Szerelmem anyával 4. rész - A Hazatérés Napja 1. fejezet

Azt hiszem, most már egy kicsit jobban megértem azt a poklot, amin a szenvedélybetegek keresztülmennek elvonás közben. Miután egy nyáron át kitölthettem anyám iránti vágyaimat, könnyek között néztem, ahogy elhajtott a chicagói bérház elől, tudván, hogy ma este, holnap és ismeretlen számú hosszú, magányos napon át leszek megfosztva életem nagy szerelmének társaságától.
Anya visszavitt Chicagóba augusztus utolsó péntekén, és azt tervezte, hogy bevásárolunk, de mindketten azon kaptuk magunkat, hogy szó szerint képtelenek vagyunk elhagyni az ágyamat. A közelgő elválásunk börtönbüntetésként fenyegetett minket. Megérkezésünktől vasárnap délutánig nem távolodtunk el messze az ágytól. Mindketten éheztünk egymásra annyira, hogy az túlmutatott a puszta szexen. Tudtuk, hogy a közeljövő csak rövid, titkos telefonhívásokat és leveleket hoz majd.

Vasárnap reggel együtt ébredtünk, testünk ragacsos volt az izzadtságtól a nyári hőségtől – a rozoga légkondicionálóm minden erőfeszítése ellenére – és az egész éjszakai tombolásunktól Azt hiszem, mindketten elkezdtünk szeretkezni, még mielőtt felébredtünk. Nagy boldogsággal vettem észre, hogy anyuval egymás karjaiba burkolózva csókolózunk, a nyelvünk összefonódik, ahogy a testünk is elkezdett összefonódni.
Csendben csókolóztunk és simogattuk egymást, míg végül anya fölött voltam, és lenéztem gyönyörű telt testére. Mellei megemelkedtek és ringatóztak, miközben várakozóan lélegzett, szélesre tárta formás lábát, vastag, szőrös muffján csillogtak a nedvei, ahogy felfelé ívelte a medencéjét, a szeméremajkak kinyíltak és hívogattak. Megfájdult a farkam attól, hogy el kell temetnem a szatén melegségében és nedvességében. Anya ágytól kócos haja, hosszú és sötét, mint egy glória, így az paráználkodás angyala lett, megáldva az ágyamat a jelenlétével.
Elragadtatva döftem bele anyámba, élvezve a puncija csodálatosságát. Elnyelte a hímtagomat, a karjai a nyakam köré lendültek ahogy megpihentem rajta. Büszke és kemény mellbimbói végighúzódtak a mellkasomon, ahogy együtt mozogtunk immár tökéletesen ismerve egymás testét, és szerelmünk titkos tudását dicsőítették.
– Ó, szeretlek, John – sóhajtott anya rekedt hangon, miközben megtöltöttem a farkammal.
– Annyira szeretlek, anya – suttogtam vissza, miközben ágyékomat az övéhez tapasztottam, és éreztem, hogy a combjai végigcsúsznak az enyémen, majd a lábait a hátam mögé fonta, és hozzám préselődött, szinte egy test lettünk, és minden bizonnyal egy lélek. Gyengéden élvezkedtünk, mindketten tudatában voltunk annak, hogy a hétvégi éhes, szinte kétségbeesett szeretkezésünk megviselt és fájt egyszerre. Bármilyen fájdalom is, amit mindketten éreztünk, semmi sem volt az elsöprő vágyunkhoz képest, hogy még egyszer a másikkal legyünk.
Tapasztalatból mindketten tudtuk, hogy ez egy hosszú szerelmi roham lesz. Az orgazmus iránti szükségletemet a hosszú éjszaka alatt több együttlét mérsékelte, és tudtam, hogy addig mehetek, ameddig szerető anyám bírja. Fájós és gyengéd punciját megnyugtatta a mézes nedveinek balzsamja, amely erősen ömlött, és beburkolta a farkamat a fiatalító melegébe, miközben lassan ide – oda mozogtam.
Alig beszéltünk, miközben dugtunk. Kommunikáltunk a szemünkkel, az érintésünkkel, az ajkunkkal és a nyelvünkkel. Az ágyamon kívüli világ egyszerűen elveszett, és egyedül voltunk, szerelmünk dicsőségébe burkolózva. A farkam ki – be csúszik anya síkos puncijába, mellei szétterülnek a súlyom alatt, lábai megfeszülnek a hátam körül, nyelvünk ízlelgeti egymást; mindez a mi világunk lett. Anya bőre csillogott az izzadságtól, a teste az enyémhez simult, úgy tűnt, lángokban áll. Egy pokoli tűz, amely a lábai között kezdődött és mindkettőnket beborított.
Elvittem a csúcspontra, majd megálltam a puncijába temetve. Mindketten azért küzdöttünk, hogy megőrizzük az uralmunkat amíg újrakezdhetjük a testünk, szeretetteljes táncát, kifejezve egymás iránti olthatatlan vágyunkat.
Az idő, az univerzum megállni látszott, és a valóság leszűkült anyámra és rám, egymáshoz kapcsolódva, a farok és a punci, a testek is eggyé váltak, mint a lelkünk. Telhetetlenek voltunk, tudva, hogy soha nem lehet elegünk egymásból, tudva, hogy egy örökkévaló vérfertőző szerelem sem lesz elég ahhoz, amire szükségünk van.
A vágyaink is egyre nagyobb igényeket támasztanak. Anya felkiáltott, amikor eljuttattam az orgazmusig, lábai ollózva erőlködtek ellenem, sürgetve, hogy mélyebbre hatoljak benne, miközben punci izmai megfeszülnek lüktető farkam körül, beborítva a farkamat a nedve új áradatával. Vonaglott alattam, körmei nyomokat hagytak a hátamon, miközben orgazmusába szédült.
Valahogy megtaláltam az erőt ahhoz, hogy ne lőjem el magam, mélyen elsüllyedtem a masszírozó puncijában, és megvártam, amíg az orgazmusa elhalványul, mielőtt folytattam. Anya rám mosolygott könnybe lábadt szemein keresztül, próbált levegőt venni, és minden egyes lassú lökés orgazmusos utórengéseket küldött gyönyörű testébe. Széttárta a lábait, felcsúsztattam a kezeimet a combjairól, a térdére, és felemeltem őket, amitől zokogott, miközben előre ringattam, amíg a lábai a vállamra nem terültek, ő elemelkedett az ágyról, és egy hüvelyk töredékével mélyebben találtam magam.
