését arcán.
– Hidd el jó lesz. Bízz bennem! – Erőteljesen nyomatékosítottam.
– BÍZZ BENNEM! – Nem győztem meg, így hozzá lépve megcsókoltam.

Fura érzésem volt. Ötvennyolc évesen, mint egy tini smárolok, és olyanra készülök, ami még életemben nem történt velem. Nem tetszőn mozgott Feri, pedig még nem is sejtette. A törülközők látványa kicsit megnyugtatta.
– Beszarok, ha azt mondod, hogy egy földalatti tó, vagy patak van itt.
– Beszarsz, de sokkal klasszabban lesz részed!

Megkötöttem derekán a kötelet, papucs, vállon törülköző, és kézen fogva mentünk az egyre sejtelmesebb, sötétebb folyosón. Egy ajtóhoz értünk, beléptünk. Egy kis előszobába, inkább öltözőszobába kerültünk. Nagy betűkkel – az ajtót körül ölelve – Dante Isteni színjátékából az idézet: „ Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. ” Feri tekintete most sugárzott igazán kételyt. Bezártam az ajtót, levettem a zsákot magamról, pucéran léptem hozzá, és róla is levettem. Megsimogattam a már szőrösödő farkát, puszit nyomtam ajkára.
– Sejtelmes vagy te nő. Akarom én ezt? – Kérdezte
– Bízz bennem, igen akarod!

Egy szemfedőt kötöttem rá. A szobában tömjén szag volt. Homályos, de jó meleg. A szoba közepén egy fura ágy. Csak középen volt megtámasztva egy oszlopon, és két félre volt osztva a fekvő része. Fém volt, biztos hideg. Ferit felfektettem. Kezeit feje felé húztam, és két szíjpánttal rögzítettem.
– Hé mit csinálsz? – Próbált felkelni, de addigra már a bokájára is rákerült a bőr pánt.
– Jó lesz, meglásd... – nyugtatóan vettem a lankadt farkát a számba.