Keveredés 4. rész

... Mennyé, vagy inkább egyezkedj a BÁTYÁDDAL, cseréljünk. Úgyis első látásra belezúgtam és azót... – ekkor csapódott ki a szobánk ajtaja, pont jókor, mert már estünk is volna egymás torkának.

– Befejeznétek? – üvöltötte Tamás, ugrottak közénk. Katalin bugyiban, Tamás alsógatyában. Kati Ádámot kezdte kilökdösni a szobából, Tamás vállamnál fogva ölelt meg, de még így is kiabáltam.

– Rohadj meg... Szopasd magad akivel akaro... – tenyerét számra szorította.

Két hétig haza költöztem. Éva naponta többször hívott, jött hozzánk. Órákat beszélgettünk, kibeszéltünk szinte mindent a témában, a jelenben, jövőben. Talán neki volt köszönhető, meg igazából Ádámmal, – vagy bárkivel – a testi kontaktus, és nem utolsó sorban Tamás látása. Ádám hívásait első héten kinyomdostam, meg jó anyjába elküldettem. Második héten Katalin duruzsolásának köszönhetően telefonon meghallgattam. Szinte minden alkalommal sírós hangon tette le. Én maradtam a rideg nőszemély. Az i – re a pontot Tamás tette fel. Öt éve ismerem, és most először feljött hozzánk. Megölelt, megpuszilgatott.

– Ildi! Mire jó neked is, meg öcsimnek is, hogy külön vagytok? – Fogta meg kezem.

– Jellegzetesen formás, szép arcod – hiába is titkolod – nyúzott, fáradt és szomorú. Ádámról ne is beszéljünk. Tudom, nem sokat nyom a lantban kérésem, de tedd félre sérelmed, gyere vissza! – Homlokomra adott egy puszit. – Furán fog hangzani, de nekem is hiányzol, hiányzik a nyugalmad... – itt kérdeztem közbe.

– Nyugalmam?

– Igen, nyugalmad. Ádám volt egy balfasz. Kifaggattuk, mi történt. Hegyiről-tövire, oda-vissza tudjuk...

– Kivel?

– Katikámmal.

Ismered milyen, nincsennek sötét foltok nála. Lényegtelen. fasz volt, kérlek, gyere! Ja, anyának is hiányzol, hiányzik a háziasságod. – Kedvesen, hosszan ölelt, simogatta hátam, puszilgatott. Na, nekem itt lett végem. Szinte kellett magamon venni, ne kezdjem megcsókolni. Akkor értettem meg, mikor ponyva, romantikus újságokban olvastam még tiniként, hogy pillanatok alatt nedves lett a bugyi. Nekem most az intim betétem. Azt kívántam ez az állapot ne szűnjön meg soha. Sajnos vége lett.

– Na sóginőm? – elolvadtam a nézésétől. Szívem szerint azonnal rávágtam menjünk és fogd a kezem.

– Na... Jó. Reggel... De mondd meg öcsidnek, ne merjen többet ilyet tenni, nincs még egy esély.