Anya beharapta az alsó ajkát, miközben a saját mozgásával próbált megfelelni a lökéseimnek. Kezeim a mellén pihentek, tenyereim ingerelték és dörzsölték a mellbimbóit, amelyek vérrel telítődtek, és olyan erőteljesen lüktettek, hogy éreztem szíve dobogását, ahogy öröm járja át a testét. Egyezett a puncija pulzusával, ahogy felerősödött a szorítása a farkamon.
Anya légzése zihálásra váltott, nyögései egy ütemben jöttek a lökéseimmel, és most már tudtam, hogy én is kezdem elveszíteni az irányítást. Testünk nedvesen csapódott egymáshoz, izzadság csorgott és fröccsent, ahogy együtt haladtunk, közeledve a gyönyör crescendójához.
– Kérlek – suttogta anya, miközben könnyek gördültek végig örömtől összetört arcán. – Kérlek, fiam! Élvezz velem! Élvezz anyuval!
Megnöveltem a lökéseimet, majd ahogy anya felkiáltott. Orgazmusa úgy dagadt fel, mint egy léggömb, hogy felrobbanjon. Éreztem, hogy a farkam megduzzad szabaddá téve a spermám áradatát anyám pinája belsejében. Ez volt az a hihetetlen típusú magömlés, amikor a spermiumok minden egyes kilövellése örömindákat bocsátott szét a testemben, és úgy tűnt, anyu vonagló testéhez tapadtak, és őt is megrázta a kitörő gyönyöröm.
Összezuhantunk egy halomba. Karok és lábak és összeolvadt testek. Mindketten nevettünk, sírtunk, csókolóztunk, és láthatóan képtelenek voltunk elengedni egymást. Kimerülten alig beszéltünk, hagytuk, hogy vadul dobogó szívünk beszéljen helyettünk. Aludtunk és csókolóztunk, összebújtunk és aludtunk még egy kicsit.

A nyár elmúlt, és a szűnni nem akaró szenvedélyes szezonunk legalábbis átmenetileg véget ért.
– Csak még egy év – ismételte anya, amikor utoljára megcsókoltam, a kocsija előtt állva. Szeretettel megsimogatta az arcomat. – Az ikrek leérettségiznek, utána elhagyom az apádat, és örökre együtt leszünk, fiam.
Szorosan megöleltük egymást.
– Egy év? Az egy örökkévalóság lesz igaz? – sóhajtottam a fülébe.
Anya bólintott, és azt mondta:
– Tudom. Sírnom kell minden alkalommal, amikor rájövök, hogy holnap nem fogok tudni szeretkezni az én édes Johnommal.
Anya megcsókolt, majd a mellkasomba nyomta az arcát. Éreztem, ahogy zokogásba fullad. Reszketeg hangon mondta:
– De, visszajövök, amikor csak tudok. Ígérem, fel fogok készülni a „Hazatérés Napjára” és ott lesz a hálaadás és... – anya felemelte a fejét és elvigyorodott. – És minden bizonnyal karácsonykor megünnepeljük az évfordulónkat. Talán elakadunk egy újabb hóviharban.
Sokáig csókolóztunk és beszélgettünk, mindketten a sírás szélén, de tudtuk, hogy el kell válnunk. Mindketten könnyeztünk, az utolsó csókunknál, majd valahogy elengedtük egymást, és a könnyeimen keresztül néztem, amíg szem elől nem vesztettem anyu autóját a forgalomban.

Szóval... Megint egyedül voltam, legalábbis testben. A szívem hazautazott anyuval, és igyekeztem a tőlem telhető legjobbat tenni a távollétében. A tavalyi télhez hasonlóan belevetettem magam az iskolai munkába, és igyekeztem annyi energiát égetni, amennyit csak tudtam az üdítő forgalmazónál, kamionokat rakodva. Valamennyit segített, de nem eleget. A gondolataim állandóan anyán jártak, és úgy éreztem, a romantikus és gonosz nyarunk emlékei állandóan kísértenek.
Anya iránti vágyaimat fokozták, hogy találkoztam Molly Cash-sel, a régi haverommal, aki szintén az egyetemre járt. Anyám észrevétele arról, hogy csak olyan nőkkel foglalkoztam, akik hasonlítottak rá, minden alkalommal visszaköszönt, amikor Mollyval lógtam. A megfigyelése szöget ütött a fejembe, és szinte zavarba jöttem, hogy ez a fiatal, élénk nő mennyire hasonlít az anyámra.
Még ennél is rosszabb, hogy Molly elkezdte hosszabban hordani a haját – korábban rövidre vágatta –, de tavasszal és most nyár után már a vállához közeledve hagyta kinőni, és jobban emlékeztetett anyára, mint valaha. Sokszor megkísértett, hogy engedjek Molly nyílt szexualitásának, de valahogy találtam erőt ahhoz, hogy ellenálljak és ne szegjem meg az anyámnak tett fogadalmam.
Volt még egyfajta vágy, amit most már anyuval és Mollyval is összekapcsoltam. Miután felfedtem korábbi kapcsolataimat, és megemlítettem, hogy Molly éppúgy szerette a nőket, mint a férfiakat (talán még jobban), anya sokat kérdezősködött róla, és azon kaptam magam, hogy fantáziálok kettőjükről. Lehet, hogy csak az én gonosz képzelgésem volt, de már-már azt hittem, hogy anya is erről fantáziál. Nyilvánvaló volt, hogy van biszexuális oldala, de a nőkkel kapcsolatos tapasztalatai a Deb' nénivel való szeretetteljes kapcsolatára korlátozódtak. Többször is elismételte, hogy nagyon szeretne találkozni Molly-val. Nemegyszer azzal vettem el a kanoskodásom élét, hogy képzeletben anyával és Molly-val (igen, én is fantáziáltam) szeretkeztem.
Molly még mindig mérges volt rám, amiért nem meséltem neki többet a „titkos” szeretőmről, de megnyugodott, amikor végre azt mondtam neki, hogy bemutatom neki, amikor meglátogat a „Homecoming”-on.
– Már nagyon várom – mondta Molly, miközben egy este az órák után megittunk egy .
– Szeretnék találkozni azzal a nővel, aki ellopta a legjobb férfi faszt, akit valaha ismertem.
Molly elégedettnek tűnt, és tudtam, hogy komolyan érdeklődik. Nagyon keveset mondtam neki, de az a kevés, amit elárultam, csak felkeltette az étvágyát.
– Carrie idősebb nő – mondtam Mollynak. – Egy kicsit idősebb nálam.
