40 éves osztálytalálkozó 5. rész

Ildi

Kurvára ideges voltam Enikőre. Máris lecsapta kezemről? Próbáltam úgy helyezkedni, hogy képben maradjak. Ezt Enikő észlelhette. Mellém lavírozott.
– Mi a baj Ildi? Csak nem az, hogy Feri meg én? – vörösödtem és nem a tekeréstől.
– Hát... Tudod... Hagyjuk.
– Feri még jó pasi... Nem mondom, értem miért ferdítettél vele kapcsolatban, de ne feledd nem volt, és nem is lesz az esetem... Sőt Ödön se. -

Oldalt sandítottam rá. Merengve gondolkodott, majd folytatta monológját.
– Megöregedtünk. Jó, hogy repedésünk nem forrt össze. Most az alkalom, hogy kipókhálóztassuk. Ödön az éjjel bejáratta ismét. Feri... Hm tuti még akarom, hogy felnyársaljon, de nem minden áron... – mosolyodott el.

Hirtelen merengőből vidámra váltott, eltekert mellőlem. Én magam gondolatával és azzal voltam elfoglalva, amit most mondott Enikő. Igen, valóban igaza van, de én soha nem az a nő voltam. Marcsival átéltek kezdtek cikázni agyamban, testemben. Fogytak a kilométerek, vad, szinte már öngyilkos tempóban. Kezdtem félni. Ekkor vágódott ismét, szinte szó szerint mellém, pár centire Enikő.
– Te hallod. A fiúk már nagyban szervezkednek estére, megy a szócsata, számolgatás, ki mikor, kivel hogy. Mi is elkezdhetnénk, nem gondolod?
– Nem, Enikő, nem gondolom. Az előbb mondottak hidegen hagynak, nem akarok senki kapcarongya lenni... – döbbenete láttán egy fát centikre elkerülve folytattam. – De igen, igazad van abban, éljük meg azt, amit még lehet. Ja, én nem pasikra gondolok, de ti vágjatok bele, ugorjatok a sűrűjébe, csapassátok.
– Ne izgulj, a csajok egyike sem akar tartósan egy pasit sem.
– Igazából nem érdekel, ha ennyi volt Feriből... Már megérte ide eljönni, bár jó lenne Ferivel elaludni, de ha ő másként tervezi... – Feri közelébe kerültünk. Lihegve mondta Enikő.
– Gyere beszéljünk vele, jelezd mit szeretnél...

Fogtuk közre. Egyből rá is zúdítottam gondolatom.
– Nem bánnád, ha mi is megjelennénk a textilmentes medence-partyn? – kérdőn nézett, szerintem még a tervezgetésben volt benne. Nem is válaszolt. Enikő meg még adott is neki.
– Persze, amit ígértél, szeretném beváltani – kontrázott Enikő szavaival, hogy lassítson a tervezgetésben.
– Ha ti nem bánjátok, akkor uccu neki! Kaland az élet. – Mondta, de nem volt felhőtlen a mosolya.