Ismerkedés 7. rész - Egy vallomás és rengeteg ajándék

Gábor:

Amikor a kád megtelt vízzel, egy gombnyomással leállítottam a feltöltést, majd egy másikkal, bekapcsoltam a funkciót. Fejemet a kényelmes fejtámaszra hajtottam és becsukott szemmel élveztem, a buborékok kellemes simogatását. Agyam folyamatosan a pár nappal korábban lezajlott „társasozáson” járt. Igaz Nilla mesélt a múltjáról, tudtam, hogy teljesen más szellemben élte/éli az életét, mint én, de most, hogy a saját szememmel láttam és a bőrömön tapasztaltam, teljesen más volt, mint csak hallani róla. Nem akarok magamnak se hazudni, jó volt.

De... Nem is tudom, nem vagyok biztos benne, hogy nekem való, ez az életstílus. Mert persze, melyik férfi mondana nemet, arra, amikor a kedvese két szép nőt is neki, egy kiadós hancúrra, de hányan viselik el azt, hogy élete szerelmét, egy másik pasi teszi boldoggá, a szeme láttára. Hát, én végig néztem éééééés... Furcsa volt. Örültem, hogy boldog, de egy kicsit szomorú voltam, mert nem én okoztam neki a boldogságot.

Bár hozzá kell tennem, hogy az hihetetlen jó érzés volt, hogy minden alkalommal, amikor ettünk, ittunk, vagy épp beszélgettünk, mindig mellettem volt. Átölelt, belém karolt, hozzám bújt és folyamatosan csókolt. Szavak nélkül, de a világ tudtára adta, hogy velem van.

Viszont, miközben próbálom kibogozni, teljesen összezavarodott érzéseimet, egy dologban teljesen biztos vagyok, hiányzik. Nagyon.

Mikor elbúcsúztunk a buli másnapján, megbeszéltük, hogy majd keressük egymást, de sajnos nekem úgy összeszaladt a meló, hogy két napja meg sem állok és nem volt időm felhívni, de még csak egy üzenetet küldeni sem. Most, hogy végre utolértem magam a melóban, úgy gondoltam, hogy lelazítom magam és utána felhívom. De miért is várnék addig, gondoltam magamban és a telefon után nyúltam, de mielőtt elértem volna, megszólalt a bejárati csengő. Magamban káromkodva másztam ki a kádból és egy törölközőt magam köré tekerve indultam ajtót nyitni. Félúton egy mosoly ült ki az arcomra, mert arra gondoltam, lehet, hogy Nilla az, mert talán én is hiányoztam neki. Így hatalmas vigyorral az arcomon nyitottam ki az ajtót, majd teljesen ledöbbenten álltam látogatómat bámulva.