Molly somolygott:
– Nagy meglepetés! Mindig is szeretted az idősebb nőket. – Megbillentette az ujját, miközben próbáltam zavartnak tűnni. – Ne feledd, mindent elmondtál magadról és Black professzorról.
Molly kinyújtotta felém a nyelvét, és hozzátette:
– Meglep, hogy mégis foglalkoztál velem a fiatal és édes kis nővel. – Molly belém rúgott az asztal alatt, nem túl halkan, és csak kissé döbbent hangon mondta: – Nem mintha sokat foglalkoznál velem, John Hamilton.
Felsóhajtottam, és azt válaszoltam, ahogy mindig is:
– Nekem is hiányzol, Molly, de... – álltam meg, miközben igyekeztem uralkodni a hangomon.
– Őrülten szerelmes vagyok az én... Carriem-be. Egyszerűen úgy érzem, hűségesnek kell lennem hozzá, nagyon szeretem.
Olyan furcsa volt anyát a keresztnevén emlegetni. Nekem akkor és most is ő az anyám. Családtagnak és szeretőknek lenni túlságosan összefügg ahhoz, hogy különállónak tekinthessük.
Molly bólintott.
– Tudom... Látom a szemedben, hogy mit érzel iránta. Valami csodálatosnak kell lennie – Az érdeklődő tekintet visszatért az arcára, némi huncutsággal keverve. – Ki tudja, szivi? Lehet, hogy csak el kell lopnom tőled. Kiderítem, mi teszi őt olyan különlegessé.
Ami engem illet, azon tűnődtem, hogy mennyit fedhetünk fel Molly előtt. Ez a kis biszexuális „hillbilly” lány isteni tanítvány, a legnyitottabb gondolkodású ember volt, akit ismertem, de azon tűnődtem, hogyan reagálna, ha rájönne, hogy a szeretőm véletlenül a saját anyám.
Mégis, a „Hazatérés Napja” olyan távolinak tűnt – majdnem nyolc hét-, és minden nap anélkül, hogy megtapasztalhattam volna anya érintését, egy örökkévalóság volt. Néha úgy tűnt, hogy a szükségem már az őrület határán van, és meg voltam győződve arról, hogy még egy napot nem bírok ki nélküle.
Ennek ellenére azért telt az idő. A meleg szeptember átváltott a hűvösebb októberi napokba, és a hónap előrehaladtával az idő egyre hidegebb lett. Az anya iránti vágyaim viszont egyre forróbbá váltak minden nappal, amikor megnéztem a naptárt.

És végre elérkezett a Hazatérés Napja...
Nos, az iskolai éveim alatt általában túlságosan a tanulásra, a munkára és a szexre koncentráltam ahhoz, hogy a sportra figyelmet fordítsak, de most már alig vártam, hogy végre elérkezzen egyetemünk éves ünnepe, amely a nagy futballmeccs köré épült, mert annak a nőnek a társaságában akartam lenni, akit szerettem.
Azon a péntek délután két óra körül kijöttem az órákról, és siettem haza, amilyen gyorsan az „El” el tudott juttatni. Száguldottam a lépcsőkön, és arra számítottam, hogy vár rám, de az ajtó zárva volt, és a szívem összeszorult. Borongósan bementem a lakásomba, de dermedten megálltam a nagy szoba közepén. Körülnéztem, és tudtam, hogy ott volt. Mélyen beszívtam a levegőt, és éreztem az illatát azt a jázmin illatot, amely nőisége illatával keveredett, és olyan jól ismertem.
Lesétáltam a lépcsőn, kifelé, és a szívem megdobbant a parkolóhelybe bújtatott kombi láttán. Kimentem elé, és fel-alá az utcát. Ösztönösen indultam el a régi koreai élelmiszerbolt felé, és száz lépést sem tettem, amikor választásomat megjutalmazták.
Anya felém sétált, szépsége ragyogott, körülötte mindenki sivárnak tűnt. A szívem hevesen dobogni kezdett, amikor végre megpillantottam Isten legszebb teremtményének látványát. Vastag piros pulóvert és kockás szoknyát viselt, ami illett a hűvös naphoz. A pulóver szorosan tapadt az alakjához büszkén hirdetve melltartó nélkül szabadon álló nehéz melleinek masszív és pompás formáját, míg a nem egészen térdig érő szoknyája a szépen ívelő lábára hívta fel a figyelmet, amelyet egy szexi magassarkú hangsúlyozott ki.
A hosszú, fekete haja keretbe foglalta gyönyörű mosolyát és azokat a bűvölő barnászöld szemeit, amelyek hirtelen elkerekedtek, és szinte ragyogni látszottak, amikor meglátott, amint ott állok és csodálom őt.
– John! – kiáltott fel, és a karjaimba rohant. A lábunkhoz ejtett egy élelmiszerekkel teli vászonszatyrot.
Felkaptam és megpörgettem, ízlelve azt a puszta édességet, amikor újra a karomban tartottam, mielőtt letettem és megcsókoltam. A karjai a nyakam köré fonódtak, és felemelte a lábát. A jobb lába a lábam köré fonódott, miközben megfogtam a seggét, és megcsókoltam mindenét, amihez hozzáfértem. A nyelvem az övét kereste. Az utca közepén álltunk és szenvedélyesen csókolóztunk, az emberek sétáltak körülöttünk, összeráncolták a szemöldöküket vagy mosolyogtak a közöttük újra egyesült szerelmesekre.
A kezeimmel éreztem, ahogy a szoknyája anyaga felfelé csúszik. Anya elengedett egy kicsit. És kikászálódott az ölelésemből.
– Vigyázz, fiam – mondta anya halkan, miközben kinyújtotta a kezét, és lehúzta a szoknyáját. Felnézett a szemembe azzal a pajkos pillantásával, amitől olyan fájóan megmerevedtem, és halk hangon folytatta: – Mamán jelenleg nincs bugyi!
Egy pillanatig meg kellett mozgatnom a számat, hogy működjön, de végül sikerült okosan megjegyeznem:
– Tényleg?
Anya kuncogott, és bólintott, és így válaszolt:
– Tényleg. Arra gondoltam, hogy minek foglalkozzak vele, ha jól tudom, hogy a fiam úgyis széttépi.
Adtam még egy szaftos puszit anyának, majd felvettem a szatyrot.
– Istenem, hiányoztál, anya. Most pedig menjünk, mielőtt itt az utcán.
Megfogta a karomat, és visszasétáltunk a lakásomba. Úgy feszítettem mellette, mint a világ legbüszkébb embere. Az is voltam.
