Feleségem szelídítése

Ez a nap is úgy kezdődik mint a többi. A nap besüt az ablakon mikor a szemem kinyitom. Odapillantok az ágyon magam mellé, de üres. Niki már felkelt szokás szerint és takarít. Utánam. Vagyis inkább utánunk, mert tegnap üzleti megbeszélést tartottunk a házamban, amit egy kellemes vacsora és némi iszogatás követett. Jól éreztük magunkat, de ez egy jó üzlet megkötéséhez elengedhetetlen. Ezt tudta Niki akkor is, amikor feleségül adták hozzám. A mi házasságunk ugyanis érdekházasság. Szüleink döntöttek így, de nekünk se volt ellenünkre. Gyönyörű a kis feleségem férfi szemmel nézve. Elég sok nőről tudom biztosan, hogy lefeküdne velem szegényen is, bár sokkal több hajt inkább a pénzemre. Álompárnak mondanak minket sokan. Ezt először Niki egy régi barátnőjétől hallottam, amikor beszélgettek egy csajosnak szánt estéjükön. Tulajdonképpen annak is sikerült, csak aznap nekem nem volt kedvem elmenni otthonról, így beszélgetésük egy részét fél füllel hallottam. Nos, nem nehéz hűnek maradnom a házasságban, mert Niki sokkal szebb, mint a barátnői, bár egyikük se csúnya egyébként.

Nem állítom, hogy az évek során nem melegedtünk össze. Úgy érzem egyre jobban szeretem őt. Csak ne lenne néha olyan elviselhetetlenül parancsolgatós.

Mint most is. Amint kikászálódok az ágyból és elégedetten gondolok legújabb szerzeményemre, egy cégre, ami nagyon jól jövedelmez... Ő azonnal lelohasztja a lelkesedésem azzal, hogy bevon a takarításba.

– Legalább a hálószobát takarítsd ki – mondja – Én már eltakarítottam utánatok a tegnapi bulitok nyomait és most a nappalit fogom.

– Az nem buli volt szívem. Csak egy üzleti tárgyalás.

– Igen, azért kellett három üres whisky-s üveget kidobnom, ugye?!

Látom, hogy nem lehet őt meggyőzni.

– Éhes vagyok. Együnk előbb, jó?

– Rendben. Készítettem is már reggelit, amíg te lustálkodtál.

– Mégis hány óra van? – ásítottam.

– Majdnem dél. El kell mennem bevásárolni nemsokára.

– Nem intézhetné azt el Margó? – céloztam ezzel a háziasszonynak felvett mindenesünkre.

Margó teljes munkaidős alkalmazottunk. Minden nagytakarítást ő intéz, ellát minket étellel, itallal és a bevásárlásokat is ő intézi el. Általában. Kivéve amikor szabadnapos. Javasoltam Nikinek, hogy vegyünk fel még valakit, és akkor sohasem lenne olyan nap, amikor nem áll rendelkezésünkre egy háztartási alkalmazott, de ő hallani sem akart róla. Azt mondta, hogy tudja mennyire kell Margónak a pénz és ha megosztaná az állást, akkor neki kevesebb jutna. Hogy ez mekkora butaság!? Fizethetnénk neki akkor is ugyanannyit, ha mellette lenne még egy másik háziasszonyunk is. Hiszen van kertészünk és sofőrünk is, könyvelőről és egyebekről nem is beszélve. A sofőr éppúgy be tud segíteni a kertésznek és amikor szükség van rá, a kertész is nagyszerűen megállja a helyét akár sofőr, akár lakáj szerepében is. Természetesen ilyen esetekben plusz pénzt kapnak. Nem vagyunk garasosak, mert emlékszünk azokra az időkre, amikor összekerültünk és eleinte mindent magunknak kellett intézni. Igaz ugyan, hogy szüleink vagyonosnak mindkét részről, de ameddig ők élnek, addig ugye az örökség még csak papíron létezik, viszont addig is tenni kellett valamit. Öt év alatt egész jól összehoztuk a saját megélhetésünkre valót anélkül, hogy egy szemernyit is nélkülöznünk kellett volna. Nikinek hatalmas szervezőkészsége és csábos teste van. Ő ezt használta fel én meg eleinte apu üzleti kapcsolatait. Később arra alapozva saját kapcsolatokat építettem ki és egy év alatt beindult a pénztermelés nekem. Addig és azóta sem kellett a háztartásra és ruhatárunkra gondolnom, azt megoldotta az én szép kis feleségem. Fotózási és reklám munkákat vállalt, meg statiszta szerepeket különböző filmekben. A hangja is csodálatos és igézően selymes, lágy, emiatt szinkronhangként is hallhatom némelyik filmben.

Már házasságunk második félévében megtehettük azt, hogy külön bejárónőt tartsunk. Margót Niki választotta, aki azóta már nem egyszerű bejárónő és nem is csak teljes munkaidős háziasszony. Annál valamivel több, a család barátja. Kedves nő és nem csúnya, bár nekem nem az esetem. De bevásárolni ő szokott azért ezek mellett is.

– Margó ma szabadnapos, nem zavarnám őt ezzel. Igaz ugyan, hogy tegnap bevásárolt mindent, ami a konyhába kell, de van még pár dolog amit kifelejtett.

Reggeli után Niki indult a bevásárló körútjára. Ismertem annyira, hogy nem egyszerű bevásárlás lesz. Imád nézelődni és sokszor olyan dologgal tér haza, amit már másnap kidobunk, mert egyszerűen nincs szükségünk arra. „Olyan jó ötletnek tűnt megvenni! ” – mondja rendszerint ilyenkor. Indulás előtt még a lelkemre köti hogy:

– Szívem légyszíves rendesen takarítsd ki a hálószobát. Igyekezned kell. Remélem el tudsz készülni vele, mielőtt megérkeznek a barátaid!

„Már megint parancsolgat! Nahát! ”

Takarítás közben a kezembe kerül egy folyóirat. Niki párnája alól húztam ki

Valami gazdasági újságnak gondoltam, szokott alvás előtt olyat tanulmányozni. Közgazdasági végzettsége révén ezen nem volt mit csodálkozni.. „Na de... Ez nem folyóirat! Ez... Ez... Egy szexújság?! ”

Azt tudtam, hogy nem prűd és láttam már reklám – és egyéb fotókon is. Ebben az újságban is volt róla kép. Egy történet illusztrációjaként. A sztori ártatlan női fantáziaként lett eladva. Egy nő megy át késő délután egy parkon, és egy idegen megsimogatja. Az idegen ad egy orgazmust a nőnek, cserébe a nő orálisan kielégíti, aztán hazamegy és otthon hatalmasat szexel a férjével. Ezek az utolsó jelenetek már nincsenek illusztrálva. Niki látható egy parkban séta közben, aztán olyan helyzetben, amikor egy padon látszik ugyan a melle és ujjazza is valaki, de nem került le róla teljesen a ruha. Inkább csak félrecsúsztatták, akárki is volt a partnere. Egy másik képen ahogy nejem ajkai körbefogják egy férfi farkát. Arról a képről ugyan nem mondaná meg senki, hogy Niki szopik, ám a következőn már fasszal a szájában felnéz annak tulajdonosára.

Többféle érzés önt el: féltékenység, harag és izgalom. Megnézem a dátumot az újságon, csak pár hetes. Visszagondolva a megjelenés előtti napokban valóban egy hatalmasat szeretkeztünk, mert Niki nagyon be volt indulva én meg nem álltam ellent, bár annyira nem hiányzott a szex. Nap közben lefárasztom magam a munkával és elég az a szórakozás, amit egy-egy utána követő üzleti vacsora jelent. Azt hiszem említettem már, hogy nem vagyunk szerelmesek egymásba Nikivel, emiatt is érthető, hogy nem vagyok annyira oda szexért, de ha néha mégis elkap a vágy, nem kell „piros lámpás házat” keresnem. Niki sohasem utasított el engem. Az is igaz, hogy sohasem rontottam ajtóstul a házba, mindig megadtam a módját, ahogy a nagykönyvben le van írva: előjáték, aktus és utána se hagytam magára azonnal. Mondhatnám az utójátékban is mindig tudtam, hogy mikor mire lenne szüksége. Egy kis simogatás és egymáshoz bújás, vagy egy fürdés utáni lazító masszázs... Akárcsak az előjátéknál is. Nem mindig igényelt orális szexet, volt hogy elegendőnek éreztük a csókolózást és egymás vetkőztetését oly módon, hogy lesimogattuk egymásról a ruhákat. Ilyenkor mindig csodálattal töltött el és örültem, hogy ilyen szép az én feleségem. Boldog voltam és sohasem kellett megcsalnom őt.

Na, de ez?! Ok, jó színésznő, de az a tekintet, ahogy a szopáskor a partnerére nézett... Egyértelműen látszott a szemében a vágy. Abban a pillanatban nem rám nézett, nem rám vágyott. Vajon tekinthetném én ezt megcsalásnak? Összezavarodtam egy kissé, hiszen emlékeztem rá és most már tudtam, miért volt aznap éjjel annyira beindulva.

Megérkezett apu volt üzleti partnere, aki most már inkább tekinthető az én barátomnak. Korban is hozzám áll közelebb bár egy tízessel öregebb.

Szóba kerül a sorsunk.

– Igazán elégedett lehetsz magaddal. Befutott üzletember vagy, szinte minden segítség nélkül, van szép házad, lakásod és gyönyörű feleséged.

– Igen. Teljesen elégedett vagyok ezekkel. Csak Niki ne lenne annyira főnökös.

– Mert ez az egyetlen dolog, amit szerintem nem jól csinálsz. Neked kell irányítanod kell a nőt, nem fordítva. Nézd meg az én csajom. Teljesen engedelmes, jó feleség.

– Szép munka – dicsértem meg fanyarul arra gondolva, hogy egy olyan feleség mennyire "fa" lehet az ágyban.

– De eltartott egy ideig.

– Meg kell szelídítened a nőidet. Be kell törni őket – javasolta.

– Megszelídíteni?! – gondolkodtam el – Nem is rossz ötlet? Egy szelíd, engedelmes feleség... – elhatároztam, hogy ezt fogom tenni.

Ez járt a fejemben akkor is amikor búcsúzott.

– Ok, később találkozunk.

– Valami baj van? – kérdezte – Kicsit furcsán viselkedsz.

– Semmi, semmi. Csak elgondolkodtam.

Míg Niki megérkezett újra elővettem azt az újságot és ismét átolvastam, de inkább benne gyönyörködtem. Mondhatnám magam, mert még mindig volt bennem féltékenység, bár egyre inkább beindultam a gondolatra, hogy mással van és rám gondol.

– Megjöttem – kiáltott már az ajtóból nejem.

– Szia édesem! – köszöntem vissza.

– Jó látni, hogy ilyen szépen kitakarítottál itt – jegyezte meg, amikor belépett a hálószobánkba.

– Jól érezted magad Árpi bácsival?

– Aha, persze – feleltem zavartan.

– Ennek örülök.

– Csinálok ebédet – jelentette be és kivonult a konyhába.

