Ismerkedés 4. rész

Nilla – beszélgetés Szilvivel

Egy ideig most Lillára nem lesz szükség. Valami újat kéne kigondolnom neked. Mondjuk a megcsalás nem kéne – szerintem ezt nem arra terveztük –, ráadásul még korai lenne akkor is, ha mégis arrafelé vinnénk el a sztorit. Viszont fürdeni szeretünk, úgy gondolom mindketten. És – bár később talán ez változik majd, most mégis – csak kettesben. Gondolom az nem baj, ha közben mindketten összefutunk Szilvivel. Természetesen külön-külön és elmondjuk neki, mit gondolunk az ötletéről. Mármint a vakrandi, hogy összehozott minket. Nem tervezem túl hosszúra ezt a beszélgetést vele részemről, de mindenképpen megtenném, ha ilyenben lenne részem az életben. Nemcsak azért, mert logikus és illendő dolog, hanem talán azért is, mert ő tudhat olyat, amit én még nem és talán, kivallathatom óvatosan rólad. Nem azért mert Kék Szakállnak gondollak, hanem mert érdekelsz.

* * *

Nilla:

Lillát szépen helyre tettük. Érzelmi síkon mindenképp. :)

Miután kettesben maradtunk Gabival, elmondtam neki, miért volt szükség a segítségére.

– Nem gond, szívesen segítek máskor is, ha te is benne vagy.

Hm. Ez eléggé kétértelmű volt, de még nem tartottunk ott, hogy elmondjam neki, hogy ő is kérhet tőlem szívességet, amire viszont mondhatok nemet is. Ő is mondhatott volna Lilla esetében, de szerencsére nem tette. Igen, szerencse volt az is, hogy megadta barátnőmnek, ami kihúzta abból a depiből, amibe egy másik pasi miatt került, meg az is, hogy előtte kipróbáltuk egymás érzékiségét is. Az előzmény nélkül hihette volna azt, hogy át akarom passzolni másnak. De ezt majd később. Ha lesz vele később. Most elégnek tartottam annyit válaszolni, hogy: – Köszönöm az ajánlatot és tudd, hogy tartozom neked, de kérlek ne gondold túl a dolgot.

Az után az eset után nemsokra rá, összefutottam Szilvivel.
– Szia. Mi újság?
– Szia. Velem semmi. Hát veled?
– Nálunk is minden ok most. Hogy sikerült Gáborral? Mesélj. Mindent tudni akarok!
– A mindenhez ott kellett volna lenned – mosolyogtam – De mindent összevetve eddig szupi a pasi. Mondjuk még lehet rajta keményíteni, de...
– Ugyan már! Te mindenkit át akarsz formálni? Neked senki nem jó úgy, ahogy van?
– Nyugi már! Téged éppen így szeretlek, szóval nem. Nem mindenkit, de tudod, azért van akire ráfér némi „nevelés”.
– Rosszul viselkedett talán? Leverem a derekát...