Angéla irodája 3. rész

Szeles nap volt a pénteki, de egyben meleg is. Ahogy Lizi reggel sietett a buszhoz, a szoknyája alá beszökő szellő kellemesen megborzolta a szeméremét. Ténylegesen elkezdte élvezni az alsóneműmentes létet, különösen azután, hogy megtudta, a piros betűs napjain otthonról dolgozhat és senki nem háborgatja olyankor. Ez valahogy megnyugtatta. Volt is erre egy külön kis Outlook-naptár, ahova mindenki szépen beírta, hogy mikorra várható.
Tehát egyre inkább tetszett neki ez a hely és ennek megfelelően egy mosollyal az arcán lépett be az irodaépületbe. Épp akkor futott be Angéla is, magához képest rendkívül korán, hisz még nyolc óra sem volt.
– Jó reggelt, Lizikém! Jó, hogy látlak. Az imént tudtam meg, hogy az üzemorvos hétfőtől három hétig szabin lesz, ezért az orvosi alkalmassági vizsgálatot ma kéne megejtened.
Lizi összerezzent. Azt se tudta, hogy kell ilyen, el sem tudta képzelni, hogy miből áll. Tüdőszűrés mint az iskolában? Vagy csak egy kis vérnyomás mérés? Egyáltalán nem volt erre felkészülve. De nem volt választása, mert Angi elkapta a karját és már vezette is a lift felé.
– Ne aggódj, nem tart sokáig.
A lift levitte őket az alagsorba, ott rögtön az első ajtó jobbra. Dr. Akárki-né, üzemorvos. Angéla kopogott, majd betolta maga előtt Lizit.
Egy csinos, a negyvenes évei közepén járó nő ült az asztalnál.
– Á, Erzsébet. Üdvözlöm! – mondta kedvesen, és már nyújtott is neki egy űrlapot. – Csak a szokásos papírmunka.
Igen, a kórtörténet felvétele. Lizi leült és töltögetett. Volt-e daganatos megbetegedés a családban, idegrendszeri problémák, asztma, allergia, cukor meg miegymás. Már örülni kezdett volna, hogy letudta, amikor rájött, hogy van egy második oldal is.
Micsoda? Menzesz rendszeres? Tampon, betét vagy más eszköz. Szüzesség elvesztése mikor, szex milyen időközönként, hármas, négyes, férfival, nővel. Megszédült, majd sápadtan felpillantott.
– Alapos anamnézisre van szükségünk – mondta az orvosnő, mintha ez természetes lenne.
– Rájöhettél időközben, hogy mi az oka – fűzte hozzá Angéla sejtelmesen.
Erre elpirult Lizi. Hát persze! Előbukkant a megfelelési kényszer, és egyfajta Angéla iránti, félelemmel vegyített csodálat. Ezért kétség sem férhetett ahhoz, hogy a valóságnak megfelelően, semmit sem titkolva válaszolta meg a kérdéseket. Felizgult állapotban hány ujjnyi? Sosem mérte még le. Rápillantott a kezére, nézte két ujját összezárva, három ujját. Vörös lett mint a rák. A kérdések pedig csak folytatódtak: segédeszközök, preferenciák. Lizi orcája izzott a szégyentől, de végül csak kitöltötte és átadta a lapot.
– Folytassuk a testparaméterekkel – mutatott egy mérlegre az orvosnő.
Lizi odament és ráállt.
– Ruha nélkül, legyen szíves. Az ön súlyára vagyok kíváncsi, nem a ruházatáéra – oktatta ki kissé ironikusan.
Mintha egy villám csapott volna Lizibe. Kezdett rosszat sejteni. Félve ránézett Angélára, aki csak mosolygott. Ebből pontosan tudta, hogy mi a teendő. Levette a felsőjét és szoknyáját (ezzel már meztelen is volt), és visszaállt a mérlegre. 54 kiló. Az orvosnő ezután a testmagasság mérőre mutatott. Engedelmesen, egyenes háttal állt oda. A feje tetejéhez tolta a mérőt. 165 centi.
Azután le akart lépni, de az üzemorvos asszony visszatolta.
– Maradjon csak ott! Még nem végeztünk.