Valahogy nem tudtunk nekimenni egy telefonoszlopnak vagy más gyalogosoknak, ami csoda volt, mert nem tudtuk levenni a szemünket egymásról. Mint egy kisiskolás az első szerelmével, a szívem őrülten kalapált, és szó szerint szétfeszültem az örömtől, hogy újra találkozhattam anyámmal. Csak az, hogy érezzem a testét az enyém mellett, mellét a karomhoz súrolja, hogy az illata megtölti az orrlyukaimat, érezzem magamon a tekintetét, olyan érzést keltett bennem, mintha a mennyekben lennék.
A mennyország erősen átalakult, miután bejutottunk a lakásomba, amikor az élelmiszerek a lábunk elé hullottak, és szenvedélyesen csókolózni kezdtünk, miközben eszeveszetten kapkodtunk egymás ruhájához. Kigomboltam a kockás szoknyáját és az a lába elé esett. A kezem megsimogatta az vénuszdombját, majd belemerült a sűrű szőrzetbe, bizonyítva, hogy valóban bugyi nélkül mászkált Chicago belvárosában!
Ujjaim a szeméremajkak közé csúsztak, és éreztem a melegét és nedvességét. Anya egy gyors zihálással megszakította a csókot, és abbahagyta az övemnél való babrálást, hogy a pulóverét a fején át lerántsa, és így már meztelenül állt előttem. A kezeim habozás nélkül a melléhez nyúltak, megemeltem és megszorítottam a telt halmokat, és éreztem, ahogy a mellbimbói megkeményednek és megnőnek az ujjaim között.
– Mmmmm, édes John, hiányzott az érintésed – dorombolta, és folytatta az erőfeszítéseit, hogy levegye a nadrágomat. Hirtelen hűvös levegőt éreztem, amikor diadalmasan felkiáltott, és a nadrágom a bokámnál gyűlt össze. Aztán levette rólam a pulóveremet is, és a nyakamba borult.
– Ó, anya! Szeretlek – nyögtem fel boldogan. Anya ajkai lefelé csókoltak, megállva a saját libabőrös mellbimbóimnál, hogy nyalja és incselkedően harapja. Kezei azzal voltak elfoglalva, hogy lerángassák az alsónadrágomat, majd éreztem, hogy a farkam a hasamhoz csapódik, ő hozzám húzódik, és a meleg testünk közé szorítja a merev péniszemet. Kemény voltam, olyan kemény, hogy majdnem fájt. Ennek ellenére továbbra is csókolt, lefelé haladva guggolásig, a nyelve ingerelte a köldökömet, és megéreztem forró leheletét a farkam makkján.
– És te is hiányoztál, nagyfiú – mormolta alattam miközben felnézett a szemembe. Ajkait a farkam feje köré fonta, és édes nyelvét rásimította. Lassan vett a szájába, centiről centire, a lábam remegett. Mélyen letorkozott, amíg ajkai a szeméremszőrzetemet nem súrolták. Beharaptam az számat, és arra koncentráltam, hogy kibírjam, miközben szakszerűen szopta a farkam.
Nem akartam, hogy vége legyen, de anyából is több kellett, és sürgettem őt, hogy álljon fel. Megcsókoltam majd felemeltem és az ágyunkba vittem. Lefektettem, az arca fölé terpeszkedtem és ebből a 69-es helyzetből néztem le a puncijára. Elragadtatva dünnyögött valamit, ahogy ráborultam, és az arcomat végre a szőrös pinájába temettem. Ahogy beletúrtam rózsaszín, nedves húsába, felnyögtem, mert éreztem, hogy az ajkai ismét a farkam köré siklanak. A nyelvemet végighúztam a punciján. Anya szorgalmasan szopott. Én a puncijának édes és erőteljes nedvét ittam. Olyan volt, mint a nektár.
Az ujjaimmal szélesre tártam az ajkait, hogy a lehető legmélyebben nyalhassam és szívhassam a pináját. Éreztem, ahogy megremeg alattam, amikor nyelvemet mélyen a puncijába mélyesztettem, és arcom az érzékeny vulváját súrolta, államat pedig a duzzadt csiklójához dörzsöltem. Viszonozta a szívességet, a nyelve fel – alá csapkodott és a farkam feje körül táncolt, fogai finoman karcolták érzékeny tagomat.
Szerelmeskedtem a csiklójával. Nagyon gyengéden szívtam és haraptam, a nyelvem a pici „pénisze” körüli titkos zugokat és ízeket fürkészte. Anya szája bebugyolálta a farkam, és éreztem, hogy felfelé löki a medencéjét, és arra ösztönöz, hogy folytassam a puncinyalást. Komolyabban szívni kezdte a fájó farkam, finom cuppanó hangokat hallatva.
Hallottam, ahogy a farkammal a szájában nyögni kezd, és éreztem a hasizmok árulkodó rebegését, majd a puncilé arcomba robbanásával jutalomban részesültem, ahogy az orgazmusába zuhant. A combjai megfeszülnek a fejem két oldalán., hogy a helyén tartsa a szerelmes számat. Lapogattam, szoptam és lefetyeltem a mennyei kis pinájából ami elöntötte az arcomat édes nektárjával.
Ennyi kellett nekem, és belezokogtam a punciba, miközben éreztem, hogy a farkam megduzzad, majd felrobban a sperma özönében. Egyik sugár a másik után a fehér, gőzölgő spermám ejakulációja anyám szájában. Majdnem egy hétig tartózkodtam az önkielégítéstől, a látogatására várva, és most nem tudtam abbahagyni. Úgy tűnt, hogy még anyám is megfullad az általam termelt sperma áradattól, ezt a tényt megerősítette, amikor legurultam a meztelen testéről, és láttam, hogy kapkodva lélegzik, és több gömböcske is mintázza az állát.
Aztán meg tudott szólalni:
– Úristen, fiam! Valakinek tényleg szüksége volt erre! Te nem maszturbálsz soha? – Felnyúlt, és lekanalazta a gecit az arcáról, majd tisztára nyalta az ujjait. – Nem mintha panaszkodnék!
Mindketten nevettünk, amíg meg nem fordultam. Az arcomról csorgott a nedve, megcsókoltam, megkóstoltam magam, és hagytam, hogy megkóstolja a saját édes puncikrémjét. Olyan átkozottul jó érzés volt végre újra a karjaimban tartani! Ott feküdtünk meztelenül az ágyban, egymás karjaiba és lábaiba csomagolva egészen napnyugtáig. Elmesélte nekem velem az otthoni legfrissebb híreket.

