Karácsony

Mint minden karácsonykor, ebben az évben is hazaindultam, hogy meglátogassam a szüleimet. Hosszú utazás, mégis megteszem minden karácsonykor. És mindig megállok a Plútó körül keringő kis űrállomáson. Sehol sem kapni olyan jó lasagne – t, mint itt. Dokkoltam a kis gépemmel, majd egy nagy nyújtozkodás után besétáltam az étterembe. Egy egyszerú, takaros helység, fenyő lambériával a falakon, vilagoskék márvány , és titánium asztalokkal. A hangulatért a falakból áradó lágy jazz, és a kellemes, enyhén sárgás megvilágítás felelt. Vendég alig volt. Egyetlen grecsk ült az egyik asztalnál. A grecskek leginkább túlmértezett varangyra hasonlítanak, akik a hátsó lábukon járnak, az elsőkből meg duplán van nekik. Meglehetősen arrogáns faj, de ha békén hagyják őket, akkor ők is nyugton maradnak. Úgy láttam, őt is a hely specialitása, a lasagne csalt ide. Helyet foglaltam, lehetőleg távol a grecsktől, mert a csámcsogó, szürcsögő hangok nem voltak különösebben kellemesek. Az asztal közepébe épített érintés – érzékeny képernyő kivilágosodott, és elkezdtett belőle áradni a hely reklámja. Gyorsan lekapcsoltam, és a helyette megjelenő étlapot kezdtem tanulmányozni, bár úgyis tudtam mit fogok rendelni. Nagy adag lasagne, és egy pohár finom bor. Pár masodperc múlva az egyik falon kinyílt egy ajtó, és egy alig egy méter magas, enyhén porszívóra emlékeztető alakú robot gurult elő. Két teleszkópos karja egyikében a boromat hozta. Mikor odaért az asztalomhoz letette a , és a korábbinal majdnem kétszer gyorsabban száguldott vissza az ajtó mögé, ami rögtön be is zárult mögötte. Belekortyoltam a borba, és lehunyt szemmel élveztem, ahogy a zamata izlelőbimboimat kényezteti. Hamarosan ismét megjelent a robot, és ezúttal mindkét karját használva tartott egy nagy tányér gőzölgő lasagne – t. Elém tette, a feje tetején felvillant egy 'Jó étvágyat! ' felirat, aztán ismét kiviharzott.
Mire mindet megettem tisztességesen jól is laktam. Hátradőltem, és a boromat kortyolgatva elégedettnek éreztem magam a világgal. Ekkor lépett a terembe egy újabb vendég. Egy téloni. A téloniak lényegében tökéletesen emberszerűek, eltekintve bőrük halványkék színétől. Hajuk általában ezüst színű, de van aki már látott zöld, vagy fekete hajút is.