Szerelmem anyával 3. rész - Ház a dombon 1. fejezet

.

HÁZ A DOMBON 1.

– Yesssssss! Imádom, John! Keményebben, fiam! Baszd meg! Még jobban!
Élvezve minden édes másodpercet, amikor a farkamat ki-be szánkáztattam anya puncijába, csodálkoztam azon a helyzeten, amibe kerültem. Anyám a családi konyhaasztalunk fölé hajolt, egy olyan helyre, ahol sokszor ettem anya főztjét, arra a helyre, ahol számtalan házi feladatot készítettem. A hosszú, virágos ruháját a hátára vetette, felfedve a seggét, bugyi nélkül. Sűrű szeméremszőrzetét vastag, rózsaszín szeméremajkak szelték ketté, átölelve a farkamat, ahogy ki – be mozgattam nedves, szorító puncijában. Maga a gondolat, hogy ő az anyám, tovább növelte a testi gyönyört, amibe belebújtam.
Csak felnyögött és reszketett, ahogy megmarkolta az asztal két oldalát, ujjai fehérek voltak az erőfeszítéstől, megtámaszkodott, miközben én ide – oda járattam a farkamat. Kezeim becsúsztak a ruhája anyaga alá, és megtaláltam a melleit, amelyeket nem kötött gúzsba melltartó. Megmarkoltam a hatalmas melleket, tenyeremmel dörzsöltem vastag, duzzadt mellbimbóit.
– Szeretlek, anya – suttogtam. – Imádok szeretkezni veled. Kibaszott jó veled!
Hevesen visszatolt hozzám, találkozva a lökéseimmel:
– Igen, légy szíves, fiam!
A falon lévő órára pillantottam (egy olyan ostoba macska-óra, aminek a szeme és a farka mozgott). Rájöttem, hogy apám bármelyik pillanatban megjön, és azt akartam, hogy anyának orgazmusa legyen, mielőtt az Öreg jelenléte elsötétíti a házat.
– Yessss! Így! Imádom a farkad, John! – gyorsan és hevesen belefeszültem a sima puncijába, az ujjaimmal a gumiszerű, merev mellbimbóit csíptem.
Hallottuk apám kisteherautójának hangos dübörgését az utcáról, és mélyen anya méhéig löktem magam, hagyva, hogy a punci izmai összeszoruljanak és a farkam fejésével elvigyen a határra, és tovább. Miközben elöntöttem punciját a forró spermámmal, anya felnyögött és zokogott:
– Élvezz, fiam! Belém, drágám!
Néhány, hosszan elhúzódó másodpercig úgy tűnt, hogy nem tudom abbahagyni a spermiumok lövéseit, és még valószínűtlenebb, hogy képes lesz elengedni szoros, szeretetteljes szorítását a péniszemen. Mindketten hangosan zokogtunk vérfertőző örömünkben, amikor hallottuk, hogy az apám teherautójának ajtaja nyikorogva kinyílik, majd becsapódik.
Anya teste remegett az erőfeszítéstől, miközben még mindig az orgazmusa karmaiban küzdött, hogy visszanyerje az önuralmát. Hallottuk, amint a garázsajtó felgördül, majd apám valamivel a munkapadjában. Ahogy hallottuk a lépteit felfelé haladni a rövid lépcsősoron, amely a konyha melletti mosdóba vezetett, anya pinája végre annyira megnyugodott, hogy kicsúszhassak nedves, forró öleléséből. Megpördült, hagyta, hogy a ruhája leessen, eltitkolva, hogy nincs rajta bugyi, és lehajolt, hogy a még mindig nagyrészt egyenes farkam gyorsan, éhesen megszívja, mielőtt felrángatta a khaki színű nadrágomat és megcsókolt.
Amikor apám bejött a konyhába, az asztalnál ültem, előttem egy tál félig kifejtett bab. Anya most lehajolt a tűzhely előtt, és belenézett a sütőbe. Még akkor is, amikor az öreg üdvözölte, nem győztem csodálni a gusztusos fenekét és mosolyogni arra a gondolatra, hogy a spermám láthatatlanul kezd kiszivárogni csodálatos puncijából.
Apa rám pillantott és megrázta a fejét. Azt hiszem, az a tény, hogy egy fiú kisegített a konyhában, a férfiasságom hiányára utalt.
– Hol vannak az ikrek? – kérdezte, és benyúlt a hűtőbe egy .
Anya megfordult: – Az iskolában. Ma eligazítást tartottak az utazásukról. Vacsoraidőre hazaérnek.
A testvéreim több éven át jártak egy gyülekezeti táborba, most pedig vezető tanácsadók voltak. Négy hétre elmentek, és kempingezésben, sportolásban és kenuzásban segédkeztek. Imádták, és a világért sem hagyták volna ki.
Apám felmordult: – Nos, én nem leszek itt. Én és néhány fickó úgy döntöttünk, hogy szervezünk egy nyári tekebajnokságot. Ma este kezdjük.
Anya kétségbeesettnek tűnt:
– De itt a sült a sütőben! Nem fogsz legalább leülni velünk vacsorázni?
Apám felhorkant:
– Nem. Veszek valamit a tekepályán. Ezen kívül még megbeszéljük a montanai horgásztúránkat is. Sok tervünk van.
Apa egy hét szabadságot akart kivenni, hogy a barátaival Montanába menjen legyező horgászni. Nem konzultált anyával, csak megmondta neki, hogy mikor fog menni. Apám szó nélkül kiment a szobából, anya pedig undorodva nézett rá, majd megrázta a fejét.
Tudom, hogy elveszett bennük a szerelem, hogy nem volt más közöttük sok éven át, csak egy hosszú, halott házasság hamvai. Már jóval azelőtt elhidegültek egymástól, hogy a szeretője lettem volna.
Mégis csodálnom kellett, mert nap, mint nap igyekezett kötelességtudó feleség és jó anya lenni. Talán azért, mert most már szerelmesek voltunk, sokkal jobban ráhangolódtam a ház körül zajló eseményekre, és csodálkoztam azon, hogy apám és testvéreim természetesnek vették ezt a csodálatos nőt. Jobban láttam, mint valaha, hogy a testvéreim az apjuk fiai. Jöttek – mentek, mindig tisztelték anyát, de úgy látták és úgy bántak vele, mint aki inkább csak egy háziszolga, nem a legfontosabb nő az életükben.
Rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott, ez megmelengette a szívemet, és megmozgatta a farkamat a vágytól. Negyvenkét évesen a szépsége virágában volt. Egyenes, fekete haja keretezte az arcát, szemeire irányítva a fókuszt, amelyek élettől ragyogtak. Anyának, „rubens-i” teste volt. Szexi alakját nehéz, lógó mellei és még mindig gömbölyded lábai uralták. Nehéz volt elképzelni, mi baja volt apámnak, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a szépségét.
Visszasétált a konyhába, kezében a bowling táskájával. Megitta a , miközben a hátsó udvarra bámult.
– Befejezted a sövénynyírást, John?
– Igen Uram. Az egész napot azzal töltöttem, hogy rendbe tegyem az udvarunkat. Megnyírtam az összes bokrot és a sövényt. Még a hátsó kaput is megjavítottam, és néhány meglazult deszkát rögzítettem a kerti kerítésben.
– Győződj meg róla, tiszták a szerszámok mielőtt elrakod őket. – motyogta apám.
– Szívesen. – válaszoltam szarkazmussal a hangomban. Anyával való szerelmi kapcsolatom fényében apámmal szembeni megvetésem nagyobb volt, mint valaha.
Rám pillantott, homlokát ráncolva:
– Okos seggfej – morogta. Megfordult és az ajtó felé indult.
– Ne várj. Későn jövök. – mondta apám, majd elment. Hallottuk, hogy a teherautója elindul és eltávolodik. Ami a jó oldalát illeti, ez volt a legtöbb, amit valaha mondott nekem, mióta hazajöttem.
Anya hozzám lépett és az ölembe mászott.
– Az apád egy ilyen bunkó. Sajnálom, hogy még egy tisztességes dicséretet sem tudott adni a munkádért.
– Nem gond. Nem számít, hogy mit gondol. Az egyetlen dolog, ami fontos számomra, ez a nő itt a karjaimban. Szeretlek. Én vagyok a legszerencsésebb fickó a bolygón.
A szeme felragyogott, és hozzám dörgölőzött. Hatalmas mellei csodálatosan pihentek a mellkasomon, annak ellenére, hogy a ruha elválasztott minket.
– Én is szeretlek, John. – És csókolóztunk, kinyílt a szánk és a nyelvek együtt táncoltak egy szenvedélyes nyelves csókban.
– És neked van a legszerencsésebb anyád a bolygón. – tette hozzá a csók után.
És igaza volt. Karácsony óta teljesen felfordult a világom. Miközben néztem, ahogy befejezi a vacsorát, azon gondolkodtam, milyen mázlista vagyok. Szerelmes voltam a világ legkívánatosabb nőjébe és csodák csodájára, ő is szerelmes volt belém. A szerelemre gondolok, nem csak a vágyra, bár azzal is bőven meg voltunk áldva.

