Szerelmem anyával 3. rész - Ház a dombon 2. fejezet

HÁZ A DOMBON 2.

Ez a hely valami régi country-gospel dal díszlete volt. Kis deszkás templom, fehérre festve, kicsi, de magas toronnyal, két alacsony hegygerinc közötti völgyben. Kemény fapadokon ültünk a szentély közepén, kézen fogva. A lelkész egy nyamvadt, középkorú fickó aki ugráló ádámcsutkájával prédikált Isten irántunk való szeretetéről, és ez a szeretet most a miénk volt.
Anya megszorította a kezem, amikor a prédikátor hadonászva hangsúlyozta a pódiumon:
– A szeretet nem gyakori ebben a bűnös világban, és ha megtalálod a szerelmet, át kell ölelned és olyan szorosan kell tartanod, amennyire csak tudod. Isten szemében minden bizonnyal bűn, ha a szeretetet, amely mindannyiunk számára a legdrágább ajándéka, hagyod elveszni.
A templom több híve heves áment mormolt, én pedig anyára pillantottam, a látványától a szívem sokkal hevesebben dobogott, és szívből jövő suttogással azt mondtam: – Ámen.
A pillantással, amit anyám rám vetett, újra magába bolondított, és hogy őszinte legyek, az istentisztelet kellős közepén merevedésem lett.
Ő kérte, hogy vigyem el a templomba, és ennek örültem. Korán keltünk, és mélyen behajtottunk Kelet-Kentucky hegyeibe, hogy meghívjuk anya barátját Emmát, jöjjön el velünk ezen a napsütéses vasárnap reggelen. Ugyanabban a templomban nevelkedett anya is.

Gyönyörű nap volt. A tegnapi hosszú eső kimosta a páratartalmat a levegőből, és hálásnak kellett lenni azért hogy élsz, nem beszélve arról, hogy kéz a kézben ülsz azzal a nővel, akit szeretsz.
Anya csodásan nézett ki, mint mindig. Szexi ruhái közül a legkonzervatívabbat viselte, amit utazásunkra magával hozott, de ez sem tette semmivé puszta érzéki szépségét. Hosszú, fekete haja francia hajcsavaróval volt hátrahúzva, ami a jobb vállára húzódott.
Egy másik sárga nyári ruhát viselt, amelynek szögletes nyakkivágása büszkén mutatta meg dús melleinek felső részét. Az alsó szegélye éppen a térde fölött volt, és úgy mutatta meg formás lábait, hogy minden épkézláb hím és nem kevés nőstény figyelmét felkeltette. Kedves volt, és sugárzott róla a szexualitás, de valójában azt hiszem szexinek tűnt volna sarkkutató öltözékben is.
A lelkész, Golwell tiszteletes melegen üdvözölt bennünket és a prédikáció megkezdése előtt a gyülekezetnek mondott beszédében már korán bejelentette jelenlétünket.
– Nagyon örülünk, hogy Carrie nővérünk és fia, John ma visszatért közénk, és reméljük, újra ellátogatnak hozzánk. Emma nővérünk azt mondja, fontolgatják, hogy visszaköltözzenek gyönyörű környékünkre, és ha az Úr is akarja, talán hamarosan minden vasárnap találkozunk velük.
Zörej hallatszott, jól megnéztek minket, és a moraj amit hallottunk pozitív hangvételűnek tűnt. Emma Johnson boldogan mosolygott ránk a kórus karzatáról, és nem utoljára csodálkoztam azon, hogy valaki más is tudja, hogy anyu és én szeretjük egymást, és teljes szívvel helyeselték. Amikor a kórus befejezte az utolsó dalt, és az utolsó refrén elhangzása után visszatértek a helyükre, nagy érdeklődéssel néztem, ahogy Emma leült egy nála valamivel idősebb, magas, középkorú férfi mellé. Mindketten helyeslően mosolyogtak anyára és rám, miközben Golwell tiszteletes elkezdte a prédikációját.
Izgalmas érzést keltett bennem, hogy Emma és Bill testvérek voltak, és nem mi vagyunk az egyetlen családon belüli szerelmespár. Láttam rajtuk a családi hasonlóságot a hajuk és a szemük színétől az orruk formájáig. Miközben Golwell tiszteletes prédikált, hagytam, hogy a tekintetem az imádókra vándoroljon, és megpróbáltam elképzelni, ki más ülhet még itt, aki ismerheti és megértheti azt a szeretetet, amelyben anyu és én osztoztunk.

Az istentisztelet után sokan jöttek üdvözölni minket, vagy utolérni anyát. Több emberrel is beszélgetett, büszkén álltam mellette, fogtam a kezét, miközben bemutatott különféle régi barátoknak vagy szomszédoknak. Fogalmam sem volt, hányan tudhatják vagy gyaníthatják, hogy szeretők és lelki társak vagyunk, de úgy tűnt, hogy egy párként üdvözöltek minket, és ezt csodálatosnak és izgatónak találtam, bár kissé zavarba jöttem, mivel a nadrágom nem rejtett el semmit felálló farkam dudorából.
Ahogy lesétáltunk a templom bejáratának lépcsőjén, egy öregember tántorgott, hogy velünk találkozzon ha leérünk, a karját egy anyánál talán tizenöt-húsz évvel idősebb nő tartotta és támogatta. Alacsony volt és cingár testalkatú, haja fehér és vékony, szemüveget viselt kólásüveg lencsékkel, ami hatalmas gömbökké nagyította a szemét.
– Carrie Hamilton! Felnőttél! – mondta az öregember éveit meghazudtoló erős hangon.
Anya felsikított a boldogságtól:
– Simmons tiszteletes! Nem láttalak, amikor bejöttünk. Olyan jó látni!
A lépcső aljára sietett, és óvatosan megölelte az öreget. Az felkuncogott, és keményen átölelte.
– A kis Carrie Hamilton felnőtt, csinos, mint mindig, és egy jóképű fiatalemberrel! – A mellette lévő nőhöz fordult, és megjegyezte: – Hát, emlékszem, hogy megkereszteltem ezt a kislányt, amikor tizenegy éves volt. Az apja olyan büszke volt rá.
Anya elpirult a boldogságtól, és úgy mutatott be, mint a fiát. Simmons tiszteletes komolyan megrázta a kezem:
– A te anyukád csodálatos nő, de... – megállt, és rám kacsintott: – De azt hiszem, ezt már tudod.
Ismét a karján fekvő nőhöz fordult, és így szólt: – Carrie, emlékszel a legkisebb lányomra, Melindára?
– Örülök, hogy találkoztunk, Carrie..., John – mondta Melinda. – Papa, kétlem, hogy Carrie emlékezne rám. Körülbelül akkor költöztem Detroitba, amikor Carrie még kislány volt.
Ránk mosolygott: – Hazajöttem a papához, amikor a mama meghalt.
– Ó, nem tudtam! Nagyon sajnálom, hogy Mrs. Simmons elment!
Anya kinyújtotta a kezét, és újra megölelte az öreget. – Marilyn csodálatos nő volt!
Az öreg arcán szomorúság suhant át.
– Igen, minden nap hiányzik, Carrie.
Aztán arckifejezése felderült, ahogy megfordult, és a lányára mosolygott.
– De az én Melindám az elmúlt kilenc év óta minden nap mellettem volt, és nagyon boldogok vagyunk. – Odanyúlt és arcon csókolta a lányát, aki sugárzott a boldogságtól.
Izgalom hasított belém, ahogy sokat kiolvastam a megjegyzéseiből. Anya elmondta, hogy Simmons tiszteletes feleségül vette a saját testvérét, és most azon kellett töprengenem, vajon ugyanilyen szeretetteljes kapcsolatban áll-e a lányával is.
Melinda úgy tűnt, olvasott a gondolataimban, és szinte megerősítette a sejtéseimet, miközben szégyentelenül vigyorgott, és azt válaszolta:
– Igen, a papa boldog nővé tett az elmúlt években. – Megbökte, és hozzátette: – Elég szép egy ilyen öreg szárcsától.
Simmons tiszteletes felnyögött, és így szólt:
– Hát, épp most vagyok a legjobban. Az én öreg apám százhárom évig élt, én pedig még csak nyolcvannégy éves vagyok!
Abban a pillanatban Emma Johnson odajött a férjével, és meghívott minket, hogy együnk velük egy helyi étteremben. Mindannyian megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk. Amikor már a kocsiban ültünk, ránéztem, és megismételtem néhány nappal korábbi megjegyzéseimet.
– Anya, ide kell költöznünk!
Nevetett, miközben kiértünk a kavicsos és földes parkolóból az autóútra.
– Igen, szerintem is. Nem lennénk errefelé botrányosak, ugye? – Útbaigazítást adott nekem az étteremhez, ahová tartottunk, egy helyi, legendás sült harcsás ebédre.
– Fiam, én ettől az egésztől ugyanolyan nedves vagyok, mint te – közölte miközben vezettem. Felhúzta a ruháját, hogy megmutassa sárga tangabikinijét, a kis sötét és nedves folttal. A belső combjai halványan csillogtak az izgalomtól.
– Amint végeztünk elviszlek valahova, és – mondta anya kötekedő hangon. Csak felnyögni tudtam, és minden akaraterőmbe telt, hogy elszakítsam a tekintetemet a telt, zamatos combjairól, és a kanyargós útra figyeljek.