– Apa, nos, ő apa. Mindentől el van ragadtatva, ami a vadászattal vagy horgászattal kapcsolatos. Ó, és most a bowling. Heti két este – jelentette anya kis rosszindulattal a hangjában. – És a testvéreid mindketten aláírták a katonaságra vonatkozó papírokat. Az egyik a tengerészgyalogsághoz, a másik a haditengerészethez jelentkezett.
Hozzám hajolt és megcsókolt.
– És jövő ilyenkor csak te és én leszünk. Örökké, John!
– Nem jöhet el elég hamar, anya – válaszoltam, miután visszacsókoltam. Annyi minden olyan gyorsan történt, de nekem nem elég gyorsan. Anya és én életünk végéig együtt leszünk! Igen, alig bírtam kivárni.
Néhány percig csendesen összebújtunk, majd anya huncutsággal teli hangon mesélte:
– És elégtételt vettem végre valakin – közölte a hangjában gonosz vidámsággal.
– Ó, igen? Hogy van ez?
– Néhány héttel ezelőtt a „24/7 Mart” kisboltban voltam, és találd ki, ki dolgozott a pénztárban?
Nevettem:
– Darleen? Ó, a francba, anya, mit csináltál?
– Nos, ott álltam a sorban, és csak bámultam rá, mint egy féltékeny nő, és végre észrevette. Mire odaértem már élénkpiros volt. Tudta, hogy tudok róla és a fiamról.
– Mit mondtál neki?
Anya önelégülten válaszolt:
– Semmit. Csak: „Szia, Darleen, hogy vagy? ” és... – a hangja halálos tónusra váltott. – A fiam, John azt kérte, hogy csak annyit mondjak: „Helló”!
Nem tudtam, nevessek-e vagy sírjak, ahogy anya ezt ugyanazon a jeges hangon idézte fel.
– Ki akartam kaparni a szemét. Én legyek az első, aki megbassza a fiamat!! Szuka!
Megborzongtam a szavaitól és meglepő módon ismét merevedni kezdtem. Ki hitte volna, hogy a féltékenység ilyen erős érzés lehet?
Anya megérezte keménységemet, és fölém guggolt. Miközben rám ereszkedett éreztem, hogy virágzó pina ajka elnyeli az erekciómat:
– Még egyszer megerősítem neked. Egy nő van. Te.
Egy hosszú pillanatig ugyanazt a jeges pillantást vetette rám, miközben lassan lecsúszott a farkamon, aztán nem bírta tovább tartani, nevetve és nyögve simította szőrös ölét az ágyékomhoz.
– Nem bánom, hogy a fiam megbaszott egy másik nőt, szerettem nézni, ahogy Debbie-t dugod, de úgy gondolom, hogy anyádként először jóvá kellene hagynom a választásaidat!
Gúnyosan rám mosolygott, részben ugratva, részben pedig attól, hogy a farkamra feszítette magát. Éreztem, ahogy lüktetek a szorosan rám tapadó izmaiban.
Lassan fel – alá kezdett mozogni a farkamon, selymesen nedves vaginájával masszírozta a felálló péniszemet. Masszív keblei egy időben billegtek a mozdulataival, a nagy, lejtős, tök alakú mellek szinte hipnotikusan imbolyogtak, ahogy anyám velem tartott. Vádli izmai elkezdtek kidudorodni a megerőltetéstől, de úgy tűnt, tökéletesen meg van elégedve azzal, hogy így basszon meg. Élveztem a pillanatot, élveztem a lehetőséget, hogy alatta fekve boldogan bámulhassam.
Minél többet néztem, annál inkább észrevettem néhány apró változást. Miközben lovagolt, kinyújtottam a kezem, megsimogattam a melleit és hagytam, hogy a kezem lecsússzon kerek hasára. Hirtelen a kezemre ütött.
– Anya, te lefogytál! – az alakja még mindig telt volt, de egy kicsit kontúrosabban. A hasa nem volt akkora, mint korábban, és ahogy kinyújtottam a szabad kezemet rájöttem, hogy a combja is izmosabb, mint legutóbb.
Büszkén sugárzott rám, és éreztem, hogy jutalomként megfeszíti belső izmait, és olyan dolgokat művel a farkammal, amihez a szavak egyszerűen nem elégségesek.
– Köszönöm, hogy észrevetted, édesem – mondta anya. – Anyu ledolgozta a feszültséget és a stresszt, mert hiányzott a drága fia! És szexin akart kinézni a fia számára.
A hangja rekedt lett az utolsó szavaitól. Szeretettel és vággyal nézett le rám.
– Én mindig szeretni foglak és akarlak! Te mindig szexi leszel. – nyögtem fel boldogan.
Csavargatta és forgatta a csípőjét.
– Én is szeretlek, John – válaszolta és a hangja most remegett. Előrehajolt, és komoly csiklódörzsölésbe kezdett ahogy fel-alá rángatózott a farkamon, és guggolva a lehető legmélyebbre fogadta a testébe a behatoló a farkamat.
Nem telt el túl sok idő, amíg anya – nem a kimerültségtől, hanem attól, hogy a testét az orgazmusa ereje rángatta – küzdött, hogy tovább mozogjon. Még utoljára felemelkedett, majd gyötrelmes lassúsággal leguggolt, egészen addig, amíg a szeméremszőrzetünk bele nem gabalyodott áradó nedvességébe. Meghajlította a hátát, és rám támaszkodott. A farkam a méhszájáig nyomódott. A puncija még erősebben szorította az erekciómat, bevonva a sima, perzselő forró nedveivel.
– I... Love... You... Johnnn! – kiáltott fel, ahogy elélvezett.
A farkamon rángó látványa elég volt, és nem is próbáltam visszatartani, hanem átadtam magam annak az édes örömnek, hogy eláraszthatom a legmélyét a spermámmal. Mindkettőnk teste vonaglott, ahogy elnyelt minket az élvezet.
Végül elfogyott az ereje, és rám roskadt, a mellei a mellkasomhoz nyomódtak, ajkai az enyémre találtak és csókolóztunk, levegő után kapkodtunk, és tovább csókolóztunk. A farkam még mindig a pinájában, izmai birtoklóan feszültek rajtam.
Amikor újra beszélni tudtunk, felemelte a fejét a mellkasomról:
– Ha már a volt szeretőidről beszéltünk, láttad mostanában a barátodat, Mollyt?
– Hm, igen, lógunk egy kicsit – válaszoltam. – Múlt szombat este elmentünk .
– Megbasztad Mollyt mostanában? – kérdezte kötekedő hangon. – Mondd meg az igazat. Anya tudja, hogy a fia igazat mond-e vagy sem.
