Angéla irodája 2. rész

Lizi teljesen össze volt zavarodva. Mint valami törékeny öregasszonyt, úgy kísérte őt Emese és Alíz a karjainál fogva Angéla irodájából a kávésarokba.
– Látom, eseménydús volt a bent töltött idő. Egy kapucsínó jól fog esni – állapította meg Emese és már vette is elő a csészét, hogy az automata hangos darálás, rotyogás és szörcsögés közepette a kívánt italt varázsolja bele.
Mindeközben Lizi megpróbált helyet foglalni a nagy, négyszögletes bőrfotel egyikében, ami sehogy sem akart sikerülni. Mivel már csak a ruha volt rajta (bugyi nem), megpróbálta az illem szerint a feneke alá hajtani és úgy lehuppanni. Csakhogy az túl rövidnek bizonyult, és egyszerűen nem ért el a szeméreméig, amikor előrehajolt. Ez elsősorban nem amiatt volt ciki, hogy esetleg belátni a lába közé. Ez a kis kávézó az egyik sarokban volt, kevéssé frekventált helyen, ha egyáltalán belátna valaki oda, akkor az legfeljebb ez a két kolléganője. Valami azt súgta neki, hogy számukra ez teljesen természetes jelenség volt.
A gond inkább azzal volt, hogy hozzáérne a fotel hűvös bőrhuzata. Egyáltalán nem szeretett csupasz alsótesttel leülni, de most, hogy az iménti orgazmustól még érzékeny volt, és nem utolsó sorban nedves is, végképp el akarta ezt kerülni.
Alíz persze gyorsan felfogta, hogy miről szól Lizi szenvedése.
– A puncikádnak bizony hozzá kell szoknia néhány új dologhoz – állapította meg némi kárörvendéssel.
Könnyen beszélt, rajta hosszú szoknya volt. Lizi végül vett egy mély levegőt, és leült. Majd hangosan felszisszent, ahogy a hideg bőr összeolvadt a duzzadt ajkaival.
– Mihez kell a puncikádnak hozzászoknia? – kérdezte Emese, aki hirtelen Lizi mögött bukkant fel egy nagy csésze kapucsínóval.
Alíz nem válaszolt, csak sokat sejtetően, finoman mosolygott. Lizi akár ismét zavarba jöhetett volna, de édesszájú amilyen volt, a meleg ital elterelte figyelmét. Rögtön beleszürcsölt egy nagyot. Tejhabos bajusz maradt az ajkai felett, amit Alíz nemes egyszerűséggel lesimított az ujjával, majd lenyalta az ujját – miközben mélyen a szemébe nézett. Lizi ledermedt. Hanyadszorra is azon a napon?
Most először nézte végig figyelmesen Alízt. Magas volt, majdnem egy fejjel magasabb. Rövid barna haja volt, fiús frizurába öntve. Minden más nagyon is nőies volt rajta: az arca, a hosszú lábai, a háta, a dereka, a csípője. Így hát megengedhette magának, hogy az az egy rész ne legyen a megtestesült nőiesség. Még így is dögös volt. Ó, a szeme, olyan pillantásai voltak, mint amikor valakinek folyton valami hátsó szándéka lenne. Nem feltétlenül gonosz szándék, de mindenképpen titkos. Ez egyfajta veszélyes burokkal vette körbe Alízt, mely veszély azonban nem félelmetes, hanem megborzongatóan vonzó volt. És az ajkai? Na, abba bele sem mert gondolni, mert nagyon... Nagyon nagyon...
Ki tudja milyen lelki (vagy inkább testi) állapotba került volna Lizi, ha Emese nem vágta volna félbe gondolatmenetét.
– Ebédig van még egy kis idő. Angi megkért, hogy kényeztessünk. Benne vagy? – kérdezte olyan természetes hangnemmel, hogy nem is lehetett rosszra gondolni.
– Persze! – vágta rá rögtön Lizi, és valóban nem gondolt semmi rosszra.
