Minden a helyére kerül!

Legbiztonságosabb otthon a szex!

Ötvenöt szeptemberében, a középiskolai évnyitójukon párba állították az elsősöket: Márta (az egyetlen ismerős) Péter mellé állt.

Az unalmas beszéd alatt félénk pillantásokat váltottak. Az osztályba már kézen fogva mentek, egy padba ültek, beszélgettek!

Péter hazakísérte a szomszéd utcában lakó Mártát. Reggel megvárták egymást, együtt mentek a suliba!

A barátságuk hamarosan szerelemmé alakult, állandóan együtt voltak. Ötvennyolcban, a két család közös hálaadási vacsoráján bejelentették jegyességüket. A két család elfogadta, hisz kitűnő tanulók voltak. Mindketten gépészmérnöknek készültek, megnyerték a MIT pályázatát. Karácsonykor összeköltöztek... És megfogant a . A MIT hallgatói lettek, és Péter szerződött a katonasággal, konstruktőr lesz. Október nyolcadikán megszületett Dávid.

A következő éveik hasonlóan teltek, mint a legtöbb fiatal családnál: tanulás, gyereknevelés, munkahelyi konfliktusok... De a szerelmük átsegítette őket a gondokon! Több szerettek volna, de nem lett!

Hetvennégy őszén tapasztalták a várandóság korai jeleit, a termékenységi klinikán derült ki, nagy a baj: a baloldali petevezetőben és a jobb petefészekben rosszindulatú daganat fejlődik! Megkezdődött a kórházi kezelések hosszú sora!

Sugárzással, gyógyszerekkel kezelték, a feltáró műtét alatt megállapították: a méh és a bal petefészek egészséges, sőt a petevezeték áthelyezéssel elvben a működése is megmarad!
– Azt nem ígérhetem – magyarázta a vezető orvos – hogy lesz, de talán nem bomlik fel a hormonháztartása!

Márta egészsége (és hangulata) hullámzott, Péter és Dávid minden segítséget megadott, de hetvenhat tavaszára belátták: állandó segítség szükséges! Házvezetőt kerestek: ötvenes, tapasztalt betegápolót... Egyelőre nem találtak!

Ebben az időben a virginiai Charlestonban új árvaházat terveztek. Nem kaszárnyaszerű épületet, hanem egy bekerített parkban, családi házakat építettek. A négyszobás házakba 6-18 éves lányok költöztek, vegyesen. Azt remélték, testvérszerű kapcsolat alakul köztük. Ikerházanként élt velük egy-egy középkorú tanárnő. Ide került Karol Macomber is, akit hatvankettő szeptember tizedikén párórásan a kórház kapujában felejtettek, semmit sem tudott származásáról.