Az étterem egy romos épületben volt régi, használt asztalokkal és székekkel, de az étel kiváló. Figyelemre méltó étkezés volt. Anya, Emma és Simmons tiszteletes uralta a beszélgetést. A régi időkről szóló emlékek és az említett barátok és családtagok mellett sok mindentudó pillantást vetettek egymásra, és néhányszor el kellett fojtanom egy szédítő késztetést, hogy felálljak, és kiabáljak: – IGEN! NAGYOKAT DUGUNK ANYÁMMAL!!
De tudtam, hogy nem kell igazán kimondanom. Egymásra pillantottunk és a mindentudó mosolyunk beszélt elmondott helyettünk. A téma soha nem került szóba az asztalnál, és rájöttem, hogy bár mindannyian sokat tépelődünk ezen, Johnsonék és Simmonsék számára ez egy normális életmód. Irigyeltem őket, és azon kaptam magam, hogy alig várom azt az időt, amikor megoszthatjuk nem elfogadott, de alapjában becsületes életmódjukat.
Anya arca kipirult, és egyfolytában engem nézett, vágyakozó tekintettel a szemében. Szinte egy látható rezgés volt benne amit intenzív szexuális vágyként ismertem fel. Tudtam, hogy ha felcsúsztatom a kezem a ruháján, a lábai között egy olvadt, nedves vulkánt találok.
Miután az asztalt megtisztították az edényektől és a desszertre vártunk („Almás pite a mennyből! ”. Bill Johnson rendelte) kimentettem magam, hogy kimegyek a mellékhelyiségbe. Épp egy piszoárnál rázkódtam, és tétlenül arra gondoltam, hogy egy régi lepusztult étteremben milyen ragyogó tisztán tartották a mellékhelyiségeiket, amikor meghallottam, hogy kinyílik a „Férfiak” ajtaja, és anya megszólít:
– Gyere be a fülkébe, fiam!
Mielőtt egy szót is szólhattam volna, anya belökött az egyetlen fülkébe, becsukta és bereteszelte mögöttünk az ajtót. Átölelt, és keményen, szenvedélyesen megcsókolt, nyelve a számba akart furakodni, hogy a nyelvemmel táncolhasson. Éreztem, hogy a farkam gyorsan megkeményedik amikor az enyémhez szorította érzéki testét.
– Azonnal szükségem van rád, John! – nyögte, hátralökött, és leejtette a fedelet a WC – ülőkére.
– Keményet kell éreznem magamban, fiam!
Heves kézmozdulattal kicsatolta a nadrágomat, kibontotta, és a bokám köré gyűrte. Aztán benyúlt a ruhája alá, és kilépett a tangájából. Odaadta nekem, és elcsodálkoztam, hogy szinte csöpögött a puncija nedveitől. A farkam teljes figyelemmel állt, anya a vécéülőkére lökött, felemelte a ruháját, és rám telepedett.
– Bassz meg, John. Add oda azt a nagy faszod most azonnal – sziszegte, mielőtt újra megcsókolt.
– Óóó, anya... Yessss!
Édes, forró szirupos puncija elnyelte merev farkam, és lassan lecsúszott az erekciómon, amíg nedves, szőrös pinája a szeméremszőrzetemhez nem ért. Minden más szó, amit kimondtam volna, elveszett, ahogy a zamatos nyelve az enyémen gördült, és szenvedélyesen megcsókolt.
– Uramatyámmm! – Anya felnyögött, boldogan vergődött a farkamon, puncija pedig a lüktető farkamat masszírozta. Határozottan megcsókolt ismét, és a nyelve finoman megsimogatta az ajkam.
– Sajnálom, fiam. Nem bírtam tovább. Kis híján elélveztem odakint!
Lassan emelkedni kezdett, fel és aztán lecsúszott a farkamon.
– Istenem... Mmmmm, lehet, hogy sikítanom kell. Annyira szeretem a farkad, John!
Erősen a derekán tartottam a kezem, segítettem a lovaglását és igyekeztem, hogy punciját a lehető leghosszabb ideig a farkam köré húzva tartsam. Semmi sem hasonlítható ahhoz az édes, bűnös érzéshez, amikor a puncija nedvesen és forrón csúszik duzzadt dorongom körül.
– Szeretlek, anya – ziháltam, miközben lassan és édesen lovagolt velem.
– Én is szeretlek, fiam! – súgta vissza. A hangja megfeszült, és elakadt, ahogy a gyönyör kezdett elhatalmasodni rajta. – Édes, drága szeretőm! John, fiam, anyu szerelmes beléd!
Hihetetlen hőség áradt a felizgatott puncijából és annyira nedves volt... Bőségesen folyt az ágyékomba, és átitatta összegabalyodott szeméremszőrünket. Lucskos pinájának aromája felfelé szállt, és az orrlyukaim fellobbantak.
Anya lassú mozdulatai néhány perc alatt felgyorsultak, míg keményen meg nem lovagolt, vádlija izmai kidudorodtak, ahogy oda-vissza dolgozott az erekciómon. Egymás szemébe bámultunk, csókolóztunk, és édes, izgató szavakat dadogtunk egymásnak. Láttam a saját szerelmemet és vágyamat tükröződni a gyönyörű szemében, majd az igényt, az orgazmus iránti vágyat. A puncija megszorult a farkam körül, körmei pedig a vállamba mélyedtek.
– JJJohn, megyek... Ohhhh yessss..., elmegyek!
Felnyüszített, majd görcsösen rárontott a faszomra. Felemelte a lábát a padlóról, engedve, hogy saját súlya olyan mélyre tereljen a testébe, amennyire csak lehetséges, és a térdei felemelkedtek, hogy a csípőmhöz nyomódjanak.
– Yessssss, csináld! MOST!
Anya puncija szorosan körém záródott, megfürdetve nedve özönében, és orgazmusra sarkallt. Arcomat nagyrészt szabadon álló mellei közé temettem, ajkaimmal puha, húsos gömbjeit csókolgattam, a farkam rángatózni kezdett a testében, és megtöltötte a forró spermámmal.
Szorosan fogtuk egymást, úgy ringatóztunk, ahogy csak a szerelmesek képesek, sütkérezve szeretkezésünk édes gyönyöreiben. Boldogan néztünk egymás szemébe, közben lassan visszanyertük a lélegzetünket, és az izzadság kihűlt a testünkön, amitől elragadóan borzongtunk.
Anya végre kelletlenül lemászott rólam, és halkan nyögdécselt, miközben a farkam egy szaftos cuppanással kicsúszott a szorító börtönéből. Éreztem az újjáéledés éhes mozdulatát, ahogy fölém állt angyali mosollyal az arcán, ahogy egyik kezével feltartotta a ruháját, míg a másikkal a vulváját simogatta.
– Istenem, fiam, ez elég nagy adag volt! – mormolta anya. Gyengéden megdörzsölte a punciját, majd az ajkához emelte az ujjait, és gyorsan letisztította róluk a spermámat.
Felvette az átázott bugyit, és ügyesen belelépett.
– Nem hiszem el, hogy ezt megtettem, John – kuncogott anya. – Mit fognak gondolni ezek az emberek odakint?
Vállat vontam, miközben felálltam, megcsókoltam és becsatoltam a nadrágomat. Éreztem magam az ajkán, amitől a farkam megint megmozdult.
– Biztos vagyok benne, hogy azt fogják gondolni, pontosan azt csináltuk, amit eddig. Valóban számít?
Felnevetett, a tükörbe pillantva próbálta rendbe hozni izzadtságtól nedves haját.
– Azt hiszem, nem. Igazság szerint teljesen eláztat, ha tudom: amikor visszasétálok oda, ezek az emberek tudni fogják, hogy a puncim tele van a fiam spermájával.
Mögé léptem, és az ágyékomat a puha hátsójához nyomtam.
– Igen, ez felizgat engem is. – Megálltam, átkaroltam anyát. – Érzed? Szeretlek.
Anya tekergett az ölelésemben, és gyorsan megcsókolt:
– Lohadj le, tigris! Lehet, hogy rövidesen újra lesz rá időnk. Kihűl a desszertünk.
Anya ruhája alá csúsztattam a kezem, és megtapogattam a bugyival borított dombját, érezve a nedvességet, amit mostanra tovább rontott a rengeteg izgalom.
– Nem tudom, anya. Az én desszertem még nagyon forró!
Valahogy sikerült kiszabadulnia a kezemből, és vörös arccal és félszegen mosolyogva mindketten visszatértünk az asztalhoz, ahol a többiek már az almás pitét ették.
Simmons tiszteletes felnézett rá:
– Sajnálom, nélküled kezdtük el a desszertet. – Ránk nézett vastag lencséi fölött, és fürkészően felvonta vastag szemöldökét, majd így folytatta: – Vagy talán már ittál valami édeset?
Volt némi általános röhögés, és a lánya, Melinda lágyan megütötte a karját:
– Papa, viselkedj jól.
Éreztem, hogy ég az arcom, anya pedig vigyorgott, és nem szólt semmit, jobb kezével felemelt egy almás pitét és beleharapott, míg a bal lecsúszott, és megsimogatta a belső combomat.

