A favágó

Anna félve fordult be a keskeny erdei útra és szurkolt, hogy a két nappal ezelőtti eső utáni hatalmas pocsolyák nehogy megfogják. Gyorsan megbánta, hogy kocsival jött, mert a hatalmas kátyuk, amiken keresztül a kocsija bukdácsolt egyre mélyebbek lettek, ahogyan befelé haladt az erdőbe. Már másodszorra kellett választania a keskeny utak közül és már abban is biztos volt, hogy eltévedt, amikor a nyitott ablakon keresztül motorfűrész hangját hallotta meg a távolból.

A szomszédja irányította erre a helyre azzal, hogy itt lehet olcsón fát rendelni, amit haza is hoznak és föl is darabolnak megfelelő méretűre. Azért vállalkozott erre a kalandos útra a fa miatt, mert elképzelte milyen kellemes lesz téli estéken a meleg szobában a mázas cserépkályha párkányára ülni és olvasni. A szaunáját is fával kellett fűtenie, amelyet a pajtából alakíttatott át és oda is sok fa kellett. A környéken lakó barátai is szívesen jöttek el hozzá szaunázni, és azt mégsem mondhatta nekik, hogy most nincs szauna, mert nincs fa. Már nagyon közelről hallotta a motorfűrész hangját és végre meg is látta a félmeztelen férfiakat az óriási farakás mellett, védőszemüvegben, és védőkesztyűben dolgozni. Nem vették őt észre. Kiszállt a kocsiból és várta, hogy meghallják, de a nagy zajban azok nem figyeltek föl rá. Darabolták a vastag fatörzseket és a mellettük álló farakásra pakolták. Mikor az egyik éppen fölegyenesedett és végig törölte izzadó homlokát, Anna kihasználta az alkalmat és odalépett hozzá. A férfi még mindig nem vette észre ezért ő megérintette a vállát. A férfi megpördült és csodálkozva nézett rá. Anna ekkor vette észre, hogy a fülén fülvédőt is visel, ami miatt nem is hallhatta őt közeledni. A férfi levette a fülvédőt és ő rögtön bocsánatot is kért tőle, amiért megijesztette.

Elmondta miért jött és ki küldte. A favágó nem vette le a védő szemüveget amitől Anna nagyon furának érezte a beszélgetést. Olyan kérdéseket tett föl neki, hogy ő nem tudta rá a választ.

– Bükk vagy tölgy kellene? – kérdezte a férfi a helyi tájszólással.

– Nem tudom. – mondta és a másik férfira nézett segélykérőn, aki éppen akkor lépett oda melléjük. Ismerte ezt a fiút látásból, mert a közelében lakott és a szomszédjának a kertjét szokta gondozni. Egy ideje tervezte, hogy majd beszél vele a saját kertjéről, mert nem volt megelégedve azzal az idős férfival, aki az ő kertjét vállalta. Igaz, hogy megcsinálta a kaszálást, de mindig volt.