Elővett egy mérőszalagot, s mintha egy varrónő lenne méretvételkor, megmérte a csípő-, derék-, és vállbőséget és a karja hosszát. Ezt követte a lába hossza az üleptől a sarkáig. Persze ezt abszolút belül mérte, ezért közvetlenül a puncija mellé helyezte a mérőszalag elejét, mely végigsimult combja belső részén, ezáltal némi libabőrt varázsolt... Mindenhova. Végül a mellbősége volt soron. Ahogy a hűvös szalag körbe fogta melleit és hozzáért bimbóihoz, azok azonnal megkeményedtek és felágaskodtak.
– Nocsak, így akarja növelni a mellbőségét? – csodálkozott meg az orvosnő.
Lizi bután mosolygott. Testi izgalma miatt fátylasan érzékelte a világot. Meztelensége (különösen egy idegen előtt), kiszolgáltatottsága, a tény, hogy mint egy tárgyat méricskélték, meg persze Angéla – ez mind teljesen kikészítette. Tocsogott. Ha ez esetleg nem lett volna látható (pedig duzzadt és vörös volt ott lent), mindenképp érzékelhető volt. Terjedt a punciszag. Nedve illata kezdte beteríteni a rendelőt. Kizárt dolog, hogy nem vették még észre.
– Fáradjon a vizsgálóágyra!
Odament, leült.
– Feküdjön fel! – mondta erre kissé ingerülten a doktornő.
Felfeküdt, hanyatt. Nem volt kellemes érzés, ahogy a bőréhez ért a bevonat, de az volt akkor a legkisebb baja. Sokkal inkább ideges volt, hogy mi a következő vizsgálat.
– Kérem húzza fel a lábait és tárja szét őket!
Lizi felemelte fejét és nagy szemekkel nézet az orvosnőre:
– Miért?
Mégis min csodálkozott? Igazán tudnia kellett volna már a levetkőzés pillanatában, hogy valami ilyesmiben lesz része.
– Mert meg szeretném vizsgálni, ezért volnánk itt, ugyebár – válaszolta.
Hangja már nem csak ideges, de lenéző is volt. Mintha egy hülye gyerekkel lett volna dolga.
– Az... Az ott lent is szükséges? – kérdezte, bár nem várhatott erre komolyan egy nemleges választ.
– Természetesen! De ha ez itt magának kellemetlen, akkor beutalhatom egy nőgyógyászhoz, aki alaposabban és mélyrehatóbban végzi munkáját, méghozzá többedmagával, mert ilyenkor két szakvélemény szükséges.
Akkor nézett igazán nagy szemekkel Lizi. Egy pillanatig sem vonta kétségbe, amit az üzemorvos állított. (Szép példa, hogy stresszhelyzetben mennyire hiszékeny az ember. )
Reszketve, de lassan felhúzta lábait és egy kicsit szétterpesztette őket. Sok helye nem volt, mivel nem egy nőgyógyászati, hanem egy hagyományos vizsgálóágyon feküdt. Lábtámasz nem volt.
Így is hozzáfért a lényeghez, miután látványosan gumikesztyűt húzott. Csámcsogó, cuppanó hangokat lehetett hallani, ahogy ide-oda hajtogatta a kisajkakat. Lizi olyan lucskos volt mint egy tál csiga. Ez roppant kellemetlen volt számára, mert teljesen nyilvánvaló volt, ami megint csak növelte a kiszolgáltatottságát. Ez pedig mindjobban felizgatta, s ezzel be is zárult a kör.
Az orvosnő lassan becsúsztatta két ujját, amire Lizi befeszült.
– Vegyen mély levegőt, lazítson! Különben nem tudom megfelelően megvizsgálni! – jött a szigorú reakció.
Próbált szegény Lizi, de persze nem volt az ilyen egyszerű. Erre odament Angéla és elkezdte finoman simogatni a melleit, amire Lizi egy széles, majdhogynem szerelmes mosollyal válaszolt.
– Engedd el magad, Lizikém!
Valóban, így már el tudott annyira lazulni, hogy a két ujj le tudta tapogatni vagináját. Nyilvánvalóan nem a véletlen műve volt, hogy mindeközben a doktornő hüvelykujja hébe-hóba megbökte a csiklóját. Talán két perc után már vége is volt a vizsgálat ezen részének, a két ujj távozott. Lizi azonban inkább visszafogadta volna őket, csak hogy tovább élvezhesse mellei kényeztetését.
– Megfordulhat! – mondta az orvosnő hidegen.