Élveztük a vacsora hátralevő részét, majd lassan asztalt bontottunk. Bill Johnson és Simmons tiszteletes jóindulatú, de lendületes vitát folytattak arról, hogy ki fizessen. Egyedül találtam magam Melindával az étterem verandáján, aki alaposan felmért. Ötvenöt – hatvan éves létére kedves nő volt, kicsi, szép alakkal, szőke hajával, ami őszre váltott, és ragyogó zöld szemeivel, amelyek tele voltak jókedvvel.
– Szóval, John... Mióta vannak... Ön és az anyja...? – Elengedte a kérdést, és rám mosolygott.
– Öhm... Az elmúlt karácsony óta – válaszoltam, és éreztem, ahogy elpirulok.
Melinda rám mosolygott, felém lépett, megfogta a kezem, és finoman megszorította, ami valahogy egyszerre volt megnyugtató és felpezsdítő.
– Ahhh. Akkor, ti ketten még mindig nászutasok vagytok! – mondta, majd felsóhajtott. – Emlékszem, milyen volt, amikor hazajöttem, hogy vigyázzak a papára. Egy ideig azt hittem, egy tinédzserhez költöztem...
Mindketten megfordultunk az apja hangjának hallatán, ahogy anyámmal karöltve kilépett az ajtón.
Melinda egy kicsit hozzám hajolt, kis dögös mellei a karomat súrolták, mellbimbói kicsik és kemények voltak, mint a kavicsok. Tekintete Simmons tiszteletesre szegeződött, miközben halkan így szólt:
– És egy vele egyidős férfit még mindig lepipál.
– Megbántad, asszonyom? – kérdeztem halk hangon.
Melinda lassan megrázta a fejét:
– Egyáltalán nem. Nos, talán bárcsak korábban jöttem volna haza. Minden nap a papával a mennyország számomra.
Megfordult, és egyenesen a szemembe nézett.
– Így van ez veled és anyáddal is?
Meglepődve hallottam, hogy majdnem megfulladok, amikor válaszoltam.
– Igen, a világon mindennél jobban szeretem őt.
Melinda elmosolyodott és bólintott.
– Akkor csak ez számít, nem? – Lábujjhegyre állt, és megpuszilta az arcom. – Örülök, hogy találkozhattunk. Remélem, te és Carrie egyszer leköltöztök ide. Egyszer, hamarosan.
– No, fiam, ugye nem akarod ellopni a lányomat? – mondta Simmons tiszteletes tettetett haraggal, és vigyorgott.
– Őt nem kaphatod meg harcolnod kellene velem! – Az öreg feltartotta az öklét, és körözött velük egy kicsit. – Melinda az enyém!
Megadóan feltartottam a kezem és nevettem.
– Nem, uram! Soha nem kerülnék egy férfi és az életében a legfontosabb nő közé!
Teljes megértéssel néztünk egymásra, mire bólintott. Elvette anya kezét a karjából, az enyémre tette és nagyon komolyan azt mondta:
– Én sem tenném, John. Te és én, fiú, áldottak vagyunk.
Hosszú másodpercekig tartotta összekulcsolt kezeinket, majd így szólt:
– Ti ketten ne érezzetek mást, csak a boldogságot egész nap!
Megborzongtam, ahogy beszélt, és anyu szemébe néztem. A szerelem, amit ott találtam, szinte elsöprő volt, és úgy éreztem, fogadalmat tettünk, és szerelmünket most szent módon megáldották.
Hosszú volt a búcsúnk a parkolóban, mert senki sem akarta, hogy vége legyen a kellemes délutánnak, de végül visszaültünk az autóinkba. Megráztam Simmons tiszteletes kezét, miután segítettem felmászni a lánya furgonjába.
– John, te nagyon vigyázz anyádra, ő jó ember.
Mielőtt válaszolhattam volna, megrántott a karomnál fogva, magához húzott, és színpadias suttogással azt mondta:
– Emellett egy olyan nő, aki képes úgy szopni, mint az anyád, az megérdemli a legjobbat.
– Papa! Esküszöm! – Hallottam, hogy Melinda zihál. – Szörnyű vagy!
Simmons tiszteletes rám kacsintott, miközben elhúzódott, én pedig megfordultam, és láttam, hogy anya vörösödik, és próbál nem nevetni, miközben bemásztunk a kocsiba.
Idegesen kuncogott, miközben kiértünk az útra, megpróbált az arcomba nézni, de aztán elfordította a tekintetét.
– Megosztanál velem valamit, anya? – kérdeztem kötekedő hangon.
Rám nézett, és a szemeit forgatta. Büszke árnyalattal válaszolt:
– Azt hiszem, Debbie-vel már elmondtuk neked, hogy fiatal koromban ribanc voltam, és akkoriban nem találkoztam olyan férfival, akit ne szerettem vagy akartam leszopni.
– Simmons tiszteletessel együtt? – mondtam szigorúan.
Megnyalta az ajkát és rám kacsintott.
– Főleg Simmons tiszteletesét. Annak az embernek szép farka volt.
Anya ellazult az ülésen, és tétlenül végigsimított az ujjaival az ajkán.
– Olyan volt, mint egy pót-apa, miután apu meghalt. Jóképű, idősebb férfi volt. Egy szombat délután segítettem neki kitakarítani a templomot, és... Hát... Adtam neki valamit, amit boldogan elfogadott. Leszoptam a farkát, először ott a templomban.
Elmosolyodott az emlék hatására, majd döbbent arckifejezésemre pillantott.
– Féltékeny vagy, drágám? Mérges a csúnya anyukádra?
Megpróbáltam az útra koncentrálni, miközben megráztam a fejem.
– Féltékeny? Azt hiszem, egy kicsit. De nem haragszom. – Rápillantottam. – Az az igazság, hogy ha elképzelem, ahogy akkoriban ezt csinálod, olyan kemény vagyok, mint a szikla. – A hangsúly kedvéért megdörzsöltem az ágyékomat. – Alig várom, hogy visszavigyelek a motelbe.
Anya mocorgott a helyén, és így szólt:
– Mmm, jó mókának hangzik, drágám, de elmegyünk még egyszer Polly mama háza előtt? Azt hiszed, a nadrágodban tarthatod azt a szörnyeteget, amíg vissza nem érünk a szobánkba?
– Azt hiszem, igen – válaszoltam hosszan, szenvedő hangon.
Felnevetett, kioldotta a biztonsági övét, odahajolt és megcsókolta az arcomat, és hagyta, hogy a nyelve felfelé gördüljön, hogy ingerelje a fülemet, mielőtt visszaült volna az ülésére.
– Jó fiú vagy, John.
A ház olyan volt, amilyennek hagytuk. Anyuval sétálgattunk, és javaslatokat tettünk arra, hogyan alakítsuk át, hogy megfeleljen az igényeinknek. Hozott egy mérőszalagot, és megkért, hogy írjam fel az ajtók, ablakok és néhány szoba méreteit. Munka közben úgy tűnt, hogy nagyon egymás útjába kerültünk, aminek következtében rengeteget súroltunk egymást, mindannyiszor vigyorogtunk, és ahogy haladtunk tovább, megálltunk, hogy minden egyes csóknál szenvedélyesebbek legyünk, mint az előzőnél.