Ránéztem az órára, délután egy körül járt az idő. „Hát... Kettőig még nevezhetjük ebédnek, ugye? ”

Úgy éreztem ismét látnom kell az újságban őt. Összehasonlítottam az imént látott nővel. A képen lágyabbnak, szelídebbnek tűntek az arcvonásai. Életben is kedves, de mégis szigorúbb. Még a dicséret is annyira főnökösnek hatott tőle az imént. Én szoktam így megdicsérni némelyik alkalmazottamat, mikor sikerült elérnem nála, hogy önállóan is jól dolgozzon.

A képen látott szelíd arc beindította a képzeletem. „De hát itt van nekem az élő, lélegző példánya is a képnek! Akár el is kezdhetem megszelídíteni őt! Igen, ilyen szelídnek, ártatlanul vágyakozónak akarom látni az arcát. ”

A gondolatot tett követte. Halkan beosontam a konyhába. Niki nem vett észre, elmélyülten tett-vett a mosogatóban. Talán zöldséget hámoz... A miniszoknya láttatni engedte gömbölyű fenekét és formás combját a karcsú dereka alatt. Dereka vonala ugyan nem volt kivehető a konyhai kötényke alatt. Mozgása még így is légiesnek tűnt, ahogy keze mozgott és csábítóan mozdult néha azzal együtt az alteste is. Vállának vonala is gömbölyű, bár lágyan izmos, a nyaka karcsú, bár igazi hosszát csak sejtetni engedte most a vállára hulló sötétbarna haja. Beugrott egy kép, amint nemrég ezt a barna, majdnem fekete selymes haját félreigazítva belecsókoltam. Akkor igéző látvány volt az a karcsú, hosszú nyaka, ám rögtön utána követte az az újságban látott kép is, amin épp egy másik férfi faszát szopja. Ott is jól látszott a válla és a nyaka.

Nem szoktam lerohanni, de most dühös lettem. Hátulról letámadtam és erősen rámarkoltam a mellére egyből. Ő nem érthette a reakciómat, eddig sose voltam hozzá durva.

– Mit csinálsz? – kérdezte kissé ijedten félig felém fordulva. Karját a testéhez szorította védekezésképpen rabul ejtve ezzel mellét markoló kezem.

– Akarlak. Itt és most! – feleltem, de válaszom nyomatékosítása gyanánt bal kézzel erősen megmarkoltam a punciját és egy ujjam bugyin keresztül benyomult egy kissé a lyukába.

– Hagyjál. El kell öblítenem az edényeket ebéd előtt – szólt ellentmondást nem tűrően, bár kissé remegő hangon.

– Na, kérlek! Kellesz most nagyon.

Ezt bebizonyítandó a puncis kezemmel rámarkoltam a faszomra, csak azért, hogy lássa, mennyire beindított a látványa és az illata.

– Állj már le!

Tovább markolásztam a melleit, ő továbbra is tiltakozott.

– Nem vagyok most abban a hangulatban. Majd később...

Nem hagytam neki békén, marcangoltam, ahol értem.

– Várj, el kell öblítenem az edényeket. Így nem lehet enni belőlük.

– Kérlek! Most akarlak! Nagyon...

Sikerült ekkorra már félig lerángatnom a szoknyáját, ám ő egy mozdulattal visszaigazította és komolyan dühösnek látszott.

– De ez nem a megfelelő pillanat. Hagyjál, ha mondom. Előbb enni akarok!

– Éhes vagy szívem? – érdeklődtem.

– Mi másért főznék magunknak ebédet?

– Ok, akkor nesze az előétel – kiáltottam rá mérgesen és tőlem szokatlan módon térdre , majd faszom végét bele erőltettem a szájába.

Ekkor kicsit megijedtem, hogy túllőttem a célon és ráhagytam a döntést a továbbiakkal kapcsolatban. Ő szívott rajta ugyan párat mielőtt kiengedte a szájából, emiatt joggal remélhettem, hogy nem utasít vissza bármennyire is durva voltam, és nem olyan kedvesen kértem, mint ahogyan szoktam.

– Nem szeretem ezt a konyhában csinálni – jelentette ki piruló arccal, ám jó feleség módjára tovább szopta, nyalogatta.

– Jó érzés ez neked? – kérdezte két nyalintás közben.

– Istenien finom... – nyögtem.

Szívott rajta kettőt és mielőtt ismét bekapta, megint megkérdezte: – Tetszik?

– Igen...

Újra fagylaltnak nézte de közben ezt gügyögte: – Azért nem értelek ám... Mi ütött beléd? Miért épp most... Vajon mire indultál be ennyire?... Hogy nem várhattál vele... Ebéd utánig.

– Tényleg.. Tudni... Akarod?

Rám nézett, abbahagyta a szopást, felállt majd ismét főnökös modorra váltott.

– Azt hittem megegyeztünk az elején, hogy megadom amire szükséged van, cserébe soha nem leszel velem durva.

– Abban is megegyeztünk, hogy nem csaljuk meg egymást. Én nem csaltalak meg...

– Én sem... – kezdte, de belefojtottam szavait, mert ismét dühös lettem és bal kezemmel félig a haját markolva a nyakánál fogva irányítottam, vonszoltam magammal a hálószobába.

Kivágtam a dohányzóasztalra az újságot ami éppen az ő szopós képénél volt nyitva.

– Ez nem az aminek látszik... – hebegte – ez csak munka. Tudtad, hogy fotózással is keresek pénzt a háztartásra.

– Igen, de... Ezen a képen egészen más az arcod, mint velem.

– Persze, hogy más! Az ott nem te voltál!

– Engedted őt végig? – kérdeztem, de közben nem álltam meg, hogy ne verjem magamnak, miközben őt néztem.

– Hogy képzeled? Természetesen nem... – válaszolta, de közben a szeme felváltva nézett a szemembe és a faszomra.

Nem hittem neki és lelki szemeim előtt lejátszódott a jelenet, amint egy idegen férfi spermáját nyeli, féltékenységgel vegyes izgatottság érzetét keltve bennem.

– Látni akarlak közben... – lihegtem.

_ Ugyan már! Ez annyira... Szánalmas...

– Csak nézni akarlak... Kérlek... – könyörögtem neki. Megszánt és felhúzta a szoknyáját. A bugyija nedvesnek tűnt egy kissé.

– Jó, de ez akkor is szánalmas!

Nem bírtam ki és végig simítottam a punciján. Tényleg nedves volt. Ő elhúzódott egy kissé. Nem lépett el, csak a csípőjét mozdította hátrább.

– Azt mondtad, csak nézni akarsz.

– Ok, bocsi... – és folytattam magamnak, felváltva néztem a képet és az arcát.

– Szólj mielőtt elélvezel. Nem spriccelhetsz rám!

– Ok – mondtam, de abban a pillanatban ez tárgytalanná vált, mert hatalmas sugárban beterítettem a combját.

– Látod?! Még ennyit se tudsz betartani! Megígérted, hogy nem rám... – kezdte vörösödő képpel törölgetni magáról a nedvem.

– Ezt nem hiszem el... – folytatta a törölgetést, de látszott rajta, hogy nem neheztel annyira, mert közben az ajkába harapott, mielőtt megnyalta a szája szélét.

– Ki kell mennem – közölte rövidesen – Te maradj és töröld fel magad után.

Eszembe jutott, hogy mi lenne ha csak úgy elkapnám és megdugnám, de azt nem tehetem ugye? A házastársak közötti is egy tétel a büntető törvénykönyvben ugyan, mégis inkább az az ígéretem tartott vissza, amit az eljegyzésünkön tettünk egymás felé: „Ő megadja nekem amire szükségem van, ha előtte szólok, cserébe én nem leszek vele és durva, mert azt ő nagyon utálja. ”

Zavaromban felhívtam Árpit.

– Szia, kérdezhetek valamit?

– Persze, hallgatlak.

– Az előbb, amikor itt voltál... Amikor arról beszéltünk... Valamilyen szelídítésről. Mire gondoltál a szelídítés alatt?

Miután meghallgattam, azt mondtam:

– Kérhetek tőled egy szívességet?

– Persze...

Másnap Margó beteget jelentett. A sofőrünk velem jött és a kertésznek aznapra nem volt semmi dolga. Nekem üzleti útra kellett mennem. Niki tehát egyedül maradt otthon. Későbbi elmondásból és a videót látva tudtam meg, mi történt valójában aznap.

Árpi negyedmagával jött hozzánk látogatóba. Azt mondta, nekem akart köszönetet mondani az előz napért, bár semmi rendkívüli nem történt, csak iszogattunk, beszélgettünk...

– Köszönöm a tegnapot, nagyon jól éreztem magam.

– Ennek igazán örülök. Bár nem mondott nekem semmit erről. Sem a látogatásotokról.

– A környéken voltunk, ezért néztem be...

– Ő jelenleg nincs itthon. Dolgozik és csak későn ér haza. De... titeket, ha szeretnétek inni valamit.

– Köszönjük, az jól esne ebben a melegben – jegyezte meg egyik srác aki Árpit kísérte.

– Ok, akkor gyertek be.

– Köszönjük – és szépen besorjáztak mind a négyen.

Később visszanézve a videót mindegyikük 30-35 év közötti lehetett és mind erős férfias jelenség volt még az én szememben is. Árpi ismerte a járást, egyenesen a konyha felé vette az irányt. Niki arcán ugyanazzal a szelíd, elgondolkodó mosollyal, mint ami az újságban levő képen szerepelt, nézett utánuk pár pillanatig, majd követte őket. Egyáltalán nem látszott rajta az a kissé fölényes, főnökösködő stílus, mint amiben nekem volt részem tőle.

Kitöltötte és kiosztotta a srácok által kért italokat, miután mindegyiküket kedvesen hellyel . Egyikük gyömbért kért, másik fehér ...

– Tehetek értetek még valamit? – kérdezte nejem kedvesen, illedelmesen.

Árpi felállt és lassan hozzá lépve így szólt.

– Ha már szóba hoztad, igen, tehetnél. A férjed... Nem gondolod, hogy túl kemény vagy vele?

– Mi? – képedt el Niki.

– Az a srác egész nap keményen dolgozik, hogy szebb életed legyen. Neked és a családodnak. Bármennyire is nehéz az irodában... Mégis megteszi ami tőle telik. De úgy tűnik, te mindig őt.

– De én... – kezdte Niki arcán teljes elképedéssel.

– Várj! Még nem fejeztem be – vágott közbe Árpi határozottan, talán kissé hangosabban, mint amit Niki tőle megszokhatott.

– De nem értem... – hebegte most már a nejem.

– Akkor megmutatom, mire gondolok. Ez egy kicsit durva lesz talán, de a te érdeked szolgálja és a férjedét – folytatta Árpi és mondata végére érve már a karjában tartotta Nikit, miközben a többi férfi felállt és körbe fogta őket.

– Mit csinálsz? – kérdezte a nejem, ám több időt nem hagytak neki.

– Tudod, megígértem neki, hogy engedelmesebb leszel és illedelmes jó feleség. Ahogyan azt kell, ami jár neki. Mutatok néhány dolgot, amelyek segíthetnek a kapcsolatotok helyreállításában.

Eközben már a mellét markolta erősen. Niki összeszorította a karját.

– Állj le! Nem tehetitek ezt! – sikította, amikor megérezte, hogy a többiek elkezdődik vetkőztetni.

– Fog be a pofád! Meg kell tanulnod engedelmeskedni, és úgy látszik jó modorra is nekünk kell tanítanunk téged.

Innentől Niki még kiáltozott eleinte, hogy: „Ti faszok! Álljatok le! Ne merjetek hozzám érni! Engedjetek el... ” – ám hasztalan.

