Egy barátság története

Egyszeruen gyönyöru ez a no. Annyira szép, hogy az ember fiának szinte fáj, ha valamiért le kell vennie róla a tekintetét. Nem kifejezetten magas, de valami látványos. Amennyire fel mertem mérni, 100 férfiból 99 csodálatosan szépnek tartja, a fennmaradó egy meg úgy hülye ahogy van. :) Hosszú, barna, enyhén hullámos erosszálú haj koronázza a természet által egyszeruen mesterire formált arcot. A barna szemei egészen kifejezok, kissé szomorkás, de inkább csak komoly tekintetet tükröznek. Elég vastag szemöldök keretezi, dús szempillákkal. Szinte mindig ugyanúgy sminkeli, egészen lágyan, csak az veszi észre, aki nagyon gyakorlott. Az ajkai finom ívuek, álla kissé határozottabb. Törékeny testével egy szép, hosszú, karcsú nyak köti össze, de ezen szinte azonnal átsiklik az ember tekintete, annyira lenyugözo ami alatta van. Gömbölyu, telt dombocskák, nem túl nagyok, pont az a méret, amivel a nagy és kiskeblu nok rajongói is maximálisan meg vannak elégedve. Ha a férfiember tekintete el tud szakadni ettol a látványtól, akkor sem kell csalódnia, lejjebb sem utolsó ami fogadja. Én eleve is odavagyok a vékony derékért, de ha ránézek teljesen elérzékenyülök. Mintha az eleve karcsú testen itt spórolta volna le a természet azt a súlyt, amivel a gömbölyded melleket és feneket kialakította. A csípoje nem kifejezetten széles, de a dereka annyira vékony, hogy így is egyszeruen veszélyes a látvány. Mindehhez pont a kello mértékben izmos végtagok járulnak.
Persze ilyesmit nagyon nehéz megfogalmazni, foleg azt a pluszt, ami megfoghatatlanul és még költoi eszközökkel leírhatatlanul együtt jár a látvánnyal. A látvány szétfeszíti az emberfiát, de ha odafigyel, a lelkébol sugárzik az érzékenység. Egy meleg érzés, legszívesebben a karjaimban hordoznám, életem végéig vigyáznék rá, esélyt sem hagyva annak a bujkáló szomorúságnak a kibontakozásra, ami valahol benne van.

Amikor megláttam, eloször azt mondtam, ilyen csak a retusált filmeken van, a tengerparton, plasztikai sebészek által megmunkált amerikai szilikon – cicákon, és íme itt az igazi hús – vér valóság. Persze vannak egészen apró hibák, amiket hosszas szemlélodés után felfedez az ember, de ha a film lehetoséget ad rá, – akárcsak egy pillanatra is elonytelen kameraállásból veszik lencsevégre a filmbéli szépséget – hamar fel lehet fedezni a tökéletlenségeket. Ezek azonban Rajta annyira aprók, hogy szinte csak érdekesebbé teszik a tökéletességet.

Nem is igazán tudtam kommunikálni vele. Nem lettem bele rögtön szerelmes, nem is akartam azonnal megfektetni, valami közbeszólt. Hosszú hónapok teltek el, és lassan "megtanultam" beszélni vele. Egyáltalán nem siettettem a dolgot, idosebb is volt nálam egy kicsit, és úgy vettem észre, hiába múlik el a kamaszkor, a noket ez késobb is zavarja. Szépen lassan összebarátkoztunk. Eloször csak alig volt érezheto, alig beszéltem vele többet mint a társaság többi tagjával. Nagyon élveztem a vele való társalgást, egyszeruen nem akartam elrontani. Meg különben is úgy éreztem, egy ennyire csodálatos nonek nem igaz, hogy nincs valami kapcsolata. Azt ugyan tudtam hogy nincs férjnél, de nem mertem kockáztatni. Furcsa dolog vett erot rajtam a hónapok alatt, eldöntöttem hogy inkább egyensúlyozom a férfi – no barátság igencsak labilis rúdján, inkább haladok csigalassúsággal egy soha be nem következo beteljesülés felé, mint hogy valamivel megsértsem, vagy örökre elveszítsem azt amit kaphatok tole. Egyvalami jutott eszembe. Nem fogom titkolni mit érzek iránta, persze csak finoman adagolva. Oszintén bevallottam hogy gyönyörunek tartom, de soha nem fogok eroltetni semmit, és hogy megbízhat bennem. Komolyan is gondoltam, bármilyen nehéz feladatnak is tunt. Amikor felvetettem hogy a nok többsége megrémül az oszinteségtol, azt mondta o nem fog. Több történetet mesélt már korábban aról, hány férfi próbálta , vagy megzsarolni hogy lefeküdhessen vele, meg hogy hány kéjenc hívogatta már telefonon.