Anyám volt az igazi lelki társam. Amikor külön voltunk, hiányos voltam, egy részem hiányzott, kézzelfogható fájdalmat hagyva bennem, amely nem csillapodott addig, amíg újra vele nem leszek. Együtt minden jobbnak, fényesebbnek, intenzívebben élőnek tűnt. Aludhattunk, sétálhattunk vagy autózhattunk, nyugodtan olvashattunk, minden jobbnak tűnt, amikor a közelemben volt. És nagyon akartam őt, most a boldogsága és jóléte volt az elsődleges gondom. Amikor azt láttam, hogy örömében mosolyog, megdobogtatta a szívem.
Tökéletesen passzolunk egymáshoz, személyiségünk összefonódik, hogy egy lénnyé váljunk. Néha szinte olyan volt, mintha olvastunk volna egymás gondolataiban. Nem volt kétségem akkor és most sem kételkedem afelől, hogy ennek így kellett lennie.
És ott volt még a vágy. Életem során soha senki más iránt nem éreztem azt az égető szenvedélyt, amit iránta érzek, és ezekben az években az ő testi vágyában sütkéreztem. Egyikünk sem szégyelli bevallani: az a tény, hogy anya és fia vagyunk, még erősebbé tette egymás iránti szeretetünket és vágyunkat. Szinte leírhatatlan csoda volt tudni, hogy ez a személy, akihez csatlakozok, aki a testemet az övébe süllyeszti... Valójában a saját anyám.
Soha senkivel nem fogok annyi szexuális kielégülést tapasztalni, mint az ő szeretőjeként. Ő ugyanúgy érzi ezt, mint én, és a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy lehetőleg inkább anyának szólítsam, mint a keresztnevén.
– Végül is anya és fia vagyunk. Ha azt mondod: szeretlek, anya miközben a farkad bennem van, mindig olyan finom bizsergés fut át a testemen.
És azokban a korai időkben, azon az első nyáron, miután szeretők lettünk, kéjes vágyainkhoz még az izgalom is hozzájárult, hogy szerelmi kapcsolatunkat az öreg orra előtt folytattuk! Tudom, hogy egyesek megrónának minket, amiért megszegtük a szüleim házasságában tett fogadalmát, de valójában apa már jóval azelőtt feladta ezt a fogadalmat, hogy mi először csókolóztunk szerelmesként. Csak egy csodálatos nő szerelmére vágytam, akit érzelmileg elhagyott apám, akit a valaha élt legnagyobb bolondnak tartok. És nem szégyellem bevallani, hogy a mai napig érzek némi „ödipuszi” elégedettséget, amiért minden tekintetben elfoglaltam apám helyét, mint anya férje és szeretője.

Június eleje volt, és majdnem két hete voltam otthon. Anya Chicagóba autózott, és miután egy éjszakát vad és végtelen szexeléssel töltöttünk, visszatértünk abba a városba, ahol felnőttem. Hamar rájöttünk, hogy apa és a most tizenhét éves iker öcséim szinte állandó jelenléte ellenére sem tudjuk távol tartani egymástól a kezünket. Úgy tűnt, minden lehetséges pillanatban egymás karjaiban voltunk, csókolóztunk és úgy viselkedtünk, mint az ifjú házasok. Borzasztó kockázatot vállaltunk. Így utólag visszagondolva már ijesztő milyen veszélyekkel játszottunk, – hogy ne kapjanak el minket-, de nem tudtunk ellenállni a kísértéseinknek, és azokban a korai hetekben megőrültünk, szenvedélyesek lettünk. Minden pillanatot megragadtunk, hogy szeressük egymást.
Több reggelen besurrant a szobámba, és megszopta a farkam, miközben apa a reggeli zuhanyt vette. Ragaszkodtam ahhoz, hogy hagyja el a bugyiját, amikor csak lehetett, és hosszú, leomló nyári ruhákat viselt, amelyeket könnyű felemelni, és hozzáférhettem állandóan nedves puncijához. Kétszer is megdugtam, amikor állt a mosogatónál, miközben alig néhány méterrel arrébb apám és az öcséim a Cubs meccsét nézték a tévében. Megdugtam a szüleim ágyában, miközben apám és a haverjai hamburgert grilleztek a hátsó udvarban. Sok éjszakán besurrant a hálószobámba, és szeretkeztünk, miközben apám és testvéreim tudatlanul horkoltak a szobám két oldalán. Tudtuk, hogy bármelyik pillanatban elkaphatnak bennünket, és ez még erősebbé tette az izgalmunkat.

A biztonságban eltölthető idő azonban elég hamar elérkezett. A következő vasárnap délután együtt néztük az ikreket, akik elmentek, és búcsút intettünk nekik, ők visszaintettek a Wisconsinba induló buszról és elindultak a vadonban lévő gyülekezeti táborba, amit annyira élveztek. Apának három nappal később kellett indulnia, de anya azt mondta neki, hogy Kentucky-ba utazik megnézni a nagymamája régi házát, és én is megyek, hogy ne csak egyedül vezessen. Apa a maga érdektelen módján felmordult, túlságosan elfoglalta a horgászútra való készülődés, és alig tudott elbúcsúzni, amikor hétfőn kora reggel indultunk.
Minden megtett kilométerrel egyre lazábbak lettünk, élveztük a szép nyári napot és egymást, ismét nyíltan egy pár lehettünk. A nap nagy részében autóztunk, megálltunk, hogy az éjszakát Kentucky közepén töltsük, (az emberek „Bourbon-országnak” hívják). Az éjszakát egy furcsa, régi Bed & Breakfast fogadóban töltöttük, és a hajnali órákig szeretkeztünk egy régimódi sárgaréz ágyban, amely sokkal régebbi és szebb, mint az én lakásomban. Élveztem az alattam fekvő szeretőm látványát, a lábait a csípőm köré fonta, ahogy a fejtámla rézrúdjait markolta, miközben duzzadt farkamat forró puncijába döftem, és egyesült a testünk mélyen a régi puha matracban. A régi ágy nyikorgott és zörgött minden mozdulatunktól.
Másnap reggel, amikor a többi vendéggel együtt reggeliztünk, kíváncsi és érdeklődő pillantásokat kaptunk a többiektől, és azon tűnődtem, vajon a sárgaréz ágy dörömbölése és nyikorgása, vagy az élvezetünk szenvedélyes kiáltásai tartottak-e ébren másokat. Ő elpirult, mint egy új menyasszony, én pedig sugároztam a büszkeségtől. Miközben összepakoltuk a cuccainkat, anya a kezével megsimogatta a fejtámla sárgaréz rúdjait, és így szólt:
– Ha végre együtt élünk, azt akarom, hogy legyen egy ilyen ágyunk, fiam.
A szavai felizgattak. Imádtam, amikor a jövőnkről beszélgettünk. Hogy anya és én szeretőkként, férjként és feleségként, valamint anya és fiaként élünk együtt, nem csupán képzelgés volt, hanem valami, ami hamarosan valósággá válik.
Délre továbbmentünk Kentucky keleti részébe, és mélyen az Appalache-hegységbe kanyarogtunk. Több év telt el azóta, hogy anya gyerekkori otthonában jártam, de emlékeztem a legtöbb útvonalra, amely a szülővárosába vitt minket, ahol éjszakára bejelentkeztünk egy motelbe. Anya töprengett és egy kicsit zavart volt, azt hiszem, alig várta, hogy meglátogassa régi otthonát, de már késő délután volt, és úgy döntött, vár reggelig. A késő délutánt és estét a városban sétálva töltöttük, miközben anya bemutatta fiatalkorának különböző emlékezetes helyeit A régi gimnáziumát, a még mindig nyitva tartó üdítőboltot, ahol ő és Debbie és a barátaik lógtak, és a most bezárt Princess Movie Theatre-t.
Aznap este amikor bemásztunk az ágyba meglepett azzal a kéréssel, hogy csak öleljük át egymást. Nagy örömmel átkaroltam a meztelen testét az enyémhez szorítva. Éreztem a leheletét a mellkasomon és éreztem a jázmin édes illatát amely úgy tűnik, mindig hozzá tapad, miközben a fekete haját simogattam. Sokáig feküdtünk ébren, nem beszélve, hanem csak úgy, kényelmesen a csendben a közöttünk létező szeretet tudatában.