A konyhában találtuk magunkat, ahol anya egy ablakot mért, én pedig mögötte lebegtem, és nekiütköztem – a farkam keményen állt a nadrágomban, és a fenekéhez dörgölőztem. Az érintésből dörzsölés lett, majd ölelés. Átkaroltam anyát, megfogtam a melleit a ruháján át, hüvelykujjaim a kilátszó bimbóit becézgették..
– Istenem, John, tudod, hogy ettől megőrülök – mormolta, és visszanyomta a fenekét az ágyékomhoz, Lassan körbejárva a tarkóját elkezdtem puszilgatni.
– Ez az terv, anya. Olyan szexi vagy, hogy egyszerűen nem tudom távol tartani a kezem!
Hátrahajtotta a fejét, a vállamra fektette, engedve, hogy megcsókoljam és megnyaljam a nyaka ívét, majd az ajkáig csókoljam. A szája kinyílt, nyelvünk találkozott, és elkezdték az ismerős táncot. Csókunk közben kezeim a ruhája dekoltázsába csúsztak, kisimogattam a melleit a tartójukból, majd tovább, ki a ruhából is, ami anyámnak elég kurvás megjelenést kölcsönzött ahogy súlyos, lelógó mellei büszkén kibuggyantak. Boldogan felnyögött, amikor elkezdtem húzni és csavarni vastag mellbimbóit.
Ahogy ölelkeztünk megfordítottam, és óvatosan a konyhaasztalhoz vezettem. Pontosan tudta, mire készülök, és kuncogni kezdett, ahogy a régi faasztalhoz értünk. Játékosan megharapta a nyelvemet, amikor a csókunk véget ért, és rám nézett a szerelmes szemeivel:
– Úgy akarsz megbaszni a konyhaasztalon, mint apa Polly mamát?
Válasz helyett óvatosan megnyomtam a hátát és az asztal fölé hajlítottam. Felhúztam a ruháját a hátára, felfedve formás lábait és a csupasz seggét a pici tangájában. Megcsókoltam a meleg bőrét, leguggoltam és lassan lehúztam róla a bugyit. Mélyet lélegeztem. Anya izgatottsága egészen nyilvánvaló volt: aromája erős és csábító. Fürgén kikászálódott átázott tangájából, és széttette a lábát, felfedve a kinyílt a szeméremajkakat. Egy gyönyörű, egzotikus rózsaszín virág rejtőzött sűrű szőrzetében.
– Óóóóóó! – Zihált ahogy az arcomat a duzzadt ajkaihoz, a homlokomat pedig puha fenekébe nyomtam. A nyelvem rátalált a csöpögő vágatára, és alulról felfelé simogatta. A nedve gyorsan beborította az arcomat, én lázasan nyaltam édes, átázott punciját. Kezeim fel-alá szaladgáltak az imádott lábain, éreztem, ahogy remegnek a várakozás izgalmától.
– Gyere! Bassz meg! – nyögte. Csípőjét visszadugta az arcomba, én egyre mélyebbre nyomtam a nyelvem. – Akarom! Most bassz meg!
Lassan és hosszan nyaltam egy utolsót anyám átázott hüvelyében, majd talpra álltam letoltam a nadrágomat a bokámig, kiszabadítottam a keményen lüktető farkam, és egyenesen anya tüzes pinája felé céloztam.
– YEEESSSSSS! – Anya felsikoltott, amint egy brutális lökéssel, de erőlködés nélkül mélyre csúsztam benne. Olyan nedves és izgatott volt, mintha olvadt vajba süllyednék. Előrehajolt, miközben hozzászorítottam magam, az ágyékomat a testéhez simítottam, és igyekeztem minél mélyebbre temetni a farkam a csalogató puncijába. Kezeim körülölelték, hogy megfogják lógó melleit A mellbimbóit keménynek de meglepően rugalmasnak éreztem a tenyeremen. Megszorítottam és masszíroztam anyu hatalmas melleit, és ízlelgettem a kemény bimbóit a kezemmel.
Mindketten mélyen izgatottak voltunk, nem csak azért, mert egy újabb vérfertőző tánc kellős közepén voltunk, amely életünk középpontjává vált, hanem a helyszín... Ez a konyha szinte az szentélye volt. Abba a családba születtem, ahol azelőtt anya és fia annyiszor élvezte egymást egymás örömétől.
Szinte azonnal megéreztem, hogy az étteremben való összekapaszkodásunknak köszönhetően egy elnyújtott szerelmi rohamra vagyok képes, és szerettem volna édesanyámnak az élvezet minden percét megadni, amit a szíve megkíván. Belelassultam egy állandó ritmusba, ahogy a testébe nyomultam, és élveztem az édes, tüzes és bársonyos érzést, ahogy a húsa megfeszül és meglazul a farkam körül. Újra és újra belemerültem a puncijába lehetővé téve, hogy ő is felvegye a szeretkezésünk ritmusát.
Hosszú percek teltek el, a szoba megtelt a mostanra már izzadt testünk egymáshoz csapódásának zajával. Időnként felkiáltott:
– Keményebben!... – Gyorsíts!... – vagy – Lassabban, fiam, lassabban!
Nem telt bele sok idő, hogy a szoba visszhangozni kezdett anya élvezetépítő zihálásainak hangjaitól fel egészen orgazmus sikolyáig.
Kitartottam, mélyeket lélegeztem, és ellenálltam a késztetésnek, hogy elengedjem magam. A pinája szorosan összehúzódott a farkam körül, és megfürdetett párás tüzes nedveiben.
Karjait az asztalra támasztotta, én pedig tartottam hátulról amíg levegőért kapkodott, és megpróbálta visszaszerezni az irányítást remegő teste felett. Egy csodálatos perc után, amikor még mindig lüktető puncijának érzetében gyönyörködtem, lassan elkezdtem ki-be lökdösni, és egy pillanatra megálltam, hogy a fülébe suttogjam:
– Anya, ez most a nagypapának szólt.
Meglepetten megrándult egy kicsit, majd elfordította a fejét, rám nézett és rekedten suttogta:
– Imádlak, John!
Lassan, egyenletesen basztam, fokozatosan növeltem a sebességet, ahogy a nyögései elkezdtek erősödni. Éreztem, ahogy a nedveit kiszorítja a pinájából a lökdösődő farkam, és lassan végigcsorog a combunkon. Az ujjaim most is húzták és csipkedték anya mellbimbóit, mintha meg akarnám fejni a nagy tőgyeit.
A második orgazmusa gyorsan következett be, és teljes pompájában tört ki, amikor a vaginája ismét megmarkolta a lüktető péniszem, anya pedig visszatolatott rám, szelíden felkiáltva:
– Mélyebbre, John! Tedd mélyen belém!
Szorosan magamhoz öleltem, ajkaimmal csókolgattam izzadt kedves nyakát, a verejték ömlött az arcomon, mert hatalmas erőfeszítésbe került, hogy ne spricceljek a megolvadt pinájába. A keze karmolta az asztalt, és halvány mélyedésekben pihent meg, amelyek úgy tűnt, tökéletesen illeszkedtek az ujjaihoz. A szédült képzelet pillanatában azon töprengtem, vajon ezek a helyek az évek során úgy alakultak-e ki, hogy a nagymamája is így markolta a konyhaasztalt, miközben a fia megbaszta?
Anya nagy kortyokban kapkodta a levegőt, amikor ismét föléje hajoltam, és a fülébe súgtam:
– Anya, ez pedig Polly mamának szólt.
– Ó, fiam – zihálta anya, egész testében remegett, amikor újra baszni kezdtem. Eleinte terült el előttem, orgazmusa kimerítette a testét, én pedig a következő felé sarkalltam, miközben keményen belecsaptam a farkam, ahogy helyeslően nyögött, mert már nem tudott szavakat mondani. Ahogy közeledett az orgazmus, az ő energiája is megújult, és hirtelen mindketten egymáshoz lendítettük a testünket, elvesztünk az egymás iránti vágyunkban, és nagyszerű párzó állattá válunk, mint két nagy dzsungel-macska.
– Bassz! – Anya zokogott, forgatta a fejét, sötét hajának izzadtsága átitatta a fejemet és a mellkasomat, miközben mélyen belemerültem. Éreztem, hogy a puncija újra feszülni kezd fájó faszom körül, ahogy elöntötte nedve, és tudtam, hogy a saját ellenállásom is megszűnt.
Fogcsikorgatva, lassan beszéltem. Minden kemény lökéssel egyetlen szót.
– Anya... Egyek... Vagyunk... Veled... Te... Meg... ÉÉÉÉN!
Még egyszer mélyen beledugtam a farkamat, és amikor elérte a csúcspontját, az állati elégedettség nagy morgásával, engedtem a saját szükségleteimnek, és elkezdtem bepermetezni a hatalmas forró ondósugarakat az orgazmustól vonagló pinájába.
Örömünk ismét elvitt minket a világból arra a csodálatos, mennyei helyre, ahová csak a szeretkezésünk juttat el bennünket. Egy univerzumba, amelyet csak mi laktunk tiltott eksztázisunkban, kivéve talán néhány szerető szellemet, akik elindították ezt a családi hagyományt. Anya és én egymásba kapaszkodtunk összemosódó élvezetünk csúcspontjain és mélypontjain keresztül, csókolózva és megújított szerelmi fogadalmakat suttogva egymásnak.