Végül úgy tunt, tényleg bízik bennem, mert – a társaság tudta nélkül – találkoztunk is. Elmentünk egy étterembe, és beszélgettünk. Megtárgyaltuk az általunk ismert embereket, és egy kicsit elfilozofálgattunk a világ dolgairól, mint már nem eloször. Hallgatólagosan kialakult a barátság. Egyébként is szeretem ezt az állapotot, nem volt új, jó pár nonemu barátom van, akikkel néha még egy férfinél is elmélyültebben lehet beszélgetni, a sex az egyetlen téma, amit ki kell hagyni, vagy csak nagyon általánosan kell érinteni, és ha érzelmekrol van szó, finoman és érzékenyen kell társalogni, akkor nincs gond. Vele sem követtem más taktikát, azzal a különbséggel, hogy idonként dicsértem hogy mennyire szép, viszont ennek sosem adtam nyomatékot semmilyen fizikai közeledéssel. Észrevettem, hogy iszonyúan hamar felfog bármilyen udvarlási szándékot, sot, ha valaki a társaságból meggondolatlanul túlzásba vitte – amit esetleg egy másik no nem is vesz tolakodásnak –, szinte támadásnak vette, és jó darabig kerülte az illetot, bár ne m lett ellenséges.

Közben a levego kezdett megváltozni. Valami egészen különleges dolog vett minket körül, amit csak akkor éreztem korábban, ha már nagyon belemelegedtem egy beszélgetésbe egy lány barátommal. Megnyíltunk egymás elott, elmondtuk a másiknak az életszemléletünk darabjait, és rá kellett jönnöm mennyire hasonlítunk, hogy nem tudok vitába szállni vele, pedig néha kifejezetten szeretek finoman ellentmondásba kerülve társalogni valami emberi dologról olyan novel, aki pusztán a barátom. Végül valahogy csak elokerült a sex. Igaz hogy imádom ezt a témát, de nagyon nehéz olyan embert (akár fiút, akár not) találni, akivel érdemben és tanulságosan, de foleg nyíltan lehet beszélgetni errol. Kicsit meg is akadt a beszélgetés, mert nem akartam felhozni a témát, nem is igazán én vittem erre a mondatok folyamát, és még kevésbé szerettem volna belemenni ebbe. A nem csekély ido alatt amióta ismertem ot megtanultam nem vágyni rá, úgy ránézni, úgy beszélgetni vele, hogy inkább a lelkére koncentrálok. Valahogy mégis elojött, és egy kicsivel több szomorúság volt abban amit mondott. Általánosságban beszélt, de mégis éreztem hogy mégis róla van szó. Megpróbáltam nagyon burkoltan válaszolni, inkább csak meghallgatni. Az jó taktika általában. Egy közös ismerosünk apropójából jött elo a téma, aki azon kevesek közé tartozott, akiket ki nem állhatott. Egy lányról van szó, aki ugyanarra a pasira hajtott, mint akire o is, végül o adta fel. Arról is beszélt, hogy sok barátnojének csak azért van pasija, hogy valaki dugja, de úgy különösebben nem szerelmes belé, és valami olyasmivel jött elo, hogy pedig nem is érti, hogy ez miért lenne olyan fontos...

