Hazatérés

Ildi kulcs csörgésére ébredt. Egy pillanat alatt elillant az álmossága, éberen figyelt a zár körüli motoszkálásra. Rápillantott az órára, hajnali fél hármat mutatott. Egyedül volt. Már több mint öt hónapja egyedül kelt, egyedül feküdt, imádott párja pedig messze, egy távoli országban volt.

Megijedt. Rémülten kucorodott össze, a paplanba burkolódzva fülelt a további neszekre. A kulcs a zárba csusszant, majd meghallotta a zárnyelv kattanását. Gyomra rémült görcsbe rándult. Biztosan betörő. A félhomályos szobában kutató keze az éjjeliszekrényen kotorászott, telefonját kereste. Ajtó nyílt, lépések, tompa puffanás, ajtó záródott, kulcs fordult a zárban. Ildi agya lázasan zakatolt, aztán szikra lobbant az elméjében. Egy betörő miért zárná be maga után az ajtót? Ha nem betörő, akkor pedig... Tomi!

Rakétasebességgel pattant ki az ágyból, és futva indult az előszoba irányába. Közben a kis előtérben villanykapcsoló kattant. A lányt egy pillanatra elvakította a fényesség, de hunyorgó tekintettel is azonnal felismerte a férfit.

– Tomi! Drága Tomi! – ugrott a mosolygó férfi nyakába, miközben millió csókkal üdvözölte kedvesét.

– El sem hiszem! Nem is számítottam rád! Hiszen egy hónap még hátravan... – hadarta izgatottan, de a fiú egy újabb csókkal némította el Ildikót, miközben szorosan magához ölelte.

– Tudod, a gazdasági válság miatt hamarabb lefújták a missziót. Olyan gyorsan kellett indulnunk, hogy még csak egy e-mail-t sem tudtam küldeni – válaszolta a fiú halkan, miközben kedvese zöld szemébe fúrta tekintetét.

– Az a lényeg, hogy megjöttél, hogy itt vagy... Újra itt vagy velem – válaszolta Ildi, és egy apró könnycsepp gördült le az arcán.

– Ne sírj, te butuska! Minden rendben, most már itt vagyok! – simított végig kedvese arcán a fiú, de túláradó érzelmei miatt az ő szeme is könnybe lábadt.

– Soha többé nem hagylak itt! Nincs az a pénz, ami megérné, hogy ne láthassalak fél évig – folytatta a fiú.

– Itt az előszobában fogunk ácsorogni egész éjjel, vagy bejöhetek végre? – kérdezte huncut mosollyal, miközben a málhazsákját a sarokba dobta, kabátját pedig a fogasra akasztotta.

– Gyere, te drága! – válaszolta Ildi és kézen fogva vonszolta a fiút a szoba felé.