Nejem pillanatokkal később már bugyiban és melltartóban feküdt a konyhaasztalon és a srácok legalább egy órán keresztül dicsérték, izgatták. Nem igazán voltak vele , eltekintve attól, hogy az első negyed órában kezét-lábát fogva tartották. Csak simogatta egy csomó férfikéz és száj a feje búbjától a talpáig mindenütt. Csókolták a száját a melleit és a combja külső és belső felületét egyidőben, egymást váltogatva. Mindenki meg akarta kóstolni mindenét. Niki az elején nem engedte csókolni a száját, de nagyon hamar beadta a derekát és élvezte mindegyik férfi érintését ajkain. A többiek végig bókoltak és nem egyszerűen csak a testét dicsérték, de elmondták neki, mennyire finom a szája és milyen jól csókol. Némelyik rákérdezett ugyan, hogy „Ugye ez jó érzés kicsim? ” – de szerintem csak költői kérdésnek szánta, hiszen Niki szája szinte állandóan foglalt volt, így maximum hümmögni tudott.

Körülbelül egy óra elteltével vették le róla a bugyit és Árpi elkezdte nyalni a punciját, egy másik srác pedig szopásra fel a faszát. Niki eleinte csak szemmel követte a kéjrudat, ám amint erősödött benne a vágy a nyalakodás hatására, minden szégyenkezés nélkül rámarkolt, közelebb húzta, majd tövig bekapta. Árpi nem végzett félmunkát, orgazmusig nyalta. Az utolsó srác akit keményre szopott nem hagyott időt Niki testének a csillapodásra, hanem még mielőtt alábbhagyott volna testének remegése kiszállt a szájából, félretolva Árpit elhelyezkedett combjai között és egyből tövig vágta neki, majd nagy iramban dugta. Látszott a videón amint Niki szeme elkerekedik, majd látása ismét elhomályosul és élvezi amit kap.

A videón valóban szép látványt nyújtottak, amint egyesével sorban megdugják mind, ügyelve arra, hogy egyikük se élvezzen el, miközben folyamatosan bizonygatták neki, hogy „Ilyen szép puncija senkinek sincs. Ilyen engedelmesnek kell lennie egy jó feleségnek... ”.

Ehhez hasonlókat mindegyikük morgott még akkor is, amikor egyikük baszta a pináját miközben a másik dugta a száját.

Közben egymás között is kitárgyalták, hogy „Annyira nedves! Tetszik ez neki! Úgy látszik, ha ilyeneket mondunk, akkor még boldogabb lesz. ”

A végén azzal búcsúztak tőle, hogy megköszönték neki az italt és a kedvességét, na meg figyelmeztették, hogy „Még nem végeztünk veled. Sokat kell még tanulnod, hogy igazi engedelmes feleség légy! ”

Nem sokkal azelőtt hagyták magára nejem, mielőtt megérkeztem.

Niki már megfürödve, átöltözve, szemlesütve fogadott engem. Talán az járt a fejében, hogy elmondja nekem, de nem lehetett biztos abban, hogy nem én rendeztem ezt így, és emiatt nem tette. Ekkor azonban én mit sem tudtam arról, hogy mi történt pontosan, bár azt érzékeltem, hogy a parancsoló, főnökös modora eltűnt. Korán vacsoráztunk és tv-nézés közben hozzám bújt, ami ritkán történt addig a napig.

Arra hivatkozva, hogy fáradt vagyok, mert sok munkám volt, hamar lefürödtünk együtt és ágyba bújtunk.

A fürdésnél már eleve szokatlan dolog történt. Bementünk mindketten egy külön zuhany alá. Épp a hátam öblítettem volna le, amikor halkan rám kérdezett: – Segítsek? Szeretnéd, ha segítenék?

Soha azelőtt nem kérdezte meg ezt. Bár sokszor vágytam rá titkon, emiatt most halkan, hitetlenkedve mondtam neki igent.

A fürdésnél készségesen segített és saját magát is hagyta megérinteni. Kissé sziszegve harapott az ajkába, amikor a punciját érintettem, de nem ellenkezett. Elég duzzadtnak éreztem szeméremtestét, emiatt arra gondoltam, hogy vágyik rám. Ennek megörülve amint ágyba kerültünk, a szokásos illedelmes módon rákérdeztem:

– Kívánlak! Lenne kedved szeretkezni velem?

Ő már előbb hozzám gömbölyödött és halk igent rebegett. Nos, a puncija duzzadt, hát gondoltam készen áll rám, nem kell sok előjáték és hamar eljutottunk a szokásos misszionárius pózhoz. Én tényleg kicsit fáradt voltam és az előjáték rövidsége is okozhatta, hogy nem tudtam elmenni gyorsan. Annyira ugyan nem igyekeztem, de a szokásos negyedóra helyett most hosszabbra sikerült nekem. Nem mértem az időt, de úgy éreztem, hogy közel fél órát bírtam, aminek örültem, hisz a drágámnak így több élvezet jut majd. Erre mindig ügyeltem, már amikor szeretkeztünk. Soha nem szerettem fél munkát végezni, így most nagy meglepetésemre és még nagyobb megrökönyödésemre azt kellett tapasztalnom, hogy aznap nem terem nekem nála babér. Ugyanis kedvesem lassan egyenletesen szuszogva aludt.

Csendben betakartam, majd kivonultam a fürdőbe és lerendeztem magam.

Még nem volt nagyon későn, ezért arra gondoltam, hogy beszélek Árpival. Talán meg tudom, mennyire volt sikeres a „feleség-szelídítés”

– Szia Árpi.

– Helló, minden rendben?

– Hát... Nagyjából.

Elmeséltem neki amit tapasztaltam. Azt, hogy eltűnt Niki hangszínéből az a főnökösdi, ám azt nem értem, hogy történhetett, hogy elaludt szeretkezés közben.

– Egyik pillanatban még csókolt, a következőben meg éppen hogy csak nem horkolt. Te érted ezt?

– Nyugi, ez múló állapot. Még pár alkalom és minden ok lesz.

– De mi történt tulajdonképpen? Néztem a mailjeim és nem találtam tőled semmit. Pedig azt ígérted, hogy...

– Tudom, mit ígértem és be is tartom. De a videót majd egyben kapod meg, amikor úgy ítélem meg, hogy befejeződött a szelídítés, ok? Nem lenne jó, ha látnád amikor még vad.

– De én szeretném ismerni a folyamatot magát!

– Meglesz, meglesz, csak türelem. Hétvégére minden lezajlik, ebben biztos vagyok.

– Ok. Akarod, hogy holnap is egyedül hagyjam?

– Nem szükséges. Holnap nem lesz foglalkozás, csak holnapután. Muszáj neki hagynom egy kis... Gondolkodási időt.

– Értem – mondtam, pedig nagyon zavarosnak tűnt az egész. Úgy gondoltam, hogy hosszan elbeszélgettek és most nejemnek át kell értékelnie pár dolgot magában. De emiatt nem lett volna ennyire fáradt, nem igaz? Biztosan csak túl sok volt neki a házimunka, hiszen Margó helyett ma ő takarított.

– Akkor holnapután intézkedek, hogy Margó még mindig beteg maradjon.

– Kösz, de szerintem nem lesz arra szükség. Habár sose lehet tudni. Mégiscsak jó lenne, ha egyedül maradna otthon Niki ismét.

Elköszöntem és mikor másnap reggel munkába indultam, Niki ismét ugyanabban a félig parancsoló stílusban búcsúzott.

Reggelinél próbáltam szóba hozni az este történteket.

– Nagyon elfáradhattál nap közben drágám. Kerítsek valakit Margó helyett beugróként?

– Köszi, de nincs arra szükség. Meg tudom oldani magam is – mondta. Kicsit ugyan mintha zavarban lett volna, de máris visszatalált régi önmagához. Azt le se reagálta, hogy szeretkezés közben elaludt. Pedig némi bocsánatkérés-félére azért számítottam volna.

Aznap semmi különös nem történt. Azaz, semmi változás.

Eljött a szerdai nap és ismét munkába indultam, majd a munkaidő leteltével hazafuvaroztattam magam. Üres lakásba érkeztem. Senki sem fogadott.

„Biztos megint vásárolni ment és elnézte az időt” – mentegettem magamban.

Pár perc múlva megérkezett Niki és mintha ismét fáradtságot látnék a szemében.

– Fárasztó napod volt, szívem? – érdeklődtem udvariasan.

Habozva válaszolt.

– Nem nagyon. Csak nem figyeltem az órát. Ne haragudj.

– Semmi baj.

Szavaira rácáfolt, hogy aznap még korábban aludt el és most már azt se várta meg, amíg együtt fürdünk le és tv-nézés, vagy bármi más velem együtt szokásos program se érdekelte. Gyakorlatilag tőle szokatlan módon, érkezést követően nagyjából egy órán belül már aludt.

Ez ám a meglepetés! Na, de ez biztosan csak az üzletjárás mellékterméke. Nem csoda, hisz a boltokban nem mindig kapni, amit szeretne és emiatt néha kanossza-járásnak illik az be.

Hiányoltam, hogy Árpi még mindig nem küldte a megbeszélt videót. Felhívtam őt.

– Figyelj, értékelem a segítséged, de így sose fogom megtanulni azt a biztos módszert.

– Nyugalom. Kell még egy alkalom és utána mindent elmagyarázok részletesen, rendben?

– Ok, akkor megint legyen egyedül Niki itthon?

– Nem szükséges barátom. Azon a szakaszon már túljutottunk.

– Ezt hogy értsem?

– Idejében megtudsz mindent. Bízz bennem, hiszen megígértem, hogy segítek. Minden úgy lesz majd, ahogy akartad. Engedelmes, szelíd feleséget kapsz.

– Kapok??

– Nyugi, aludjunk rá egyet. Vasárnap meglesz amit akartál. Rendben?

– Ok. Szia.

Ettől ugyan nem nyugodtam meg, mert sok dolog egyre furcsábbá vált számomra, más viszont amiről azt reméltem, hogy változni fog, maradt a régiben. Ez történt szerda estig.

Csütörtökön úgy döntöttem csak rövid időre megyek be dolgozni. Éppen annyi időre, hogy elrendezzem a legszükségesebbeket és távollétemben kinevezzek valakit helyettesemnek.

Csakhogy aznap reggel még nagyobb meglepetés ért. Niki stílusából eltűnt a főnökösködő él, helyébe azonban nem az költözött amit vártam volna. Nem egy szerető feleség pillantása kísért utamra, hanem egy szánakozó nőé, olyan valakié aki inkább megvet, mint becsül.

– Valami baj van szívem?

– Nem, semmi gond édesem. Minden a legnagyobb rendben.

Az is furcsa volt, hogy nem hozta szóba, mit beszéltek Árpival. Sőt, egyáltalán nem is említette, hogy barátom keresett volna. Vajon mit mondhatott neki Árpi, ami ilyen változást hozott nőmből ki?

– Nem volt itt mostanában Árpi?

– Ó, dehogynem édesem – csacsogta kedvesem – Ne haragudj, hogy kiment a fejemből. Üdvözöl téged és azt mondta, hamarosan megkeres.

– Csak ennyi? – képedtem el, mert tudtam, hogy ennél sokkal több időt töltöttek együtt.