Szerencsé(m)re már épp hazafelé tartottunk, így nem nagyon tudott már kibontakozni a téma. Mindenesetre véletlenül sem akartam hazakísérni, illetve csak azt mondtam, hogy egy darabon vele megyek, mert elég rossz környéken vezet át az út, de szinte még mielott nemet (vagy igent) mondhatott volna, saját magam vettem elejét a dolognak, úgyis tudtam hogy még nincs olyan késo, hogy különösebben veszélyben lenne.

Nem beszéltünk meg új találkozót, csak kilátásba helyeztük, és jópár hétbe tellett, mire odamentem hozzá, és megkérdeztem, szeretne-e egy hasonló délutánt. Pozitívan reagált, sot bár sok elfoglaltsága akadt, mivel közben valamelyik családtagja lebetegedett és o gondozta, végül csak idot szakított rám. Egy másik helyre mentünk, és ismét hosszas beszélgetésbe keveredtünk. Már a találkozás szervezése közben észrevettem, hogy ha lehet még szívesebben tesz eleget a felkérésemnek, mint elozo alkalommal. Most is többet mosolygott mint szokott. Közben élete történeteit mesélgette, amiket mindig szívesen hallgattam az o eloadásában, mert úgy éreztem sokat tanulhatok a tapasztalataiból. Megint elokerült a sex, és én megint kissé furcsán éreztem magam. Kissé határozatlanul, de csak elmondta, hogy nem igazán tudja élvezni, igazából még soha senki nem tudta rendesen kielégíteni, bár kifejezetten kellemetlen sem volt eddig számára a dolog, többször kellemesen érezte magát, de inkább csak azért, mert nagyon szerette azt akivel csinálta. Már elozo alkalommal kifejtettem neki, hogy ez nagyon fontos számomra is, szerelem nélkül nincs igazán jó sex szerintem se. Most viszont nem tudtam mit válaszolni. Ott ült velem szembe az a no, akit talán a legszebbnek mondhatok egész addigi életem folyamán, és arról beszél, hogy nem élvezi a sexet. Megérezte a hallgatásom, mire csak annyit dörmögtem, hogy "önzo egy fráter lehetett eddig mindenki". Ezzel viszont nem érte be, így félénken, de kerek perec kifejtettem neki, hogy nem tudok erre mit mondani, mert akármit is tennék hozzá, félreérthetné. Ha azt mondanám "én bezzeg ki tudnálak", esetleg azt hinné, csak én is meg akarom dugni, aztán csá', ha meg elkezdeném mondani, hogy eddig még rossz véleményt nem kaptam magamról még a korábbi barátnom barátnojétol se, akiknek mindent be szoktak vallani a lányok, akkor nagyképunek nézne, és nem hinné el, vagy esetleg ha mégis beadná a derekát, és mégsem jönne össze, akkor végleg csalódna. Nem tudott rá mit felelni. Nagyon vigyáztam, hogy még véletlenül se tegyek ajánlatot neki. Végül ejtettük a témát, és még két további találkozó alatt is figyeltünk rá, hogy ne jöjjön elo, én meg külön arra is, hogy még csak ne is akarjam megfogni a kezét, bár rengetegszer elég nehéz volt megállni.

Egy alkalommal azonban a Margitszigeten sétálva valahogy bevallotta, hogy már hosszú ideje nincs is barátja. Ezen azért meglepodtem, bár ha összevetettem azt amit mondott, talán nem is volt olyan furcsa, pusztán nem akartam elhinni. Azt is mondta, hogy a sex ugyan nem hiányzik, de a férfi lágy ölelése nagyon. Végül én is kifejtettem, hogy nekem sincs senkim, és félve megkérdeztem, hogy mit szólna, ha pusztán baráti alapon átölelném. Meg sem szólalt, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem ellenkezne, így kicsit félénken átkaroltam. Annyira finoman simult hozzám, mint még soha senki. Tényleg nagyon vágyhatott már erre, mert a leheto legnagyobb felülettel érintheztünk. A gond csak az volt, hogy bármennyire is küzdöttem ellene, a legcsodálatosabb no ilyen testi közelsége olyan merevedést idézett elo nálam, hogy már szinte fájt.