Másnap reggel korán kezdtünk, anya nagyon szép volt egy pánt nélküli nyári ruhában. Miután otthagyta az öreget és a fiúkat, visszatért szexisebb viselethez, és hihetetlenül dögös volt sárga ruhájában, amely fedetlenül hagyta melleinek nagy részét, és bár az anyag szorosan a testéhez tapadt, azt az illúziót keltette, hogy bármelyik pillanatban kiszabadulhatnak.
Útközben néhány megállót tettünk. Egy virágbolt három csokorral, és több mérföldre a városból egy régi és keskeny úton, megálltunk az út menti élelmiszerboltnál, hogy bolognait, kekszet és italokat vegyünk piknik ebédre. Körülbelül húsz mérföldre a várostól letértünk a főútról, és egy kavicsos útra tértünk, amely még néhány mérföldre a dombok közé kanyarodott. Innen egy másik kavicsos úton haladtunk, amely meredeken felfelé vezetett, és felvezetett minket egy dombra, ahol egy régi ház udvarába kanyarodtunk be.
Jól emlékeztem erre a helyre. Gyerekkorunkban gyakran jártunk Polly mama otthonában. A domb egyik oldalán egy régi dohánypajta állt, a régi fa ácsolat veszélyesen oldalra dőlt. Polly mama háza még mindig jó állapotban volt, a falak és az ablakok épek. Anya a nagyanyjától örökölte, és fizetett egy helyi férfinak, hogy szemmel tartsa és elvégezze a szükséges javításokat.
Átadta a kulcsokat, én pedig kinyitottam a bejárati ajtót. Régi volt, talán száz éves vagy még régebbi, akkor épült, amikor kézművesek végezték a munkát, és még egy ilyen egyszerű helyen is finom, részletgazdag munkák voltak, amelyek mindenhol látszottak. Egy kétszintes ház, többnyire nyitott tér a földszinten, a nappali és az étkező egyben van, a konyha és a tároló kamra a nyugati oldalához falazva. Az emeleten négy hálószoba és egy fürdőszoba volt, és csak az 1950-es években adtak hozzá egy melléképületet. (Ma is áll. )
Bementünk a konyhába, az egyik sarokban még ott állt Polly néni régi fatüzeléses tűzhelye, a szoba közepén pedig egy régi, durván faragott, állandó használatból simára csiszolt asztal. Eszembe jutott, mit mondott anya és Debbie néni a nagyapámról és Polly mamáról. Az asztalra mutattam, és megkérdeztem:
– Hm, ez az az asztal, ahol Polly mama és nagypapa...
Anya sokáig nézte az asztalt, látszólag gondolataiba merülve, talán emlékezett a régmúlt időkre. Végül bólintott, és gonoszul elvigyorodott. Odalépett, és így válaszolt:
– Igen, ugyanaz az asztal, ahol először láttam apámat az anyjával dugni.
Az oldalajtó felé néző asztal fölé hajolt, és fülledt pillantást vetett rám.
– Polly mama így hajolt az asztal fölé, a ruhája fel volt dobva, az elülső gombjai kigombolva, hatalmas mellei kilógtak. Apu hátulról keményen megbaszta. Polly hátratolta a fenekét, hogy befogadja apa farkát. A minap mi is csináltuk.
Megmozgatta érzéki fenekét, és rám kacsintott.
– Talán később, újrateremthetjük a pillanatot!
Éreztem, hogy a farkam megkeményedik a farmeromban, és rekedt hangon azt válaszoltam:
– Istenem, remélem!
Az emeleten végigsétáltunk az üres szobákon, megmutatta, hol kóstolta meg Debbie először anyu punciját.
– Azt hiszem, Polly mama hallotta a nyögéseimet, és tudta, mi történik, de békén hagyott minket. Hangosan felnevetett.
– Másnap reggel Debbie arca és az enyém is vörös volt punciszőrök dörzsölésétől, mert egész éjszaka nyaltuk egymást, de Polly ezt soha nem hozta szóba.
Megint lent és a konyhában mindketten a konyhaasztalra pillantottunk. Anya végül hozzám fordult:
– John, amikor szabadok leszünk, és úgy élhetjük az életünket, ahogy akarjuk, azt akarom, hogy visszaköltözzünk ide. Rendbe hozzuk ezt a házat, és az otthonunkká tesszük. Szeretem ezt a helyet. Ez az otthonom, és itt akarok veled élni.
A szavaitól megborzongtam, nem a félelemtől vagy az aggodalomtól, hanem a szívből jövő örömtől. Érzelmektől feszült a hangom:
– Miért ne, anya? Ennek a helynek lelke van. Megérti a mi szerelmünket és ez lesz az a hely, ahol újra megoszthatjuk egymással.
Felnevetett és a karomba ugrott, csókokkal öntötte el az arcom és hozzám bújt. Mélyen csókolóztunk, kezeim a ruhája alá kerültek, és rájöttem, hogy újra elhagyta a bugyit, miközben megfogtam a csupasz punciját. Anya félig kibújtatta a farkam a nadrágomból, megállt, és vett egy mély levegőt.
– Hú, fiam. Várnunk kell egy kicsit.
– Akarlak, anya. – mondtam némi sürgetéssel. Az, hogy ilyen közel voltam hozzá, és több mint egy napja nem volt velem, egy kicsit kanossá tett.
– Tudom, John. Én is akarlak téged, édesem. – Visszabújt a karomba:
– Várhatsz még egy kicsit? Mutatnom kell neked valamit, és beszélnem kell még valamiről.
A hangja tele volt vággyal, de valami mással is. A vágy keveredett valamivel, amit nem tudtam azonosítani.
– Persze, anya, bármit, amit csak akarsz – mondtam, és szerettem volna, ha a farkam lehervad, de nem sikerült túl jól.
Bezártuk a házat, és anya felvezetett a régi kavicsos gyalogúton, ő vitte a virágcsokrokat, én pedig a piknikkosarat. Csendben sétáltunk, élveztük a meleg időt, a madarak énekét és a rovarok zümmögését és a fák leveleinek finom susogását. Séta közben kezet fogtunk, és hallottam, amint anya egy régi evangéliumi dallamot dúdol. Nem voltam biztos a címben.
Kis idő múlva egy másik tisztáshoz értünk, amelyen egy szépen gondozott és nagyon régi temető volt. Polly mama birtokának gondnoka gondozta a régi családi temetőnket is. Bementünk és sétáltunk a régi sírkövek sorai között, némelyik alig olvasható, némelyik név elveszett az időben. Ahogy közeledtünk egy újabb kőhalmazhoz, hallottam, hogy anya sóhajt. Megálltunk egy rózsaszínes márványkő előtt, amelyen Polly mama neve és dátuma volt, alatta pedig egy rövid mondat volt felírva: „Semmi sem olyan értékes, mint az anya szeretete. ”
– Helló, Polly, bocsánat, hogy ilyen régen voltam itt – suttogta anya, és letett egy csokor virágot egy márványvázába a kő oldalára. Azt hiszem mondott egy rövid imát, de figyelme folyamatosan a Polly mama melletti kőre terelődött. A kezemért nyúlt, ahogy felé léptünk, és láttam, hogy könnyek folynak le az arcán.
– Itthon vagyok, papa. – mondta szinte hallhatatlanul csendesen. Ott álltunk Tom nagypapám sírköve előtt. Ismét letérdelt, kivette a régi és kiszáradt virágokat, amelyek egy kis vázában voltak, és berakta a második virágcsokrot. A neve és a dátumai alatt volt egy rövid felirat, és megborzongtam, ahogy végigsimította az ujjait a szavakon: „Szeretett Apa”
Sokáig hallgatott, apja sírját tanulmányozta.
– Hiányzol, apa, de jól vagyok. Elhoztam magammal az unokádat. Bárcsak találkozhattál volna vele. Anya felnyúlt, és megfogta a kezem, gyengéden felszólított, hogy térdeljek mellé.
– Szeretnéd őt, apa. Rád emlékeztet. John egy remek fiatalember, és te és Polly mama olyan büszkék lennétek rá. Ő szeret engem, gondoskodik rólam, és én is szeretem őt.
Letörölte a könnyeit, és kissé zavartan nevetett. – Gondolom, hülye vagyok, nem?
Odahajoltam és lecsókoltam anyám utolsó könnyeit.
– Nem, egyáltalán nem. Azt hiszem, még jobban szeretlek – különleges pillanat volt. Maradtunk még néhány percig, majd anya sürgetett, hogy álljak fel.
– Szeretlek, apa – mondta. – Ígérem, hamarosan visszajövünk, és még többször meglátogatunk.
– Megígérjük, nagypapa – tettem hozzá, és a szavaimtól anyu arca felragyogott a boldogságtól.
Meglátogattunk néhány másik sírt, de az anyja sírját nem tudtuk, mert a nagyi ragaszkodott hozzá, hogy az ő családja több mérfölddel távolabbi temetőjében temessék el. Eltöltöttünk egy kis időt egy kis sírkő előtt, anyu közölte, ez az öccse sírja, aki szívproblémák miatt halt meg, amikor mindössze két éves volt. Itt helyeztük el az utolsó csokor virágot.
Anya felhívta a figyelmet az ősökre, és mesélt néhány történetet a családunkról, majd azt mondta:
– Gyerünk, fiam, van egy hely fent a hegyen, amit szeretnék megmutatni neked.
Kéz a kézben elhagytuk a temetőt, és ahelyett, hogy visszatértünk volna a kavicsos útra, anya egy régi és már-már kihalt gyalogösvényre terelt minket, amely felfelé vezetett. Sötét volt és árnyékos, itt hűvösebb volt, ahogy az öreg tölgyek és hickory fák tornyosultak felettünk, sok árnyékot biztosítva nekünk.
Az ösvény időnként meredek lett, és örültem, hogy jó formában vagyok. Anyának – akiről tudtam, hogy tornázott, hogy jól nézzen ki a lába – úgy tűnt, nem okoz gondot végigjárni az ösvényt.
Rám nézett és nevetett.
– Fiatal lány koromban fel tudtam futni ennek a hegynek az oldalán.
Hirtelen egy kis, napfényes tisztásra léptünk, amelyet többnyire fák vettek körül. Füves volt és tele vadvirágokkal. Az énekesmadarak csicsergésével és a nap ellen hűsítő enyhe szellővel szinte olyan volt, mintha Isten az ölünkbe ejtett volna egy kis mennyországot. Az ösvényen kívül volt egy nyílás a fák között, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a lenti völgyre. Még a régi dohánypajtát is láthattuk Polly mama régi háza közelében.
– Hú, ez gyönyörű, anya. – Mondtam. Megfordultam, és láttam, amint egy régi paplant húz ki a piknikkosárból. Meglepődtem amikor megláttam: ez volt anya egyik legféltettebb tárgya, egy házi készítésű paplan, amelyet Polly mama adott neki. Kirázta, és letette a fűre.
Letérdelt rá, és felém nyújtotta a kezét.
– Gyere, ülj le mellém.
Leültem mellé, majd kellemesen meglepődtem, amikor felszólított, hogy hajtsam az ölébe a fejem. El sem tudom mondani, milyen élvezetes volt a fejemet a puha combjain támasztani. Anya szerető arca lenézett rám, miközben a hajamat simogatta.