– Nézd, nem tudom mire számítottál, de tényleg nem üzent többet neked.

– Rendben – feleltem és ekkor már átkoztam magam, hogy nem kapcsoltam be a kamerákat, amikor nem voltam itthon. Igaz ugyan, hogy azok csak akkor kapcsoltak be automatikusan, amikor senki sem volt itthon és a riasztót élesítettük, de a riasztó nélkül is felvételre állíthattam volna. Csakhogy bíztam barátom ígéretében, hogy nemcsak elmondja majd mit beszélnek Nikivel, hanem videóra is rögzíti, amit átad nekem. Ez eddig nem történt meg, emiatt úgy döntöttem, hogy amint kiteszem a lábam otthonról felvételre állítom a kamerákat. Minden helyiség be volt kamerázva, így majd láthatom a legapróbb mozzanatot is, bármi is történik távollétemben.

Csütörtökön mint mondtam, csak annyi időre mentem be a munkahelyemre, amíg kimentem magam. Utána elvitettem magam egy bárba, és leittam magam. Nagyon feszült voltam a várakozástól, emiatt tettem. Fogalmam sincs hogy kerültem haza. Péntek reggel hasogató fejfájásra ébredtem. Bekaptam pár bogyót és úgy tettem, mint aki munkába megy. Egyedül indultam és Niki komolyan aggódni látszott amiatt, hogy sofőrömnek szabadnapot adtam. Ez kellemes meglepetés lett volna, ha nem látszik a szemében ugyanaz a szánakozó félmosoly, amit nem igazán tudtam hova tenni.

Utam ismét csak egy bárba vitt, de most egy közelibe és megfogadtam, hogy energiaitalon és kávén kívül mást nem iszok. Nem is kívántam, mert előző napon a fél évnyi mennyiséget döntöttem magamba. Nem vagyok iszákos típus, noha absztinens sem. Hetente pár , vagy pár pohárnyi whisky elegendő szokott lenni. A bárból le tudtam kérni a házi kamerák felvételeit a lakásunk legeldugottabb sarkairól is. Szerencsére nagyítási lehetőség is rendelkezésemre állt, ha netalán valami zavarná a hangot, így akár szájról olvasást is tudtam volna eszközölni.

Délelőtt kilencig semmi érdemleges nem történt. Az alatt a másfél óra alatt Niki elintézte a saját dolgait: fürdés, manikűr, egyéb szépítkezés és online bevásárolt, aztán takarított. Kilenckor átöltözött méghozzá nagyon-nagyon szexi ruhába. A fehérneműje éppoly csábító volt, mint az a fekete csíkos, vörös egyberészes ruha, amit nemrég kapott tőlem a születésnapjára. Gyönyörű volt benne és bármily átlátszónak tűnt a ruha, a csipke melltartónak és a tangának éppencsak a körvonala sejlett ki alóla. E lélegzetelállító hacukát egy furcsa kellékkel egészítette ki. Színben ugyan jól ment a lakkfekete, csillogó nyakpánt, csakhogy az aranykarikáról lelógó vörös selyemzsinór inkább hasonlított, semmint nyakékre.

Nem csodálkozhattam sokáig ezen, mert hamar csöngött a mobilja. Ismertem a csengőhangjait, mert én állítottam azokat be, vele megbeszélve régebben. Tudtam, hogy Árpi hívja. Azt ugyan nem értettem mit mond barátom, de nem kellett hozzá sok ész, hogy kitaláljam, hová invitálta nejem, mert Niki taxit rendelt és fennhangon elismételt a címet. Árpi villája volt hát a cél, ahol párszor én is megfordultam. Nem ott lakott, azt különféle összejövetelekre tartogatta csupán. Üzleti, politikai és talán személyes. Tartozott a villához egy elég nagy kiterjedésű park, így a szomszédok meg az út zaja sem hallatszott volna be, akkor sem, ha nem lett volna hangszigetelt minden helyiség benne. Persze a bálteremtől kezdve, az uszoda, szauna, bowlingpálya a legutolsó illemhelyig hangszigetelt volt. Belátni se igazán lehetett a távolságok miatt, és a trükkös-tükrös üvegek miatt sem. Kívülről nézve csak a tükörképet láthatta bárki, de belülről pazar kilátás nyílt az ápolt, rendezett parkra. Általában biztonsági kamera és őr is tartozott a villához, kivéve rendezvények idején. Olyankor nem volt őr, ám amikor a meghívottak mindegyike célba ért, Árpi szabadon eresztette az idomított , amik dupla kerítés között kószálva figyelték és megakadályozták az illetéktelen behatolókat. A dupla kerítést megkétszerezték, mert az igazi kerítéstől úgy két méterre volt egy másik, és utána egy tíz-tizenöt méteres sáv a részére, majd újra kettő, egymástól nagyjából egy méternyire. Ennek eredeti célja annak megakadályozása, hogy például egy családi rendezvényen egyik se tudja megérinteni az ebeket a balesetveszély miatt. Nekem nem volt ilyen gondom, mert pár alkalommal még az etetésükben is részt vettem. Szerettek engem a .

Nemcsak velük kapcsolatban voltak ismereteim, de a villa elrendezését és „rejtett” helyiségeit is ismertem. Ki és be tudtam volna kapcsolni akár a riasztót is, feltéve, hogy a vezérlőteremhez az ajtónyitó kódot nem változtatta meg Árpi. Erre azonban nem volt szükség, mert amint Niki nyomába eredtem és érkezését követő tíz perc múlva átugrottam a külső kerítésen, észleltem, hogy nincs bekapcsolva a riasztó. Ezt nyilván előbb ellenőriztem, bár a nem kellett óvatoskodnom. Ismertek engem, én meg ismertem a kódokat, amivel minden kerítésen átkelhettem. Szerencsémre a villát körülvevő riasztó sem volt aktiválva, valószínűleg azért, mert néha ki akartak jutni friss levegőre. Utam egyből a vezérlőbe vezetett, hogy kiderítsem kik tartózkodnak bent. Ismét mázlim volt, mert a kód nem változott, így hamar rájuk leltem egy pálmafákkal benépesített, medencés teremben. Mondanom sem kell, a nyugágyak eltűntek, helyette egyetlen nagy ágy volt nem messze a medencétől elhelyezve. A medence kristálytiszta vízzel teleeresztve, de senkisem lubickolt benne. Ellenőriztem a többi termet. Üres volt mind. Amint tüzetesebben szemügyre vettem a termet láthattam, hogy Árpin kívül még három srác és Niki tartózkodott. A srácokon nem lepődtem meg, bár akkor még nem sejtettem mennyire lesznek aktív szereplői a szelídítési folyamatnak, mert mindegyiken elegáns öltöny volt. Árpi és a srácok zakója egy padon hevertek, tekintettel a meleg klímára.
A legnagyobb meglepetést Niki okozta. Az, ahol és az, ahogy volt.

A ruhával együtt lekerült róla a fehérnemű is, egyetlen viselete a nyakörv maradt, egy csinos ketrecen belül. A vörös selyemzsinórt – ki tudja mi okból? – felváltotta egy aranyló lánc. Niki lihegve várta, hogy az előtte levő tálkába Árpi valamilyen folyadékot töltsön.

Teljesen meglepett a látvány, hiszen én arra készültem, hogy kihallgatom őket. Eszembe sem jutott, hogy ez mivé fajulhat.

Első gondolatom az volt, hogy odarohanok és megmentem. Mielőtt azonban ezt megtehettem volna, kezelésbe vették a srácok amiből kiderült, hogy nincs kit megmentenem. Niki legalább annyira élvezte a helyzetet és mindazt amit tettek vele, mint az elkövetői.

Hamarosan kővé dermedve láthattam, amint engedelmesen lefetyeli a tálkából a folyadékot, majd rövid időn belül egy srác farkát nyalogatja, majd többét is. Nem sokra rá felállították, egyikük kézbe vette a bal lábát és a feje mellé emelte, utat nyitva ezáltal egy másik srácnak, aki bőszen ujjazni kezdte. Azt láttam csak, hogy közben mindegyikük beszél hozzá, de hallani akkor se hallottam volna, ha be merem kapcsolni a hangot, mert a fülemben eszeveszetten dobolt a vér a látottakra.

„Ez a kurva épp most fog megcsalni és ráadásul nem egy, hanem egyszerre négy férfival! Na meg akit barátomnak tartottam, csak arra várt, hogy beleegyezzek, hogy büntetlenül megdugja a nejem. ”

Átgondoltam amit beszéltünk, már amennyire ezt a látottak hatása alatt tehettem. Árpit valójában én kértem, hogy tüntesse el Niki parancsoló, főnökösködő stílusát. Ő azt ígérte nekem, hogy megteszi, ám a módszerről nem beszélt. Amint beindult a „folyamat” – ahogy ő nevezte –, akkor már hiába érdeklődtem. Ok, én arra gondoltam, hogy beszél majd Nikivel és elmondja neki érthetően azt, amit én hiába próbáltam.

Miközben idáig jutottam, nejemet már javában dugták. Ok, egyszerre csak egy volt és mindig csak punciba, meg néha egyik-másikuk a szájába. Gondolom keményítési szándékkal és talán Nikinek sem volt közömbös az érzés.

Úgy egy órán keresztül figyeltem lemerevedve, mit tesznek vele és hogyan reagál erre Niki. Azt nem részletezem tovább, mit tettek a srácok, mert nagyjából mindent leírtam előbb, ám Niki érzelmeit nem tudnám leírni. Annyira változatos volt, ami látszódott az arcán, hogy egy pár percet is oldalakkal lehetne kitölteni. Összefoglalva talán annyit lehetne írni, hogy alázatos volt és elfogadó, azaz engedelmes és élvezte. Igen, tagadhatatlanul élvezte a ribanc!

Ismét átgondolva a dolgot, nem azért tartottam ribancnak, mert élvezte, hiszen bárki élvezné egy hasonló szituációban a több másik nemű partner figyelmét, gondoskodását, hanem azért, mert amikor rákérdeztem, nem árult el semmit nemrég. Konkrétan emlékeztem arra, hogy reggel még azt is felajánlottam neki, felveszek valakit pár napra Margó helyett, mire ő azt válaszolta, hogy: nincs rá szükség, meg tudja oldani egyedül is. Vajon erre gondolt akkor? Vagy arra, hogy útban lett volna az az ismeretlen nő? Tényleg, ha Margó vele lett volna, akkor is ez történt volna?

Miközben hasonló buta gondolatok és a teremben levő jelenetek között váltakozott az agyam, nem vettem észre az ott bekövetkezett változást. Ez akkor tudatosult bennem, amikor halkan nyílt a vezérlő ajtaja és megjelent Árpi barátom. Baromi nyugodt arckifejezése és teljes meztelensége láttán iszonyú haragra gerjedtem. Egy pillanat alatt előtte termettem és mit sem kérdezve egyetlen csapással leütöttem. Nem tartom magam nagyon erősnek, de akkor sikerült ez a bravúr. Ám ennek nagy ára volt, mert úgy éreztem eltört a csuklóm. Ok, tudom, hogy vállból illett volna indítanom és talán ösztönösen úgy is tettem, ám az ütés ereje mégiscsak a csuklómra rúgott vissza, nem a vállamra.

Árpi hangtalanul elterült, mint egy zsák. Egy pillanatra megijedtem, csak nem ütöttem túl nagyot?