Amikor visszatértem a valóságba, az asztalra dőltem anya pedig a térdén. Gyengéden nyalogatta a farkamat a nedvünktől, szabaddá vált mellei hipnotikusan imbolyogtak, ahogy a nyelve a farkamon csúszkált, és lenyalta rólam a keveredésünk csíkjait.
Felsegítettem, megcsókoltam, miközben átöleltem, mindkettőnket az ajkán ízlelve, és a szívemben megértettem, hogy ennek mi a célja.
– Ez szép volt, fiam – mondta halkan, és a szemembe nézett. – Először szeretkeztünk a leendő házunkban.
– Hosszú idő után először szeretkeztek itt. Sok éven át és sokszor megtesszük még. Itt, az otthonunkban. – Gyengéden megcsókoltam. – Ebben a házban fogunk megöregedni, talán még a lányunkat is itt neveljük fel.
Anya kicsit megborzongott az örömtől.
– Bármi lehetséges, elvégre minden nehézség és akadály ellenére mindketten megtaláltuk az utat egymáshoz. Azok az átkozott tabuk!
Szenvedélyesen megcsókolt a vágytól lángoló szemekkel:
– Lesz gyerekünk, nem lehet máshogy! Igen, itt fogjuk felnevelni a lányunkat!
Lassan összeszedtük a ruháinkat, fel sem vette a melltartóját, és távozáskor berakta a kesztyűtartóba. Hihetetlenül nézett ki, ragyogott a szeretkezésünk fényétől, kissé ápolatlan hajával és a szex szaga sugárzott az aurája körül. Kiváltságosnak éreztem magam, hogy vele lehetek.
A motel felé vezető úton többnyire csendben voltunk. Anyára pillantottam, ő pedig visszamosolygott rám, azzal a pillantással, amely elárulta, milyen szenvedélyesen szeret engem. Leélhetném az egész életemet, és örülhetnék, ha így néz rám. Középpontjában az a mosoly állt, amelyet egész életemben élveztem, de most egy olyan szexualitás is hozzáadódott amely kiegészítette és izgalmasabbá tette. Gyengéden nézett rám:
– Mondtam már, és most is elmondom: Én vagyok a legszerencsésebb anya a világon!
Este az utazási terveinkről beszélgettünk. Nem nagyon siettünk haza. Két hét szabadságot vett ki a munkából, és az ikrek még három hétig táborban lesznek, apa sem lesz otthon még legalább néhány napig. Úgy döntöttünk, hogy egy kellemes utat választunk visszafelé.
Amikor este lefeküdtünk, csak összebújtunk. Egy hosszú, forró fürdőt megosztottunk, és anya bevallotta, hogy most fáj neki egy kicsit. Összebújtunk a takaró alatt, néztük a tévét, és csendesen beszélgettünk. Főleg az itteni emberek vérfertőző hozzáállásáról, és arról, hogy anya fiatalabb korában milyen volt, és hogyan érezte magát éveken keresztül. Mint egy alvajáró élte az életét, mielőtt a személyemben megjelent az igazi ő.
Mindketten az álom szélén sodródtunk, amikor kíváncsian a szemembe nézett:
– Tudod fiam, hónapok óta szinte mindent megtudtál a szexuális kalandjaimmal kapcsolatban, de soha nem beszéltünk igazán a te szexuális életedről.
Ásítva elfojtottam a nevetést, és azt kérdeztem:
– Mit akarsz tudni?
Hozzám bújt és megcsókolt.
– Mindent, John. Mondj el mindent anyucinak.
Ő is ásított:
– Holnap.

A reggel azzal kezdődött, hogy az egyik legkedvesebb érzésre ébredtem, amit egy fiú valaha is megismerhet. Anya olyan gyengéd szeretettel becézte a farkamat, hogy már az a teljes boldogság határát súrolta.
– Jó reggelt – ziháltam, és lenyúltam, hogy megsimogassam a fejét.
Rám bámult azokkal a gyönyörű szemeivel, ajkaival szorosan fogva a makkomat, miközben a nyelve pillangótáncot járt az érzékeny makkom körül. Hangos, cuppanással elengedte a hímtagomat:
– Jó reggelt, John. Remélem, nem bánod. Éhes vagyok, és alig vártam a reggelit.
Újra a szájába vett, a szemei pillanatra sem hagytak el, ahogy a farkamat szívta.
– Ó, öhm..., megkapod, abban biztos lehetsz. Szívd! – Felnyögtem, miközben anya lassan mélytorkozta a rudamat, majd lassan ismét felemelkedett.
Ismét elengedett:
– Itt az ideje, hogy felébredj. Szóval ki volt az első nő, aki megszopta a farkad?
Hihetetlennek tűnik, de elpirultam attól, hogy vallomást tegyek arról, ki volt az első, aki leszopott, miközben anyám éppen a farkamat szopja, és égett az arcom, amikor kimondtam:
– Bonnie Jones, egy felsőbb éves a gimiben.
Két nyalás között felvonta a szemöldökét:
– Az a hosszú, fekete hajú, aranyos kislány, a Sakk Klub elnöke? – Megrázta a fejét, majd folytatta:
– És? Milyen volt?
Nevetnem kellett, majd felnyögtem, mert rám szorított a kezével:
– Nos... Tudod, hogy vannak ezzel a srácok. Még egy hanyag szopás is jó szopás.
Anya felhorkant (furcsa módon ez nagyon jó érzés volt), és újra elengedett, egy kis előnedv foszlányt az ajkai és a farkam közé húzva.
– Oké... Mondd, ki volt az első, aki jól szopott?
Megint szinte zavarba jöttem, amikor azt válaszoltam:
– Öhm, az Darlene Thompson volt a 24/7 Mart-ban. Hm... Megint egy idősebb.
Anya felkapta a fejét, és hitetlenkedve nézett rám.
– Darleen Thompson? Sötét hajú, harmincas év körüli, nagy mellű, korábban a déli szomszédunkban lakó szerelő felesége volt?
Bólintottam, anya pedig megrázta a fejét.
– Fiam, esküszöm... Alig voltál tizennyolc éves... Mit csinált, ha hagytad, hogy egy olyan idős nő, mint én, kiszophasson?
Anya megállt, rájött, milyen ostoba a kérdése (mégis mit csinált volna? Szopott! ):
– Sebaj. – Visszahajolt, a nyelvével és a szájával szeretett, amíg meg nem markoltam a lepedőt.
Ismét megállt, és szeretettel megnyalta a farkam, ahogy az kicsúszott az ajkai közül.
– Hány nő szopta meg a farkad, John? – kérdezte mielőtt lassan rátekerte a nyelvét a farkam sudarára, idegvégződéseim pedig felrobbantak, ahogy az izmos, bársonyos nyelve a bőrömre tapadt.
Próbáltál már tisztán gondolkodni, miközben egy nő újra és újra körbejáratja a nyelvét a péniszed feje körül? Végül csak dadogtam:
– Hm, én... Azt hiszem, úgy tizenketten voltak előtted!
Anya nevetett:
– Csak tizenkettő? Uramatyám! Lefogadom, hogy én kétszer annyit szívtam ki csak a középiskola utolsó évében.
Óvatosan megbirizgálta a fogaival a makkomat. Csípős hangon suttogta:
– Szóval, ki volt az első nő, aki megengedte, hogy az arcára fröccsenjen?
Anya megharapta a farkam: – Mesélj róla!
Megint úgy éreztem, elpirulok:
– Veronica Black professzor, a politológia professzorom. Másodévben.
Mosolyognom kellett arra az emlékre, hogy középkorú, nemrég elvált professzorom milyen jól szórakozott rajtam, amikor kérésére megdöbbentem, majd boldogan az arcába vertem a spermát. Leírtam anyunak, hogy Veronika professzor hogyan állt a kezén és térdén. Az alakja elbűvölően szexi volt a „fekete özvegy” fűzőben. Nagy, megereszkedett mellei ide-oda imbolyogtak és hosszú haja, – amit általában felkontyolt mint egy kifinomult zsemlét – most vad és ápolatlan volt a szenvedélyes szeretkezésünktől. Veronica professzor angyalian mosolygott, ahogy a spermám sugarai rácsapódtak az arcára, végül úgy tűnt, mintha spermium-álarcot viselne, és a nyelve kinyúlt, hogy minél többet felnyaljon belőle.
Miközben beszéltem, anya tényleg dolgozni kezdett rajtam, a szája hihetetlen dolgokat művelt az erektált péniszemmel. Ahogy közeledtem az orgazmushoz, megállt, és rekedten suttogva megkérdezte:
– És mindenki közül ki volt a legjobb fasz-szopó?
Felsóhajtottam:
– Semmi kétség, anya. Te vagy a legjobb.
Anya vigyorgott:
– Igazad van, én. Senki sem szop úgy, mint anya! – Visszatért a farkamhoz, és pillanatokon belül az anyai nyelv arra késztetett, hogy kiabáljam a dicséretét, ahogy bezúdultam a szájába.
Utána, amikor végre meg tudtam szólalni, és hozzám bújt, és a keblei a mellkasomra omlottak, megsimogattam:
– Meg kell mondanom, szeretem a kihallgatási technikádat. Akarsz még tudni valamit?
Sejtelmesen elmosolyodott: – Nos, meglátjuk, mi lesz még a nap folyamán, oké?