– Ez elég nehéz számomra, John. – Anya idegesen kuncogott, mint egy bajba jutott gyerek. – Tudom, hogy ostobaság, ha figyelembe vesszük, mi történt veled és velem, de ennek ellenére nem könnyű erről beszélni, szóval köszönöm, hogy ilyen türelmes vagy karácsony óta.
Mély levegőt vett, és belekezdett.
– Már tudsz Debbie – ről és rólam. Tinédzser korunk óta szeretők vagyunk. Tudod, hogy fiatalabb koromban egy kis ribanc hírében álltam. – Kis szünet, és vigyorogva hozzátette: – És ez egy olyan hírnév volt, ami teljesen igaz.
Kinyújtotta a kezét, és megsimogatta az arcom:
– És, gondolom, már rájöttél, hogy apuval szeretők voltunk.
Lassan bólintottam. Folytatta, arcán az izgalom és a sóvárgás vegyes volt.
– Aput akartam attól a pillanattól fogva, hogy először láttam, ahogy szeretkezik az anyjával. Minden idegszálammal azt akartam, hogy a farka bennem legyen, és ő is tudta jóval azelőtt, hogy beszéltünk volna róla. Ez nem csak a vágy volt. Ez szerelem volt. Szerelmes voltam apámba, ahogy most is szerelmes vagyok beléd. Egy tavaszi napon, közvetlenül azután, hogy betöltöttem a tizennyolcat, apuval piknikeztünk itt fent, ahol most vagyunk, fiam. Azon a csodálatos napon odaadtam apának a szüzességemet.
Anya alaposan megnézett, hogy megdöbbentem-e, ideges vagyok-e.
Nem, mert ahogy ő mondta már összeraktam az elhangzottakat és a ki nem mondottakat, és ez egyáltalán nem zavart. Ha valaki meg tudta érteni azt az örömet és boldogságot, amit a családon belüli szerelem hozhat, az én voltam. Anya tudta, hogy mi ez az öröm, mielőtt szeretők lettünk volna. Boldoggá tett, jobban éreztem magam a tudattól, hogy mielőtt éveket tűrt el hideg apám mellett, már átélt egy szenvedélyes szerelmet.
A paplanra ejtette a kezét, és ujjbegyével végigsimított egy enyhén vöröses-rózsaszín folton, amely a kor előrehaladtával kifakult.
– Soha nem jött ki teljesen a vér – mormolta. Rám nézett: – Az apámnak adtam a szüzességemet ezen a helyen és ezen a paplanon. – A hangja megremegett:
– Ez a hely nekem nagyon különleges. Apuval sok csodálatos pillanatot éltünk meg itt együtt, amelyeket nagyra értékelek. Szeretném megosztani veled ezt a helyet, most és mindörökké, fiam.
Néhány másodpercig csend lógott a levegőben, a szexuális feszültség sűrűsödött közöttünk.
– Kérlek, John, segíts anyukádnak új emlékeket teremteni!