Lizi hirtelen nem is tudta, hogy hova, melyik oldalára forduljon, ezért Angéla segített neki:
– Hasra, hogy hozzáférjünk a popsikádhoz.
Engedelmeskedett. Először a könyökeire akart támaszkodni, de Angéla a vállánál lenyomta, jelezve, hogy vízszintesen feküdjön el. A bimbók persze megint reagáltak, ahogy hozzáértek a vizsgálóágy felületéhez.
– Testhőmérés – ismertette az üzemorvos a következő feladatot.
– Hú, az a kedvencem, azt én szeretném elvégezni! – ujjongott Angéla mint egy kislány.
Kapott is a kezébe egy hagyományos hőmérőt és egy kis tubus síkosítót. Ezt Lizi persze nem látta, csak annyit érzett, hogy Angéla széthúzta a farpofáit és az ánuszát simogatta. De ahelyett, hogy az ujja hatolt volna be, csak a hőmérő vékony hegyét érezte. Roppant érezte ezt a fajta hőmérést. Angéla, ahogy kell, ott tartotta egy percig, majd leolvasta. Lázas persze nem volt, vagy legalábbis nem orvosi értelemben.
– Még egy vérnyomásmérés, és már készen is vagyunk – harangozta be a vizsgálat végét az orvosnő, akiről Lizi mindvégig nem tudta eldönteni, hogy szimpatikus-e vagy sem.
Feltekerte a karjára a készüléket, ami aztán felpumpálta magát és halkan pittyegve jelezte a szívritmusát. Eltelt egy perc.
– A nyugalmi állapot rendben – állapította meg. – Nézzük mi van, ha felhevült.
Lizi először nem értette, hogy mi hevülne fel. Aztán érzett valamit a hüvelyénél, ami egyre beljebb hatolt. Mielőtt reagálni tudott volna, Angéla kezét érezte a hátán, ahogy nagyon lágyan lenyomta. Egy finom jelzés volt, hogy maradjon szépen fekve. Nem is mert ellenkezni, csupán próbálta kiérezni, hogy mi az a valami, ami egyre mélyebben hatolt a puncijába. Hosszúkás volt, körülbelül henger alakú, mint egy műpénisz, de nem volt olyan vastag. Kétujjnyi se. Talán tíz centiméter mélyre hatolt be.
Következett a másik lyuk. Valami hideg folyadék cseppent a fenékvájatára, amit azon nyomban elkent egy ujj és befúródott a végbelébe. Jól esett. Az az egy ujj pont passzolt. Áthatolt a záróizmán, aztán kis is bújt, helyet adott egy ugyanolyan vibrátornak mint ami a puncijában volt. Persze Lizi fenekében azt sokkal vastagabbnak érezte. Megfeszült, görcsölt és félt, de odanyúlni nem mert. Így végül mindkét lyuk ugyanúgy meg lett tömve egy-egy aranyszínű, két és fél centiméter vastag és tíz centiméter hosszú, sima felületű, aranyszínű vibrátorral.
Enyhén felgyorsult a pittyegés.
Erre Angéla bekapcsolta a punciban levő eszközt. Lizi felnyögött. Bár maga a tárgy nem volt méretes, rendkívül erős volt a vibráció. Mintha egy lórúgásnyi eksztázist kapott volna.
Azonnal nagyobb sebességbe kapcsolt a pittyegés.
De ez nem volt elég. Angéla a popsiban levőt is bekapcsolta. Lizi ezúttal felsikkantott, és már nem is tudta abbahagyni a hangos sóhajtozást. Túl intenzív volt ez az egész. Az egész alhasa remegett. Próbált már vibrátort, de az messze nem volt ennyire átható érzés, meg persze nem is dugta be igazán mélyen, pláne nem a fenekébe.
Ott feküdt, vagy inkább hullámzott, nyögdécselt, a pulzusa pedig 110 körül mozgott.
– Jól van, az értékek rendben vannak – állapította meg az orvosnő, akiről Lizi időközben teljesen elfelejtette, hogy ott van.
Annál inkább megharagudott rá, amikor egyszerűen kikapcsolta a segédeszközöket és lassan kihúzta őket. Gyámoltalanul nézett Angélára, szemei segítségért kiáltottak. Útban a csúcs felé ez a megszakítás felért egy hasba szúrással. De nem volt mit tenni, fel kellett tápászkodnia, vége volt a vizsgálatnak. Gyorsan felöltözött és már siettek is kifelé.
lépkedett Angéla mellett az iroda felé. Nem tért magához, fátylasan érzékelte a külvilágot. Lement alfába, a szexuális alfába, orgazmus híján pedig ott ragadt. Nem maradt sok ideje magához térni, ugyanis útjuk egyenesen Angéla irodájába vezetett.
