Gyerekjáték 1. rész

A nyugágyakon feküdtünk és néztük a gyerekeink játékát. A lányom kerti tömlővel üldözte az unokatestvéreit. Jodie sarokba szorította és kíméletlenül beterítette őket. Wade és Lexis – az unokaöcsém és az unokahúgom – a húgom ikrei voltak. Jodie és én néhány napra látogatóba jöttünk hozzájuk, hogy megünnepeljük az ikrek születésnapját. A nagy buli már történelem volt, de még két éjszakát terveztem a húgomnál mielőtt hazaviszem a lányomat. A sógorom aznap délelőtt négynapos üzleti útra indult és hátrahagyta Maxine-t és engem, hogy kordában tartsuk a három fiatalt. A feleségem nem tudott velünk jönni és már alig vártam, hogy visszatérjek hozzá. Maxine még egy rumos kólával, miközben tétlenül elnyúltunk a napon és néztük a következő generáció mulatozását.
– Utálom, hogy öregszenek! – mondta két korty ital között.
– Miért?
– Mert pár éven belül kirepülnek, és akkor már csak Joel és én leszünk. Nem vagyok benne biztos, hogy készen állok az „üres fészek” szindrómára.
– Én úgy hallottam hogy a legtöbb ember ekkor kezdi igazán élvezni az életet. Tudod: kirándulások, hosszabb nyaralások, új játékok és több együtt töltött idő. Én nem bánnám, ha több megszakítás nélküli időt tölthetnék Meg-gel!
Maxine rám nézett és azt mondta:
– Talán teherbe esek, lesz még egy gyerekem.
Majdnem megfulladtam az italomtól.
– Aha... Joel biztosan boldog lesz. Kettő éppen kirepül amikor megérkezik a harmadik...
– De biztosan élvezné azt az időt, amikor megpróbálok megfoganni! Egy darabig éjjel-nappal dugnánk.
– Túl öreg vagy ahhoz, hogy gyereket szülj! – emlékeztettem.
Arca kicsit elsötétült majd így válaszolt:
– Még csak negyvenegy éves vagyok, te pöcs és mindenem működik.
Kissé habozott, majd bánatos mosollyal folytatta:
– Csak nem olyan gyakran, mint régen.
Tudtam, mire gondol. Meg még mindig dögös szexi nő volt, de minél idősebb lettem, annál kevésbé állt fel. Még mindig csináltuk, de most az éjszakai kétszeri helyett inkább kétheti egyszer. Kicsit megnyugtatott, amikor meghallottam hogy Joel is öregszik az ágyban.
. – . -
Maxine a vállam megrázásával ébresztett fel. Eleinte elveszett voltam, de amikor a szemem fókuszba állt és hozzászoktam a félhomályhoz, felnéztem a húgom elkeseredett arcára. Az ágy mellett állt köntösében és úgy nézett ki, mintha a világ vége lenne. Ijedtnek, aggódónak és dühösnek tűnt egyszerre, amitől kiröppent a szememből az álom.
– Mi a baj? – kérdeztem.