Harminc százalék

1985 tavasza

A Táncsics gimnáziumban kicsengettek. A IV/d osztály befejezte a témazáró magyar dolgozatot. Van, aki mosolyogva, van, aki komor ábrázattal szedelőzködött.

– A dolgozatokat tegyétek le az asztalomra, holnapra ki javítom őket – mondta Kudomrák tanárnő, miközben ő is elkezdte összeszedni a cuccait.

Kifelé menet, Attila is letette a papírjait az asztalra és bús fejjel elindult a folyosó felé. Nem valami jól sikerült a mai dolgozata. Ha hármasnál rosszabb lesz, akkor rezeg az év végi négyes. Már az ajtónál jár, mikor utána kiáltott a tanárnő.

– Koczpek fiam jöjjön vissza egy pillanatra!

– Parancsoljon Éva néni – lépett vissza a fiú.

– Ráér ma délután?

– Lenne egy halaszthatatlan feladatom az ön számára.

– Ma nincs judo edzés, szabad a délutánom – felelte.

– Meg szeretném kérni, hogy ezeket kidolgozott tételeket vigye el Zsófinak, valamint segítsen neki egy kicsit a matek és fizika tételek kidolgozásában. Betegsége miatt, eléggé le van maradva a tananyaggal.

– De tanárnő kérem, miért pont én? Nem valami jóban vagyunk Zsófival. Biztos, hogy más valakit szívesebben fogadna, mint engem – hadarta a fiú miközben zavarában az iskolaköpenye szélét babrálta.

– Lehet, de matekból és fizikából ön a legjobb az osztályban, most az ön segítségére van szükség.

A fiú agyában cikáztak a gondolatok. Éva néni az osztályfőnökük, nem lenne szerencsés dolog most, az érettségi előtt tengelyt akasztani vele. Ki fogja bírni, bármennyire nem kedveli a lányt.

– Rendben, vállalom – bökte ki végül a fiú, nem valami nagy meggyőződéssel.

Átvette a vaskos dossziét, betette diplomata táskájába, majd elindult a menzára.

A távozó fiút nézve, a tanárnő elgondolkodott. Tényleg nem kedvelte egymást a két nebuló, viszonyukat rideg távolságtartás jellemezte. Talán mert annyira eltérő jellemek voltak? Zsófi a megtestesült vidámság, a kirobbanó jókedv a Tűz, míg Attila a higgadt, megfontolt, komoly fiatalember a Víz, s e kettő találkozása nem sok jóval kecsegtet. Sok esetben viszont, mint a mágnes, vonzzák egymást az ellentétek. Lehet, hogy valami elkerülte a figyelmét? Minden esetre ő is elcsodálkozott, amikor ma délelőtt felhívta Zsófi anyukája és megkérte, hogy küldje el a tételeket és többször is kihangsúlyozta, hogy Zsófi azt szeretné, hogy Attila legyen a küldönc. Nem értette, de a kérést teljesítette.