Felelsz vagy mersz? 1. rész

XY egyetemre járok, és kollégiumba tengetem tanulással robotolt napjaim, kitaszítva az élet örömeit lelő tevékenységek közeléből.
Egyedül a hosszas munka után megkaparintott, ritka szünetek adnak lelket a lexikális tudással tömött lényemnek, miként ettől a
számonkérő közegtől szabadulva otthon lehetek egy keveset.
Hát ezúttal csak a semmittevésbe fulladt az aktivitásért könyörgő kedvem. Amióta itthon vagyok, apám dolgozik anyám meg a telefonját
nyomkodja, mintha itt se lennék, hiába szólók hozzá.
– Mi? – Osztotta a készüléke lekötött figyelmét, míg párbeszédet próbálok vele folytatni.
– Az áruházba akarok menni! Kellene vennem pár dolgot – Igazából csak ki akarom őt itthonról rángatni, elvégre most van ő is ereje teljében úgymond.
Későb max a kerekesszéket tolhatom neki. Seperc alatt visszaszippantotta őt a képernyő.
– Na gyerünk! Vagy csináljunk már valamit, egésznap csak a telód nyomkodod, holott holnap megyek is vissza a kollégiumba, nem is foglak látni a következő szünetig – panaszkodtam –, unatkozom – tettem hozzá e kulcsszót.
– Figyelj, én nem a te személyes über sofőrod vagyok, hogy kocsikázzalak.
Ekkor próbáltam kikapni a kezéből a telefont, sikertelenül.
– Rendben! – frusztációm sóhajtottam – Neked nincs szükséged, vagyis te nem akarsz venni valamit? Tudnál te is venni pár dolgot, amíg ott vagyunk nem csak én! Amúgy se voltunk ott se egy ideje. – Minden erőmmel igyekszek rávenni, hogy beadja a derekát.
– Semmi szükség bevásárolni menni – mondta unottan, majd visszatemetkezett a telefonba.
– Ha te nem viszel, akkor magamtól megyek, és mivel éjszaka van lehet bajba is kerülök, tudod, rossztársaságba keveredek, meg ilyenek.
– Itt ülsz mellettem, nem mész sehová.
– De ha kell, megyek magamtól. De most komolyan, akkor legalább csináljunk valamit.
– Mit?
– Nem tudom, ötletem sincs.. Napok óta itt vagyok, végre megszabadultam kis időre az iskola terhétől, reméltem, hogy lesz is valami eseménydús
kikapcsolódás.
– Tudod te jól, milyen unalmas itt.
Behalt a beszélgetés.
Merengtem egy ideig, régen, mit is csináltunk, amivel elfoglaltuk magunkat, majd bevillant.
– Igaz vagy hamis?
– Tessék?
– Igaz vagy hamis! Ismered a játékot, nem?
– Ja, nyilván, FELELSZ vagy MERSZ, egy játék amit a haverjaiddal játszol esetleg egy partin, nem pedig az anyáddal.
– De most te vagy az egyetlen társaságom!
Némi szünet.