Nem akartam hogy megérezze, így gyorsan egy pad felé húztam, mondván ülve kényelmesebb, és az ölembe ültettem. Az elkövetkezendo közel másfél órában alig mozdultunk meg. Idonként egészen lágyan simogattam, szigorúan olyan területeket, amik még véletlenül sem esnek közel semmilyen intim szférához. Eszmélelten jó érzés volt. Nem is nagyon vettem észre hogy repül az ido. Talán az o kisugárzássa tette ennyire gyengéddé ezt az "együttlétet". Nem is volt szükségem többre. Idoközben a farkam is lekókadt kissé, így több vért juttatva az agyamnak, a lelki érzékeimnek, hogy felfoghassa ezt az egészen apró, tökéletesen nyugodt testi – lelki kontaktust.

Egyre szorosabban öleltük át egymást, szó nélkül, a másik szívverését és lélegzetvételét figyelve. Az vetett véget az egésznek, hogy megéreztem, hogy mennyire fázik. Csak egy egész vékony blúz volt rajta, és mivel közben beesteledett, kezdett lehulni a levego. Azt mondta észre se vette, de én éreztem milyen hideg a bore. Ráadtam a kabátomat, ami egészen idáig engem melegített, és most már kicsit felbátorodva, a csodálatos karcsú derekát átölelve indultunk hazafelé. Nem ellenkezett, azt mondta nagyon jól esett neki ez az egész, és köszöni szépen, hogy ilyen gyengéd voltam vele. Nem nagyon eroltettem az átkarolósdit, mielott kiértünk a szigetrol elengedtem, és egymás mellett haladtunk tovább.

Megint nem akartam hazakísérni, de most viszont megkért, hogy a "veszélyes szakaszon" vigyem át, és úgy menjek haza. Örömmel teljesítettem a kérést, és közben megpróbáltam feldolgozni a mai estét. Ahogy beszélgettünk az út alatt. Valahogy mégis hazáig mentem vele, de apró jelzésekkel a tudtára adtam, hogy semmiképp sem akarom "elrontani" a dolgot azzal, hogy most felmegyek vele, és o is szemmel láthatólag így gondolta.

A következo találkozót kissé feltunoen hamar kezdeményezte, és a szokásos 2 – 3 – 4 hét helyett már néhány nap után újra együtt sétálgattunk. Ismét a Margitszigeten nézegettük a nyáron szépen teleültetett virágágyásokat, amikor már szavak nélkül is megértve egymást egy pad felé vettük az irányt, és megismételtük a múltkori csodálatosan finom és visszafogott ölelkezést. Úgy tunt készült, mert volt nála egy kardigán, a mit fel is vett mielott elkezdtük. Nem is hagytuk abba 2 órán át, bár megint nem tunt többnek 30 csodálatos percnél. A végén amikor elengedett, fel akartam állni vele, de más terve volt. a két finom keze közé fogta a fejemet, és lassan megcsókolt. Eloször épphogy összeért az ajkunk, majd nagyon érzékien, egészen finoman gabalyodtunk egymásba. Nagyon finom csók volt. Lábait szétrakva szemben velem ült rá a combjaimra, a mellét az enyémet nyomta, és úgy csókolt meg. Annyira kecsesen ült az ölemben, és olyan jól esett, hogy ha reggelig itt ülnénk sem érezném többnek 1 óránál. Alig simogattam közben, inkább csak tovább öleltem. Végül közel éjfél lett, mire neki is elég volt a finom játékból. Nem tudtunk megszólalni. Hazafelé egy egész mondatnyi beszéd nem hagyta el ajtainkat, csak kézen fogva sétáltunk az utcákon. Ismét hazáig mentem vele. A kapuban átölelt, és azt mondta, jól érzi magát velem, és hogy többet is kipróbálna... A hangján éreztem, hogy nem most, és nem itt, de nagyon hamar megbeszéltünk egy újabb találkozót, most viszont már egyenesen náluk, és két nap múlva. Az mondta a szülei épp nem lesznek otthon...