Bár kellett volna...
Emese nyomogatott valamit a céges mobiltelefonján, aztán az egyik sarokba mutatott.
– A kicsi most szabad.
Azzal már álltak is fel és nyújtották kezüket Lizinek, akinek eszébe sem jutott ellenkezni. Így hát az asztalra rakta még félig teli bögréjét, és hagyta, hogy felsegítsék. Felállás közben valami furát érzett ott lent. Visszafordult és... Egy csinos kis lenyomat maradt a bőr ülőfelületen. Roppant kényelmetlenül érezte magát. Emese vigyorogva letörölte egy zsebkendővel.
Lizi vörös fejjel követte őket a kis meeting terembe. Csak akkor ocsúdott fel, amikor Alíz bezárta belülről az ajtót, Emese pedig csavart valamit a két ablak reluxáján, amire a lamellák eltakarták a be – illetve kilátást.
– Ez most... A kényeztetés... Vagyis lesz? – dadogott Lizi.
Mosolyogva bólogatott a két kolléganője.
– Szerintem feküdj fel az asztalra, a ruhád összehajtva jó lesz párnának – ismertette elképzelését Alíz.
Sokadik ledöbbenésében Lizi tett egy lépés hátrafelé.
– Ez így nekem sok. Ne haragudjatok! – mondta halkan.
Alíz és Emese összenéztek, Emese kissé tanácstalan, Alíz annál inkább magabiztos arcot vágott.
– Lizi, ezt mi kaptuk feladatnak Angitól. Tudod, hogy mi jár azért, ha nem teljesítjük? – kérdezte Alíz, amire Lizi csak a fejét tudta rázni. – Ott voltál, amikor Bernit elnáspángolta. Minimum annyi, de lehet, hogy sokkal több.
Lizi nem látta, ahogy Emese kérdően, összeráncolt homlokkal nézett Alízra, aki nyugtatólag a vállára helyezte kezét. Szegény csak pislogott és rögvest lelkiismeret-furdalása lett. Azt nem akarhatta, hogy valaki miatta kapjon ki.
– Mondhatom neki egyszerűen azt, hogy megvolt a kényeztetés – ajánlkozott egy kis füllentéssel.
– Szerinted ő olyan, akit át tudsz verni? Szerinted nem látja rajtad, mikor mondasz igazat és mikor nem? – nézett Alíz mélyen az új lány szemébe.
Olyan mélyrehatóan, hogy ha lett is volna még valami ellenállás Liziben, az tekintete hatására szertefoszlott volna. Már kezdték is levetkőztetni, majd Emese felsegített az asztalra. Ott hanyatt feküdt, feje alá pedig Alíz az összehajtott ruháját tolta. Felhúzott, összeszorított lábakkal feküdt ott, Emese csak második próbálkozásra tudta szétnyitni.
– Engedd el magad, nem fogsz csalódni – mondta Emese, miközben közelített Lizi puncijához.
Egyik kezével összefogta hosszú fekete haját, másik kezével pedig finoman végigsimított a borostás vulván. Legalább egy hete lehetett, hogy utoljára szőrtelenített. Emese nem zavartatta magát, hanem bemelegítésképp finom csókokat lehelt mindenhova. A vénuszdombjára, a combjai belső felére, meg persze a nagyajkak köré.
Eleinte Lizi fel-felemelte fejét, hogy láthassa mi történik ott. Vagyis hát tudta (érezte) pontosan, csak éppen így próbálta látszólagos kontroll alatt tartani a történéseket. Ez persze illúzió volt. Azonban látni így is látott, mégpedig Emese csodás dekoltázsát. Sokszor álmodott ekkora mellekről. Míg korábban irigy volt rájuk, most mást érzett. Kívánalmat. Meg akarta volna fogni őket, megmarkolni, simogatni, megcsókolni...
– Hssssz – hallatszott hirtelen Lizi fogai közül.