Aztán csókolóztunk, szenvedélyesen, izgatottan. Csókolódzva rángattuk le egymás ruháit, nyelvünk sürgetően összefonódott és simogatott. Lehúztam a ruháját, felfedve telt melleit, mellbimbói duzzadtak, vastagok és lüktetőek. A kezeim hozzájuk tapadtak, dagasztottam és szorítottam a dús emlőket. Felálltunk, az ajkaink nem váltak szét, anya pedig gyorsan lehúzta a cipzáramat, és letolta a farmeremet és a rövidnadrágomat. Végül megszakítottuk a csókot, amikor ledobta a ruháját, én pedig lehúztam az ingem, és kibújtam a lábamnál összegyűlt farmeromból. Végigcsókoltam a testét, nyalogattam és harapdáltam a mellbimbóit, majd végignyaltam a hasát, csiklandozva, mocorgásra és kuncogásra késztetve, amikor a nyelvemmel megnyomtam a köldökét.
Még egyszer megízleltem nehéz, vastag szőreinek érzését az arcomon, belecsókoltam a puncijába, ujjaimmal széttártam vastag, hosszú ajkait, hogy felfedje izgatott, párás rózsaszín belsőjét. Ujjai a hajamba szorultak, sürgetve, hogy erősen nyomjam az arcomat a nedves öléhez. Fellángolt az édes, falánk éhség, amit iránta éreztem, és lerántottam a paplanra, kiterítettem magam elé, feltárva testét szerelmünk sürgető vágyainak.
A szélesen széttárt lábai között mozogtam, ujjaimat felhúztam a belső combjaira, majd alá, hogy magamhoz húzzam, és felemeljem a fenekét, enyhén megemelve az ágyékát, hogy egy vonalba kerüljön a testemmel. A farkam olyan kemény volt, hogy erősen a hasamhoz csapódott, és amikor közeledtem a szőrös dombjához, le kellett nyúlnom, és el kellett helyeznem, hogy a nyirkos pinájába helyezzem.
Ő meghajlította a hátát, felém tolta magát, rádöfött a merev és duzzadt péniszemre, és én lassan belemerültem a mézes csuporba.
– Yessss,... Ez nagyon édes, John! Add oda a mamának azt a finom farkadat, fiam!
Szélesre húzta a térdét, megnyílt előttem, ahogy előrezuhantam, a testem könnyedén megpihent puha, párnaszerű keblein, és megcsókoltam, miközben elkezdtem ki-be dagasztani a farkam.
A júniusi nap melegében mindketten gyorsan izzadni kezdtünk szenvedélyes megerőltetéseinktől, amitől testünk egyszerre volt síkos és ragacsos. Olyan jó érzés volt, hogy a verejtéktől csúszós melle fel-le csúszott a mellkasomon, a kemény és duzzadt mellbimbói a bőrömhöz nyomódtak. Arcán lefolyt az izzadság, én pedig boldogan nyaltam le, élvezve az ízét, ami annyira egyedi volt: az anyámé. A puncija csuromvizes a folyékony tűztől, selymes leve bevonta a farkamat, édes, vérfertőző olajban fürdött, miközben ki-be merültem a puncijába.
Nem voltak gátlásai itt – egy olyan helyen, ami annyira különleges és szent volt számára – és hangosan kikiáltotta az örömét, amikor megbasztam. Szenvedélyes, testi orgia volt, és most már megértettem, hogy miért itt akarta velem csinálni. Egy napi visszafogottság új energiát és erőt adott anya és fia szeretkezéséhez. A vágyunk élénkebb volt, több szexuális energiával rendelkeztünk, mint amire számítottam. Szinte isteni aspektusa volt ennek, hívők voltunk az Templomában, elfogott egy szinte vallási hevület.
Annak ellenére, hogy mindketten elmerültünk a pillanatban, és teljesen odaadtuk magunkat egymás örömének, mindkettőnkben megnőtt a tudatosság, a másik iránti érzékenység, mintha figyelnének minket. Még akkor is, amikor kétségbeesetten és gyorsan körbepillantottunk, hogy lássuk, így van-e, mielőtt visszatértünk volna az anya és a fia végső örömére, amikor farok és punci csatlakozott. Nem láttunk senkit, de tudtuk, hogy valaki vagy valami van ott, és néz minket.
Anya érezte meg és ismerte fel először:
– Nézed, apa? Látod, apa? Polly mama? A fiam megbasz engem, apu, ugyanúgy, ahogy te az anyukádat – zokogta anya, miközben újra és újra belenyomtam a farkam.
– Csodálatos, apa! Imádom, ahogy a fiam megdug! Boldoggá tesz, ahogy te is boldoggá tetted Polly mamát a nagy farkaddal!
Elakadt a szavam, részben attól, hogy anyát hallottam így beszélni, de félelemtől is, mert anyunak igaza volt. Soha nem találkoztam a nagyapámmal, és Polly mamát csak gyerekkoromban ismertem, de éreztem őket. Velünk voltak, és nézték, ahogy egy fiú szeretkezik az anyjával. Több mint lélekben voltak ott, figyeltek, bátorítottak minket, és áldásukat adták ránk.
Hirtelen rájöttem, hogy ha egy kicsit másképp fordítanám a csípőmet, úgy... Úristen! Anya felnyögött, szemei elkerekedtek a meglepetéstől. Tudtam, hogy az imént Tom nagypapa irányított, hogy ez a kis mozdulat olyasvalami volt, amit sok évvel ezelőtt felfedezett az anyjával kapcsolatban, és amit halálom napjáig nem fogok elfelejteni, amikor anyámmal szeretkezek.
Úgy tűnt, az idő lelassul azon a meleg nyári napon, és úgy tűnt, egy édes örökkévalóságnak tűnő ideig szeretkezünk. Egy szent családi hagyományt folytattunk, míg végül a krémes és forró puncija már túl sok volt nekem, és felhördültem:
– Istenem! Elélvezek, most nagyon sokat adok neked, anya!
A puncija szorosan rám görcsölt, ez visszatartotta az orgazmusomat a másodpercekig amíg ő is utolér, aztán ahogy a sima punci melege a kemence hőjévé robbant és megfürdött a kiáradó krémjében, elvesztettem az irányítást. Elárasztottam a pináját a magommal. Szorosan ölelkeztünk, miközben egymásba temetkeztünk, és élveztünk... És élveztünk. A farkam egy hatalmas köteg spermát permetezett anyám puncijába, ő hangosan sikoltozott, kezei a seggemet szorongatták, és egyre mélyebbre húzott a teste mélyébe.
Az arcán forró örömkönnyek gördültek végig, magához húzott és újra és újra megcsókolt.
– Szeretlek, szeretlek, szeretlek, fiam – lihegte újra és újra.
Elnémultam, annyira elsöprően intenzív volt a szeretkezésünk, és csak visszacsókolni tudtam, ahogy lassan kitámolyogtunk a hihetetlen orgazmusunkból.

Az utó-fényben összebújtunk, csendesen beszélgettünk azon a kedves kis tisztáson. Mesélt az apjával való szerelmi viszonyáról, és arról, hogy valamivel több mint egy éven keresztül élvezték egymást. Anya megerősítette a gyanúmat, hogy Debbie néni is Tom nagypapa szeretője volt, de a nagyapám megosztotta a szívét anyával és Polly mamával. Szorosan megöleltem miközben könnyek között mesélte apja korai halálát.
Tom nagypapa erős és egészséges ember volt, főállású szénbányász és részmunkaidős gazda, de minden ereje és szeretete ellenére gyorsan elkapta a csontrák egy agresszív formáját, amit az 1950-es évek végén az orvostudomány nem tudott leküzdeni. Anyám csak akkor hagyta el ezt a helyet, amelyet annyira szeretett, miután segített Polly mamának gondozni és eltemetni Tom nagypapát.
A karomban tartva őt hagytam, hogy elsírja régi bánatát, majd megesküdtem neki, hogy újra életre keltjük a nagymamája házát és az élet és a szerelem ünnepi helyévé tesszük, ahogyan ő emlékezett rá.
Megpecsételtük fogadalmunkat a szeretkezés újabb rohamával, ezúttal lassan és gyengéden, a szellő susogása és a madarak éneke mellett csak egyetlen hang hallatszott, ami anya lassú, lélegző sóhaja volt, amikor kétszer orgazmushoz juttattam, mielőtt újabb adag spermát fecskendeztem a hüvelyébe.
Egy ponton, amikor csak feküdtünk, sütkérezve szerelmünk fényében, megkérdeztem:
– Miután ezeken az élményeken nőttél fel miért tétováztál, hogy szeretők legyünk? Tudom, hogy tudtad, mit érzek irántad, még karácsony előtt.
Megvonta a vállát.
– Nem tudom, édesem Mindig nehéz megtenni az első nagy lépést. A szíved kockáztatása nagyon nehéz. Elég szerencsés voltam, hogy életemben egyszer ismertem az igazi szerelmet. Bár tudtam mit érzel irántam, alig hittem el, hogy másodszor is megtörténhet velem. De ismét szerencsés vagyok: velem vagy, édesem, és nagyon boldoggá teszel.
Ásított, és közelebb bújt. – Annyira szeretlek – mormolta álmos hangon.
Meztelenül és egymás karjában aludtunk el, a pihentető szunyókálás közben biztonságban voltunk, Tom nagypapa és Polly mama szellemei vigyáztak ránk. Felébredtünk, kipihentnek éreztük magunkat, piknikeztünk a szeretők tisztásán, és a nap hátralévő részét azzal töltöttük, hogy körbejártuk az ingatlant, végigmentünk Polly mama házán, és izgatottan beszélgettünk arról, hogyan fogunk egy nap berendezkedni ezen a csodálatos helyen, mint egy pár.