Összepakoltunk, és úgy döntöttünk, hogy visszafelé haladunk észak felé, és megállunk, amikor úgy érezzük. A régi kétsávos utakon haladunk, amelyek Kentucky-n keresztül kanyarogtak, és egyszerűen élvezzük egymás társaságát. Anyának volt egy combközépig érő farmerszoknyája és egy pamut felső, nagyon mély és látványos nyakkivágással. A szerénységet elhagyva anya melltartó nélkül maradt, a pamut rátapadt a ringó melleire, a mellbimbói félig duzzadtak, és jól láthatók voltak a puha ruhán.
Ahogy áthaladtunk a vidéken, rápillantottam, amint mellőzve a biztonsági övét az első ülésen összegömbölyödve a zárt kocsiajtónak dőlve engem figyelt. Beszélgettünk egy kicsit, majd csendben maradtunk. Visszavettem a sebességet, hogy ránézhessek amikor csak úgy tetszik. Amikor a reggeli nap magasra emelkedett, véletlenül anyámra pillantottam, és láttam, hogy ujjai könnyedén átfutnak a jobb melle tetején. Minden egymást követő pillantásnál úgy tűnt, hogy a melle több része látható, míg végül ránéztem, és rájöttem, hogy lejjebb húzta a nyakkivágást, és hagyta, hogy a húsos kebel kiszabaduljon. A mellbimbóval játszott, amely most megdagadt és vörösebb lett.
– Kinek a mellét érintetted meg először? – kérdezte anya álmodozó hangon. Majd felnevetett: – Úgy értem, miután kisbabaként szoptattalak.
– Ó, ez könnyű, anya. Gimnázium, Judy Marrero. Egy este egy futballmeccs után. A lelátó alatt. Megengedte, hogy az egész kezemet a pulóver és a melltartó alá tegyem. Olyan mellbimbói voltak, mint a kis ceruzaradírok.
– Emlékszem rá – válaszolta anya. – A Winston fiúhoz ment feleségül, igaz? – Amikor bólintottam, anya is bólintott, szinte szórakozottan.
– Mesélj az első alkalomról, amikor megszívtad egy nő mellbimbóját.
Elkezdtem mesélni, de leengedtem a lábam a gázpedálról, hogy lássam, ahogy anya felemeli a mellét, és megnyalja, majd szopja a saját mellbimbóját. Beletelt egy percbe, mire visszakaptam a fejem.
– Hm, Gina Allison volt, a titkárnő a forgalmazónál.
Középiskolában nyaranta egy helyi palackozó és elosztó üzemben dolgoztam. Üdítőitalt pakoltam a teherautókra. Leírtam anyunak, hogy Gina kisasszony, egy 40 éves, szőke, akit az üzem körül meglehetősen „barátságosnak” ismertek, egy nap sarokba szorított a pihenőszobában, feltárta a melleit, és felajánlotta, hogy megszopogathatom őket. Teljesen beijedtem, de sikerült megszívnom a dögös szőke hosszú, vékony mellbimbóit. Mielőtt tovább ment volna, elvesztettem az irányítást, és beleélveztem a nadrágomba. Úgy tűnik, ez nagy csalódást okozott Gina kisasszonynak, és soha többé nem próbálkozott velem.

Anya kuncogott a szerencsétlenségemen, majd visszadugta a mellét a blúzába, és elhallgatott egy darabig.
Megálltunk ebédelni egy út menti parkban, csak egy letérő az úttól néhány piknikasztallal és egy rozsdás faszén grillezővel, amely bizonytalanul észak felé dőlt egy árnyas ligetben. Magunkban voltunk, kivéve néhány ingerült mókust, néhány vörösbegyet és egy pár gyászgalambot. A nap forrón tűzött és gyorsan ragacsos izzadság csillogott a testünkön.
Anya befejezte a sonkás szendvicsét, amit egy kis vidéki boltban vettünk néhány mérfölddel hátrébb, majd felmászott az asztalra, kinyújtotta formás lábát, míg én befejeztem a pizzás és sajtos szendvicsemet. Kinyújtottam a kezem és megsimogattam anya lábát, a kezem felfelé sodródott a térde fölé.
Hagytam, hogy az ujjaim eltűnjenek a farmerszoknyája alatt, és ahogy egy énekhangon azt mondta: – Légy óvatos – rájöttem, hogy nincs rajta bugyi. Ujjaim végigsiklottak sűrű szeméremszőrzetén. Felsóhajtott, és kissé széttárta a lábát, így felfedeztem a nedvességét.
– John, mondd, kinek a puncijához nyúltál hozzá először? – Mozgott egy kicsit, hogy hozzáférjek nedves ajkaihoz.
– Öhm, ez megint Bonnie Jones volt tudod, ő volt a „hanyag szopás”. Bonnie – nak gyakorlatilag nem volt szőr a punciján. Teljesen meg voltam döbbenve. Már lestelek téged, és azt hittem, hogy minden nőnek gyönyörű, telt szőrzete van. Valójában azt hiszem, inkább csalódott voltam, mint megdöbbent.
Becsúsztattam az ujjamat anya puncijába, és lassan köröztem vele a forró nedvességében.
– Mmm... Uh hummm. Ő volt az első lány, akit valaha megujjaztál, fiam? – Lehunyta a szemét, és mosolygott.
– Igen, nagyon izgatott voltam, és mindketten halálira féltünk, de annyira meg akartam érinteni, és boldoggá akartam tenni, miután megszopta a farkam.
Anya felsóhajtott:
– Jól neveltelek, nem igaz? Olyan figyelmes vagy, és próbálsz megbizonyosodni arról, hogy a nő kedvében jársz. Megnyaltad Bonnie punciját?
– Nem, nem engedte. Megtapogattam őt, még szűz volt, éreztem a szűzhártyáját
Anya mozogni kezdett, az ujjamat a puncijából. Megpördült, így közvetlenül előttem ült, lábai a két oldalamon. Anya felemelte a farmerszoknyáját és felfedte előttem a punciját. Az izzadság keveredett a levével, csillogott a combja. Vastag muffja ázott a nedvességtől, a szeméremajkak szélesre tárultak felfedve anya zsenge punciját, és csöpögött az izgalomtól.
– Szóval mesélj, fiam, mikor nyaltál puncit először! – Csak suttogott tele vággyal és sürgetéssel.
Megint éreztem azt a érzést, hogy anyámnak meséltem a korábbi ügyeimről, de rögtön belevetettem magam, még akkor is, amikor rátenyereltem a szőrös puncijára, és folytattam az ujjazást.
– Közvetlenül azután történt, hogy leérettségiztem. Emlékszel, amikor arra kértél, hogy nyírjam le Janet Gibson udvarát azon a nyáron, mert a férje hat hétig elment valami könyvelő tanfolyamra?
Anya zihált, és tudtam, hogy most sokkoltam őt. Janet-tel évekig a legjobb barátok voltak, akkoriban mindössze négy háznyira laktunk a családjától. Két éve Coloradóba költöztek. Akkoriban Janet férje elment, mindkét lányuk már végzett az egyetemen, és továbbköltöztek.
– Lecsapott Janet Gibsonra! Barátom! John, te kinyaltad a barátnőm pináját?
Anya szinte szóhoz sem jutott, és azt hittem, hogy dühös lesz, de egyre nedvesebben ült az ujjaimon.
Leírtam, hogyan közeledett hozzám Janet – egy szép arcú fekete hajú nő, aki a negyvenes évei végén járt – és hogyan kaptam tőle egy szopást. Hagyta, hogy addig nyaljam a punciját, amíg elkezdett puncilevet spriccelni az arcomba.
Anya nyöszörögni kezdett, amikor minden részletet elmondtam neki – arról, hogyan nyírta Janet a szőrt a klasszikus „V” alakra, milyen hosszú, vékony kisajkai voltak, és hogy a csiklója hosszú, ha izgalomba jön.
– Azt hiszem, nem voltam túl tapasztalt abban, hogyan nyaljak puncit. Nem sok útmutatást adott, csak könyörgött, hogy nyaljam még – meséltem. – Janet nagyon szerette, ha kinyalták.
Anya felnyögött, és előrehajolt, ujjait a hajamba túrta, és lefelé húzta az arcomat az ágyékához. Teljesen elázott, meleg és finom volt, ahogy boldogan engedtem anya heves követelésének:
– Edd mee..., John! Nyald a puncim! Élvezésig!!
Nyelvemmel pusztítottam a punciját, éhesen felszippantottam a nedvét, miközben csókolgattam, haraptam és nyalogattam az ajkait. Csupasz lábai felkerültek a vállamra, a bokáját keresztbe tette, és megfeszítette a combját a fejem körül. Hallottam, ahogy a galambok búgnak a fákon, kísérve anya nyögését és örömkiáltását, és kinyaltam. A krémje édes és csípős volt. Illata felkorbácsolta a vágyamat, a kedvében akartam járni, és ízlelgettem a zamatos punciját.
Már annyira fel volt izgatva, hogy nem tartott sokáig, amíg a levegő megtelt az örömsikolyaival. Orgazmusig nyaltam, dombocskája az arcomba nyomódott, és megpróbálta őrjöngő nyelvemet mélyebbre juttatni izgatott testébe. Gonoszul nyalogattam sokáig azután is, hogy zokogva könyörögni kezdett, hagyjam abba, :
– Túl jó, kicsim, anyu nem bírja tovább, felrobbanok.
Végül megálltam, és miközben a mókusok szidtak minket a szemtelen zűrzavarunkért, élveztem vérforraló látványát. Széttárt lábbal kinyitotta szőrös punciját a világnak, azon a piknikasztalon, és próbált levegőhöz jutni. Amikor azt hittem, hogy már nem tud szexisebbé válni, bebizonyította (és még mindig sokszor megteszi), hogy tévedek.