Amint beléptek, a főnöke elforgatta az összes ablak lamelláját. Annyit Lizi is felfogott, hogy valami történni fog – megint. Szegénynek nem volt nyugta.
Angéla a szemébe nézett:
– Bizonyára tudod, hogy ma fogom kihirdetni, hogy ki lesz az osztályvezető-helyettesem. Ketten pályáznak a pozícióra, és sajnos nem tudok dönteni. Ezért úgy gondoltam, hogy te segítesz nekem.
– Hogyan? – nézett ki Lizi bután a fejéből.
Még hogy ő, aki épp egy hete érkezett? Gőze sem volt a munkafolyamatokról, a cég vagy Angéla osztályának felépítéséről, meg arról sem, hogy tulajdonképpen mit is takart a helyettesi munkakör.
– Azt majd elmondom. A lényeg, hogy a te kezedben lesz a döntés. Érezd át a felelősséget! – mondta Angéla túlzott komolysággal.
– Igen, igen! Igyekezni fogok – felelte buzgón Lizi.
Angélának persze esze ágában sem volt egy ilyen döntést másra bízni. Igazából semmilyen a személyzetet érintő döntést nem adott ki a kezéből. Akkor hát minek ez a színház? Mert kíváncsi volt, hogyan áll neki Lizi, mennyire ad bele mindent, mennyire rendeli magát alá. Olyan volt mint egy tanár, aki felírt egy kétismeretlenes egyenletet a táblára és kihívott valakit megoldani. De nem magát az eredményt osztályozta, hanem az oda vezető utat.
Kopogtattak az ajtón, belépett a két jelölt, Alíz és Kristina. Kicsinek érezte magát Lizi, ahogy elmentek előtte, mert majdnem egy fejjel magasabbak voltak nála. Felsorakoztak Angéla íróasztala előtt, miközben a főnökasszonyuk lazán az asztal szélének dőlt.
– Hölgyeim! – szólt a két magasra nőtt szépséghez. – Elérkeztünk eme nemes verseny utolsó, mindent eldöntő etapjához, amikor is drága Lizikénk fog segíteni a döntésben.
Kezével az újoncra mutatott, aki még kisebbnek érezte magát.
– Nyilvánvaló, hogy még nem ismered őket, a munkateljesítményüket, a soft skilljeiket. Alig tudsz róluk valamit. Ezért csak a külsőségek alapján tudsz hozzájárulni az ügyhöz. Pont ez a célja az egésznek. Tehát, menj oda, figyeld meg őket alaposan! Minden részlet számít, minden apróság, amit észreveszel. Hasonlítsd össze őket! Legyél precíz!
Lizi nem tudta mitévő legyen, ezért kezdésnek elsápadt. Aztán észrevette Angéla sürgető arckifejezését, mire közelebb ment hozzájuk, de az arcukba nem nagyon mert nézni. A két csaj persze ismerte már Angélát, és sejtette, hogy valamifajta erotikus kavalkád lesz ebből. Kicsit irigyek is voltak Lizire, hogy mekkora szabadságot kapott, ugyanakkor tudták azt is, hogy résen kell lenniük. Ha felbosszantják a főnököt, akkor azt a fenekük bánja (vagy ki tudja, mely testrészük).
Lizi végre összekapta magát. Túl sokszor blokkolt már le bizonyos problémáknál, mivel korábban mindig volt, aki megoldotta helyette, vagy éppen kihúzta a slamasztikából. Angélánál ez nem ment (vagy legalábbis nem mindig). Meg különben is, rögtön három ember előtt égne be, ha elszerencsétlenkedné ezt a nem túl bonyolult feladatot.
– Elsőként a hajuk. Alíznak rövid haja van. Csinos! De Kristina hosszú szőke haja olyan nagyon szép! – olvadozott Lizi, s vele együtt Kristina is.
– Nyugodtan megérintheted. Kristinának bizonyára nincs ellenére, vagy mégis?
