Időstop 2. rész

Visszaültem az ágyamra és kifújtam a levegőt. Az egész helyzet izgalma és az, amit most tettem, kezdte elhagyni a testemet, és csak most kezdtem igazán felfogni a történteket. Miközben a telefonomon lévő alkalmazást bámultam, nem tudtam nem mosolyogni magamban, és rájöttem, milyen erő van a kezemben. Képes vagyok megélni néhány ember legnagyobb fantáziáját, és a legjobb az egészben az, hogy ez csak nekem szólt.
A fejemben motoszkálni kezdtek a gondolatok, hogy mit tehetek ezzel az erővel. Annyi mindent tanulhatnék anélkül, hogy elmúlna az idő. Fittebbé válhatok, emberekkel szórakozhatok, és ott volt a legnagyobb dolog: a szüzességem elvesztése. Tudom, hogy elveszthettem volna a nővéremmel, Arianával, de nem akartam vele kezdeni. Most az elmém megtelt mindazokkal az emberekkel, akikkel viszont lenne kedvem.
Az ajtómon kopogtatás hangja kizökkentett a gondolataimból.
– Ki az? – kiáltottam.
Anyám lassan kinyitotta az ajtót és egy kicsit bekukucskált. Már az arcát látva felmerült bennem a kérdés, hogy elveszítsem-e vele. Hosszú szőke haja és csillogó zöld szeme van, mint Arianának. Az arca kicsit keskenyebb volt, mint a nővéremé, de ettől inkább szexisnek tűnt, mint aranyosnak. Csodálatos mosolya is volt, telt ajkaival, amitől bármelyik pasi elolvadt volna. Bedugta a fejét az ajtón és rám mosolygott.
– Mész ma lógni Kevinnel? – kérdezte.
Nem az lepett meg, hogy tudta, hanem az, hogy én teljesen elfelejtettem hogy ma Kevinhez készülök. Régóta a legjobb barátom volt, olyannyira, hogy majdnem olyan volt, mintha a bátyám lenne. Anyukám is alapvetően családtagként kezelte ő. Visszamosolyogtam anyámra és izgatottan válaszoltam:
– Igen! Nem vinnél el?
Meleg mosolya nem hagyta el az arcát és csak bólintott:
– Elvihetlek, de el kell intéznem pár dolgot. Negyed óra múlva indulás?
– Oké! Találkozzunk a földszinten!
Ezzel visszahúzta a fejét és becsukta az ajtót. Kicsit pánikban pattantam fel, és úgy éreztem, nem leszek kész 15 perc múlva. Át kell öltöznöm, le kell mosnom magam egy kicsit... Végül lefagytam nem tudva eldönteni hogy mit tegyek először, de végül lenéztem, és meglátva a telefonomat hirtelen ellazultam. Lenyúltam, megragadtam, és bezárva az emberek listáját megnyomtam a szünet gombot. Minden elcsendesedett körülöttem, amitől megkönnyebbülten sóhajtottam fel.