Azért ezt nem vártam. Bár a csók "kissé" több volt baráti ölelésnél, sot az a "baráti ölelés" sem volt épp ugyanaz, mint amikor néhány másodpercre átkarolom valamelyik lánybarátomat üdvözlésként, ez mégis furcsa volt. Talán túl gyors az eddigi lassan csordogáló események fényében? Nem tudom, már lassan években mérheto ideje ismerkedtem meg vele, és most néhány nap alatt az ágyába invitál, azok után amit elmondott. Büszkeséggel és valami forró érzéssel töltött el. Úgy éreztem, végre beleszerethetek álmaim asszonyába...

Megfürödve, lehetoség szerint kipihenten érkeztem a megbeszélt idopontban hozzá. Amikor ajtót nyitott, majdnem elájultam a látványtól, mert azonnal minden vérem az altestem felé mozdult el. Csak egy vékony selyemblúz volt rajta, melltartó nélkül, meg egy szoknya. Emlékezett rá, hogy egyszer finoman kifejtettem, nem szeretem a melltartót olyan lányokon, akiknek a melle elég feszes ahhoz, hogy megtartsa magát, sokkal izgalmasabb a hiánya! A szoknya a csodálatosan karcsú derekához simult, a lenge blúz meg egészen könnyedén lebegett utána ahogy megmozdult. Már korábban is gondoltam, de most bizonyossá vált számomra, mi lehet az oka annak, hogy nem tud kielégülni. Egyszeruen annyira gyönyöru, hogy ha csak ránéz az ember képes elélvezni, egyszeruen lehetetlenség uralkodni a testének szépségén. Iszonyú nehéz lesz megállni.

Szó nélkül megcsókolt, és átölelt. Most már nem is akartam eltitkolni, mennyire felizgat, hagytam had érezzen. 15 percbe tellett, mire rájöttünk, a nyitott ajtóban ölelkezünk. Gyorsan beljebb mentünk. Éreztem hogy kicsit megtorpan. Elso lendülettel a hálószobába akart vezetni, de amikor odaért, éreztem hogy elbizonytalanodott. Gyorsan irányt váltottam, és az ágy helyett leültem vele egy székre, az ölembe ültettem, és átkaroltam. Simogatni kezdtem, de alig intenzívebben, mint eddig valaha. Idonként megcsókoltam, és lassan megnyugtattam kicsit. Amikor úgy éreztem újra vágyik rám, felemelkedtünk, és átültünk a szépen bevetett ágyra. Finoman átöleltem, de összegörnyedt, lehajtotta a fejét, és gyönyöru, dús barna haja alól szomorúan, mégis vágyakozón nézett fel rám. Elengedtem, felegyenesedtem, és magammal szemben felhúztam ot is az ágyról. A szemébe néztem, és azt mondtam neki:

– Ha nem akarod, nem teszem meg. Ma csak az fog történni, ami Neked jól esik. Te vagy a fontos.
– De pedig szeretném, csak...
– Ne folytasd, tudom. Próbálj meg.. nem, az kevés, azt akarom felejts el mindent ami eddig ért ezen a téren. Mindjárt jövök...

Az utolsó mondaton kissé meglepodött, de a többit úgy néz ki megértette. Kimentem a konyhába, és egy kancsót megtöltöttem vízzel, majd egyetlen pohárral, és az eloszobámban elhajított táskámmal tértem vissza. Kérdo tekintettel nézett rám ahogy visszatértem. Letettem ami a kezemben volt, majd átöleltem. Ezt nagyon szívesen fogadta. Ismét hosszú percekig nem mozdultunk, majd amennyire lassan csak tudtam az ágyra fektettem. Most már jóval kevésbé torpant meg. Ahogy elernyedt testét végigfektettem a lepedon, finoman megcsókoltam, majd kigomboltam rajta a blúzt, de nem nyitottam szét. úgy éreztem, nem bírom elviselni azt a látványt. Már ahogy hátrahajolva az ágyra döntöttem, éreztem hogy az eddig is oly nehezen megorzött higgadtságom majdnem feladja a harcot, pedig még szükségem lesz rá. Behunytam a szemem, és kértem, szabaduljon meg a ruháitól, aztán feküdjön hasra. Éreztem, hogy ez megint meglepetésként érte, mert lassan reagált, de eldöntöttem, nem hagyom hogy tudja mi fog történni vele. Amikor hallottam hogy már nem mozdul, kinyitottam a szemem. Az elso amit megpillantottam, hogy csodálatosan szép háta van. A második, hogy a meztelen valóság még szebb, mint amit a ruhán keresztül fel lehetett fogni. Aztán a szemébe néztem, amint hátrafordulva, kérdo pillantásokkal illet. Nem adtam neki válaszokat, én is levettem a pólómat, majd a táskám után nyúltam. Elovettem belole egy flakon testápolót, és közben a fülébe súgtam:

– Addig én sem tudom élvezni, amíg te nem, úgyhogy most eloször megtanuljuk irányítani egymást. Addig pedig nem fogok kielégülni, amíg te sem... Kérlek lazítsd el magad, és mond hogy jó e vagy rossz amit csinálok. Légy nagyon oszinte!

Finoman felültem a combjai fölé, és simogatni kezdtem a hátát. Egy kis krémet is használtam, amit egyenesen a borére nyomtam. Amikor a hideg folyadék hozzáért, ezt szóvá is tette. Oké, jó lesz... Nagyon lágyan masszírozni, simogatni kezdtem, amíg éreztem hogy minden érzékével arra nem figyel amit csinálok. Minden simítással szinte hallani lehetett, ahogy egy – egy rossz emlék elhagyja a fejét. Közben egyre többször kért meg, hogy itt vagy ott simogassam tovább... Végigmasszíroztam a hátát, a combjait, majd a fenekét, és az oldalát vettem célba, egyre közeledve az intimebb pontokhoz. Elég sok idobe telt, mire éreztem hogy teljesen átadta magát nekem, egészen beleizzadtam. Vissza kellett fogni magam, nehogy megrohanjam, túl eros legyek. Lassan mégiscsak engedett, oldódott. Szóbeli irányításai egyre többször váltak apró nyögésekké, ahogy közeledtem a melle és a combjának belso része felé... Egyszer csak arra kért, fordítsam meg, szeretne látni és megcsókolni. Lassan elemelkedtem róla, és megfordultunk. Egy percig mozdulni sem tudtam a látványtól. Leírhatatlan forma tárult a szemem elé. A mellei úgy feküdtek elottem, lágyan kidomborodva, mintha valami "Szabványosított tökéletességek nOr ízlése szerint" címu könyvbol léptek volna elo. Légzése kissé felgyorsul, így egy csodálatos hullámzás tette teljessé a látványt. Az egész bore kisimult, az arcán nem volt többé sem kérdo, sem bizonytalan kifejezés, mosolygott és sugárzott. Magához húzott, és elmosolyodva megcsókolt. Kicsit hevesen reagáltam, szorosan magamhoz öleltem, és szinte felfaltam az ajkait. Alig sikerült visszafogni magam. Hanyatt fektettem megint, és simogatni kezdtem, miközben folyamatosan csókoltam. Amennyire csak tudtam, gyengéd maradtam, bár éreztem a hangján, hogy nem bánja már, ha jobban szorítom. Egyre lejjebb haladtam. Megsimogattam a melleit, amire eloször egy kicsit megborzongott, de amikor érezte mennyire finom vagyok velük, átadta magát ennek az új csodának is. Az ajkaimmal is felfedezo útra indultam. Végigcsókoltam a nyakát, a fülét, a vállát, majd célba vettem formás, kerek, hegyes végu bimbóit, melyek olyan pirosak és forrók voltak, hogy szinte megégették a nyelvemet. Ahogy egészen lágyan szívogatni kezdtem a bal mellét, hangosan felnyögött, és kérte, hogy egy egészen picit erosebben csináljam. Engedelmeskedtem az akaratának, miközben az egyik kezemmel morzsolgatni kezdtem a másik cicijét is. Hogy segítsen, kiemelte a felsotestét, hátrahajtotta a fejét, és egy csodálatos ívben megfeszült. Felnéztem egy pillanatra, és azt láttam, ahogy rugalmas testében szétárad az apró pontból induló gyönyör, és egész lelke átadja magát az élvezetnek. Abbahagytam a kézzel való simogatást, hátulról átkaroltam, és megkönnyítettem a tartását. Ahogy szabaddá vált a két karja, azonnal elkezdett engem cirógatni. Egyre szenvedélyesebben húzott magához. Néhány perc múlva már – már fájdalmasan kapaszkodott belém, körmét a hátamba mélyesztve, és közben majdnem belefojtva mellének csodálatos párnájába. Arra gondoltam, hogyha minden elmaradt örömét most fogja rajtam kitölteni, akkor abba bele fogok halni.