Kristina rázta a fejét, persze, hogy nem volt kifogása. Ha lett volna, Angéla jóvoltából egy hétig nem tudott volna ülni. Ugyanakkor nem is akart ellenkezni, tetszett neki a szituáció – és Lizi is. Élvezte, ahogy simogatta a haját, újra meg újra bele túrt, játszadozott a hajszálakkal. Aztán Lizi észbe kapott, hogy Alíz mennyire ki van rekesztve, ezért az ő haját is simogatta. Utána az arcát. Szeme megragadt telt ajkain. Csábítóak voltak. Lizi ujjai mintha önálló életre keltek volna, végigsimítottak rajta. Önkéntelenül is megnedvesítette a száját, tudat alatt csókra készült.
Lám, mi minden történt egy elvileg heteroszexuális leányzóval, ha sok szép nővel veszik körbe és szabad kezet kap. Egy olyan múzeumban érezte magát, ahol meg lehet érinteni, megfogni, kipróbálni a dolgokat. Egy pillanatig még hezitált, hogy meg merje-e tenni, de elébe jött Alíz. Egyszerűen megfogta a tarkóját, magához húzta és megcsókolta. Lizit mintha elvarázsolták volna, csak meredt bágyadtan.
– Gondolom, a második szempont a száj – ébresztette fel Angéla.
– Igen, igen – bólogatott hevesen, és már fordult is Kristina felé.
Neki nem volt olyan csókra invitáló szája, de most már muszáj volt összehasonlítania. Pipiskedett, és megkóstolta Kristinát is.
– Mi a következő?
Az arc, a fej ezzel megvolt. Haladnia kellett lejjebb. Vette volna a kezeket? Az olyan közönséges. Meg hát ott voltak Kristina nagy mellei pont az orra előtt. Valószínűleg közrejátszott kielégületlensége (és ezzel együtt felfokozott izgalma is), hogy elkezdte kigombolni a blézerjét. Lizi ekkor elfelejtette a dresszkód egyik fontos elemét. Az utolsó gomb után ugyanis nem egy melltartóra bukkant, hanem Kristina két gyönyörű, körteformájú, mezítelen keblére. Összerezzent. Megijedt, meglepődött. Étvágya lett.
Emelte kezét, de félúton Angélára pillantott. Jólesett tőle begyűjteni egy jóváhagyó bólintást. Aztán megérintette. Abban a pillanatban bizony begerjedt. Újból nedvesedett és finom húzódást érzett az ágyékában. Simogatta, cirógatta, megfogta, megölelte tenyerével. Kristina világos bőre miatt alig látható udvar közepén kicsi, de kemény bimbó ágaskodott, amivel érdekes volt játszani. Ha teljesen oldalra hajtotta, majd elengedte, rögtön visszaugrott álló pozíciójába. Sűrű egymásutánban szórakozott ezzel, mígnem Kristina torkát egy mélyről jövő nyögés hagyta el.
Ez mintha felébresztette volna Lizit. Felnézett és beleütközött a norvég nő homályos tekintetébe. Elbűvölő volt ez a látvány, egy felizgult nő, aki ráadásul miatta izgult fel. Furcsa ingert érzett a szájában. Mint amikor az ember egy ínycsiklandozó tortát lát, vagy egy aprólékosan előkészített süteményt, vagy egy frissen kiszedett tölcsér fagylaltot, és kedve lenne egy nagyot beleharapni, belenyalni. Ugyanígy állt ott Lizi, de még nem merte megtenni. Ott volt egy láthatatlan akadály, ami visszafogta, mégpedig a szexuális irányultsága, amit sok évig sziklaszilárdnak hitt. Ez a hit nevetséges módon tartotta vissza, ezért bénultan állt az álomszerű kebel előtt. Csak bámulta, és minden egyes másodperccel csökkent a valószínűsége, hogy átlépje saját árnyékát.
Ekkor felzizzent egy telefon és megmentette a helyzetet. Angéla kapott egy fontos hívást. Mielőtt felvette volna, még odaszólt:
– Csak bátran, Lizikém!
Utána félrevonult a sarokba, és nem figyelt tovább a három beosztottjára.
Lizi még mindig csak állt ott. Inába szállt a bátorsága. Kavarogtak a gondolatai, egyre inkább félt, közel volt ahhoz, hogy pánikba essen és visítva kirohanjon ebből a helyzetből, majd aztán soha vissza ne térjen. Kristina észrevette kétségbeesését.