A nyaki verőér kitapintása és lélegzetének ellenőrzése meggyőzött róla, hogy efféle aggodalomra nincs okom.

A következő gondolatom az volt, hogy bemegyek és szétcsapok a srácok között is. Az, hogy hárman voltak, akkor nem lett volna szempont. Csakhogy a monitorokra pillantva Nikit épp egy orgazmus kapta el. Ez megállított...

„Ha elveszem a játékszereit, vajon hogyan fog reagálni? Nos, egytől máris megfosztottam. Tényleg! Vajon mi a picsát keresett itt Árpi egyáltalán? Az, hogy meztelen maradt, arra engedett következtetni, hogy még nem fejezte be. De minek jött egyáltalán ide? Ezt még tudnom kell, mielőtt itt hagyom őket és elindítom a család ügyvédjével a válópert. ”

Fájó kézzel, de cseppet sem fájó szívvel – felpofoztam ájultságából barátom. Azt akit akkor nem tekintettem barátomnak, így annyira finom se voltam hozzá. A cél azonban megvalósult: Árpi felébredt. Zavartan nézett körül, mint aki nem tudja mit keres itt. A következő pillanatban inkább úgy látszott, azt nem tudja, én mit keresek itt.

– Mi történt velem? Hogyhogy ilyen gyorsan ideértél?

Kérdésének első részét figyelmen kívül hagytam. A második része meglepett...

– Gyorsan? Mi az, hogy gyorsan?

– Hát mert, ezek szerint felhívtalak és vetted a lapot, mert itt vagy – nézett rám, majd körbe pillantott a helyiségben, és valószínűleg ekkor tudatosult benne, hogy mi történt.

– Nem így történt, ugye? Ó, te bolond! Mondtam, hogy bízz bennem és várd meg, amíg szólok. Ehelyett idejössz a saját házamba és leütsz, mint egy betörő?!

– Nyugodtan hívd csak a zsarukat. Ne felejtsd el azonban, hogy nemi miatt feljelentsd önmagad és azt a három faszkalapot is ott, ni! – mutattam a monitorra, ahol javában ment a műsor.

– Nem hívom. Téged akartalak épp hívni, hogy finoman tájékoztassalak arról, hogy a végéhez közeledik a tréning. A képernyőn ugyanis semmilyen nincs nyoma, ugye? Ha ezt megmutatnám bárkinek, azzal neked tennék keresztbe és Nikinek. Ezt akarod?

– Nekem? Inkább magadnak, nem? Niki meg nem érdekel többé. Ezek után nem! Megcsalt és így amit ígért, hogy hűséges lesz... Anyuék és apósomék is meg fogják érteni, amint meglátják ezt.

– Neked teljesen elment az eszed! Komolyan eldobnál mindent? Tönkre tennéd Niki és a saját életed is, meg az ő és saját családodét is?

– Szerintem inkább megjavítom a sajátom. Még jó, hogy érdekházasság volt, így azzal mehet el, amit a házasságba hozott, de ne félj nem veszek el tőle semmit, amit ő maga hozott létre, vagy szerzett.

– Nem hiszem el, hogy csak ennyi eszed legyen!

– Mondja ezt az, akit nemrég barátomnak tekintettem és a bizalmamba avattam. Aki viszont kihasználta a helyzetet és...

– Várj csak! Mi az, hogy kihasználtam? Éppen most mondom, hogy teljesítettem a kérésed. Már csak egy lépés választ el téged a teljes sikertől. Nem te akartad, hogy megváltozzon a nejed hozzád való stílusa? Mit gondoltál, miféle tudatformáló varázslattal rendelkezem? Nem barátom, nem vagyok varázsló, ezt te is tudtad. Abban sem reménykedhettél, hogy pár szimpla beszélgetéssel elérhetem, amit kértél.

– De, ez...

– Ez éppen az, amire kértél! Ha most lejössz és átveszed tőlünk őt, akkor lesz teljesítve a kérésed. Nyilván ehhez az is kell, hogy a jövőben folytasd vele a tréninget, másképp nem működik sokáig a dolog. Hát nem érted?

– Mi az, hogy én kértem ezt? Mi az, hogy átveszem tőletek? Mit kéne folytatnom vele? Semmit sem értek! – motyogtam már teljes zavarodottságban.

– Kérlek gondold át újra. Arra kértél, hogy... De nem ismétlem magam. Mivel belátható volt, hogy a célt nem érhetem el beszélgetéssel vagy , se másképp, ahhoz folyamodtam, ami mindenkire hat. Kiteljesítettem a szexualitását. Ráébresztettem a valóságra. Arra, hogy ő egy virág. Egy gyönyörű szép szál virág. Úgy értem egy nő teste arra való, hogy dugják. Ez miatt szépítkeznek a nők, bárhogy is tagadják, mert az a céljuk, hogy szeressék őket. Ezt a legtöbben hajlandóak is elismerni, ám azt, hogy szeressék őt, azt már sokan, sokféleképpen értelmezik. Én csak annyit tettem, hogy Nikinek felnyitottam a szemét, hogy meglássa, neki mi a jó. Eleinte ez tűnhetett is a szemében, ám kérdezd meg őt most! Ha előttem letagadja, hogy nem erre vágyott már nagyon régóta, akkor hajlandó vagyok minden vagyonom neked adni. De ezt te is meg tudod neki adni. Annál is inkább neked kéne, mert szeret téged, te bolond. Meg sem érdemled őt talán, de így van. Azért próbált meg veled úgy viselkedni, mintha a beosztottja lennél, mert el akarta mondani neked mire a vágyik. Egy felső pozícióból ezt nyilván könnyebb megtenni, mint beosztottként, ráadásul nagyobb az esélye arra, hogy engedelmeskedsz neki és teljesíted, amit akar. A gond csak az volt, hogy ő maga sem tudta pontosan mire vágyik ténylegesen. Ne gondold, hogy a szeretkezés kielégítette, még akkor sem, ha volt orgazmusa is közben. Ha így lett volna, akkor már rég bevallja, hogy szeret és nem hagy neked békét, igényelte volna a napi szexet. Valószínűleg te magad se tudtad, hogy mit szeretnél ugyanezen okból.

– De én csak...

– Ó, azt ne akard nekem beadni, hogy te nem szereted őt és csak érdekházasság az egész. Ha így lenne, akkor logikusan gondolkodtál volna és nem ütsz le engem szó nélkül. Tényleg! Hogy a csudába sikerült? Nem fáj a kezed? Csak mert nekem még mindig zsibbad a pofám...

– De, fáj, de megérte.

– Mivel még mindig nem mondod, hogy sajnálod, gondolom nem ért semmit a magyarázatom. Nem hiszel nekem, de ez nem gond. Viszont most te tegyél meg nekem egy szívességet. Szerintem nem fog nehezedre esni.

– Attól függ.

– Elmondom mi legyen. Lemegyek és rendbe tetetem neked a nejed. Te úgy negyed óra múlva követsz. A srácokat elküldöm és tegyél úgy, mint aki haragszik rá. Ez nem lesz nehéz, ugye? Ha meg van ez az érzés, akkor parancsolj neki. Mondjuk négykézláb állítod és megdugod, mint egy szukát. Ha mindent jól csinálsz, és jól kisírjátok magatokat egymás karjában, meglátod, holnap reggelre meglesz amit akartál. De nem lehetsz most még megbocsátó vele. Muszáj haragudnod rá, hogy parancsolhass. Nem baj, ha tart tőled, ha fél. Neki részben ez a fétise. A fájdalom mellett a félelem. Ha megfelelő mértékben adagolod a későbbiekben, nemcsak szeretni, hanem csodálni is fog téged. Ehhez kell a vad szex is. Nem kell, hogy figyelj rá. Hidd el, nem azt igényli ő. Sőt, idővel bármit kérsz tőle meg fogja tenni.

– Csak idővel? Hm. Tudod mit? Rendben, de maradnod kell neked is és végig nézned. Nem attól félek, hogy nem tudom megcsinálni. Most tényleg dühös vagyok! Felizgatott a dolog? Igen, az is, szóval sikerülni fog biztosan. De tudni akarom, mennyire lesz engedelmes. Azt akarom, hogy miután megdugtam leszopjon téged. Nem köszönetképpen, hanem azért, hogy lássam, meddig mehetek el.

– Haver. Nem kell ezt tenned! Lehet, hogy még nem áll rá készen. Nem mintha nekem ellenemre lenne.

– Ok, ezt megbeszéltük. Így legyen, rendben? Még egyet árulj el, Árpi!

– Mire vagy kíváncsi? Még este elküldöm neked a többi videót is és tőlem meg letörlöm.

– Ok, ezt előre is köszönöm. Azt akarom tudni, hogy a te feleséged mennyire engedelmes. Vele is eljátszottad ezt?

– Nagyjából igen, még mielőtt feleségül kértem. Ha tévedtem volna, biztosan nemet mond. Bár neki más a fétise. Viszont szeret annyira, hogy ha azt kérném tőle, hogy feküdjön le veled, megtenné, még ha nem is tetszenél neki. Tudja, hogy ok nélkül nem kérnék tőle semmi olyat, ami neki rossz lenne.

„Na, ezt majd még kiderítem később. Nem csúnya nő Árpi felesége és épp annyi idős, mint én” – határoztam el mérgemben.

A megbeszéltek szerint jártunk el. Niki még meztelen, de tiszta testtel és puncival várakozott. Nem tudta ugyan, mi fog következni, de a felszíni nyugalma arra engedett következtetni, hogy bízik Árpiban.

Amikor beléptem – ruhában – eléggé ijedt képet vágott. Én meg haragosat. Nem kellett megjátszanom. Neki sem, mert szűkölt, mint egy . Szóhoz sem jutott. De nem is hagytam volna, mert megragadtam a pórázát és magamhoz rántottam. Elesett. Nem érdekelt, hogy fáj a térde. Rámutattam a farkamra és rögtön kapott is egy gyengéd pofont figyelmeztetésül. Ez hatott. Értette mit akarok. Lassan, mint egy hímes tojást hámozott ki a nadrágomból és kérdőn nézett rám. Igazi . Árpi megbűvölve figyelt, szája szélén elismerő mosoly bujkált. Nem öltözött fel.

Niki kérdő tekintetére enyhén bólintottam jelezve, hogy kezdheti. Nekiállt simogatni és mikor újra rám nézett, ismét bólintottam. Ekkor merte csak elkezdeni az orális szexet.

Elég jól csinálta, de a dühöm megakadályozott abban, hogy hamar elélvezzek. Mielőtt ejakuláltam volna, durván megvontam magam tőle és Árpi farkára mutattam, ami teljesen állt.

– Most őt szuka. Addig nem állhatsz meg, ameddig nem nyeltél le mindent tőle.

Zavart láttam az arcán és félelmet a szemében. Fogalmam sem volt mitől félt. Attól, hogy bántom, ha megteszi, vagy attól, hogy akkor bántom, ha nem teszi meg?

Én azonban nem tépelődtem. Léptem egyet Árpi felé és megrántottam a pórázt. Niki szép teste békaként terült el a padlón a rántás erejétől. Nagyokat nyelt és hápogott párat, de fürgén követett négykézláb. Ez eszembe juttatta, hogy egy veszélyes szukának ketrecben a helye.