Két nyögés között elcsukló, vágyakozó hangon annyit mondott, hogy "én is! ", majd eltolt magától, és felült velem szemben. Behunytam a szemem, a látvány szinte fájt. Csak annyit tudtam neki mondani, hogy "csodálatosan szép v... ", de belém fojtotta a szót. Magához ölelt, megcsókolt, és most o kezdett simogatni. Elhelyezkedtünk egymással szemben, törökülésben, és a kezeinkkel, ajkunkkal behunyt szemmel csodáltuk a másik testét, hosszú perceken át. Egyre kevésbé bírtam magammal, kezdett úrrá lenni rajtam a teste, a keze, az ajkai. Egyre lejjebb kalandoztam, miközben fájdalmasan ágaskodó férfiasságom kinotte a nadrágomat, és utat talált magának felül. Egészen véletlenül egy pillanatra össze is ért a szeméremajkaival. Összerázkódott. Úgy látszott, valami rossz emlék rémlett fel elotte. Nagyot sóhajtott, majd halkan megszólalt:

– Máris? – majd ismét hátradolt az ágyon.
– Nyugodj meg, ne félj... – próbáltam menteni ami még megmaradt a vágyából, ahogy egy pillanat alatt szállt el. – Bízz meg bennem.

Ismét felültettem, és kezeit a nadrágomra téve megkértem hogy segítsen levenni. Az alsónadrággal együtt szabadultam meg tole, sot a zoknimat is lehúzta, majd ismét hanyattfeküdt az ágyon. megkívántam, de még nem elégítettem ot ki...

– Még nem "az" jön... – mondtam mosolyogva. Úgy éreztem magam, mintha valami szuzlánnyal lenne dolgom. Furcsa volt ez az érett no ilyen félénknek. Ismét felemeltem az ágyról, Megint törökülésbe ültem vele szemben, és finoman a farkamra vezettem a kezét.