Ugyanis összeismerkedett Emese nyelve és Lizi csiklója. Nyomban leállt az előbbi gondolatmenet, a fej leereszkedett, a szemek pedig lecsukódtak. Először csak körözött rajta a nyelve hegye, aztán teljes felülettel nyaldosott rajta fel-le. Újra meg újra. Néha közbeiktatott egy-egy intermezzót. Széthúzta az ajkait és belelefetyelt a hüvelyébe, vagy szopogatta a kisajkait. Utána mindig gyorsan visszatért a csiklóra.
Mindeközben Lizi már nem nagyon tudta, hogy hol van fent vagy lent. Csodásan nyalt. Fantasztikusan! Aki pasi szájjal kényeztette eddig, a nyomába sem ért. Hogy lehet ilyet művelni? Mint a mesében. Egyre hangosabban szuszogott, a hasa mint tenger a viharban, úgy hullámzott fel-alá. Érezte, ahogy közelgett a cél. Röviddel előtte azonban mintha Emese visszakapcsolt volna egy fokozatot, vagy inkább kettőt. És újra körülötte mozgott, de nem rajta. Mármint a csiklón.
Úgy kívánta a csúcspontot, mint semmi mást. De nem mert szólni. Még túlzottan félt, meg persze némi büszkeség is maradt benne, bár már nem sok. Egy fiatal hölgy számára nem illett ily módon könyörögni. Mielőtt túlzottan lecsengett volna izgatottsága, Emese újra rácuppant a puncijára. Ezúttal olyan erővel szívta, hogy Lizi majdnem elalélt. S ha ez nem lett volna elég, akkor Alíz kezei a melleivel kezdtek el foglalatoskodni. Simogatták, masszírozták, gyömöszölték. Ezután Alíz a hüvelyk – és mutatóujjai közé kapta mindkét mellbimbót. Pödörgette, csavargatta őket, néha pedig húzogatta is.
Az orgazmus előszele újból érezhető volt. Emese ezúttal nem tágított Lizi csiklójáról, úgy rácuppant, mint egy tapadókorong. Szinte kiszívta a csiklóját a testéből, úgy játszott rajta a nyelvével. Ráadásként két ujja becsusszant az immáron lucskos hüvelybe, és ütemesen dugta. Ekkor enyhe fájdalmat érzett a cicijénél. Érezte, ahogy Alíz kicsit durvábban rángatja, cibálja a bimbóit. De ahelyett, hogy ez fékezte volna eksztázisát, inkább csak fokozta. Onnan már csak néhány másodperc volt a csúcspont. Vadul vonaglott a két lány keze alatt. Emesét a lábaival, Alízt a kezeivel karolta át olyan erővel, hogy majdnem magára rántotta mindkettőt. Végül egy jó percig tartó mennyei utazás után elernyedt.
Rövid pihegés után kezdett kijózanodni szexuális . Úgy érezte ott magát mintha elrabolták volna, és egy másik dimenzióban végeztek volna rajta szexuális kísérleteket. Vagyis hát minden volt ez, csak nem kísérlet, tudták ők pontosan, hogy mit csinálnak, és azt is, hogy az hova vezet.
Felült. Megpillantotta a melleit, melyeken a bimbók körül még mindig vörös foltok voltak láthatóak az intenzív markolászás, csipkodás következményeként. Lejjebb nézett. A köldökétől combközépig minden csillogott a nedvétől. Emese elővett egy csomag törlőkendőt és aprólékosan letörölgette Lizi altestének minden zegét-zugát, majd a saját arcát is. Végül Alíz felsegítette a ruháját.
Ezen esemény utáni szedelőzködés szótlanságát végül Alíz törte meg.
– Jó lenne, ha ott lent nem lenne egy szőrszál sem. Emese toleráns e téren, Angi nem nagyon.
Megint csak elszégyellte magát Lizi.