Az estét a szállodai szobánkban töltöttük, ismét szeretkezve, bár hiányzott a szép sárgaréz ágy, de még mindig elég zajt csaptunk ahhoz, hogy panaszkodjanak ránk a szomszédos szobákból. Reggel későn ébredtünk kellemesen elfáradva a buja szeretkezésünktől. A napot azzal töltöttük, hogy bejártuk a környék hangulatos régiségboltjait, anyu pedig szeretett turkálni a rendetlenségben, megkeresni ennek-annak a furcsa darabjait, különösen az apró brossokat.
Ahogy a nap a végéhez közeledett találtam egy kis angyalt ami arra emlékeztetett ahogy anya Chicagóban hóangyalokat csinált a parkban a hóvihar után. Megmutattam neki, ő pedig boldogan kuncogott rajta. Jutalmamként egy farokmerevítő csókot kaptam, ami úgy tűnt, hogy egyre csak tart, és mindenféle pillantást vonzott az áthaladó turistáktól. Büszkén sugározva, anyával a karomon vittük a gombostűt a pénztárhoz, hogy kifizessük.
Az eladó, furcsán nézett anyára, végül a szemüvege fölé pillantott:
– Carrie! Te vagy az, édesem?
Anyu felkapta a fejét, és ránézett. Szemei tágra nyíltak a hirtelen felismeréstől, és döbbent, telt hangon válaszolt:
– Emma? Emma Johnson, tényleg te vagy az?
Némi kíváncsisággal néztem, ahogy a nő a pult mögül körbesurran, és átöleli. A következő percben zajló izgatott fecsegésükből rájöttem, hogy ez a hölgy és anya gyerekkori barátok. Feltételeztem, hogy körülbelül egyidős anyával, egy kis nő, alig öt láb magas, kellemesen gömbölyű, világosbarna és őszes hajú.
Anya végül hozzám fordult:
– John, ő Emma Johnson. Ő és én barátok voltunk az egész iskola alatt. Minden nap együtt ültünk a buszon.
Anya odalépett, átkarol, és így szólt:
– Emma, szeretném bemutatni neked a fiamat, Johnt.
Egy pillanatra szünet következett, amikor Emma Johnson és én is meglepetten bámultuk anyát. Lehetetlen, hogy a régi barátja ne látott volna minket úgy csókolózni, mint a szeretőket, és soha nem gondoltam volna, hogy anya ennyire pimasz lesz a kapcsolatunkkal kapcsolatban, kivéve Debbie nénit akit ismerünk. Anyám a maga részéről visszabámult, arcán a büszkeség és a dac keveréke. Megint megijedtem attól a mély elhatározástól és erőtől, ami benne lakott.
Emma végül huncut vigyorral megrázta a fejét:
– Látom, ugyanaz a régi Carrie, semmi sem változott.
– Meglepődnél Emma, valahogy eltévedtem, de újra magamra találok. – Megszorította a karomat.
– John és én nagyon boldogok vagyunk.
Barátnője bólintott, és vigyora széles mosolyra váltott.
– Látom, szívem. Nos, örülök neked. Tudom, hogy apád is jóváhagyta volna. – és újra megölelte. Alig hallottam, ahogy a fülébe súgja:
– Jó neked, Carrie. Örülök, hogy boldog vagy.
Még néhány percig csevegtek, felidézve a többieket a régebbi időkből. Az volt a benyomásom, hogy nem sok ember él már itt a régi időkből. Emma elmesélte, hogy még mindig Bill-el van, és mindkét lányuk egyetemista, és jól érzi magát. Anya megjegyezte, hogy talán hamarosan visszajön és akkor meglátogathatnak.
– Remélem, hogy a következő pár éven belül visszaköltözünk. Rendbe hozzuk Polly mama házát, és itt telepedünk le.
Úgy tűnt, ez örömet okozott a régi barátjának, és amikor elmentünk, felkiáltott:
– Hé Carrie, ha te és a fiad még itt lesztek vasárnap, gyere el a régi templomba. Örülnénk, ha meglátogatnál. Simmons, a régi tiszteletes még mindig megvan, és tudom, hogy szívesen látna.
Anya elvigyorodott, és meglepetésemre elpirult.
– Talán megtesszük, Emma. Ha nem sikerül, Billnek és Simmons tiszteletesnek a legjobbat kívánjuk.

Kint, miközben beültünk a kocsinkba, anyára néztem:
– Nem hiszem el, hogy ezt tetted. Nem kockáztatunk, ha valaki más is tud rólunk?
Felsóhajtott és vállat vont. Kinézett a szélvédőn, és így válaszolt:
– Talán, fiam. De a dolgok másképp mennek itt különösen a hegyekben élők számára. Mindannyian megőriztük egymás titkait, és tiszteltük az életmódunkat. Apa és én szeretők voltunk. Nem volt éppen nagy titok errefelé. Sok minden megtörtént odafent. A pokolba is, még mindig ilyen itt az élet, azt hiszem.
Rám kacsintott:
– Bill, Emma bátyja.
Éreztem, hogy leesik az állam. – Igazán?
Visszapillantottam a boltra. A gondolat, hogy valaki más is aktívan részt vesz egy vérfertőző kapcsolatban, bizsergést keltett bennem. A farkam kezdett dagadni, ahogy ezt elképzeltem.
– Igazán, fiam. Nem mintha itt mindenki a rokonait csesztené, de akkoriban megtörtént, és gyanítom, hogy ez még ma is tart. – Anya nevetett, és ismét vállat vont. – Tudod, az kapcsolatos összes viccnek valahol el kellett kezdődnie.
Csak megráztam a fejem:
– Ó, igen, anya. Vissza kell költöznünk ide.
Be kell vallanom, ez egy nagy fordulat volt. A tudat, hogy mások is tudnák és elfogadnák, hogy anyám szeretője vagyok. Kemény volt a farkam arra gondolva, hogy esetleg olyan helyen élhetnénk ahol mindenki tudná: dugunk, és ezt el is fogadnák.

Később aznap este újabb meglepetést kaptam anyától.
Szerelmeskedtünk. Lassan lovagolt a farkamon, én alatta feküdtem, és élveztem a látványt, ahogy felemelkedik és lesüllyed a merev péniszemre, lelógó mellei fenségesen libegnek, a szája kissé nyitva, és édes testi gyönyör kifejezése az arcára vésve. Finom élvezkedésünk közepette hirtelen megállt, és lassan süllyedt lefelé, míg teljesen benne voltam. Anya bőre csillogott az izzadtságtól, és az erőfeszítéstől a légszomj határára került.
– Fiam, sokat gondolkodtam Emmán és a férjén, és azon, hogy két lányuk van. – Kissé idegesen nézett rám.
Felsóhajtottam, ahogy éreztem, hogy a punci izmai lassan masszírozzák a farkamat, miközben mélyen benne maradtam.
– És? – kérdeztem, és próbáltam noszogatni.
– Azt álmodtam, hogy gyerekünk lesz, John.
Mosolyogtam. – Mondd el!
– Tulajdonképpen kétszer is álmodtam, drágám. Együtt vagyunk, egy füves mezőn játszunk. Van egy gyönyörű lányunk, szőke hajú, és talán négy éves. Olyan tisztán látom, mint a nap. Segítesz neki sárkányt reptetni. Nem tudom a nevét, de tudom, hogy a miénk.
Éreztem, hogy dobog a szívem. Csak a gondolattól, hogy közös babánk születhet, még jobban megszerettem őt, mint valaha.
– Csodálatosan hangzik, anya.
Rám nézett, az arca tele volt izgatottsággal és félénkséggel.
– Beszéltem az orvosommal az esélyemről, hogy még egy gyereket szüljek. Azt mondta, lehetséges, és talán még négy-öt jó évem van hátra.
Lassan előrehajolt, nehéz keblei a mellkasomat simogatták, arcát az enyémhez közelítette, és a puncija szorítása a farkamon megerősödött.
– Amikor az ikrek jövő tavasszal végeznek elhagyom az apádat. Meg akarom szülni a babádat, John. Gyengéden megcsókoltam, majd egyre szenvedélyesebben ahogy egyre nőtt egymás iránti vágyunk. – Semmi sem tenne boldogabbá – suttogtam, amikor a csókunk véget ért.
Anya könnyezett, amikor a válaszom, és a kölcsönös vágyunk, hogy mindkettőnkből készült életet hozzunk létre, elhatalmasodott rajta. Éreztem, ahogy a nedve elárasztja a farkamat, forrón és csúszósan, ahogy az orgazmusába omlott, én pedig elkezdtem vele együtt élvezni, örömömet fokozta a tudat, hogy egy napon hamarosan szeretkezünk, és új életet teremtünk szerelmünkből.
Szerelmeskedésünk utórezgéseiben, rajtam pihent, puncija még mindig fogságában tartotta a farkamat. Levegő után kapkodott:
– Hogy nevezzük a lányunkat?
Megcsókoltam:
– Csak egy név megfelelő. Pollynak nevezzük.
Ettől elsírta magát, én pedig addig ringattam, amíg abba nem hagyta, és még egyszer szeretkeztünk, mielőtt elaludtunk.