– Állj! – kiáltottam és Árpi elé toltam fél kézzel a ketrecet, majd beleparancsoltam a kutyusomat. Engedelmesen belement, bár a pórázzal is besegítettem egy kicsit. Csak a biztonság kedvéért.

Nejem felnézett Árpira, de ő nem jelzett neki. Mintha nem érdekelné az, ami történik.

– Szopd meg azt a faszt, szuka! – ordítottam rá mint egy valódi . Niki egy pillanatra hátrafordult, majd rábukott Árpi faszára.

Úgy gondoltam nem ártana, ha neki is juttatnék valamit. Na, meg magamnak sem ártana egy kielégülés. Körülnéztem és már meg se lepődtem, hogy nem messze tőlünk egy vitrinben hasonló övek sorakoztak, mint ami a nejem nyakán volt. Kiválasztottam egy olyat, ami szemre átérte Niki derekát. Visszatérve rácsatoltam a derekára és felemeltem a lábát, combját a ketrec szélére igazítva, majd rögzítettem a ketrechez. Nejemnek e mozdulatsor közben muszáj volt két kézzel a ketrec másik felén levő rácsba kapaszkodni. Úgy láttam Árpinak nem sikerült erre az időre még elélvezni, de az se érdekelt volna, ha úgy lett volna. Tényleg dühös voltam és bántani akartam Nikit. Testileg, lelkileg egyaránt szenvedést akartam neki okozni. Amint rögzítettem a derekát a ketrechez, azonnal tövig merültem el benne és minden tekintet nélkül rá, baszni kezdtem. Meglepett, hogy mennyire szűknek éreztem a pináját, noha láttam, előttem hányan tágították őt. Ez csak egy pillanatra vonta el a figyelmem. Aztán már csak dugtam és lestem az arcát. Két oldalról tükör volt, így eléggé meg tudtam figyelni minden rezdülését. A behatoláskori fintort éppúgy, mint az utána következő élvezet hullámát, majd nem sokkal később a megkönnyebbülését. Azon is csodálkoznom kellett volna, hogy sokkal előbb lett neki orgazmusa, mint ahogy én elélveztem volna. Igen, csak kellett volna, de nem érdekelt. Még mindig dühös voltam rá és azon kattogott az agyam, mi legyen a következő lépés.

Azt akartam látni, hogy Árpi megdugja, de elvetettem ezt az ötletet. Nem annyira barátom akartam kímélni, már csak azért sem, mert még mindig nem bocsátottam meg neki.

Csakhogy Nikinek ez már nem lett volna meglepő, és nem lett volna eléggé sem. Eszembe jutott a sofőrünk, a kertészünk, de mind elvetettem. Nem lenne jó, ha bármelyik hatalmat szerezne felette és amikor nem vagyok otthon esetleg kikészítené őt. Ó, nem a nőt sajnáltam, de szándékomban állt ezentúl naponta legalább egyszer megbüntetni őt. Ekkor még büntetésként gondoltam rá. Nem neki akartam élvezetet okozni, csak szenvedni akartam látni. Az akkor eszembe se jutott, amit Árpi mondott. Hogy neki ez a fétise, azaz ő ettől nem szenvedne, hanem számára ez maga lenne az élvezet csúcsa.

Eszembe jutott azonban egy srác az irodából. Nem a legjóképűbb férfi és cseppet sem kedves. Viszont hűséges volt a céghez és jó munkaerő, valamint nagy farkú ember hírében állt. Ez utóbbit hittem is meg nem is, de bíztam benne, hogy azért nem tíz centis van neki. A lojalitása kezdetben a céghez kötötte, ám amint megvettem azt a céget és átalakítottam úgy, ahogy céljaimnak megfelelt, ő elmondta, mennyire csodálja, amit tettem. Igazából azt hitte, hogy amint megveszem, mindenkit kirúgok és munka nélkül marad ő is, meg sokan mások. Nos, ehelyett éppen ő volt azok egyike, akiknek a véleményét kértem, hogy kit tartsak meg, és kit ne. Meglepett az őszintesége mellett az is, hogy nagyjából megegyezett a véleményünk. Addigra eltelt két-három hét és nekem annyi idő elég volt annak eldöntéséhez, de neki régebbi tapasztalatai voltak, emiatt kérdeztem meg. A vélemény egyezőségen túl se okozott csalódást a későbbiekben sem, bár ennyire jó viszonyba nem kerültünk sosem. Nem gond. Legalább tesztelhetem őt is. Ha kiállja a próbát, akkor tudni fogom, hogy nyertem egy megbízható felsővezetőt a személyében, noha az előléptetésére még várnia kell. Abban teljesen biztos voltam, hogy Árpi nem akarna önmagának galibát okozni, ezért az ő srácai nem fognak dumálni, tehát, ha bármi furcsát vélnék visszahallani akárhonnan, akkor az csak ő lehet majd. Amennyiben így lesz, természetesen megvannak az eszközeim, hogy ne higgyenek neki, sőt, ellenpropagandát és elbocsátást se fogok tőle sajnálni. Egyszerűen csak azt kell majd elhíresztelnem róla, hogy meg akarta a nejem, de mivel ez nem sikerült neki, ezért terjesztett sunyi módon pletykát rólunk. Ez volt tehát a „B-terv”!

Az eredeti pedig az, hogy amint elélvezek Árpit elküldöm, őt meg idehívom és megparancsolom nekik, hogy szeretkezzenek. Tomit úgy gondoltam nem lesz nehéz rábeszélnem, hisz Nikire nézve máskor is kocsányon lógott a szeme. Ha meg Niki nem engedelmeskedik, akkor Árpi „szelídítése” fabatkát sem ért. Hogy ha ez bekövetkezik, akkor mit teszek majd, azon nem gondolkodtam. Azt se terveztem, hogy , vagy zsarolással veszem rá a nejem. Ha kell alkalmazni, akkor az már nem a feltétlen lojalitás eredménye, azaz nem engedelmesség, még akkor sem, ha megteszi a zsarolásnak engedve.

Eközben Niki második orgazmusa után Árpival nagyjából egyidőben lőttük tele nejem testét. Niki nem tudott figyelni, vagy a mennyiség volt nagy még mindig, mert nem sikerült mindent lenyelnie. Jutott a ketrec rácsaira és a padlóra, meg saját mellére, nyakára is Árpi spermájából. Az én gecimből is csurrant ki valamennyi a pinájából, saját szerelem-nedvével keveredve.

Lecsillapodva kihúzódtam belőle, majd ráparancsoltam:

– Nyald fel. Mindent fel kell takarítanod – szóltam immár nyugodtnak tűnő, vészjósló hangon és azért, hogy ennek legyen foganatja, kissé megrángattam a pórázát.

Nem mert ellenkezni, tette amit parancsoltam.

Árpit kihívtam és elmondtam neki a tervemet. Kértem, hogy hadd maradjunk még pár órát és utána felhívom őt, hogy bezárjon rendben, ahogy kell.

– Nem tartom jó ötletnek, mert szerintem még nem dolgozta fel. Könnyen átváltozhat benne a szerelem utálattá, ha most .

– a fene! Még azt se mondom el neki, hogy ettől függ az, hogy beadom e holnap a válópert, vagy megtartom őt.

– Válni akarsz? – képedt el Árpi.

– Na hallod! Ha neked nem sikerült elérni ezzel a módszerrel se a „szelídítését” akkor minek tartanám meg? Elegem van abból, hogy ő parancsoljon nekem. Nem ő a főnök és ezt tudomásul kell vennie. Még mindig nem érzem úgy, hogy szerelmes lennék bele, bármit is hiszel, vagy állítasz, tehát találok majd nőt másikat, aki engedelmesebb és nem lesz szükség efféle fétisre ahhoz.

– Szóval mindenképpen dobni akarod...

– Tévedsz. Adok neki egy esélyt. De úgy, hogy nem mondom el, másképp zsarolásnak tűnne és talán az is lenne. Így ha nem tud róla, akkor nem zsaroltam meg semmivel, bár a következmény ugyanaz lesz. Ha igazad van és tényleg ez kell neki, akkor meg még élvezni is fogja. Ebben az esetben biztosan megjavul majd minden és olyan lesz, amilyennek mindketten akartuk.

– Ok, de nem megyek el. Fent leszek a vezérlőben, hogy ne zavarjak.

– Na, most te nem bízol bennem? – azt nem akartam mondani, hogy kukkoló, mert nem voltam benne biztos, hogy nem sértésnek fogná e fel.

– Nem azért. Csak nem szeretném, hogy valami hülyeséget csinálj.

– Ugyan! A legnagyobb hülyeséget már elkövettem és most már csak annyit tehetnék, ha kiteregetném mindezt a nyilvánosság elé. De nyugi, nincs öngyilkos hajlamom, úgyhogy ilyet nem teszek. se fogom Nikit. Eddig se tettem. Sőt, azt se hagynám, hogy más tegye meg. Őszintén szólva, ha tudom, mivé fajulhat ez a kérés feléd, akkor azt se tettem volna. De ezt már ugye nem lehet meg nem történtté tenni.

– Ok. Én mégis maradok, de ha zavar, akkor minden kamerát kikapcsolok. Így szükség esetén elérhetsz belső vonalon is és még kisebb az esély, hogy bármi kitudódik. Vagy fel is jöhetsz akár, ismered a járást.

– Rendben. Nem zavar, ha végig nézed, elvégre te kezdtél bele. Talán jó is lenne, ha látnád az eredményt. Mindaddig nem zavar, ameddig nem akarsz beleszólni. Lehet, hogy ez egy kicsit durva lesz majd.

– A te életed, úgy rontod el, ahogy akarod.

– Nikit nem is félted? Úgy értem attól, hogy ezzel az egésszel esetleg az ő életét rontottad el?

– Nem, haver, attól nem félek. Maximum sajnálni fogom, ha nem teljesedhet ki a szerelme, amit irántad érez most. Neki ennyi lehet a vesztesége, a nyeresége pedig az, hogy kiteljesedett a szexualitása. Arra vezettem csak rá, amit ő eddig nem tudott. Most már rajta múlik, hogy mit tesz.

– Ó, te még mindig tévhitben élsz! Nem szerelmes belém és én se belé. Ezt már tisztáztuk egymás között. Neked meg csak arra volt jó az egész, mert friss punci volt.

– Sajnálom, ha így gondolod. De tudod mit? Nem érdekel, ha nem látsz tovább az orrodnál. Most menj...

Elintéztem a telefont. Szóltam Tominak, hogy jöjjön azonnal, bármit is csinált éppen. Megadtam a címet. Utána visszamentem a nejemhez.

Mire visszaértem Niki már felöltözött. Dühöm hatványozottan tért vissza, de uralkodtam magamon. Jeges tekintettel néztem rá és ugyanolyan hangon szóltam hozzá.

– Még nem végeztünk szuka! Nem kaptál engedélyt arra, hogy ruhába bújj.

Kicsit meglepődött, de próbált visszatalálni a főnökösködő stílusához, mert halkan így szólt:

– Azt gondolom, én végeztem. Mára már ennyi is sok volt.

– Majd akkor lesz elég, ha én azt mondom. Vetkőzz, vagy letépem rólad és nem lesz miben hazamenned!

„Talán nem is lesz hova hazamenned” – tettem hozzá gondolatban.