– Rendben, nem fordul elő többet – válaszolt engedelmesen, de közben mérges volt magára, hogy ennyire meghunyászkodik. – El kéne mennem a mosdóba.
Alíz intett neki, így gyorsan ki is ment.
– Kis cseles. Jól sajnáltattad magad, bevette a csalit – dicsérte Emese.
– A cél szentesíti az eszközt.
– Nagyon hajtasz a pozira, ugye?
– Miért ne? Több lóvé jár osztályvezető-helyettesként.
– Meg több csaj – fűzte hozzá Emese.
– Kellemes mellékhatás.
– Sokáig nem értettem, hogy miért hívnak téged „kis Anginak”... Most már világos. Egyébként mikor dönt?
– Legkésőbb pénteken, tehát még szűk négy nap.
Alíznak sok idő kellett, mire testileg-lelkileg úgy rendbe szedte magát, hogy képes legyen visszatérni. Addigra a meeting teremben már mások voltak. Később hívták ugyan ebédelni, de abban a ledér öltözetben nem akart idegenek közé menni (a topját nem merte felvenni, a bugyija pedig még mindig Angéla irodájában száradt). Hozott magával szendvicset, ami jó kifogás volt, meg amúgy is spórolnia kellett. Voltak mások is a konyhában otthonról hozott étellel, így velük tudott váltani pár szót.
A délután mindenféle erotikától mentesen telt. Emese segített neki a hozzáférésekkel, a programokkal, meg mindenféle a jövőbeni feladatait illetően. Fáradtan, már-már ért haza, de nyugodni így is alig tudott. Aznap este háromszor elégítette ki magát, mire álomba merült volna.
Másnap reggel ébredés után hosszasan nézett a tükörbe. Felötlött benne, hogy nem megy többet oda? Igen. Háromszor is. Mi térítette jobb belátásra? A pénz? Nem csak. Sőt, egyre kevésbé. Úgy igazán még nem merte ezt magának bevallani. De azért most megfelelő öltözetet választott magának. Egy narancssárga hosszú szoknyát, hozzá egy fehér felsőt ami elég vastag volt, hogy ne látszódjanak a mellbimbói (annyira). S ami a legfontosabb: leborotválta magát. Jobban is érezte magát utána.
A délelőtt meglepően normálisan telt. Egyszerűen csak dolgoznia kellett mint egy átlagos irodai alkalmazottnak. Persze elsőre kellemetlen feladatot kapott. Hibás számlákat kellett ellenőriznie, a kiállítót cégeket hívogatnia és elmagyarázni, hogy mit rontottak el, hol német, hol angol nyelven. Mivel minden új volt, ezért annyira belemerült, hogy észre sem vette, ahogy telt az idő. Egyszer csak Angéla állt mellette. Összerezzent. Ő meg a puncija is.
– Hogy haladsz? – hangzott az egyszerű kérdés barátságos hangon.
– Hát... Szóval... Jól. Vagyis hát van itt néhány... Nem is tudom.
– Mutasd az összesítést, hogy mennyit tisztáztál eddig! – mondta Angéla, majd megnyomott két billentyűt, amire előugrott egy táblázat, amit Lizi még soha nem látott.
Ezután következett néhány másodpercnyi csend, ami alatt idegesebb lett, mint bármikor valaha az életében. Rossz? Keveset haladt? Elrontotta? Beégett?
– Egész jó! Jutalmul meghívlak ebédre! Gyere!
Lizi megkönnyebbülten mosolygott főnökére. Nem is sejtette, hogy mennyire látszott rajta a megfelelési kényszer.
Többesben mentek ebédelni. Az új munkatárs tiszteletére pedig folyt az anekdotálás, viccesebbnél viccesebb történetek repkedtek az asztalnál. Lizi csak fülelt, mosolygott vagy nevetett, és figyelte Angélát. Humoros volt, de mégis magasztos, távolságtartó, ugyanakkor gyengéd melegség vette körbe. Kivéve, ha... De erre inkább nem gondolt, helyette a haját csodálta.