Elvigyorodtam, felemeltem a fejem, és ujjammal gyorsan megbirizgáltam az ajkát.
– Nem. Mondtam már, hogy csak egy nővel vagyok, vagy inkább csak egynek a férje.
Szélesen rám mosolygott, és az arca elárulta, mennyire elégedett.
– Ez az én jó fiam. Mondtad már Mollykádnak, hogy találkozni akarok vele?
Bólintottam.
– Igen, azt mondja, már nagyon várja. Te és én megpróbáljuk felvenni vele a kapcsolatot holnap este a meccs után.
Megálltam, nem tudtam, hogyan fejezzem ki az ezzel kapcsolatos érzéseimet.
– Anya, miért akarsz annyira találkozni Mollyval? Szeretlek, és a te embered vagyok.
Elvigyorodott, és összevonta a szemöldökét.
– Tudom fiam és én is szeretlek. Abban sem kételkedem, hogy én vagyok a nőd, de... – elhallgatott és megsimogatta az arcom. – Ennél többről van szó. Valami van a hangodban, amikor róla beszélsz. Ő több, mint egy – minek is nevezted? – egy kibaszott haver. Szeretném megtudni, mi az.
– Rendben, de hogyan csináljuk? Csak azt mondjam: „Molly, szeretném, ha találkoznál életem szerelmével, aki véletlenül az anyám? Anya, ismerkedj meg Mollyval? ”
Anya vállat vont, és így válaszolt:
– Nem aggódom emiatt. Mindabból, amit mondtál róla, nagyon nyitottnak tűnik.
Az arcán egy nagyon huncut mosoly suhant át, és hozzátette:
– Biztos vagyok benne, hogy Molly és én csodálatosan kijövünk majd.
Ez rengeteg gondolkodni valót adott a következő néhány órában, amikor végre felszedtük a földről az élelmiszereket, és elkészítettük a vacsorát.
Evés és pihenés után lefeküdtünk éjszakára, és valahogy jutott idő aludni is a hosszú szerelmeskedés után. Az utolsó dolog, ami eszembe jutott, amikor álomországba vonultam, az volt, hogy milyen csodálatos, hogy anya feje a mellkasomhoz fészkelődött, imádott lába a combomon terült el, és mennyire elégedettebbnek és boldogabbnak érzem magam, mint az előző két hónapban bármikor.

Másnap sok volt a tennivaló., Elkísértem anyámat egy bevásárlókörútra Chicago belvárosában. Sok férfi mellett mentem el, akik lemondó arccal ültek, és elszántan várták a feleségüket az öltözőkön kívül, de én nagyon örültem, hogy anyuval tölthetem az időt, legyen szó cipő, ruha, vagy fehérnemű vásárlásáról. A délutánt a Chicagói Művészeti Múzeumban tett sétával fejeztük be. Anyu elpirult, miközben végigmentünk egy szoborgalérián, megálltunk egyik férfi aktnál a másik után, és a fejét rázva kijelentette:
– Nem, nem hasonlítható az én Johnomhoz!
Ezek a megjegyzések többeknél vontak maguk után néhány szigorú pillantást, valamint néhány döbbent és néhány értékelő tekintetet más nők részéről. Anya nem törődött velük, nevetve ment a következőhöz.
A késő délután az egyetemen talált ránk, és a futballstadion felé vettük az utunkat. Élénk volt a Michigan-tó felől fújó szél, mindenkit a hideg rázott. Anya lenyűgözően nézett ki, egy másik szűk pulóvert viselt, ezúttal zöldet, hosszú fekete gyapjúruhával és fekete csizmával. Erre egy gyapjú serapét, – egy rojtos takarószerű köpenyt – vett fel. A haját lófarokba kötötte, és nekem a leggyönyörűbb nő volt, aki valaha is járt a bolygón.
Megtaláltuk a helyünket a stadionban körülbelül a lelátó felénél, de az ötven yardos vonal közelében. A lelátón ültünk öregdiákok, professzorok, házastársak és diákok vegyes csoportjában. A levegő minden pillanattal hidegebb lett, ahogy a meccs első félideje előrehaladt. Anyával öröm volt együtt lenni, teljes lelkesedéssel vetette bele magát a játékba. A koncessziós standokról hot dogot és perecet lakmároztunk, valamint forró csokit, amit termoszban hoztunk magunkkal. Anya szemtelenül kacsintott rám, miközben lelkesen ette a hot dogot. „Ma este egy jóval nagyobb hot dogot is megkóstolok” – súgta a fülembe, kidugta a nyelvét, és olyan borzongás futott át rajtam, aminek semmi köze nem volta hideghez.
Ahogy a félidőben elkezdődött a Hazatérés Napja parádé, anya kihúzta a hátizsákomat az ülés alól, és előbukkant belőle egy takaró – nem! – egy paplan, amit még azelőtt pakolt el, hogy elindultunk volna.
– Kezdek fázni, John, veled mi van? – kérdezte anya, miközben kibontotta, majd az ölünkbe terítette, és addig húzta felfelé, amíg az állunk alá nem került.
Anya egy kicsit közelebb húzódott hozzám, és éreztem, ahogy a keze a combomra simul, és úgy mosolygott rám, hogy az a férfiakat is felállítaná. Aztán rájöttem, milyen paplan takar bennünket.
– Ez Polly nagyi paplanja.
Bólintott, szórakozott és kéjes arckifejezéssel megerősítve azt, amit már tudtam. Ez volt anya nagy becsben tartott paplanja, amelyet a nagymamája készített. Ugyanaz a paplan, amelyen anya feküdt, amikor Tom nagypapa elvette a szüzességét, és amelyen a nyáron szeretkeztünk a régi családi háznál.
– Úgy gondoltam, hasznos lehet a hidegben – mosolygott anya. – Jó emlékeink vannak ezzel a paplannal kapcsolatban, és talán ma este gyártunk még néhányat.
Éreztem, ahogy megszorítja a combom, és ismét a futballpályán zajló bemutatóra fordította a figyelmét.
Néhány percen belül éreztem, ahogy anya keze mint egy pók sétál a combomon.
– Ülj feljebb – intett anya. Így is tettem, és rájöttem, hogy így anya jobban hozzáférhet a cipzáramhoz. Lassan lehúzta a nadrágom cipzárját, majd hozzáértő ujjai felfedező útra indultak. Keze átcsúszott a rövidnadrágom gumiján, és kihalászta az amúgy is kemény farkam.