– Csak fogd meg... – utasítottam, miközben egyik kezemmel lágyan a szeméremszorzetére csúsztattam a kezem. A gyengéd érintéstol újra ellazult, megmarkolta a szerszámomat, és intésemre mozdulatlanul tartotta, amíg én lassan átöleltem, és egyre intimebb részekre toltam az ujjaimat. Amikor elértem a kisajkait, egy finom csókot leheltem a szájára. Csukott szemmel figyelte amit muvelek vele, átadta magát az élvezeteknek, miközben egyre erosebben szorította a farkam. Kezem lassan felfedezte az egyre forróbb és nedvesebb kelyhet, miközben o is lassú húzogatással válaszolt... Minden mozdulatot a velejéig kiélvezett, miközben én a legapróbb mozdulatra is éberen figyeltem. Leírhatatlan látvány volt. Le kellett állítanom amit csinál, kezeit átirányítottam a mellemre, mert úgy éreztem, még két húzás, és nem bírom tovább. Így "biztonságosabban" tudtam élvezni ahogy simogat, és én is könnyebben tudtam rá figyelni. Amennyire csak ilyen bevadult tudattal lehet, finoman és érzékenyen simogattam, be – be nyúlva a forró alagútba, körözve a csiklója körül. Csodálatos volt látni minden apró mozdulatot, ahogy az arcán gyönyörként megjelent. Egyre fokozódó vágyának megfeleloen én is növeltem az erot, a simogatás könnyed dörzsölgetésbe ment át, míg o megint bevadult, markolászott, karmol engem. Nem is fájt, rá figyeltem, élveztem hogy élvezi. Légzése és mozgása felgyorsult, átvette a kezem ritmusát, segített, együtt mozgott velem. Egyre hangosabban lihegett, nyögdécselt, idonként szenvedélyesen megcsókolt. Lassan már én kezdtem elveszteni a fonalat, olyan gyorsan mozgott, hogy ebben a testhelyzetben nem bírtam ilyen intenzitással ennél gyorsabban mozgatni a kezem. Nem volt elég neki, abbahagyta a mellkasom markolását, többet követelt. Megmarkolta a farkam, és egyre közelebb húzódott hozzá, majd hátradöntött, és rám vetette magát. Kihúzta a kezemet maga alól, és kokemény férfiasságomat kezdte magához dörgölni. Ez a vadság, a csodás látvány, az élvezete olyan hatással volt rám, hogy tudtam, nem bírok ki semennyit sem, 1 – 2 percen belül el fog vinni... De most már magával együtt! Megpróbáltam rá figyelni, hogy tovább csinálhassa. Egyik kezemmel a mellét próbáltam elérni, a másikkal a vénuszdombját simogattam – mit simogattam, már szinte markolásztam – megpróbálva tartani a ritmusát. Ez sem volt elég neki, hirtelen felemelkedett, és egyetlen mozdulattal tövig magába fogadott. Azt hittem azonnal eldurranok, de sikerült visszatartanom. O viszont már nem sokáig, úgy látszik pont ez kellett neki. Alig néhányat mozdult, majd teste megfeszült, nyögései egy hangos sóhaj után hirtelen megszuntek, és hosszú másodperceken át csak csodálatos testének gyönyörtol remego vonalát láttam... A hüvelyének összehúzódása nem volt túl intenzív, de mivel még kielégülés közben is folyamatosan mozgott rajtam, és a látvány sem volt akármi, ezt én sem tudtam tovább fokozni. Behunytam a szemem, és bennem is szétáradtak az élvezet csodálatos hullámai...

Egészen lassan tértem magamhoz. Éreztem, hogy rajtam fekszik, és még mindig magában tart. Annyira dobogott a szíve, hogy szinte átütötte a mellkasát. Olyan puha volt, és olyan sima, hogy nem is hittem el, hogy ez emberi bor. A testápoló és a gyönyör együtt teljesen felfrissítették amúgy sem épp öreges borét a hátán. Percekig mozdulni sem tudtunk. Amikor magunkhoz tértünk, lágyan csókolni kezdett. Ajkaink viszont teljesen kiszáradtak. Kinyúltam a kancsóért meg a pohárért. Éppen elértem. Segített tölteni, de közben még véletlenül sem mozdult el rólam. Aztán felültettem és megitattam. Olyan gyorsan nyelte a vizet, hogy majdnem megfulladt. Persze nekem egy kortyot sem hagyott. Ezt sértodött hangon szóvá is tettem, de gyorsan töltött még egy pohárral, és most o tartotta a számhoz. A hus víz nekem is nagyon jól esett. Én viszont nem ittam ki teljesen a poharat, kb. a felét szétlocsoltam kettonk testére. Kissé hirtelen, de nagyon kellemes volt ez a kis husíto. Neki azért muszáj volt a szememre vetnie, hogy hogy lehettem ilyen barbár, ez hideg volt, de olyan hangsúllyal mondta, hogy ha akartam volna sem tudtam elhinni hogy haragszik. Válaszként felhoztam, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen piszkosul be tud indulni, és akkor aztán esélyem sincs. Mosolygott, és csak annyit tett hozzá, hogy nem is biztos hogy kibírna még egy ilyen menetet ájulás nélkül. Szeme azonban újra megcsillant, így átöleltem, és egy finom csók után a fülébe súgtam:

– Akkor lehet hogy most mind a ketten el fogunk ájulni...