Visszafelé menet Angéla fontos telefonhívást kapott és leszakadt a csapattól. Újra az irodában, Lizit odahívta Emese az asztalához, hogy valamit egyeztessenek. Ekkor beért Angéla is, de ahelyett, hogy az irodájába ment volna, látszólag céltalanul bolyongott az asztalok között.
– Hoppá! Desszert van – csattant fel Emese.
Hangja félig vészjósló, félig várakozó volt.
– Micsoda? – csodálkozott Lizi.
– Desszert. Néha ebéd után valami finomságra szottyan kedve. És most keresi hozzá a megfelelő csajt.
Valóban, Angéla ide-oda csalingált a szinten, elsétált sok asztal mellett, böngészgette, nézegette a beosztottjait és kereste a megfelelőt. Egyszer csak megállt az egyik asztalnál, körmével koppintott néhányat az asztallapra, mire az ott ülő nő szó nélkül felállt és követte.
– A mai menü Ági – magyarázta halkan Emese. – Vagyis pontosabban Agnieszka, lengyel, de már pár éve itt él.
Valóban, szláv arcvonásai feltűnőek voltak. Félhosszú festett szőke haját művészi lófarokba kötötte. Emelt fővel követte Angélát. Nagyon szép volt a sminkje, szinte tökéletes. Az utolsó pár méteren deréktól lefelé is látható volt. Nagy feneke volt, de még ízléses, különösen abban a szűk fekete miniszoknyában. Bementek a kis irodába. Angéla leült a székébe, Ági odalépett elé, aztán lesüllyedt, végül eltűnt Lizi látószögéből. Nyilvánvalóan letérdelt előtte. Utána csak a főnökasszony élvezkedő arca volt valamennyire látható.
Lizi visszament az asztalához, ami rögtön Angéla irodája előtt volt, így közvetlen közelről figyelhette, ahogy egyre közelebb kerül az orgazmushoz. Persze nem merte direktben bámulni, csak oda-oda pillantott – körülbelül percenként hússzor.
Jó negyedóráig tartott ez a desszert. Egyszer csak újra felbukkant Ági és kijött. Haja összevissza volt borzolva, sminkje teljesen szétkenve, s mindene csillogott (valószínűleg Angéla nedvétől). Tátott szájjal nézte végig Lizi, ahogy eltűnik a mosdóban, utána leeresztette a fejét és vett egy mély levegőt. Nem semmi!
Hirtelen egy kulcscsomó csattant az asztalán. Felnézett és egy pimasz, felháborodott csitri arccal találta magát szembe. Ki volt kenve mint egy paradicsommadár. A kicsi, de kerek mellei olyan szűk topba voltak csomagolva, hogy majd kiestek.
– Szóval, te vagy az új csajszi? – mondta, vagy inkább csámcsogta, mert közben agresszív módon rágózott.
– Igen – próbált Lizi mosolyogva reagálni ezen otromba köszönésre.
Éppen azon gondolkozott, hogy feláll, nyújtja a kezét és bemutatkozik, amikor ez a csitri előrehajolt és közvetlen közelről az arcába sziszegett:
– Majd meglátjuk, meddig maradsz te itt!
Azzal megfordult és eltipegett. Rajta nem is szoknya volt, hanem leggings. Úgy remegett a keskeny, de kerek popsija mint valami puding. Valamiért kedve lett volna Lizinek belemarkolnia, vagy inkább beleharapnia. Aztán meg is ijedt ettől a gondolattól. Mi történt vele? Kezdte megfertőzni ez a... Ez a.. Mi is ez? Leszbosz szigete?
Egy kezet érzett a vállán, ezért felriadt. Emese volt az! Sokat foglalkozott vele, segített neki, elmagyarázott mindent, ha kellett háromszor is. Most is ott termett, hisz valóban szüksége is volt rá.