– Ez egy gyönyörűség – jegyezte meg, és a pálya felé biccentett, ahol a „Hazatérés Királynőjét” egy kabrió Corvette-ben szállították körbe. Rám mosolygott és simogatni kezdte a farkamat.
– Imádlak! – mondtam halkan, miközben anya maszturbált. Csodálkoztam az ügyes érintésein, puha ujjai simogatásán amitől összerándultam, miközben megfejte a farkam fejét, hüvelykujja pedig olyan őrjítően súrolta a hasítékomat. A karja olyan észrevehetetlenül mozgott, hogy alig lehetett tudni, csinál-e egyáltalán valamit.
– Tudom, John. Anya is szeret téged. – válaszolta, és hozzám hajolt, hogy megcsókoljon. Ügyesen és finoman simogatott, és húzogatott nem engedte, hogy túl korán elmenjek. Amikor felgyorsult a lélegzetem, és feszengeni kezdtem, anya megszorított, és szakszerűen lecsillapította a felizgatott farkam. Közben néztük, ahogy egy lányt királynővé koronáznak. Nem kellett sok idő, hogy a hideg levegő ellenére erősen izzadjak, és már nem a hidegtől, hanem az élvezettől borzongtam.
Gonoszkodott, és csak a második félidőben engedett elélvezni. Felgyorsította a húzásait és olyan varázslatos dolgokat csinált az ujjaival, amitől én ordítottam örömömben, szerencsére a tömeg is üvöltött a harmadik negyed indulásakor.
Aztán a farkamra tette a szabad kezét, hogy elkapja a spermafolyamomat, és kissé esetlenül lehajolt hozzá. Miközben a rúgást fogadó elkapta a labdát és robogott a pályán, anya hangosan felkiáltott:
– Menj, fiú, menj! Mutasd meg, mit tudsz! – és rám vigyorgott, miközben kiabált.
Remegtem és dideregtem, miközben teljesen kiürített. A legszebb mosolyomat küldtem felé, és valahogy kinyögtem:
– Hűha!
Anya csak visszamosolygott, és még néhányszor megsimogatott, aztán szeretettel visszadugta a nadrágomba, és becipzárazta.
– Drágám, töltenél még egy csésze forró csokit anyukádnak? – kérdezte.
– Ezek után bármit megteszek amit kérsz – válaszoltam lelkesen.
Töltöttem egy csésze forró csokit, és odaadtam neki. Lassan kihúzta a kezét, amellyel leápolt és éreztem, hogy elkerekednek a szemeim, mert megláttam, hogy spermacsíkok lógnak le az ujjairól.
– Hoppá!
Anya kuncogott, a szájához kapta a kezét, és tisztára nyalta az ujjait. Aztán elvette tőlem a csészét, és kortyolt egyet.
– Mmmm, nem rossz kombináció, azt hiszem, ez függőséggé válhat.
Ezután óvatosan kihúzta a másik kezét a paplan alól, még mindig felfelé fordítva. A tenyere medencéje a spermámat tartotta. Figyelte ahogy döbbenten bámulom őt, amikor a kezét a forró csokis csésze fölé billentette, és hagyta, hogy a dzsem a forró folyadékba szivárogjon. Aztán anya óvatosan végighúzta a tenyerét a műanyag csésze peremén, és még több spermát kapart bele a forró csokoládéjába.
Egy idősebb nő, talán hatvan éves, akit egy ósdi angol professzor feleségének feltételeztünk még gólyaéves koromból, megfordult előttünk, miközben anyu beleöntötte a magomat az italába, majd közömbösen tisztára nyalta a kezét minden megmaradt ondótól. A nő a csészéjére és a tetején lebegő spermagömbökre nézett. Szemei elkerekedtek, és csuklott egyet, amikor rájött, mit lát.
A nő felnézett anyára, aki úgy vigyorgott, mint egy cheshire-i macska. Felemelte a csészét:
– Semmi sem olyan jó, mint a friss tejszín, egyenesen a csapból, ugye?
A nő élénkpirosra váltott, majd mosoly suhant át az arcán, gyorsan bólintott, és visszafordult. Anya elégedettnek tűnt, ahogy körbeforgatta a csészét, összekeverte a spermámat a csokoládéval, mielőtt belekortyolt.
– Olyan rossz vagy, anya – mondtam, és próbáltam nem nevetni. – Köszönöm. – Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. A csokit és magamat ízleltem meg az ajkán.
Visszatértünk a játékra, egyetemünk öt ponttal maradt el. Egy darabig csendben ültünk, majd megfogta a kezem.
– Ó, kicsim, annyira hideg a kezed – mondta anya. – Szeretnéd felmelegíteni egy kicsit?
Vállat vontam, és azt mondtam:
– Elfelejtettem kesztyűt hozni ma este. De nem gond.
Ismét megszorította a kezem, és suttogott azon a halk, rekedt hangján:
– Azonnal meg akarlak dugni – mondta a hang: – Azt kérdeztem, szeretnéd-e felmelegíteni a kezed?
Oké, szóval néha egy kicsit lassú vagyok. Anyára vigyorogtam, és a paplan alá csúsztattam a kezem. Nem nagyon lepődtem meg, amikor azt tapasztaltam, hogy anya megigazította a ruháját, és a hasítékot úgy helyezte el, hogy láthatóvá váljon a jobb combja felső része. Kezemet a combjai közé csúsztattam, és éreztem a lábai közül kiáramló hőt jóval azelőtt, hogy ujjbegyeim átfésülték volna a göndör szőrtömeget, amely a sűrű bozótját alkotta.
A fülébe súgtam:
– Nem te tanítottál meg minket arra, hogy mindig fehérneműt hordjunk?
Mocorgott egy kicsit, és valamivel szélesebbre tárta a combját, miközben én megdöntöttem a karomat, hogy jobban hozzáférjek.
– Akarod, hogy azonnal felvegyem?
Vigyorogtam és megráztam a fejem. A középső ujjam a nedves, lédús és gőzölgő rést érintette, anya pedig sóhajtott egyet, miközben az ujjamat a második bütyökig belemélyesztettem átázott puncijába.
Néhány percig kavartam a nedveit időnként megállva, hogy valamelyik örömpontját megtapasztaljam. Tovább sóhajtozott, és időnként beharapta az alsó ajkát. Hozzáadtam egy második, majd egy harmadik ujjat, és ő megpróbálta a medencéjét a vizsgálódó ujjaimhoz igazítani anélkül, hogy nyilvánvalónak tűnt volna. Elkezdtem izgatni a különféle érzékeny pontokat, és véletlenül találtam egy újat, így elkaptam a mamát, aki majdnem sikoltozni kezdett az örömtől.
