Ismeretlenek 2. rész - A következő lépés

A lány nagyon sietett, hogy a férfi ne érje utol. Szerencsére rögtön kapott taxit, mikor kilépett a reptér érkezési csarnokából. Már otthon volt, a szobájában, mikor az első üzenet hangját meghallotta. Még elő sem vette a telefonját, már tudta, hogy kitől jött az üzenet. Nézte a számot, de nem akarta megjegyezni, inkább elmentette, és azt írta be a névjegyzékbe: Ő. Ez után nézte meg, hogy mit is írt.
– Hazaértél? Jól vagy? – a pulzusa meglódult, az egyszerű betűk láttán. Ugyanazok a betűk, mint amit más is küld, ez mégis annyira más volt. Mintha ragyogott volna. Emojikat küldött csak válaszul, bár ő utálta, mikor csak azt kapott, de most úgy gondolta, hogy nem hagyhatja a férfit válasz nélkül, azt meg még nem tudja, hogy mit is írjon. Egy mosolygó lány fejet, egy ok jelzést, és egy kiscicát küldött.

A férfi, elküldte az üzenetet, és várt, amikor jött az üzenetet jelző csipogás, rögtön kapta elő a telefonját és a komoly tárgyalás közepette nézte a kijelzőn a küldőt. Úgy írta be a lányt, hogy: Az a lány. Megnyitotta az üzenetet, mert azt látta, hogy emojik érkeztek. Remélte, hogy ír is majd valamit az a lány, de csak mosolygó fej, ok jelzés és egy kiscica volt benne. – Annyira fiatal. – gondolta, aztán újra a tárgyaló partnerére nézett és próbált figyelni, de még a lány teste jelent meg a lelki szemei előtt. Az a lány, akinek olyan finom íze volt, aki annyira édesen nézett rá. Megpróbált koncentrálni, de a szemben ülő férfi kék ingéről a lány kék szeme jutott eszébe, a narancsléről a szőke haja. Tudta, hogy tovább kell lépnie, de ezt az éjszakát hogyan lehet elraktározni a kalandok közé, mikor beleívódott az agyába. Ott érezte a lányt minden sejtjében.

A férfi másnap már újra a reptéren volt és úgy nézett körbe, mintha radarozna, tudta, hogy butaság várni a lányra, de mégis reménykedett, hogy meglátja. Eddig, mikor megérkezett, csak megnézte a táblát, aztán már ment is a kapuhoz és nem érdekelte a tömeg, az utastársak, mindig mintha egy átlátszó kalitkában lenne elzárva a külvilágtól. Nem engedte be a külső tényezőket az életébe. Most ott állt és minden embert megnézett, ha szőke hajat látott, akkor megdobbant a szíve. Megírta a lánynak, hogy utazni fog, azt is mikor, melyik járattal és hová. Reménykedett, bár csak egy: Jó utat! – volt a válasz, de mégis, minden szőke nőben a lányt kereste.