– Ő Erna. Egészen eddig ő volt az új lány. Te váltottad le. Azt hiszem, hogy több mint egy éve te vagy az első újoncunk. Vagyis elég hosszú ideig élvezte ő ezt a szerepet, bár nem igazán értem, hogy miért ragaszkodik ehhez. Na, mindegy. A lényeg, hogy nem egy kellemes nőszemély. Ha valakivel összeakasztja a bajszát, abból veszekedés lesz, ami szinte mindig Angi irodájában végződik. Sejtheted, hogyan.
– Miért? Mit csinál? – kérdezte Lizi félve.
– Semmi különöset. Csak beleköt mindenbe, bolhából elefántot csinál, bemárt Anginál és rád fog mindent.
Lizi nyelt egy nagyot. Tartott tőle. De nem csak a félelem motoszkált benne, hanem egyfajta büszkeség is. Ez a szerep, ez a státusz, az „új lány”, valahogy ezért harcolni támadt kedve. Nem akarta annyiban hagyni.
S nem is hagyta, bár nehéz volt. Mint kiderült, ugyanabban a csapatban voltak, hasonló szerepkörben. Mintha minden idejét azzal töltötte volna, hogy hibát találjon Lizi munkájában. Ha valamit elírt, ment az email a csapatvezetőnek. Ha nem az illetékest hívta fel, akkor is. Ha túl sokáig szünetelt, vagy akár túl sokáig volt a mosdóban: ment az email. De ugyanannyiszor meglátogatta az asztalánál is és teátrálisan előadta, hogy ezen vagy azon hibáját mennyire nehéz vagy időigényes volt kijavítani. Tette mindezt hangosan, hogy mindenki, de leginkább Angéla is hallja. Ezzel telt Lizi második és harmadik napja.
A negyedik napon raportra rendelte őket Angéla. Az egész hétfős csapatot. Az ilyen belső problémák megoldása elvileg a csapatvezető feladata lett volna, de nem tudta kordában tartani az embereit, ezért Angélához, mint osztályvezetőhöz került az ügy. (Ebben Ernának bizonyára nagy szerepe volt. )
Apropó, a csapatvezető Kristina volt. Egy magas, skandináv istennő. Norvégiában született, ott is nőtt fel, néhány éve költözött Magyarországra. Hallani lehetett a magyar tudásán, néha fura volt a nyelvtana. De ha megjelent, senki sem az akcentusára figyelt. Hanem a 185 centis magasságára, a vöröses szőke hajára, a nagy melleire, a hosszú combjaira és a formás fenekére.
Ott sorakoztak tehát: Lizi, Emese, Erna, Kristina és még három lány, akiknek nevét még nem tudta megjegyezni. Egy ovális asztalhoz ültek le, az asztalfőn természetesen Angéla.
– Hölgyeim! – kezdte mondandóját. ¬ – Tudjátok, hogy többnyire szabad kezet adok nektek. A lényeg, hogy a munka legyen meg, időben és a kívánt minőségben. Hogy ti a csapaton belül hogyan intézitek, hogyan osztjátok el a feladatokat, az nekem mindegy. Ha csak egy dolgozik és a többi pihen, az is mindegy. Csak legyen meg a meló. Nem lett meg, helyette megy a picsogás.
Mindenki lesütötte a szemét, még Erna is.
Angéla felállt:
– De még ez sem volna baj, csúszik egy kicsit, egye fene. De hozzám jártok panaszkodni piszlicsáré problémákkal? Szerintetek nekem erre van időm? Oldjátok meg csapaton belül!
Ekkor a sarokból elővett egy pálcát és megsuhogtatta levegőben.
– Remélem ez a segédeszköz kellő motivációs erővel bír.
Összerezzentek mind a heten.
– Felállni! Popsit szabaddá tenni! Előrehajolni! – harsogta a parancsokat egymás után.