Összeszedetem a szemetünket, közben anya kinyújtózva feküdt az asztalon, lényegében deréktól lefelé meztelenül, mosolyogva és dúdolva, miközben élvezte az orgazmus utáni ernyedtséget. Amikor visszamentünk a kocsihoz még mindig dúdolt, és megállt, amikor kinyitottam neki a kocsi ajtaját:
– Nem hiszem el, hogy a fiam ráment a legjobb barátnőmre! – Aztán megcsókolt, és megízlelte saját zamatát ami még mindig az arcomon száradt.
A kis piknik után mindketten mosolyogtunk és elégedettek voltunk sok mérföldön keresztül. Anya szeretettel és boldogsággal nézte, ahogy vezetek, ami a legrosszabb embert is megmosolyogtatja. Ami engem illet, szerettem nézni ahogy lazán üldögélt az utasülésen, néha szándékosan rám villantott, máskor pedig nem tudtam, hogy láthatom-e a gyönyörű, szőrös női kelyhét.
Csendes szerelmes pillanatunk sok mérföldig tartott, amíg be nem érkeztünk egy kisvárosba, és anyu szemei elkerekedtek, amikor rájött, hogy visszamegyünk a „bourbon” vidéki panzióba, ahol egy héttel korábban szálltunk meg.
– John? Mi... Ó, fiam, szeretem ezt a helyet! – kiáltott fel.
Elmosolyodtam, örültem a meglepetésemnek.
– Felhívtam, amikor ma reggel zuhanyoztál. Még egy szobát is kaptunk azzal a sárgaréz ággyal, amibe beleszerettünk.
– Awww, kicsim – kotyogta, és odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon, amikor megálltunk a parkolóban. – Ezért szeretlek, fiam! – sóhajtott, miközben csókolóztunk, csókolóztunk és még csókolóztunk. Végül megtörte a csókot, és rám vigyorogva azt mondta:
– Anyu ma este jól kifacsarja a babáját!

Estére bejelentkeztünk és kipakoltunk, majd kéz a kézben sétáltunk a kisváros üzletsorán, amely úgy tűnt, hogy többnyire antikváriumokból állt. Kivettük a részünket a kíváncsi tekintetekből. Úgy andalogtunk mint a szeretők, és nem törődtünk velük. Bizonyos értelemben pillanatnyilag a saját kis romantikus világunkban voltunk.
Egy régi étteremben ettünk, amely déli sült ételekre specializálódott, de mindketten túlságosan el voltunk foglalva egymással ahhoz, hogy többet tegyünk, mint rágcsálni az ételeinket. Vártam, hogy anya folytatja a kérdezősködést, de szótlan volt és hagytuk, hogy a való világ elhalványuljon, miközben az étkezés nagy részét kézen fogva és egymás szemébe nézve töltöttük. Mindent, amit igazán el kellett mondanunk, az az egymás iránti pillantásunk volt.
( – Mindennél jobban szeretlek, anya.
– Szeretlek, fiam. Te vagy az életem. )
Kimondatlanul, mégis kristálytisztán hallottuk egymás szavait.

Visszatérve a szobánkba, elkezdtünk csókolózni és lassan táncolni, miközben egy bluegrass keringő zenéje szólt valahol odakint, és beszűrődött a második emeleti szobánk kiugró ablakain. Miközben táncoltunk és a nyelvünk játszott, a ruhák lassan hullani kezdtek, míg végül már meztelenül ölelkeztünk. A teste egyre melegebb lett az enyémhez képest.
Folytattuk a mozgást, amikor a csók véget ért, és anya halkan így szólt:
– Mesélj az első alkalomról, amikor szeretkeztél. Kivel voltál?
– Az Darleen Thompson volt. – A farkam a hasán lüktetett, és azon kaptam magam, hogy zavarba jöttem és fel is ingereltem, amikor azt mondtam anyámnak, hogy elveszítettem a szüzességem.
Anya nevetett.
– Megint egy idősebb nővel! Húsz évvel volt idősebb nálad?
– Inkább tizennyolccal, anya. Harminchat vagy harminchét éves volt.
Áttáncolt velem szobán az és rálökött az ágyra, rám mászott és elterpeszkedett. Éreztem, ahogy nedves muffja csodálatosan súrolja a kemény farkamat.
– Mondj el mindent, John – parancsolta miközben a nőiségét a merev faszomhoz dörzsölte, majd ügyesen felemelkedett, és magába fogadott. Több mint egy percbe telt, mire összeszedtem magam. Egész lényemet az az édes érzés foglalkoztatta, ahogy anya lassan beletemeti a farkam a nedves, gőzölgő pinájába.
Elfojtott hangon elmondtam hogyan beszélgettünk egy nyári estén, amikor munka után megálltam inni és szendvicset venni. Csevegtünk és flörtöltünk, és néhány perc múlva lejárt a műszakja. Azt javasolta, menjünk autóval.
– Hmmm, és hát a tizennyolc éves fiam úgy döntött, hogy elmegy egy nála kétszer idősebb nővel, igaz? – Anya lerogyott a farkamra, amíg az ágyékomhoz nem tudta magát köszörülni, majd lemosolygott rám, körmeit lassan végighúzva a mellkasomon. – Vajon mi késztette erre?
A növekvő zihálások között elmeséltem hogyan kötöttünk ki a parkban és a régi Cadillac hátsó ülésén, és egy csodálatos szopás után újra addig szopott, amíg megint merevvé váltam. Darleen Thompson addig dugott, amíg mindketten ziháltunk izzadtunk, és kifulladtunk egy hihetetlen orgazmustól.
Anya mostanra kitartóan lovagolt rajtam, és fölém hajolt, hagyta, hogy imbolygó mellei súrolják az arcomat, miközben a fejtámla sárgaréz korlátjába kapaszkodott.
– Utálom, hogy nem én voltam az első, John, de rájöttem valamire.
Most felfelé nyomultam, szorongtam, és arra volt szükségem, hogy sajgó erekciómat selymes, forró puncijának meleg kényelmébe temessem. – Mi az?
– Mindenki, akiről meséltél nekem, szinte mindegyik hasonló, fiatal vagy idős. Sötét haj, testes vagy nagy cici... Ismerősen hangzik?
Láttam, hogy merre tart. – Igen – válaszoltam levegő után kapkodva.
Anya megfeszítette ágyéka izmait, amitől szinte sírva fakadtam az édességtől, ami a farkam köré szorult.
– Kit... Dugtál... Meg... Utoljára..., Johnnn? – Már az orgazmus szélén imbolygott, és ott tartott engem is, remegve az örömtől, és vágyaink szabadulását kérve.
– Molly. Molly Cash, anya. Néhány órámon járt.
Anya figyelmesen nézett le rám, a szerelem lángjai és talán a féltékenység a szemében.
– Jellemezd őt, John. Jellemezd ezt a Molly-t, akit megbasztál.
– Istenem, anya – nyögtem ki. – Mo..., Molly fekete hajú, alacsony... Talán öt láb, három hüvelyk... Nagy, nehéz mellek, mint... Ó, anya, olyan...
Mélyen felsóhajtott, izzadság csöpögött az arcáról ami a mellkasomra fröccsent, és befejezte a mondatomat:
– Mint én! Mint az anyád. – Megcsókolt, és csak suttogta: – A babám annyira meg akarta dugni anyut, hogy mentél és olyan nőket basztál meg, akik úgy néznek ki, mint én, nem igaz?
Anya puncija ismét rám szorított, és nem tudtam visszatartani, felrobbantam, miközben felkiáltottam:
– YESSSSSSS!
Felfelé löktem, mélyen eltemettem a farkamat a tüzes ölébe, és kiengedtem a magomat, élvezve az ihletett öröm minden édes másodpercét, amit nyújtott nekem.
Zokogni és nyöszörögni kezdett, ahogy a spermám kifröcskölt a pinája belső falaira.
– Ó, igen, John! Mindig anyut dugtad, igaz? Szeretlek, John! OHHH, nagyon szeretlek, és most már örökké engem baszhatsz!
Görcsbe rándult az orgazmusától, és a régi sárgaréz ágy dörömbölt és nyikorgott, ahogy a fejtámlába kapaszkodott, ahogy élvezett, és élvezett...
– Már a tiéd vagyok, fiam, szeretők vagyunk életünk végéig – nyögte, miközben kifejte az utolsó csepp spermámat a farkamból. A lágyuló tagomat még akkor is magában tartotta, amikor elengedte az ágyat és rám zuhant. Csókolóztunk a levegővételek között, és izzadt testünk kölcsönös melegében fürödtünk.
Anya combjai szorosan a lábamhoz nyomódtak, karjai a nyakam köré fonódtak. Szorosan magamhoz húztam. Mindig értékesnek tartom ezeket a pillanatokat, amikor a szerelmeskedésünk véget ér, amikor összebújunk és élvezzük az orgazmus utáni bágyadtságot. Egymást olyan szorosan ölelgetni, hogy szinte eggyé válunk, olyan gyönyörű lelki pillanat – béke és biztonság – és olyan nyugalmas. Melyik fiú nem érzi magát szeretve és biztonságban az anyja karjában?
– Szeretlek, anya. Mindig és örökké.
Még mindig ölelkezve aludtunk el, és mindketten csodálatos dolgokat álmodtunk a jövőnkről.