Másnap elindultunk egy másik helyre, amit anya meg akart mutatni. Egy olyan helyre ami fiatalkorában különleges volt számára. A szülővárosától két órás autóútra található egy természeti csoda, a Cumberland-vízesés. Egy állami parkban fekszik, és évente több ezer turistát vonz. Gyakran beszélt róla az évek során, én pedig alig vártam, hogy lássam.
Szép, festői úton jutottunk el oda, bár a legszebb kilátás a mellettem lévő autósülésben volt. Anya nagyon szexinek nézett ki egy nyári ruhában, a pántokkal, amelyekkel a nyakába kötötte. A nyakkivágása egy négyzet volt, így élveztem a látványt, ahogy a dús melle ingadozik, jól látható mellbimbói pedig az egész világnak elárulták, hogy nem visel melltartót. Az anyagon egy piros – fehér kockás minta, és régimódi, de erotikus vonzereje volt. Rövid, a szegélye jóval a térde fölött, és megmutatta formás combjait és lábait. A hajában egy spirális dísz, mondtam is neki, hogy úgy néz ki, mint Dorothy egy igazán slampos változata az „Óz a nagy varázsló”-ból.
Anya kuncogott, és lassan megemelte a ruháját, elárulva, hogy megint nincs rajta bugyi.
– Nos, fiam ha bármikor meg akarod simogatni Totót, megteheted – incselkedett, miközben végigsimított vastag, szőrös muffján.
A parkban megkerültük a turistaboltot, és kéz a kézben sétáltunk az ösvényen, amely felvitt minket a vízesés tetejére.
– Mindig is szerettem ide járni – mondta anya, miközben sétáltunk egy sor betonlépcsőn a vízesés felé. Párás, nyirkos nap volt, és a zuhatag olyan párát hozott létre, ami kellemesen hűsítette a bőrünket. Az ösvény felénél egy széles kilátóhoz értünk. A vízesés alatti folyóra nézett. A parton sziklák és kövek terültek el, gazos fák és bokrok nőttek közöttük.
Miközben megcsodáltuk a kilátást, hozzám bújt:
– Mindig úgy hittem, hogy ez egy romantikus hely. Mint a Niagara – vízesés, de minden turistacsapda nélkül. Tökéletes hely egy nászútra.
Volt nálam egy eldobható fényképezőgép, és megkértem, hogy pózoljon, amíg a festői tájon lefotózom. Nevettem, és lefényképeztem, amikor egy pózt vett fel a korlátnál, felemelte az egyik lábát, és szabaddá tette a combját. Arra buzdítottam, hogy pózoljon tovább, miközben több képet is készítettem. Anya azzal szórakozott, hogy elrabolta a kamerát. Egy másik pár – talán az ötvenes éveik közepén jártak – volt velünk a kilátóban.
Anya hirtelen a férfihoz fordult:
– Lefényképeznél a fiammal?
Az úriember felvonta a szemöldökét, amikor anya „fiamnak” nevezett. Inkább úgy viselkedtünk, mint a szeretők. Mégis azt mondta: „örömmel”, én pedig mellé léptem. Ösztönből összeölelkeztünk, anya keze a derekamon, a karom a vállai körül, kezem ismerősen pihent a jobb melle felső duzzanatán. Anya teste az enyémhez nyomódott, és szabad kezeink egymásra találtak, mielőtt azt mondtuk volna: „Csííííz”.
Kicsit beszélgettünk a másik párral. Ők Ohióból jöttek, Roy és Patricia. Mindketten kíváncsiak voltak, amikor beszélgettünk, kétségtelenül kérdezni akartak a kapcsolatunkról, hiszen anyának és fiának hívtuk egymást, de nászutasként viselkedtünk. Azt hiszem, beindítottuk őket, mert közelebb húzódtak egymáshoz, a beszélgetés közben, végül egymás kezét is megfogták, és Roy másik keze birtoklóan a felesége fenekére simult.

Úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk a vízeséshez, és elbúcsúztunk, ott hagytuk őket, és kíváncsian figyeltek minket, ahogy felmásztunk, végig kézen fogva. A vízesés teteje közelében egy biztonsági korlát tartott vissza minket a zuhanástól. Már ahol álltunk, éreztük a vízesés erejét. A zuhanó víz rezgése végigzúgott a sziklákon és belénk hullámzott. Az erőteljes rezgések még szexuálisan is serkentőek voltak anya mellbimbói félig egyenesből masszívan megduzzadtak, és kinyúltak a ruhája anyagából.
Igen furcsán nézett rám pár perc múlva:
– Gyerünk, menjünk le a vízesés alá.
Megfogta a kezem, és levezetett egy másik ösvényre, amely lefelé kanyarodott az aljáig. Itt gyorsan eláztatott minket a köd, ami a levegőben kavargott. Áthaladtunk a sziklák által létrehozott keskeny folyosókon, és átmásztunk a kidőlt idős fákon.
Végül a nagy sziklák gubancának közepén megállt egy alacsony, lapos és széles, talán három láb magas sziklalap előtt. Anyu nekidőlt, és szembe fordult velem:
– Szeretkezz velem, John.
Szemeim tágra nyíltak a meglepetéstől, és körbenéztem.
– Most, anya? Pont most?
Sürgetően bólintott, és így válaszolt:
– Először tinédzser koromban találtam rá erre a helyre, amikor itt jártam. Mindig arról álmodoztam, hogy a férjem itt, ezen a gyönyörű helyen szeretkezik velem.
Megemelte a ruháját, felfedve szőrös ölét, a szeméremajkak szétterültek, hogy megmutassák izgatott, sima pináját.
– Kérlek, most, itt, fiam!
Minden illendő gondolat kiment a fejemből, elkezdtem kibontani a farmeremet, és hagytam, hogy a bokámra hulljon, miközben a combjai közé léptem. Üdvözölve tárta szét a lábát a merev péniszemnek. A farkam feje beletúrt a vastag, nedves muffjába, a kezeimmel pedig megfogtam a combjait, felemeltem őket, és néhány centire visszarántottam a sziklára. A kezeim vezették a lábait, hogy szélesre, majd magasra menjenek, a vállamra terítettem őket, és hevesen belenyomtam magam a sima, mohó, forró puncijába.
– OHHHHH YESSSSS, FUCCCCKKKK MEE, JOHNN!
Felsikoltott, és hátravetette a fejét, miközben a mélyébe süllyedtem. A most már szabad kezeim gyorsan kioldották a ruhája nyakpántját, és lehúztam az elejét, hogy felfedjem a melleit, és imbolyogva kezdtem baszni erősen és gyorsan.
Anya ajkán boldog mosoly jelent meg, és izgatottságában sziszegni kezdett, miközben csípőjét megdöntötte, hogy megfeleljen a lökéseimnek.
– Istenem, bassz meg, John! Csináld meg anyut!
Lehajtottam a fejem, és megtaláltam a duzzadt mellbimbóját, erősen rögzítve a fogaimmal, amitől mélyről felnyögött és reszketett. Miközben ki-be merültem a punci síkos kemencéjében, a hüvelyének falai rám kulcsolódtak lekaparva farkamról a nedveit, majd újra megfürdettük forró levében. A párával kevert izzadság elnedvesítette bőrünket, testünk olyan forró lett, hogy a nedvesség szinte sziszegett a bőrünkről. Anya eszeveszett, élvezettel teli nyögései szörnyű, kéjes éhséggel töltöttek el. Forgolódtam és megmozgattam a csípőmet, hogy többet juttassak be a lucskos puncijába. A párás levegő megtelt anya aromájával, elkeveredve a mi izzadságunkkal, és én beszívtam a bódító illatot, ezzel is táplálva vad vágyamat.
Felnyögött, és elragadta az orgazmusa, miközben a farkamat mélyen a testébe döftem, fogaimmal a mellbimbóját rángattam, és szinte szívtam. A teste keményen csapódott az enyémhez, szinte hanyatt lökött, még akkor is amikor szerelmi csatornája már görcsölt a farkam körül. Visszavertem a késztetést, hogy elélvezzek, és próbáltam emlékezni a Cub csapatának akkori felállására, amíg újra úrrá lettem magamon. Anya orgazmusa még alig kezdett elhalványulni, mielőtt újra kiváltottam, amikor a farkam gyorsan és vadul belenyomtam a pinájába.
Előrenyomultam, ráhajoltam, elengedtem a mellbimbóját és megtaláltam a száját miközben ki-be kalapáltam a farkamat. Csókolóztunk, örömkiáltása elfojtott és tompa morgássá vált, a nyelvünk táncolt és udvarolt egymásnak. Lassan felemelte a kezét, ujjai összekuszálódtak és a hajamba túrtak. A hő és az élvezet az egymáshoz feszülő ágyékunkban megnehezítette annak megkülönböztetését, hogy melyik részünk hol van. Mintha a testünk eggyé olvadt volna, az élvezet felé emelkedésünk összeadódna, és együtt csúcsosodtunk volna ki. Csókunk megtört, és mindketten együtt harsogtuk az örömünket, szenvedélyünk kikiáltása keveredett a zuhatag mammut-üvöltésével.
A puncijába belőtt sperma intenzitása annyira elgyengítette a térdemet, hogy azt hittem, összeesek, de anya erőt adott a punci izmainak minden egyes szorításával. Továbbra is csókolóztunk, miközben együtt fürödtünk a , apró suttogással tarkítva: – Szeretlek!
Végül összeszedtük magunkat, leemeltem a lábait a vállamról, és segítettem neki felülni. Anya mellei fel-alá billegtek, miközben megpróbálta visszanyerni a levegőt. Összeölelkeztünk, és levegő után kapkodva csókolóztunk.

