Szociális munkás 2. rész

Az előző este Gábor felvetése, a szinte pár perccel ezelőtti csókolózás egy másik nővel, a bennem kavargó érzelmek felfokozottá, feszülté tettek. Ült a testem a megbeszélésen, de agyam, gondolataim ezer felé cikáztak. Jött az érzés, hogy rám borul a szoba, nincs tér, nincs levegő, ki akarok törni saját fogságomból. Felpattantam amitől magam is megijedtem, hiszen testem önálló döntést hozott. Kolléganőm karolt át.

– Jól vagy Marika? – kérdezte, egy másik munkatársam egy ásványvizet tolt elém.

– Igyál. – éreztem izzadok, forog körülöttem a szoba, vagyis az én fejem forgott, nézve az ismert arcokat, mégis idegen embereket. Távolról hallottam.

– Ültessétek le... Lazítsatok a nyakán a blúznak... Nyissatok ablakot...

Én hirtelen döntések világában éltem. Most is így volt.

– Ne haragudjatok... – néztem a megdöbbent, kárörvendő arcokat, mit keresek most itt ezek között. – ... Kimegyek terepre. – már indultam is.

Tudtam most idő kell. A közeli park árnyékos padjára összekuporodva feküdtem le. Csak a rendezett ruházatom miatt nem gondoltak csövesnek, de magam tudva üveges tekintetem alapján nézhettek. Most én voltam az elesett magammal kellett foglalkoznom. A gondolataim rendezgettem. Gábor vágya, hogy két nőt nézzen, majd beszáll, az igen férfi gyengeség, de önzőség is. Hímsovinizmus. Megértem és elfogadom. Erzsi se más. Volt egy rossz heteró kapcsolata. Csalódott a férfiben, a társadalomba. Váltott egy másik világba ami már csak a csókból megítélve egy lágyabb, nyugodtabb világ. Tanulmányaim is erre mutattak. Az egyneműség elfogadása, az abban élő embereket ugyanúgy tekinteni, mint egy heteró párkapcsolatban élőket. Ők saját nemükben találták meg a szépet, jót és a gyönyört. Erzsinek én is lehetek, sőt vagyok aki ismét kivezeti a pocsolyából, a szilárd talajra. Emberként foggal körömmel kapaszkodott belém, támasza lettem. Úgy képzeli a nemi életben is akár rajtam, a vállamon, testemen keresztül kapaszkodik fel. Megértem, de ezt nem biztos hogy elfogadom. Saját magam akarok maradni. Kezdtem belesüppedni a körülölelő szennyes nyomorba. Erzsi egy kihívás, egy erőt adó kilátástalan feladat volt. Hanyagoltam az utcán élők legalját, kerestem az értelmet az ott élőkben amit felfedeztem Erzsiben is.