Néhány órával később arra ébredtem, hogy anya az oldalamhoz gömbölyödött, puha combja a lábamon, az egyik ujja pedig tétlenül, finoman vonalakat rajzolt a mellkasomon. Megérezte, hogy ébren vagyok:
– Szeretlek, fiam.
– Szeretlek, anya – válaszoltam.
– Gondolkoztam azon, amit ma mondtál... Ma este. Gondoltam a többi szeretődre – mondta kissé furcsa hangon.
– Hm, minden rendben van?
– Igen. Nem. – Anya felsóhajtott.
– Annyira féltékeny vagyok, hogy az a nő, Darleen elvette a szüzességedet, de ha arra gondolok, hogy vele vagy... A többi nővel.., annyira felizgulok... Olyan nedves a lábam között. Bárcsak ott lehettem volna... Hogy először lássalak egy nővel.
Felemelkedett az egyik könyökére, és az arcomra nézett a félhomályos, kora reggeli fényben.
– Ennek van értelme?
Felemeltem a fejem és adtam egy lágy puszit.
– Igen, igen. Én is féltékeny vagyok, amikor mesélsz a fiatal napjaidról, mint például Simmons tiszteletessel, de ettől mindig feláll a farkam – te állítod fel a farkam, anya.
Lassan bólintott:
– Szóval, kíváncsi vagyok. Ki ez a Molly?
Nevettem:
– Körülbelül két éve találkoztunk – ugyanaz a biológia előadáson voltunk. Egy nap odajött hozzám a könyvtárban, és megkérdezte, lemásolhat-e néhány jegyzetet. – Megsimogattam anya arcát. – Nem is láttam azon a nagy előadótermi órán, de a könyvtárban rögtön megfogott. Nagyon hasonlít rád és van egy szexi tennessee-i „hillbilly” kiejtése ami eszembe juttatta a te kentucky-i akcentusodat. Úgy gondolom, hogy ez az érzés kölcsönös volt, mert ugyanazon az estén le is feküdtünk.
– Valaki különleges? Én... Elrontottunk valamit köztetek azzal, hogy szeretők lettünk? – A hangjában több volt, mint aggodalom.
– Ó, nem, anya. Igazán jó barát, törődünk egymással, de többnyire csak haverok vagyunk. Jókat ülünk együtt, és élvezzük egymás társaságát. Soha nem lettünk volna többek ennél. Az az igazság, hogy Molly jobban szereti a lányokat, mint a pasikat.
Anya elvigyorodott, és búgó hangot hallatott.
– Ó, istenem. Lenyűgözően hangzik. Mikor... Mikor láttad őt? Úgy értem, mikor dugtatok utoljára?
– Öhm, hálaadás hétvégéje volt. Dolgoztam azon a héten, emlékszem, és nem jöttem haza az ünnepre. – felnevettem.
– Kicsit ki volt akadva, amikor újév után visszamentünk. Mondtam neki, hogy komoly kapcsolatban vagyok valakivel otthonról, és már nem tudtunk bolondozni.
– Igazán? – kissé döbbenten hangzott.
– Tényleg, anya. Megígértem neked. Te vagy az a nő, akit szeretek. Nem akarok ezen változtatni és nem is kell másik nő.
– Édesem – sóhajtott és megcsókolt, ezúttal hosszan és szenvedélyesen, még akkor is, amikor a keze lecsúszott a mellkasomon, és megtalálta a félig felálló farkam.
– Hiányzik? Hiányzik a kibaszott Miss Molly?
Nevetve válaszoltam:
– Nem igazán. Nagyszerű volt az ágyban, nem tagadhatom, anya, és az is hiányzik, hogy megbasszam, amikor egyedül maradok, mert hazamész tőlem.
– Te sima nyelvű anyabaszó, te. – kuncogott és megsimogatta a teljes erekciómat. – Molly még mindig haragszik rád? Megbocsátott már neked, amiért magára hagytad?
– Nem, ezen már túl van. Körülbelül két hónapig nem beszélt velem, de leültünk és megbeszéltük a dolgot. Túl jól elvagyunk egymással ahhoz, hogy valami, például a szex az útjába álljon.

(Egy pillanatra megálltam, és eszembe jutott Molly ragyogó, mosolygós arca, amint május elején a Diákközpontban ültünk egy csésze kávé mellett. Molly túlságosan jóindulatú volt ahhoz, hogy haragot tartson, bár még mindig ingerült volt, nos, ahogy ő fogalmazott:
– A legkevesebb, amit tehetsz, hogy bemutatsz a szerelmednek, aki ellopta a szívedet és azt a szép farkadat! )

– Mollyt még mindig zavarja, hogy nem mondom el neki ki az, és nem mutatom be.
Anya a hátára feküdt és a farkamnál fogva irányított, hogy másszak fel rá.
– Awww, úgy hangzik, mintha királyi módon elrontottam volna két ember szerelmi életét.
Felsóhajtott, miközben szélesre tárta a lábát, és egy kicsit megbillentette a csípőjét, így a farkam feje immár sima ajkai közé fészkelődött.
– Nos az, hogy szeretők lettünk, talán Molly szexuális életét elrontotta, de én boldogabb vagyok mint valaha, és ott vagyok, ahol lenni szeretnék – és lassan belemélyesztettem a farkam a hívogató puncijába.
– Mmmmmm, igen. Ott ahol én is szeretnélek, John.
Anya felemelte a lábait és keresztbe tette a hátam mögött. Együtt kezdtünk mozogni, lassan, kiélvezve a farkam minden egyes mozdulatát.
– Még mindig rosszul érzem magam a barátnőd miatt. – Néhány másodpercre lehunyta a szemét, beharapta az alsó ajkát, miközben lassan egészen belé temetkeztem. A mellei ide-oda mozdultak.
Anya hirtelen kinyitotta a szemét, és láttam bennük a vágyat és valami mást is, valami pimaszságot és kalandosságot.
– John, idén ősszel szeretnék találkozni vele. Amikor feljövök hozzád, találkozni akarok Mollyval.

Folyt. Köv.