Szociális munkás 3. rész

Egyre valóságosabb volt az este átéltek. Hiába volt, hogy a remény hal meg utoljára, ez a remény a fürdőszobáig élt csak és halt meg. Erzsi egyszerű fehér bugyija félredobva, ahogy az én fehérneműim is, minden reményt, hogy álom volt félre söpört. Gyors, csendes zuhany. Alap sminkeléskor újabb jel a valósághoz a nyakamon éktelenkedő sötét folt. Ezt alapozó nem tünteti el, maximum egy vastag sál, de ahhoz meg az időjárás nem pont a legideálisabb volt. Leszarom, élvezkedjenek a tisztelt kollégák, kolleginák. Tuti kint leszek ma inkább az utcán, ott senkit nem érdekel, vagyis érdekel, de bárki, bármit feltételezhet, bizonyosság csak az én tudásom, másé feltételezés, de a titok őrzője én vagyok és még két ember. Erzsi nem tudhatta bőröm érzékenységét, meg a történtek hevében nem is foglalkozott vele, én is ezt tettem volna adott helyzetben. Gábor, diszkrét, ha nem lenne tudatában mi történt, akkor sem kérdezne rá, ha nem mondom el elgondolkozik, de továbblép, mindig mindenre egyszer fény derül. Rohantam mivel Gábor mocorgott. Nem akartam vele beszélni, meg is úszom, hisz nyolcra megy dolgozni. Erzsi ablakán megmozdult a függöny. Biztos nézett, de ő meg végképp nem érdekelt. Jó volt, nagyon jó, de ez most az én egyéni harcom magammal. Nem, nem ítélkeztem két éve a Pride felvonuláson sem, igaz kitűzővel, mint a felügyelet tagja. Nem volt kellemetlen, sőt pár notórius önmutogatón kívül – amit a kameraman direkt keres, kiragad-mindenki kulturáltan, tisztelettel a rájuk köpködő, kiabálók előtt is vonult, büszkén felvállalva másságát. Még ezen évődtem be is értem a hivatalba. Persze mindenki az én foltomat nézte, súgtak össze csak a legnagyobb pofájú jegyezte meg.

– Úgy látom kolléga jól sikerült a békülés. Kedvenced jó közvetítő, olyan jó, mint te vagy saját munkádban. Ügye jól é...

– Teri – ripakodtam rá talán túl hevesen is, de így éreztem magam – közöd hozzá? Foglalkozz mással vagy magaddal, bár ha nem hanyagolnád a munkád időd sem lenne mások magánéletébe turkálni.

– Mit vered a nyálad... – emelte hangját Teri, de a csopi az asztalra csapott.

– Csituljatok mindketten, vagy húzzatok innen a kocsmai stílusotokkal együtt.

– Bocsánat. – szégyelltem el magam. Vettem a papírjaim és mentem kifelé.