Lassan, durcásan levetkőzött. Láttam rajta, hogy nem vágyik már orgazmusra, csak egy forró fürdőre és alvásra. Ó, mennyire ismertem én ezt a nőt! Legalábbis az ilyen irányú szükségleteivel mindig is tisztában voltam. Most is megadtam volna neki szívem szerint, amit akar, de mégse tehettem. Nem, ameddig a tesztem le nem zárult. Utána alhat felőlem, akár hetekig is.

Meztelenre vetkőzött, én meg odadobtam neki a nyakörvet a pórázzal.

– Ezt is vedd vissza. Úgy lesz teljes a kép.

Rosszat sejtett, de engedelmeskedett. Azért még visszakérdezett.

– Teljes? Mire gondolsz?

Nem feleltem neki. Nem vagyok köteles a petemmel beszélni, ha nem akarok, ugye? Azért elégedetten legeltettem a szemem a testén. Még mindig szép! A nyakörve nélkül is, de azzal együtt is. Talán csak a farka hiányzik. Mert ugye egy kutyuskának az is jár. No, majd teszek róla, hogy ne szenvedjen ebben sem hiányt! A mai nap épp megfelelő az análra. A vitrinben láttam análtágítót is, de még nem határoztam el magam. Lehet tényleg túllépnék minden határt, ha azt akarnám tőle? Eddig ugyanis azt nem akarta. Feltételeztem, hogy Árpiéknak is nemet mondott volna. Talán be is próbálkoztak nála. Ma éjjel megtudom, ha igaz, hogy Árpi elküldi nekem a videókat.

Kis idő múlva megkérdezett.

– Na és most? Hogyan tovább? Mit csinálunk?

– Várunk – válaszoltam röviden és tömören. Egy pet az ilyenből ért, igaz?

Hirtelen elhatározással a szekrénykéhez léptem és odadobtam Nikinek az análtágítót.

– Használd te, szuka! Biztosan tudod mire való.

– Én nem...

– Mit nem? Nem tudod mire való, vagy ellenkezni mersz?

Egy pillanatra azt hittem, hogy tényleg minden határt átléptem, mert látszott a szemén, hogy legszívesebben hozzám vágná azt a mütyürt. Ha így tett volna mindent abbahagyok és másnap válást indítok. Ennek nyilván nem adhattam hangot, mert nem zsarolunk. sem alkalmazok, mert megígértem. Nem miatta, az az ígéret már nem számított, hiszen nem volt hűséges, pedig megígérte. Önmagam aláztam volna meg, ha úgy teszek vele.

Úgy tettem hát, mint akinek mindegy mi fog történni. Nem néztem rá, egykedvűen sétáltam a padhoz, ami előtt még mindig ott állt a ketrec és leültem. Fel se nézve szóltam rá: – Gyere ide. Elém – majd lágyabb hangon –, lábhoz kutyuskám.

Eltelt egy perc, talán több is. Semmi. Aztán egy lágy szellőt éreztem a combomon, majd a ketrechez súrlódó test hangját. Ebből kitaláltam, hogy bejött a ketrecbe. Meg felfigyeltem arra is, hogy meztelen az altestem. Utóbbit majd orvosolom, mielőtt Tomi megérkezik.

Felnéztem és tényleg ott állt Niki. Négykézláb. Épphogy csak nem lihegett. De csodás látvány volt! Plusz a tudat, hogy engedelmeskedett... De vajon mennyire?

– Fordulj meg! – kértem szelídebb hangnemben.

Lassan megfordult és nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam a fenekéből kiálló apró csonkot. Mindketten elmosolyodtunk. Ezért jutalmat érdemel a kis petem, bár a csók amit elvettem, nemcsak miatta volt. Erősen, sőt csókoltam és kicsit meg is haraptam a felső ajkát. Nem annyira, hogy kiserkedjen a vére, de elég erősen ahhoz, hogy fájdalmas legyen. Meglepődtem, de nem mutattam ki. Ugyanis ennek hatására valóban elkezdett lihegni. Nem szándékosan. Ösztönös reakció volt.

Csak rövid ideig volt alkalmam csodálkozni és csodálni őt, mert megszólalt a mobilom. A csengőhang alapján Tomi hívott.

– Halló? Gyere be, nyitom a kaput – csak ennyit mondtam és letettem. Ülve maradtam és nem szóltam többet. Bíztam abban, hogy Árpi kukkol és beengedi Tomit. Ha mégsem, akkor meg nemsokára ismét hallani fogom ugyanazt a hangot. Nos, bejött az első verzió. Hamarosan megérkezett Tomi, gondolom Árpi valamilyen módon tudatta vele, merre kell mennie.

Magára hagytam egy kicsit Nikit.

– Maradj itt – parancsoltam rá. Ő zavartan, de engedelmeskedett.

Kimentem a folyosóra és üdvözöltem Tomit.

– Köszönöm, hogy eljöttél. A segítségedet kérném, de csak ha előbb biztosítasz a diszkréciódról.

– Persze főnök. Tudok én hallgatni, bízhatsz bennem. Kit kell elintézni? – próbálta mosolyogva viccesre venni a figurát.

Komolyan néztem vissza rá, mire ő is elkomolyodott.

– Tomi. Eddig nem beszéltünk a szexuális beállítottságodról...

Eddig jutottam, amikor félreértette a mondanivalóm és szabadkozni kezdett.

– Bocs főnök, de nem vagyok meleg.

– Ez bocsánatos dolog – mondtam, most én mosolyogva rá.

– Nem arról van szó, de hallgass végig kérlek. Épp arról akartam meggyőződni, hogy a nőket szereted. Ugye ezzel nincs gondod?

– Persze főnök. A legtöbb nőt szeretem, bár azért van akivel nem tennék semmit sem.

– Szerintem őt szeretni fogod. Láttam, hogy néztél rá alkalomadtán. Ebből kitaláltad szerintem, hogy ajándékom van a számodra. A feltételek egyszerűek. Légy diszkrét minden körülmények között, ne okozz sérülést és ne hagyd kielégítetlenül sem. Ha ez így rendben van, akkor amint belépsz azon az ajtón, már nem mondhatsz nemet – mutattam oda, ahonnan kilépni láthatott.

Kissé megzavarodott, hiszen még mindig nem tudhatta kiről van szó.

– Főnök, nem lesz ebből baj? Tudod nem kenyerem nőket és nem szívesen változtatnék ezen még a te kedvedért sem. Sajnálom...

– Rendben. Akkor módosítom amit előbb mondtam. Diszkrétnek kell lenned és figyelmesnek. Nem okozhatsz testi sérülést, de muszáj kielégítened. Amennyiben érzed, amit tenned kell, abban az esetben mondhatsz nemet. Hidd el, semmit sem szeretnék én sem, ami miatt a gyanúja terelődhetne rám. Ha úgy ítélem meg, akkor magam állítalak le. Így rendben van?

Vett egy mély levegőt és gondolom lesz, ami lesz alapon rávágta: – Ok.

Magam elé engedve őt betessékeltem Nikihez. Nejem az ajtónak háttal állt négykézláb, módra, így első pillanatban egyikük sem láthatta a másikat. Niki ugyan a tükörből észlelhette, hogy nem egyedül jöttem, de talán arra gondolva, hogy ismét Árpit hívtam be, nem mozdult. Tomi meg csak egy szép női testet láthatott első pillantásra. Egy szép női segget elsősorban, amiből kikandikált az análdugó vége.

– Fordulj meg! – parancsoltam Nikire erélyes hangon.

A meglepetés mindkét részről döbbenetes volt. Egyszerre kerekedett el a szemük. Niki halk ó-t mondott, Tomi viszont szóhoz sem jutott. Amikor végül megszólalt rekedtes hangján, csak habogott.

– Főnök... Ugye ez... Nem vicc?

– Nem tetszik a kedvenc kis petem? – kérdeztem és lassan odasétáltam Nikihez, megragadtam a nyakörvet és , hogy velem együtt a megdöbbent Tomi elé sétáljon. Persze nem hagytam neki, hogy felugorjon, vagy lábra álljon. Perverz örömmel töltött el az, hogy egy idegennek mennyire tetszik a feleségem meztelenül. Tudtam ugyan, hogy felöltözött állapotában már megcsodálta, így ez most egy kis bónusz volt neki. Niki lesütötte a szemét. Talán szégyellte magát. Nem, nem talán, egészen biztosan úgy érzett, mert a lába ujja végéig elvörösödött. Ez fokozta megelégedésemet, hiszen még élénken élt bennem a harag iránta a megcsalása miatt, bár egyre inkább csökkent az és helyét valamiféle perverz vágy vette át.

A vágynak csak egy része volt az, hogy magamévá tegyem. A vágyam másik fele arra irányult, hogy lássam őket együtt. Lássam, ahogy dugnak és közben a nejem arcára kiülő érzelmeit is. Előzőt kihagytam volna szívem szerint, de utóbbi volt a lényeg és az, az első nélkül nem valósulhatott meg.

– Bocs főnök, de tényleg ezt akarod?

– Nem tetszik talán a kis kedvencem? – ismételtem meg a kérdést – Elnézést, ha nem tanult még illemet.

– Szolgálj kutyuskám és üdvözöld a vendégünket – parancsoltam rá kis petemre.

Niki felpillantott rám, aztán Tomira, majd térden maradt, de felsőtestét lassan kiegyenesítette végig szemkontaktust tartva vele. Mire teljesen megmutatta felsőtestét Tominak és látta annak arcára kiülő kifejezést, elmosolyodott. Kissé rájátszott, mert nyüszített, mint egy igazi kis szuka és megnyalintotta Tomi kezét, majd a mellével a combjához simult egy röpke pillanatra. Aztán rám emelte a tekintetét. Arcán már nem volt sem szégyen, sem zavar, inkább büszkeség és élvezet, meg vágy.

Ez engem is meglepett, de Tomit sokkal inkább. Még mindig nem volt benne biztos, hogy tényleg neki akarom e adni a feleségemet. Most az ő arcán tükröződhetett valamiféle „nyuszi a fényszóróban” kifejezés, ami Nikit teljesen magabiztossá tette és felvillanyozta.

– Akarod őt, kutyuskám? – kérdeztem őt figyelve és ő mosolyogva, lelkesen bólogatott.

„Nahát! Még a végén igaza lesz Árpinak! Ezt el se hiszem... ” – gondoltam, de tudtam, hogy most már nincs megállás. Végig kell csinálnom, bármit is érezzek majd közben.

– Nos, barátom, akkor lássuk a medvét. A kutyuskám szeretné látni mekkora csont lesz a jutalma.

Niki erre ismét nevetve rájátszott, mert mindkét kezét maga elé emelte, tenyerét lefelé fordítva és hangosan lihegett, majd amikor Tomi szót fogadott hangosat sikkantott. Ha nem kapom el nejem hátát, bizisten hanyatt vágja magát ijedtében! Nem szoktam dicsekedni, de azért elégedett vagyok minden méretemmel. Most azonban Tomi szerszáma láttán pár pillanatra kisebbségi érzésem lett.

– Azt nem... Az lehetetlen... Nem fér be sehova sem... – hebegte nejem.

– Nyugi kicsim. Nem a disznótor. Ha nem akarod, nem fog történni semmi. De... Nem akarod megérinteni? Szerintem Tomi nem bánná.

Rám emelte a tekintetét és megkérdezte: – Na és te? Direkt választottad őt? A mérete miatt? Azt akarod, hogy széttépjen?