Hirtelen taps zajára lettünk figyelmesek. Körülnéztünk a zaj forrása után, de nem láttunk semmit. Aztán anya felnézett és felkuncogott:
– Úristen, John! Nézz fel!
Megtettem:
– Ohh!
Fölöttünk volt a nagy kilátó, és talán hét-nyolc ember bámult le ránk, tapsoltak és fütyültek. Egy percig döbbenten bámultunk, majd anya intett nekik, és ők egyre hangosabban ujjongtak ahogy a nagy melle megingott a mozgásától. Segítettem neki felhúzni a ruháját a nézőink ovációja közepette, majd felrántottam a nadrágomat, de ez messze nem kapott annyi lelkesedést, mint amennyit ő.
Úgy néztünk egymásra, mint a gyerekek, akiket elkaptak a sütis tányérnál, majd anya megszólalt:
– Azt hiszem mennünk kellene, mielőtt valaki felhív egy parkőrt.
Felnevettem:
– Valószínűleg igazad van.
Elindultunk, de először a karjaimba vettem:
– De köszönöm, hogy megosztottad velem a fantáziádat. Még ha biztos lett volna is, hogy letartóztatnak, akkor is megtettem volna.
Egy parázsló csókot adtam a szájára, hogy a rajongóink ujjongjanak fent, majd elkezdtünk kikeveredni a sziklák közül.
Nem jutottunk messzire. Összefutottunk Roy-jal és Patriciával, mindketten nyilvánvalóan felajzottak voltak, és mindketten azonnal megéreztük, hogy közelebbről figyeltek minket, nem a kilátóról. Mindketten úgy néztek ki, mintha készen álltak volna azonnal levetkőzni és dugni is. Roy átkarolta a feleségét, megfogta a mellét, és a keze szorosan az ágyékánál pihent.
Valami hitetlenséggel meredtek ránk, amíg Patricia el nem motyogta:
– Ez hihetetlen volt!
Anya elvigyorodott:
– Hát, talán nektek is ki kellene próbálnotok.
Felemelte a szoknya hátulját, hogy megmutasson egy piros foltot a segge egyik oldalán.
– Lehet, hogy egy kicsit összetörsz ezeken a sziklákon, de lefogadom, hogy megéri!
Patricia felnyögött, és a férje mellkasába hajtotta az arcát, még akkor is, amikor a keze felfelé mozdult, hogy megmarkolja a férfi ágyékát.
Mi gonoszul egymásra vigyorogtunk, és folytattuk a visszavonulást. Anya arca répavörös volt, és éreztem, hogy ég az arcom, ahogy elhaladtunk az emberek mellett a sétányon, visszafelé az autónkhoz. Néhány ember ujjal mutatott felénk, vagy csak vigyorogva integetett nekünk. Zavarának ellenére láttam az ujjongás kifejezését anya arcán, mivel ismét megengedték neki, hogy nyilvánosan szabadjára engedje szexualitását.

Ahogy visszamentünk a szállodánkba, az út nagy részében keményen fogva tartott. Elfordult, hogy nekidőljön a kocsi ajtajának, és felfedje a punciját. A szőrét a spermám fényes cseppjei tarkították. Nehéz volt az úton tartani a szemem, mert azzal hergelt, hogy lassan az ujjazta magát, és simogatta a spermával átitatott pináját. Időnként becsúsztatta az ujját, és kikanalazott egy adagot a magomból, amit lassan és szemtelenül leszopott az ujjáról. Egész idő alatt gonoszul vigyorgott rám.
Bénultan nézegettem, ahogy időt szakított arra, hogy eljuttassa magát az orgazmusig, megtapogassa ragacsos punciját és játsszon a duzzadt csiklójával. Mondanom sem kell, mire visszaértünk a motelbe, az autó bűzlött az izgatott punci illatától, és szó szerint fájt a farkam a szükségtől.
Alighogy becsuktuk a szoba ajtaját elém térdelt, kicsatolta a farmeromat, kirántotta a farkam, és a szájába vett. Tudta, hogy megkönnyebbülésre van szükségem, és nem kímélte magát, hogy hozzásegítsen. Ujjaim a hajába markoltak, amikor szakszerűen megforgatta a nyelvét a farkam búbján, mielőtt mélyen a szájába engedte volna. A szemei mindig az arcom felé fordultak, kifejezve irántam érzett vágyának és szeretetének mélységét. A mélytorkozástól egészen a farkam fejének szívásáig, – közben a nyelve őrült pillangóként csapkodott az érzékeny makk felett – szó szerint követelte, hogy odaadjam neki a spermámat, én pedig boldogan megtettem. Úgy nyelte és nyelte a spermámat mintha az istenek nektárja volna.

Másnap az eső zajára ébredtünk, és a napot a szobánkban töltöttük, szeretkeztünk, ételt rendeltünk és beszélgettünk. Nagyon szerettem volna többet hallani anya múltjáról.
Hosszan beszélt arról, hogy Kelet – Kentucky hegyei között nőtt fel, és hogy mennyire elszigeteltek és távoliak voltak a dolgok.
– Gyerekkoromban ritkán jutottunk el a városba. Azok az emberek, akik abban az üvöltözésben éltek, hajlamosak voltak magukra maradni, és annak ellenére, hogy istenfélő, vallásos emberek voltak, a lázadó viselkedés olyan gyakori volt, hogy azt hiszem, a mai napig létezik.
És persze úgy tűnt, hogy nagy a családon belüli szeretet. Visszamenőleg úgy gondolom, hogy öt – hat családot ismerek, akiknek volt ilyen kapcsolata.
Még a mi pokoltűz és kénköves Simmons tiszteletesünk is feleségül vette a nővérét. Ő prédikált nekünk, hogy minden szeretet jó Isten szemében. Hogy a szeretet az isten tiszteletének tökéletes formája. A legtöbb ember ezt a gondolkodásmódot követte, beleértve apát is. De nem volt olyan férfi, aki vagy egy nőt vagy lányt. Ezen a vidéken szörnyen gyorsan holtan találhatta volna magát.
Anya végighúzta az ujját a mellkasomon. Meztelenül feküdtünk az ágyon, párnákkal megtámasztott fejjel.
– Nagyi mit szólt hozzá? Mit érzett mindezzel kapcsolatban?
Felsóhajtott:
– A mamának nehéz élete volt, és nem bízott semmiféle szerelemben. Biztos vagyok benne, hogy tudott apáról és Polly mamáról, mielőtt feleségül ment volna hozzá. Apa és Polly lehűtötték a kapcsolatukat, miután apa feleségül vette anyámat.
De amikor a legfiatalabb testvérünk meghalt, anyu megváltozott. Csak elzárkózott mindenki elől, mintha attól félt volna, hogy megint megsérül. Azt hiszem, félni kezdett attól, hogy bárkit is szeret, azzal baj történik, főleg velünk. Apa végül visszafordult az anyjához.
– Csak úgy tett, mintha nem tudna apuról és az anyjáról, később meg apuról és rólam. Nem fitogtattuk, de tudta. Az elmúlt évek során bár soha nem hagyta nyugodni, egyszer sem említette. Ha ez valóban zavarta is, soha nem mondta. Azt hiszem egyszerűen nem tudta rászánni magát, hogy újra kockára tegye a szívét.
Anya megvonta a vállát.
– Miután apád elkezdett távolodni tőlem, azt hiszem, jobban megértettem a mamát, és sok éven át azt hittem, én is az ő életére, vagyok ítélve.
A szemembe nézett, és felragyogott a mosolya.
– De tévedtem, nem igaz? Csak rád vártam, és te megmentettél!
Hozzám hajolt egy csókra, és lassan és édesen szeretkeztünk, anya pedig újra és újra nyögdécselt:
– Köszönöm, fiam!
Ahogy újra és újra belesüllyesztettem a farkam a hívogató testébe, tudtam, hogy nekem kellett volna köszönetet mondanom. Hogy annyi mindent köszönhetek neki. Azért, hogy megszült erre a világra, hogy olyan emberré nevelt, aki lettem, hogy elég bátor volt ahhoz, hogy újra belevesse magát a vérfertőző szerelem varázslatos világába, és valóra váltsa minden álmunkat.

Később, este, amikor egymás karjába feküdtünk, az izzadság lassan száradt rá a testünkre, és elálmosodtunk, megkérdeztem tőle:
– Na, és mit szeretnél holnap csinálni?
Néhány másodpercig nem szólt semmit, de végül válaszolt:
– Nos, kicsim, holnap vasárnap lesz, nem? – Felemelkedett, és az arcomba nézett, miközben lassan simogatta a ragadós farkam:
– Mit szólnál, ha elvinnéd anyádat a templomba?

Folyt. Köv.