Ijedten néztek össze a lányok, de nem volt más választásuk, mint engedelmeskedni. Reszketve húzták fel a szoknyájukat, Lizinek sem jutott eszébe az ellenkezés. Fél szemmel figyelte a többieket, nehogy valamit rosszul csináljon. Előrehajoltak, alkarjuk az asztallapon, fenekük kinyomva. Biztos nem először volt ebben részük.
Angéla lassú léptekkel körbejárta ezt a nem mindennapos panoptikumot. Hét lány, hét különböző fenék. Volt széles, volt keskeny, volt kerek, meg körte formájú. Volt, akinek a pucsítás hatására kissé szétálltak a farpofái, volt akinek zömöken együtt maradtak. Voltak ott vastag nagyajkak, kikandikáló kisajkak. Gyönyörű combok, ahol vagy befért szinte egy egész tenyér, vagy nem. S mindegyiknél ott virított egy csinos ánusz.
Aki ismerte Angélát, az tudta, hogy nehezen türtőztette ilyenkor magát. Szívesebben fogdosta, simogatta, ujjazta volna őket. De mégiscsak ő volt a főnök és néha bizony rendet kellett teremteni.
Odalépett Lizihez, gyengéden a fenekére tette a kezét.
– Te most még védettséget élvezel. Állj félre, kérlek!
Lizi felkapta a szoknyáját és a falhoz állt. Hálás volt. Persze itt nem védettségről volt szó, az csak egy hirtelen kitalált kifogás volt. Angéla ugyanis pontosan tudta, hogy Erna a fő bajkeverő. El is látta már a baját különböző módon. Volt, hogy három napig nem bírt ülni a kis seggecskéjén, annyira el lett verve. Volt, hogy egy méretes, véletlenszerű időközönként vibráló műfasszal a puncijában kellett egy egész napot végigdolgoznia. A mellecskéi is kaptak hideget-meleget. Mindhiába. Ezért ez most egy kísérlet volt a másik irányba. Mindenkinek osztoznia kellett Erna büntetésén, hátha lesz, aki ezt megbosszulja, és így helyre áll a rend. Továbbá a vak is látta, hogy Erna féltékeny volt Lizire. Azzal, hogy Lizivel kivételezett, csak Erna haragját növelte, és titokban kíváncsi volt, hogy milyen izgalmas konfrontációhoz vezethet ez még.
Elkezdte a pálca a táncot. Kettesével, gyors egymásutánban csattant a fenekeken. Nem hallatszott jajgatás, csak nyögés és hangos sóhajtás. Kétszer ment így körbe, s a végén mindenki négy pirosló csíkkal lett feldíszítve.
¬ – Megértettük egymást? – kérdezte szigorúan.
– Igen, Angéla – válaszolták szinte egyszerre.
– Akkor mehettek!
Mindenki felöltözött és kiment, kivéve Lizit, mert Angéla a pálcát elé tartotta, ezzel elzárva előtte az utat.
– Amikor azt mondtam, hogy állj félre, akkor azt is mondtam, hogy visszaveheted a szoknyád?
Ha lehet, még szigorúbb lett a hangja, szinte fenyegetővé vált.
Összeszorult torokkal válaszolt Lizi:
– Nem.
És már söpörte is le szoknyáját. Talán még sosem meztelenítette le az alsó fertályát ilyen gyorsan, s mindezt egy nő parancsára. Ki gondolta volna ezt néhány nappal ezelőtt.
Angéla megfogta a kezét és az asztalhoz vezette. Rá kellett feküdnie a felsőtestével. A hideg felület libabőrt varázsolt szinte az egész testére. A feneke az asztal szélérnél volt, a lábait összezárva, egyenesen kinyújtotta, míg földet nem értek. A torkában dobogott a szíve. Egyrészt rettegett, hisz Angéla kezében még mindig ott volt a pálca. Másrészt kíváncsi volt, hogy mi fog történni. Harmadrészt meg szexuális izgalomba került az előbbi két dolog miatt. Igen, az egész kiszolgáltatott helyzet ÉS a fenyítés, vagyis a fájdalom lehetősége is felizgatta.
