Keveredés 3. rész

... Éjjel és reggel is szeretkeztünk. Én még nem éreztem rá, nem éreztem, nem tudtam, hogyan érheti testem olyan érintés, stimulálás, ami ebben a bensőséges, szó szerinti Ádám bent levőjével kielégítsen. Következő hetekben ezen dolgoztunk. Sokat kérdezett, sokat beszéltünk a mikéntekről, de az átbillenésem nem akart megtörténnem. Két és fél hónap, kilencvenhárom nap kellett, míg bekövetkezett az áttörés nálam is.

Egy pénteki edzőmérkőzés után Ádám haza kísért, hiába, hogy holnap nála lennék. Lehuppantam a nappaliban a birkaszőrökre, amin fáradtan szoktunk kuporogva semmit tenni. Ádám is oda ült, így kihasználva, hátam neki döntöttem. Naná, hogy már nyúlt is pulóverem, pólóm alá, melltartó nélküli, – nem igazán kellett az, a másokéhoz képest semmit tartani, – melleim fogdosta. Fáradságomban nem igazán érdekelt, ha neki kell, és neki jó, hát tegye. Egy hetesnél megrándult jobb vállam, meg derekam. Tudtam ráérek, hiszen mondták karácsonyi nézelődés után elmennek mamámhoz, ő küld vacsira hurkát.
– Ha már turkálsz, a jobb vállam nem nyomkodnád meg?
– Persze, hogy igen – és húzta fel a pulóverem, meg egyben a pólóm is.
– Vállam – mondtam, de nem ellenkeztem, ha neki így jó.

Mellemnél fogva támasztott meg elölről, hogy hátam, lapockám alatti izmokat is meggyömöszölhesse, lazíthassa. Finom volt. Hiába a durvaság volt magán a kedvence, amúgy meg figyelmes, – szinte sokszor már zavaróan is – szolgaként viselkedett, leste kívánságom. Reggelig el bírtam volna viselni, de nem használom ki, amúgy is ballagjon haza tanulni már érettségire, meg én is átnézem a hétfői tantárgyaim. Egy csókkal köszöntem meg jótét cselekedetét, de ő ezt félre értette. A csók után melleim szopogatta, farmerem gombjával, cipzárjával bajlódott. Erőm nem volt ellenkezni, na meg lássuk be, nem tudtam olyan fáradt lenni, hogy egy kis testi kényeztetést ne tudjak elviselni. Nem volt dolgom, ő vetkőztetett, vetkőzött, ölelt, izgatott. Tévé előtti digitális órán láttam, még erős két óra, míg őseim hazaérnek. Nem tiltják, de én nem akartam, hogy tudják, főleg ne a nappaliban nyissanak ránk. Mászni akart rám, de úgy voltam, utolsó erőmmel én ülök kicsit rá, majd ha végkimerülök, fordulunk, és pihenek alatta, most ez egy gyors menetnek jó lesz.