Tisztességtelen ajánlat

Isabella Guerra-t először a panamavárosi Ocean Sun Casino előcsarnokában láttam, amint elegánsan sétált lefelé a lépcsőn. Azért voltam ott, mert a cégem a kaszinó jogi képviselője. Soha nem szerettem a szerencsejátékot, mivel minden jó ügyvéd csak a biztos nyerésre fogad. Isabella körülbelül átlagos magasságú volt, a legtöbb spanyol nő szokásos hosszú, sötét hajával, és telt, vörös ajkaival az aranyos kis orra alatt. Egy mélyen dekoltált sötétzöld ruhát viselt, ami elég sokat mutatott telt melleiből. A ruhája alsó szegélyén kivágás nyúlt három-négy hüvelyknyire a térdei fölé, utalva rá hogy formás lábai vannak. Igazán vonzó fiatal nő volt, valószínűleg a harmincas évei közepén járhatott. Egy gyönyörű latina MILF. A személyzet úgy bánt vele, mintha törzsvendég lenne, és ez elgondolkodtatott.
Elsétált mellettem a játékasztalokhoz, és még egy pillantást vetettem azokra a barna szemekre és a csinos arcra, mielőtt drága parfümjéből egy szippantás megtámadta az orrlyukaimat. Még időben megfordultam, hogy lássam, ahogy a csípője ide-oda billeg a szűk ruhájában. Addig figyeltem, amíg el nem tűnt egy sarok mögött.
Bementem a játékterembe, és láttam, hogy a rulettkeréknél áll. Szerény zsetonkupaca gyorsan fogyni látszott. Egy kicsit álltam és néztem őt, amíg az utolsó zsetonja is el nem tűnt. Valahányszor vesztett, úgy tűnt, hogy egy árnyalattal fehérebb lett az arca. Korábban is láttam ugyanezt az arckifejezést másoknál ebben a kaszinóban, és támadt egy tervem. Gyorsan váltottam pár zsetont, majd hanyagul követtem őt, amint leverten kiment a szobából. Nehézkesen leült a legközelebbi székre, és kétségbeesetten kutatni kezdett táskája tartalmában. Tudtam, mit keres: zsetont vagy hasonlót, bármit, amivel visszakerülhet az asztalhoz. Nyilvánvalóan játékfüggő volt.
Csalódottan lehajtotta a fejét, és becsukta a táskáját. A problémáira a válasz nem volt benne. Jó pillanatnak ítéltem közeledni hozzá.
– Ne legyen ilyen letört! Kér egy italt? Úgy tűnik jól jönne egy pohárral. – mondtam.
Felnézett rám és már éppen udvariasan le akarta rázni, amikor meglátta, hogy a kezemben a frissen váltott nagy értékű zsetonokat és meggondolta magát.
– Persze, miért ne! – sóhajtotta és velem jött a bárba.
Leültettem egy sarki fülkébe és italokat rendeltem. Azután bemutatkoztunk. Ekkor tudtam meg hogy Isabella-nak hívják.
– A szerencsejáték szívás! – mondta keserűen, miközben nagyot kortyolt gin-tonikjából.