– Hoppá – mondtam a legjobb ártatlan hangomon.
– Hoppá, a seggem, fiam – lihegte anya. – Bármit is csinálsz, ne felejtsd el azt a helyet. Ez csodás érzés volt, John.
Kissé elfordítottam a csuklómat, és a hüvelykujjammal megkerestem a csiklóját, amelyről hosszú tapasztalatom alapján tudtam, hogy már kibújt a csuklyájából, és csatlakozni akart a partihoz. Finoman simogatni és dörzsölni kezdtem a kis duzzanatot, amitől a sóhajai felerősödtek. Hosszú percekig ujjaztam a punciját, és elvittem arra a pontra, ahol már közel volt orgazmusa.
Megosztottam az időmet a meccs és anya nézésével. Tudod, szerintem ő a legszebb nő a világon, és abban a pillanatban megvolt benne az a különleges tulajdonság, amivel az összes orgazmus küszöbén álló nő rendelkezik. A szeme csukva volt, enyhén ringatózott és reszketett, nem a hidegtől, hanem az élvezete intenzitásától. Hagytam, hogy az ujjaim megrebbenjenek benne, megmutatva tudásomat a legtitkosabb erogén pontjairól, és vártam a megfelelő pillanatot, hogy átlökjem a határon.
Anya egyre kétségbeesettebbé vált, és azt suttogta:
– Kérlek, fiam. Most! Kérlek! – amikor elérkezett a pillanat...
A közönség éljenzése elkezdett dagadni amikor csapatunk hátvédje oldalról passzolt a legjobb irányítónk felé a saját húsz yardos vonalunkon. Ahogy áttörte a védelmi vonalat, és a tömeg üvölteni kezdett, fokoztam az erőfeszítéseimet anya csiklóján, közben a középső ujjam felfelé görbült, és megkerestem a G-pontját.
Miközben a tömeg felugrott a bravúrra, és éljenezte a visszafutót, anya orgazmusba zuhant, és örömkiáltásai teljesen elvesztek a tömeg hangorkánjában. A keze az enyémre tapadt, körmei belemélyedtek a bőrömbe, és az volt a szándéka, hogy a kezem a helyén tartsa, miközben izgattam és lebegtettem őt az orgazmusán. A tömeg sikolya magasabb crescendo-t ütött, és velük együtt sikoltott, még akkor is, amikor rám dőlt, miközben teste remegett és görcsbe rándult.
Ujjaim friss puncilében fürödtek, csúszósan és forrón, ahogy megpróbálta megszorítani dolgos ujjaim körül.

Éreztem, hogy néznek minket. Elszakítottam a tekintetemet anyáról és felpillantottam. Az előttünk álló professzor felesége kissé nézett le ránk miközben igyekezett egyszerre összeráncolni a homlokát és mosolyogni. Végül úgy tűnt, a mosoly győzött. Miközben anya küzdött, hogy visszanyerje az önuralmát, a tömeg letelepedett.
A professzor felesége továbbra is minket bámult, én pedig kedvesen érdeklődtem:
– Na, mi történt?
Szeretett volna megszólalni, majd megállt, megnyalta az ajkát, és válaszolt:
– A csapat gólt szerzett. Vezetünk.
Anyu megpróbált egyenesen ülni, és levegő után kapkodva nyikorgott:
– Ez szép.
Az idősebb nő már szélesen mosolygott:
– Húúú. Nem hiszem, hogy ők voltak az egyetlenek, akik touchdownt szereztek.
Felnevettem és megvontam a vállam. – Ebben nincs vita.
Anya végre elengedte a szorítását az ujjaimon, én pedig kicsúsztam, a mozdulatom kifejezetten nedves hangot adott ki. A kezem előbújt a paplan alól, és a nedveitől csillogott. A professzor-feleség szeme elkerekedett, és arca élénkvörös lett.
– Mindenki győztes – mondtam, és leszoptam anyu cuccos krémjét a mutatóujjamról.
– Ó, istenem – zihálta a nő, és dermedten figyelte ahogy tisztára nyalom a gyűrűsujjamat is.
Anya már lábadozott, és boldogan csillogott a szeme, hiszen tökéletesen eljátszottuk a fantáziáját. Megfogta a kezem:
– Hát nem csodálatos a szerelem, asszonyom? – leszopta a saját puncilevét a középső ujjamról, majd megcsókolt.
Az idősebb nő megérintette a mellkasát, ujjaival a kabátja hajtókáját pengette, mintha le akarná tépni, és ki akarná emelni a mellét. Erotikus pír kúszott fel a nyakán. Bólintott, és ahogy lenyaltam a kezemről anya maradék nektárját újra ránk mosolygott, mielőtt megfordult volna, és megpróbálta nézni a játék hátralévő részét.
A játék folytatása is remekül telt el.
Összebújtunk a paplanunk alatt, átkaroltam a derekát, szorosan magamhoz szorítva. A professzor felesége továbbra is egy-egy elismerő pillantást vetett ránk, anya pedig egy ponton bólintott felé, tekintetemet az idősebb nő kezére irányítva. Fokozatosan felfelé haladt a férje combján.
Végül a játék véget ért, a csapatunk nyert, és mindenki állva ünnepelt. Az idősebb nő megfordult:
– Remélem, csodás estétek lesz. – majd belerángatta férjét a kijáratok felé tartó tömegbe.
– Hmmm, valakinek itt szerencséje lesz ma este – súgtam anya fülébe.
Hozzám hajolt, ajkával a fülemet érintette és visszasúgott:
– Nem ő az egyetlen, fiam – és ismét a fülembe pöckölte a nyelvét de úgy, hogy a farkam teljesen felállt, mielőtt a folyosóra értünk.
Kart karba öltve kimentünk a stadionból, és átsétáltunk a fákkal borított campuson.

(*Homecoming Day: Az első ilyen jellegű programokat még az 1800-as évek végén kezdték el szervezni nagynevű egyetemek, mint pl. A Harvard. Írásos dokumentumok szerint a University of Missouri volt az első, ahol 1911-ben az öregdiákokat arra kérte az egyetem vezetősége, hogy „látogassanak haza” az alma materbe (innen a „homecoming” elnevezés) és tegyék emlékezetessé az intézmény új futballpályájának felavatását. Ennek keretében került sor egy látványos felvonulásra, és természetesen egy futballmérkőzésre.
Az osztály-, és évfolyam találkozókat is illetik ezzel a kifejezéssel. )

Folyt. Köv.