A kerékcsere 1. rész

Hárman indultunk túrázni, Zoli, Joci, meg én. Nem mai gyerekek vagyunk, de vénembernek se mondanám magunkat: Zoli 47 éves, Joci 48, én 46. Szeretünk hármasban kirándulni, időnként érdekes kalandban van részünk. Mint most is, amit elmesélek. Előző nap megbeszéltük az útvonalat, aztán a kitűzött napon kora reggel találkoztunk a buszvégállomáson. Helyi járattal mentünk fel a hegyre, és a buszfordulótól kezdtük a gyaloglást. A tervezett úton először a híres kilátót vettük célba. Hamar odaértünk, ott ettünk pár harapást, és mentünk tovább a romokhoz. A kijelölt turistaút egy helyen keresztezi a hegyet átszelő országutat, ott van egy kis pihenőhely , tűzrakóhellyel. Na, itt a pihenőhely mellett esett meg egyik legemlékezetesebb kalandunk. Joci vette észre a kanyartól nem messze álló kis Ford Fiestát. Azt már viszont én szúrtam ki, mégpedig távcső nélkül, hogy a Fiesta mellett egy fiatal csaj toporog tanácstalanul. Messziről csak annyit láttunk, hogy hosszú, vörös haja van, és egy farmer rövidnadrág feszül a fenekén, de alig takar valamit. Közelebbről már jól láttuk, hogy a fehér póló alatt bizony nyoma sincs melltartónak, a szép, nagy kerek didkók szabadon ficánkoltak a lány minden mozdulatára. Összenéztünk a fiúkkal, és egyre gondoltunk: el kéne marni azt a pipit...

– Gyerünk, nézzük meg, mi a baj. – ezt Zoli mondta.

– Ha gumit kell cserélni, benne vagyok – ezt én mondtam.

– Ha meg gumi nélkül, az se baj – ezt Joci eresztette el, és ezen harsányan röhögtünk mind a hárman. Persze ezt meghallotta a csaj is, és odakapta a fejét.

Még kétszáz méterre voltunk tőle, de már kétségbeesetten integetett, látszott, nem boldogul valamivel. A hegy ezen részén persze térerő sincs, a város meg a műúton 15 km, mert elképesztően kacskaringós. Vagyis érthető volt, hogy nem mert nekiindulni gyalogláb.

Ahogy közeledtünk, úgy jöttek a részletek: égővörös hajzuhatag. Pár elszórt szeplő, tejfehér bőr. Szikrázó zöld szemek. Formás combok. Kerek, izmos popsi, legalább 90-es mellek. És megeszem a túrabakancsomat keserű uborkasalátával, ha idősebb húsznál (bár később kiderült, ez benéztem, mert közelebb érve inkább 30 lett az a 20, de sehol egy ránc vagy szarkaláb, szóval igazi faszra való MILF).

– De jó, hogy jönnek, már egy órája itt vacakolok, térerő meg nincs, és nem jött egy autó sem, és nem segít senki, apukámat se tudom felhívni – ezt így egy szuszra elhadarta, de feltettem a kezem, úgy kértem csendet.