Az igazgatónő lánya 1. rész

Ahogy megszólalt a csengő, az igazgatónő titkárnője bejött az osztálytermembe. Átnyomulva a távozó diáklányok kuncogó és csevegő folyamán az asztalomhoz jött.
– Sürgősen látni akar! – jelentette be önelégült arckifejezéssel.
Élvezte ha mi, tanárok bajba kerültünk. Ribanc.
– Oké! – mondtam és sötét pillantást vetettem rá.
Kopogtam majd benyitottam az igazgatói irodába.
– Ó, Misty! Köszönöm, hogy eljöttél! Ülj le kérlek! – mondta az iskola vezetője üdvözlő mosollyal az arcán.
A viselkedése nem arra utalt hogy valami számonkérés lesz. Az olvasószemüvege félholdja fölött nézett rám.
– Mióta is vagy itt? – kérdezte.
Ó, ez csak az én éves értékelésem. Megkönnyebbülés söpört végig rajtam. Egy percig azt gondoltam hogy a lányok beszélhettek rólam és olyan dolgokat mondtak, amik magyarázatra szorulnak.
– Egy éve. Ez most az értékelésem?
– Igen és nem. Itt a jelentésem rólad.
Átnyújtotta majd folytatta:
– Nem kell elolvasnod, csupa dicséret. Szerintem tökéletesen beilleszkedtél és nagyszerű munkát végzel. Csak így tovább! Nem... Valami másról akartam beszélni veled.
“Ez nem lehet jó! ” – gondoltam újra.
– Mint azt bizonyára tudod, sok időt töltök azzal, hogy beszélgetek a lányokkal, ahogy szerintem minden jó igazgatónőnek kellene. Az elmúlt hetekben megtudtam hogy több lány szerelmes beléd.
– Én...
– Hadd fejezzem be! A tanárnőket istenítő diáklányok mindennaposak, főleg lányiskolákban. Én is ilyen voltam, amíg bele nem szerettem egy saját korombeli lányba.
"Tehát igazak a pletykák arról hogy leszbikus? Még mindig egyedülálló, nincs barátja és a harmincas éveiben jár. ” – futott át az agyamon. Folytatta:
– Ez mind a felnőtté válás része és nincs vele semmi baj. Még ha akarnánk sem tudnánk megállítani, de ez nem a viktoriánus kor, hála Istennek. A beszélgetéseimből azt szűrtem le hogy legalább fél tucat lány van az iskolában akik legalább egy kicsit beléd szerettek. Hárman közülük a saját osztályodba járnak. Úgy tűnik hogy az egyik különösen erős érzelmeket táplál irántad. Cassandráról beszélek.
Ó, Cassy.. ​​édes kedvesem! Ha Cassyt gyönyörűnek neveznénk akkor az olyan lenne mintha az Atlanti-óceánt "nedvesnek" jellemeznénk. Ifjú kora ellenére benne van a szexualitás egyfajta parázsló áramlása és ez felpörgeti a pulzusomat. Tökéletesen tisztában voltam azzal hogy megszállott rajongóm.
– Cassandra... Igen... Kicsit visszaestek az osztályzatai. – mondtam semleges hangon.