Bentragadva a liftben

– Hát ez nagyszerű! – mondta Derek, miközben többször is megnyomta az előcsarnok gombját, de a lift nem mozdult. A fülke néhány pillanattal korábban állt meg és a két utas először azt gondolta, hogy az ajtók kinyílnak, hogy új emberek lépjenek be. Kendra az ajtó másik oldalán állt. Szemei elkerekedtek és ide-oda jártak, miközben mindkét kezével erősen szorongatta bőrtáskáját. Derek ránézett és észrevette ijedtségét.
– Egy kis klausztrofóbia? – kérdezte.
A lány gyorsan bólintott és szemei egyre üvegesek lettek. Derek lenyomta a segélyhívó gombját. Másodpercekkel később egy biztonsági őr karcos hangja tört ki a hangszóróból.
– Segíthetek? – kérdezte.
– Igen. A lift leállt és a tizenhatodik és a tizenhetedik emelet között ragadtunk. – magyarázta Derek.
– Hányan vannak a fülkében?
– Ketten.
– Egy kicsit várniuk kell! Az épületben nincs áram és tartalékról üzemelünk. Három másik lift vár kiürítésre lejjebb levő szinteken, így eltart egy ideig, amíg kiszállítjuk önöket.
Kendra éles levegőt vett, felkeltve Derek figyelmét. A tekintetük összeakadt és a férfi beszólt a mikrofonba:
– Mit gondol, mennyi ideig fog tartani?
– Egy óra. Legfeljebb kettő. Csak billentsék át a vészleállító kapcsolót, és legyenek türelmesek! Ott leszünk!
Kendra érezhetően remegett, és gyors, apró lélegzeteket vett. Egy könnycsepp gördült végig az arcán. Derek látta, hogy a csepp lelóg az álláról majd a dekoltázsába esik. A kebleket egy szoros top fogta össze.
– Minden rendben lesz, próbálj megnyugodni! Vége lesz, mielőtt észrevennéd! – mondta halkan, próbálva csillapítani a lány idegességét.
A lámpák hirtelen felvillantak és a világítás lágy vörös fényre váltott, a lift pedig néhány métert süllyedt. Kendra felsikoltott és Derek megragadta a korlátot. Fém csikorgott fémen majd a fülke megállt. A férfi látta, hogy a lány meginog és a szeme fennakad. Sikerült elkapnia, mielőtt összeesett volna. Puha, meleg teste a karjaiba omlott, arca a mellkasához nyomódott, mellei pedig a hasának szorultak. Óvatosan a szőnyegpadlóra fektette az ernyedt testet. Megint lenyomta a segélyhívó gombot és beleordított a mikrofonba:
– Mi a fasz történt?
Másodpercekkel később ugyanaz a karcos hang megkérdezte:
– Jól vannak?
– Kicsit ki vagyok akadva! Majdnem lezuhantunk!
– A tartalék áramforrásról át kellett váltanunk a másodlagosra. Nem billentették át a vészleállító kapcsolót, ahogy kértem?