– Ha Angéla mondja, bátran, akkor az parancs. Látom rajtad, nagyon kívánod. Én is szeretném – biztatta Lizit azzal az édes akcentusával és helyenként magyartalan mondataival.
Azt persze nem tudhatta Lizi, hogy valóban kívánta-e, vagy csak engedelmeskedni akart Angélának. Az biztos, hogy jól esett neki ez a biztatás. Kicsit elmosolyodott, a következő pillanatban pedig már érezte is Kristina markát a haján, ahogy ráhúzza a mellére. Abban a pillanatban, amikor ajkai megérintették és nyelve megízlelte a bimbót, átszakadt a gát. Puszilgatta, csókolgatta, nyalogatta – eleinte gyámoltalanul, majd egyre hevesebben. Közben eszébe jutott, ő hogyan szerette a mellkényeztetést. Ezért aztán szívogatta, cuppogott rajta, finoman harapdálta is, és nagyon büszke volt magára, amikor Kristina egyre nehezebben vett levegőt a ténykedése miatt.
Elképzelhető, hogy mindez addig folytatódott volna, míg Kristina el nem élvez, csakhogy Lizi arra lett figyelmes, hogy a másik mellen Alíz keze van, míg a másik keze pedig a saját lábai között. Aha, szóval nem bírta tétlenül! Vigyorgott egyet és követelte, hogy Alíz is tárja elé a melleit. Neki kisebbek voltak, ugyanakkor kerekebbek, sötétebb, nagyobb bimbóval, még nagyobb bimbóudvarral. Nem pazarolta a nyelvét rá, csupán a kezével hülyéskedett velük, nehogy azt lehessen mondani, hogy csak az egyik lánnyal foglalkozott. A preferenciája így a napnál is világosabb volt.
Lizi észre sem vette, hogy Angéla rég befejezte a telefonbeszélgetést, és érdeklődve figyelte az újonc csaj performanszát. Cseppet sem volt meglepve, mindez várható volt.
– Látom a cici rendkívül fontos szempont, de nem akarsz tovább haladni? – sürgette őt.
Lizi majdhogynem szomorú volt, hogy ott kellett hagynia Kristina melleit, de szófogadóan hátralépett és lefelé fókuszált. Egyértelmű volt, hogy mely régiónak kellett következnie, de megint csak nem merte megtenni a következő lépést.
– Tudom én, hogy mire gondolsz, te kis ínyenc! Azonban előtte vess egy pillantást a popsikákra. Megéri!
Azzal egy kört rajzolt a levegőbe, mire a két jelölt már fordult is meg. Letolták szoknyájukat, előrehajoltak és térdükre támaszkodtak (nyilván már ismerték ezt a pózt).
Két formás fenék tárult Lizi elé. Hátralépett még kettőt, hogy megfelelő szögben lásson rá a dolgokra. Kristina csípője szélesebb volt, ezáltal feneke is terebélyesebb, bár valahogy nőiesebb. Ugyanolyan körteformájú volt mint a melle, míg Alíz feneke sportosan kerekded volt. Szerencsére maradt annyi bátorsága, hogy unszolás nélkül odalépett hozzájuk, és belekezdett egy gyengéd simogatásba. Tenyere fel-le csúszkált a farpofákon, közben gyakran váltott ide-oda. Egyszer csak Lizi ráharapott az alsó ajkára, ami valami belső tűz belobbanásának jele lehetett, mert utána markolászásba ment át a cirógatás.
Módszeresen végigfogdosta őket, kicsit finomabban, kicsit erősebben, kicsit a szélén, kicsit beljebb is, mindkét, vagyis jobban mondva mind a négy farpofát. Mintha ellenőrizni akarná a feszességüket és keménységüket. Mosolyogva követte mindezt Angéla a háttérből, tetszett neki Lizi felfedezőkedve.
– Nos, mi a popsimustra eredménye? – kérdezte kíváncsian.
– Nem tudok dönteni – válaszolta Lizi gondterhelten. – Annyira különbözőek, de a maguk módján mindkettő egyformán csinos.
Angéla odament hozzá. Ha két ilyen gyönyörű női fenék mutatkozott előtte, akkor ritkán tudta magát visszafogni. Ő is simogatta, markolászta őket.