– Bevallom nem ismertem őt ennyire. Sohasem láttam Tomit így. De nem, nem a mérete volt a lényeges szempont, a választásom nem amiatt esett rá. Pusztán csak azért, mert megbízhatónak tartom. Diszkrétnek és láttam rajtatok azt is, hogy tetszetek egymásnak.

Erre mindketten egyszerre kezdtek el szabadkozni.

– Én nem...

– Sose gondoltam rá úgy...

– Hm. Ha ez igaz, akkor nem is kell tennetek semmit. Rendben. Mára akkor ennyi volt, ugye? Mehetünk haza?

Egy pillanatra csend lett. Látszott mindkettőn, hogy inkább maradna, de fogalmuk sem volt arról, hogyan hozhatnák ezt most a tudomásomra úgy, hogy ne bántsanak meg engem.

Végül Niki törte meg a varázst azzal, hogy finoman megérintette a faszt. Nem markolt rá, csak áhítattal simogatta a szárát kézfejjel. Tomi nem mozdult, de nem lankadt le.

– Tetszik mégis? – érdeklődtem Nikitől –, Akarsz neki üdvözlésképpen egy puszit adni?

Biztos voltam benne, hogy nem hagyja ki a kóstolót. A bimbói már teljesen feszültté váltak, ami jelezte izgalmi állapotát.

Lassan közelített szájával és miután adott rá egy puszit, azonnal megpróbálta bekapni. Elsőre nem sikerült, de aztán a makkja mégis becsúszott.

– Basszus... – mordult fel Tomi és rámarkolt nejem fejére.

– Csak finoman, nagyfiú – figyelmeztettem, mert én se bíztam abban, hogy ha Niki torkára löki azt a faszt, akkor nejem életben marad.

Talán ez, talán más miatt Niki kiköpte Tomit és rám nézett. Könnyes volt a szeme és teljesen eltűnt belőle minden főnöki kifejezés. A vágy viszont határozottan ott csillogott a könnyek alatt.

– Nem bánnád? – kérdezte.

– Nem drágám. Tulajdonképpen téged szántalak Tomi ajándékának, de azt hiszem változtatok ezen. Most Tomi lesz a te ajándékod és azt teszel vele, amit csak akarsz. Ugye nincs ezzel sem gondod, öreg fiú?

Tomi csak vigyorgott, amivel jelezte, hogy igen, szeretne ő ajándék lenni ezekben a kezekben.

– De azt hittem...

– Őszinte leszek szívem. Azt szerettem volna látni, ahogy más valakivel dugsz, hogy milyen az arckifejezésed. Hogy mit érzel, ha nem velem vagy?! Nyilván ezt most nem kérhetem tőled, mert nem akarnám, hogy megsérülj. De ettől még játszhatsz vele, ha akarsz. Abban egészen biztos vagyok, hogy Tomiban nem fogsz tudni kárt tenni – nevettem rájuk a végére, majd ismét elkomolyodva hozzátettem csak megerősítésképpen: – Tomi pedig a szavát adta, hogy vigyáz rád és nem hagy kielégületlenül. Ha bármelyiket nem tartja be, kirúgom.

– Te képes lennél kirúgni azért, mert nem fér be nekem? Ezt nem teheted vele!

– De igen, megtehetem és meg is teszem. Bár nem figyeltél szívem. Nem a dugásra buzdítottam, hanem a lényeg annyi, hogy nem hagyhat hazatérni velem egy kielégületlen petet.

– Öhm... Értelek... Azt hiszem... – felelte nőm, bár a gondolatai messze jártak.

– Kérlek Tomi, helyezd magad kényelembe – mutattam neki, hogy feküdjön már le a padlóra.

Megtette és Niki elég sokáig játszadozott vele. Kézzel, szájjal kezdte, aztán mégiscsak bepróbálkozott, hátha befér mégis a puncijába is. Azelőtt meglepett azzal, hogy ismét megkérdezett, nem bánnám-e... Mosolyogva bólintottam és ezzel kezdetét vette a küzdelme. Nagyon akarta magába azt a darabot Tomiból. Még sose láttam addig nőt, aki annyira igyekezett eltüntetni magában valamit és ennyire nem sikerült neki. Eléggé frusztráltnak tűnt úgy fél óra múltán. Pedig már észrevette a szekrénykében a síkosítókat és majdnem mindet fel is használta.

Megsajnáltam.

– Várj kicsim. Bízol bennem, ugye?

– Igen, de...

– Nyugi. Csak hunyd be a szemed és nem nyithatod ki, ameddig nem szólok, bármi történjen is. Ok?

– Jó, de...

Ekkor eszembe jutott, hogy visszatértem ugyanoda, ami belőle azt a főnökös stílust kiválthatta. Heuréka! – kiálthattam volna fel, de helyette inkább átváltottam parancsoló üzem módra a kérés és mentegetőzés helyett.

– Semmi de! Feküdj hanyatt Tomi mellé és tárd szét a lábad. Egy szót se halljak! Hunyd le a szemed és ne nyisd ki, ameddig nem engedélyezem! Megértetted?

– Igen.

Ezután a szekrénykéhez léptem és három különböző méretű műfaszt vettem elő. Az első vékony volt, bár azért nem ceruza méretre gondolok ezalatt. Azzal úgy egy percig csiklandoztam Niki punciját kívül-belül, majd a következővel már hosszabb ideig és a harmadikkal a legtovább. Az állt méretben a legközelebb Tomiéhoz. Úgy tippeltem, hogy ha azzal hajtom meg egy kissé a nőt, akkor azután már rajta múlik mennyit visel el azaz, megéri e neki az a fájdalom az élvezetet, amit Tomi makkjának befogadása miatt remélhet. A meghajtás alatt azt értem, hogy nagyjából a dákó feléig toltam be neki és utána vagy öt percig dugtam vele, vagy talán tovább is. Figyeltem rá, hogy ne élvezzen el közben.

– Na, most kinyithatod a szemed. A többi rajtad múlik.

Nejem már nagyon lihegett és látszott rajta mennyire közel volt a csúcshoz. Kicsit dühösen pillantott rám, de amint szigorúan ránéztem lesütötte a tekintetét. A nyakörvet levettem róla már előzőleg, nehogy baleset történjen. Niki fogott egy törülközőt, kötéllé sodorta és Tomi fasza köré igazította, így Tomi farka alatt mintegy zsámolyt alkotva és csupán csak két öklömnyi helyet hagyva kint. Elhelyezkedett fölötte és szuszogva, lihegve, a csípőjét riszálva és forgatva lassan sikerrel járt – Tomi makkját eltüntette magában. Arcán üdvözült kifejezéssel, mintha a mennyországba érkezett volna meg. Tomin is hasonló érzelmet láthattam, bár az ő arckifejezése annyira nem érdekelt. A srác ösztönösen nyúlt kezével nejem csípője felé, ám én határozottan ráütöttem.

– Várj, majd ő. Most az egyszer ő a főnök.

Tomi szót fogadott és Nikinek hamar orgazmusa lett. Ráborult a srácra és pihegett. Ekkor vettem csak észre, hogy még mindig nem távolította el az análdugót. Óvatosan feszegettem és egy halk pukkanással kihúztam belőle. Odanézve láttam mennyire kitágult és nem húzódott össze az ánusza, bár a pinája teljesen ki volt párnázva.

Szemétség vagy nem, ám nekem is jár ennyi tőle. Kérdés nélkül bedugtam neki. Csak a fejét, majd miután semmi reakciót nem tapasztaltam, lassan beljebb toltam. Tomi kilesett Niki haja mellett és vigyorgott. Nejem öle néha megvonaglott, más jele nem volt annak, hogy él. Amint haladtam egyre beljebb a testében, egyre forróbb lett és egyre inkább lüktetett. Már majdnem teljesen bent voltam, amikor hatalmasat sikított és hátradobta magát, majd újra előre Tomira. Egy pillanatra tanácstalanná váltam, akárcsak Tomi. Kérdőn néztünk egymásra, majd Tomi kissé megemelte Niki fejét, hogy az arcába nézzen. Ekkor újabb fura dolog történt. Niki feje hátra fordult és rekedten, majdnem hörögve annyit mondott: – Te...

Aztán meg azt, hogy: – Basszatok már!

Ugyan ki tud egy ilyen parancsnak ellenállni?! Természetesen mi ketten nem akartunk és szűk fél percen belül mindketten elmentünk. Egyikünk se vette ki még akkor sem, amikor már se nem csurrant, se nem cseppent. Tomi alulról csókolgatta nejem, én meg a hátára borulva borítottam puszikkal a nyakát és haját.

Nem tudom mennyi ideig tartott míg kicsúsztam belőle, de addig a pillanatig minden csodás volt. Nem állítom, hogy később rossz volt, de muszáj volt elhúzódnom a közelükből. Fura szagok terjengtek a levegőben, bár semmi más jel nem mutatott arra, hogy baleset történt volna.

Újabb kis idő elteltével visszamerészkedtem és leemeltem Nikit alkalmi szeretőjéről, majd vállamra kaptam és megfürdettem. Visszafelé már majdnem sikerült megállnia a lábán. Leültettem a padra, a ketrecet eltávolítva előle. Tomi is vett egy gyors zuhanyt. Mire visszatért, már Árpi is ott szorgoskodott. Szó nélkül segített öltöztetni Nikit, de nem lehetett elégedett az eredménnyel, mert végül egy takaróba bugyolálta be. Megköszöntem nekik a részvételt és hazafuvaroztam magam és a nejem.

Hazaérve ágyba dugtam Nikit majd a kapott videót pörgettem át. Nem volt se időm, se kedvem lassan megnézni, gyorsítottban viszont átjött a lényeg. Nagyon is. Az pedig annyi volt, hogy Niki az első negyedórában ellenkezett csak, de aztán már élvezte amit kapott. Olyannyira, hogy a második alkalommal már ő próbált kezdeményezni bizonyos dolgokat, amiket viszont a férfiak figyelmen kívül hagytak. Később, amikor ugyanezek a férfiak visszatértek volna ugyanazzal az ötlettel Niki valahogy nem élvezte és volt ami nem valósult meg belőle. Anális szüzességét ezek szerint én vettem el, azt a srácok nem kaphatták meg. Viszont a pet státuszt mindannyian nagyon élvezték. Mármint magát a petet Niki, a többiek meg a gazdi szerepét.

Arra is rájöttem, hogy igaza volt Árpinak abban, hogy nemi vádját ezzel a videóval nem alapozhatnám meg. Még az első negyedórával sem, amikor pedig még látszott nejem ellenkezése. Durva semmiképpen nem történt és ha mindegyikük azt állítja, hogy ez pusztán szerepjáték volt és amiatt volt az ellenkezés, még én is elhinném, ha nem tudnám a részleteket.

Ezek után már csak annak eldöntése volt hátra, hogy minek tekintsem Nikit? Többféle variáció is eszembe jutott, de nem szerettem volna elhamarkodottan véleményt alkotni, ezért úgy döntöttem, elhalasztom másnapra.

A kérdés eldöntésében ismét csak Tomi volt a legnagyobb hasznomra. Ha ő nincs, tuti rosszul döntöttem volna és mindegyikünk sorsa másként alakul. A segítséget végül az hozta meg, hogy bemutatta a feleségét, Dórit. De ez már egy másik történet...