Főnyeremény 3. rész

... A hálószobák folyosóján fura hangok voltak hallgatók, Marika szobája ajtajának ezen időszakba nyitva kéne lenni, hiszen ő bridzsezni van az egy utcával arrébb a barátnőjénél. Csendben lopódzom az ajtóhoz. Bekukucskálva a látottakon már nem is döbbenek meg.

Marika meztelenül térdel Sanyika felett, vállain támaszkodva. Sanyika alulról dögönyöszöli a vén kéjenc, álszent nőt. Mi az, hogy Károlyt nem engedi magához, közben egy szinte fia korú pasi kúrja alulról a pináját. Most tűnt fel mellei ringásából, hogy bár láttam, látom őket pucéran, de testére fekvő mellei, – így csüngve – nem is olyan kicsik. Feneke is elég nagy, farpofáért a hentes, – mint sonkákért – jó pénzt adna. Nem zsíros, ezt a kicsit löttyedtségből állapítottam meg. Sanyi nagy kedvvel emelgeti alsó testét, sokszor megemelve a másik testet is. Törékeny mi? Max Károlynak. Elnéztem volna még, ha Sanyika nem vesz észre, így ahogy oda lopództam, úgy el is somfordáltam.

Másnap reggeli után Sanyika szégyenlősen környékezett, míg el nem jött a pillanat, hogy beszélni tudjon.
– Figyelj Kati! Tudod mondtad, csak használjuk egymás testét, semmi több. Hidd el szó szerint Marika erőszakolt meg, hogy ha Károlynak szabad neki miért ne.
– Mi van? Te meg Károly? – néztem rá tátott szájjal.
– Te nagyon hülye! Károly félre kefél. – már a szemem is kidülledt. Ezt meg hogyan, kivel? Sanyika rápakolt még egy lapáttal.
– Sőt feléd is kacsingat a vén kecske.
– Mi van? – szó szerint zuhantam a székre. – Kezd elölről.
– Tudod az úgy volt, hogy Marika...
– Az nem érdekel. Mi az, hogy felém kacsingat? És kivel kefél fére ha nem veled? Nem jár ide senk... – szétesve próbáltam magam összeszedni romjaimból.
– Hát Marika szerint a fiatalkori énjére hasonlítasz...
– Figyelj bazd meg, ne hablatyolj itt össze-vissza mindent, nem kell a sóder, hogy mosakodj...
– Bazd meg te, leszarlak – dühödött be Sanyika is.
– Károly nem az esetem... És gondolkozz már te baszatlan picsa, ha nem jár senki ide, ki a picsával feküdt össze. – Hozzám vágta a konyharuhát és kiviharzott.

Összeroskadva próbáltam helyre tenni magam. Nehezen ment. Sokára rakta össze agyam a valóságot. Ekkor átrohantam a konténer házba. Szinte szakítottam fel az ajtót. Keresztanyu bugyiban, melltartóban volt, készült öltözni a munkaruhájába.
– Te lefeküdtél Károllyal? – habzott a szám, mint a veszett kutyáknak.