– Szerintem az sem egy utolsó szempont, hogy hogyan reagál egy kis paskolgatásra ¬ – magyarázta, majd rácsapott az egyikre, utána a másikra. – Hogy hogyan szól, hogyan rázkódik, hogyan vörösödik és hogyan nyüszög a tulajdonosa. De most te döntesz, Lizikém, ha azt mondod, nem tudsz dönteni, akkor döntetlen. A lábaikhoz mit szólsz?
Kristina méretesebb ülepe vastagabb combokba torkollott, ellenben azok a combok hosszúak voltak, alig tudott az ember végignézni rajtuk. Alíz lábai ugyanolyan hosszúak voltak, s bár vékonyabb is volt, sportosabb, mégsem nézett ki a combja annyira hosszúnak. Megmagyarázhatatlan.
Lizi keze megsimította itt-ott az említett testrészeket, de nem fordított rájuk különösebb energiát. Valószínűleg azért, mert a combok között rejlő dolog egyre inkább elvonta figyelmét (pláne, hogy már néhányszor beleakadtak ujjai a nagy fenékfogdosás közepette).
Vonzotta, de félt is. Meg akarta kóstolni, de még egy kicsit irtózott is. Ez kettős érzés ismételten lebénította. Kellett neki az irányítás, a nógatás, valaki, aki egyengeti útját. Nyilván ott volt erre Angéla, csak éppenséggel még kérni se merte. A legjobb ha magától vette észre, hogy mire vegye rá az új csajt.
– Következik az utolsó szempont. Tudod melyik az? – kérdezte Lizit.
Szemérmesen bólogatott.
– Akkor halljam!
Lizi kicsit összerezzent, ahogy Angéla hangja egy fokkal szigorúbb lett.
– A punci – válaszolt szinte suttogva.
– Hölgyeim! – mutatott Angéla az asztala szélére.
Volt bőven hely, hogy két meztelen nő egymás mellé üljön enyhén terpesztett lábakkal. Úgy festettek ott, mint valami svédasztal . Finom nedvek, harmatos ajkakkal körülvéve, csupaszon tálalva.
Lizi csak bámulta őket. Még sosem volt módja ilyen nyugodtan és ilyen közelről nézegetni egy másik nő nemi szervét. Persze osztálykiránduláson, táborokban, nyaralásokon látott már meztelen csajokat, akár egész közelről is, de úgy igazán megfigyelni sohasem tudta őket.
Rácsodálkozott, hogy mennyire különbözőek tudnak lenni az ajkak, a vastagságuk, a hosszuk, formájuk. Elgondolkozott, vajon mi a szebb: ha vastag a nagyajak, ha kikandikál a kisajak, ha... Ekkor megcsapta az orrát az a bizonyos illat. Nem lehetett tudni, melyiküktől származott, lehetett akár mindkettőtől. De Lizi valamiért úgy gondolta, hogy Kristina lába közéből eredt. Felé is fordította fejét.
– Ideje megkóstolni – mondta Angéla, és lenyomta Lizit guggoló helyzetbe.
Ő pedig csak bámult oda, a nagyajkak közötti résre, szinte nem is pislogott. Mintha Kristina vaginája hipnotizálta volna. Szippantotta magába a nedve szagát, miközben igazából a punci volt az, ami magába szippantotta Lizit. Nem volt visszaút. Észrevehetetlenül dőlt előre Lizi és így közelített a hús felé. Mindez úgy ment végbe mint egy lassított felvétel. Ezért Angéla, aki nem mindig volt türelmes, finoman tolta előre Lizi fejét, míg elég közel nem volt. Ott aztán belekezdett egy furcsa nyelvezésbe. Egyfajta átmenet volt a csók és a nyalás között, de olyan ütemtelen, ügyetlen volt, hogy még Kristina is kérdően nézett le oda.
– Nem nyaltál még puncit, ugye? – kérdezett rá Angéla a nyilvánvaló tényre.
Lizi rázta a fejét.
– De téged nyaltak már? – jött a következő kérdés. – Csak mert akkor tudhatnád, hogy körülbelül mit kellene ott csinálni.
– Nyaltak, de...
¬ – De mi?
– Még nem mentem el úgy – szégyellte el magát Lizi, mintha ez az ő hibája lett volna.
– Szegénykém. Alíz, volnál olyan szíves Lizinek egy gyorstalpalót adni a cunnilingus rejtelmeiből?
– Örömmel!
Széles mosollyal a száján guggolt le Lizi mellé és finoman suttogva magyarázott és mutatott. Még Kristina is csak néhány szófoszlányt tudott kihallani.