– Csinos, csinos – mormogta a főnökasszony. – Még nem is láttam közelről a popsidat.
Azzal ujja a combjai közé fúródott és először a nedves barlangban merült el. Játszadozott ott egy kicsit, majd tovább csúszott felfelé, a két farpofa közé. Ott finoman végigsimított az ánuszán.
– Légy oly szíves, és húzd szét a feneked! – mondta ezúttal olyan lágy hangon, hogy Lizi majdnem elolvadt.
Mégis remegő kezekkel nyúlt hátra és tárta fel popsilyukát. Életében először. Kérték már erre a pasijai, de azokat mindig felháborodottan elutasította. Perverznek tartotta, gusztustalannak. Most meg jött egy nő, aki kedves is, magabiztos is, és Lizi máris megtagadta elveit.
Érezte, ahogy egy ujjbegy finoman köröz a gyűrűjén, amire önkéntelenül is összerándult a záróizma.
– Cukin reagálsz – állapította meg Angéla. – Kapsz egy kis ajándékot.
Azzal elővett egy análdugót. Kicsit volt, smaragdszínű kővel a végén. Először megmártotta Lizi lucskos puncijában, majd a hátsó bejárathoz illesztette. Finoman nyomta befelé, mire Lizi megfeszült. Majdnem kicsúszott a kezéből a bal fenékpofája, de mégis derekasan fel a fenekét, akkor is, amikor egy számára ismeretlen, feszítő érzés keletkezett. Vagyis ez sem volt annyira ismeretlen, próbálkoztak nála a pasik, talán be is jutottak egy-két millimétert, amikor felpattant és szitkokat szórva örökre eltiltotta őket azon testrészétől.
Most bezzeg olajozottan ment a dolog. De mire ezen el tudott volna gondolkozni, már bent is volt a stöpszli a fenekében. Megkönnyebbült. Kirázta a hideg. Még jobban felizgult. Félt, hogy mi lesz még. Vágyott arra, hogy legyen még valami. Mindezt egyszerre.
Lett is. Jutalom. Angéla egyik kézzel a csiklóját simogatta, a másikkal pedig a dugót mozgatta a fenekében. Több se kellett Lizinek, aki azt se tudta mi történik vele, csak olyasmit érzett, mintha közelegne a mennybemenetele. Volt az egyáltalán három perc, amíg elment? Szűken.
Levegő után kapkodott és nyelt nagyokat. Azonban nem mozdult. Ugyanúgy feküdt ott, kezeiben egy-egy farpofa, széthúzva. Angéla hátra lépett és gyönyörködött a látványban. Az a tény, hogy nem mozdult, sokat elárult szófogadó, alárendelt természetéről. Elővette a telefonját és lefényképezte.
– Jó háttérkép lesz.
Lizi elmosolyodott és büszkeséget érzett.
– Most viszont vissza a helyedre, vár a munka!
Lizi lassan felegyenesedett. Most, hogy állt, még furább érzés volt az a dugó a fenekében. Nehezen tette meg az első lépéseket, miközben kérdően nézett Angélára.
– Marad bent – tisztázta a helyzetet. – Milyen nap is van ma? Csütörtök? Jó, akkor neked mostantól a csütörtök a popsidugó napod. Reggel be, úgy jössz ide, úgy dolgozol, úgy mész haza. Lefekvés előtt veheted ki. Érthető?
Lizi bólintott és kapott egy csókot a homlokára.
Szó szerint betartotta az utasítást. Persze mielőtt kivette volna, kétszer maszturbált. Zuhanyzás közben kivette, megtisztította és magával vitte az ágyba. Fogdosta a kezében, simogatta, amitől újra felizgult és még kétszer kellett magán segítenie. És még az első hét sem telt el Angéla irodájában...