Ismerkedés 5. rész - Szauna és más kalandok

Gabi:

Este, miután hazaértem Nillától, lerúgtam magamról a ruhákat, töltöttem egy pohár magamnak és kiültem az erkélyre gondolkodni. Néztem a kivilágított várost, az utcán sétáló embereket és azon morfondíroztam, hogy hová tart ez az egész Nillával. Az, hogy hogyan érzek iránta, az egyértelmű. Bejön nekem. Nagyon. De miért is ne jönne? Gyönyörű, okos, vicces és baromi jó az ágyban. De... Igen, van egy de. Az nem zavar, hogy nyomoz utánam, bolygatja a múltamat, mert én is mindent tudni akartam róla, a múltjáról. De az, amit este mondott... Nos ez kicsit elbizonytalanított. Amikor azt mondta, lefeküdne egy másik pasival, ha megkérném rá, uhhh... Az megdöbbentett. Jó, tudom, tudom, én is lefeküdtem Lillával, amikor megkért, de én csak sodródtam az árral. Ő pedig, nos ő annyira nyitottan áll a szexhez, mintha csak evésről, vagy ivásról lenne szó. De mégis annyira, csábító. Szeretem azt az embert, aki mellette vagyok. És az a vadság, ahogy tegnap is nekem esett a kocsiban, aztán fent a lakásán. Fúúú... Még most is feláll a farkam, ha csak rá gondolok. Nem kérdés, hogy együtt akarok lenni Nillával, a kérdés az, hogy tudom-e tartani az ő tempóját? Minden esetre, holnap megpróbálok összehozni egy kedves kis meglepit, aztán lesz, ami lesz. Megittam az utolsó korty , bementem a szobába és lefeküdtem aludni.

Másnap bementem a céghez, mivel a hónap utolsó péntekje volt, ilyenkor szoktam megcsinálni a havi papírmunkákat. Viszonylag hamar végeztem és csak bámultam a monitort, amikor eszembe jutott az ígéretem Nillának. Fogtam a telefont és tárcsáztam. Második felvették és egy kedves női hang szólt bele,

– B. Invest Kft., Laura vagyok miben segíthetek?
– Üdv Laura, Gábor vagyok, a beszállításról.
– Ááá, helló Gábor, máris kapcsolom az igazgató urat.
– Köszönöm Laura, de most nem vele szeretnék beszélni. Kapcsolná nekem Timeát a titkárságról?
– Hát persze, azonnal kapcsolom. Viszhall.
– Köszi, viszhall.

Rövid zene után, meghallottam Timi hangját, ahogy bemutatkozott.

– Szia, Gábor vagyok.

Hosszú csend következett, majd hallottam, ahogy kifújja a levegőt, mielőtt újra megszólalt,

– Szia, igazából, már vártam, hogy felhívj.
– Igazán? Hogyhogy?
– Nos miután a barátnőd váratlanul elhívott kávézni és érezhetően úgy távozott, hogy nem kapta meg, amit akart... Szóval várható volt, hogy felhívsz.