– Kicsit széthúzod... Fel-le... Körbe-körbe... Itt vigyázz... Ott mélyen be... Igen, pont úgy...
Ez a továbbképzés hagyott némi nyomot Kristinán. Ha nem is volt egy intenzív stimulálás, de azért előrelökte őt az orgazmus útján. Sűrűn nyelegetett, sokat sóhajtozott, újra meg újra megkapaszkodott az asztalban.
– Na, most akkor te! – adta át a stafétabotot Alíz.
Három szempár kísérete mellett újra nekikezdett az újonc, s Kristina arckifejezése szerint ezúttal sokkal hatásosabb volt a munkája. Lizi is egyre inkább belejött, eleinte csak a fejét tolta oda annyira, hogy elérjen a nyelve a lényeghez. Egy idő után azonban átfogta, átkarolta Kristina combjait és egyre inkább nekinyomta az arcát a puncijához.
Fokozódott a nyögés és a fújtatás, nem is volt egyértelmű, hogy ki volt hangosabb. Három-négy perc után Kristina elélvezett, eksztázisa közben vadul dörgölte húsát a kiscsaj arcához, így alaposan összekente a levével.
Azután Kristina az asztalon ülve pihegett, Lizi pedig olyan átszellemülten vigyorgott, mint aki épp megüdvözült, vagy valami csodát látott. (Végül is igaza volt, minden női orgazmus egy csoda. ) A szeme is csillogott, az arca is, más-más okból kifolyólag.
– Ügyes lány, gyorsan tanulsz – dicsérte Angéla. – Jár a jutalom. És választhatsz, hogy kitől kapjad.
Nem volt kérdés, hogy kit választott. Kristinának gyorsan össze kellett magát szednie, majd felsegítette Lizit az asztalra és elmerült a lábai között. Két percre sem volt szüksége, és Lizi már kiabált az örömtől. Péntek délelőtt 9 óra 43 perc: szűk négy napja Angéla irodájában, és Lizi már nyakig volt a biszexualitásban.
Sajnos az orgazmusa után nem maradt sok idő. Lizi még lihegett és pihegett, amikor Angéla felcsattant:
– Gyerünk az irodám elé! Bejelenteni valóm van.
Alíz, Kristina és Lizi, úgy ahogy voltak, mégpedig meztelenül, kivonultak az iroda elé. Illetve Lizit Angéla fogta kézen és úgy húzta ki magával. Közben egy kis csengőt vett le az asztaláról. Kicsi volt, de annál élesebben csilingelt, mindenhol lehetett hallani.
– Lányok! Gyülekező! Gyertek ide! Update!
Felriadtak a lányok és odasietettek. Voltak, akiknek gyorsan le kellett rázniuk valakit telefonon. Megoldották. Fél percen belül ott tömörült mindenki. Angéla frissen, kikenten mint mindig, Alíz éppúgy, Kristina már nem volt annyira friss, mert ugye épp egy negyedórája szépen elintézték. Végül Lizi is ott állt, de ő teljesen kész volt. Először nyalt puncit, először szerzett nőnek orgazmust. Először élvezett el nőtől. Téves, az már a harmadik alkalom volt. Lizit fejbe kólintotta ez a tény. Mindenesetre úgy érezte, hogy ez mind az arcára volt írva, és mindenki látta. Érdekes, hogy kevésbé szégyenérzet uralkodott el rajta, mint inkább... Büszkeség.
Gondolatai kavalkádját Angéla harsány hangja csapta széjjel.
– Mint tudjátok, ma dől el, hogy ki az új helyettesem. Nos, Lizikém drága hathatós segítségével, aki egyébként az új kispuncus nálunk. Szóval, ő segített dönteni. Alaposan próbára tette mindkét jelöltet, és az eredmény... Alíz lett az „for organizational matters”, Kristina pedig a „project related” helyettesem. Szívből gratulálok!
Szóval mindketten elő lettek léptetve. Egy rövid taps után Angéla elcsitította a lányokat.
– Most lesz egy fontos meetingem a legfelső szinten, utána ma már nem jövök vissza. Szép hétvégét mindenkinek! És ne felejtsétek, hogy ma „Orgasm Friday” van. Senki nem megy haza ebéd utáni elélvezés nélkül.
A földig esett Lizi álla. Még egy?
(folyt. Köv. )