Főnyeremény 2. rész

... – Katalin! Hallom pont azért piszkálnak, mert jó munkaerő vagy. Az asztalomon van egy névjegykártya, azt hiszem, azon a telefonszám az ötös lottó főnyereményed tartalmazza.

– Már ugrani akartam fel, hogy ráborítom a dohányzó asztalt, nálam ilyen süket dumával ne próbálkozzon, nem leszek se a szeretője, se a kurvája. Szerencséjére, szerencsémre nem tartotta ki a hatásszünetet, folytatta.

... – Egy svájci bankár keresett meg, hogy idős szüleit haza költözteti, és egy megbízható, agilis, önálló, képzett szocmunkás kéne melléjük. Szerdán jön haza feleségével, kérem, szépen kérem legalább hallgasd végig – kérdőn nézett rám. Az én agyam kattogott.
– Kérlek ha meghallgatod – kötelezettség mentesen – veszteni nem vesztesz. Egyéni váltakozóként kéne csinálni. Segítek elintézni, addig megoldanánk, hogy bejelentve maradj nálunk.
– Rendben meghallgatom. – mondtam és álltam fel. Pénzembe nem, csak időmbe kerül.

Szerdán egy jól fésült negyvenes, öltönyös, pasi és egy szintén negyvenes, – ja nem – nőként biztos csak harmincas, kifent, csili-vili, agyon plasztikázott nő. A férfi beszélt törve magyarul. Az aljegyző akart fordítani, de nem nézte át papírjaim: felsőfokú német, angol nyelvvizsgám van, így simán beszélgettünk németül, majd egy órán át. Az aljegyző bő nyállal felnyalva, a pasinak dicsért, én nyersen az esélytelenek nyugalmával kértem, tömören mondja el, mit szeretne, nincs időm a tiszteletkörökre, dolgom van, vár a munkám. Levegő megfagyott. Senki nem képzelte, gondolta, hogy ezt meg mertem tenni. A pasi ocsúdott fel elsőnek.
– Hölgyem... – Kati. Ön kell nekünk – mondott egy számot euróban. Erre kishíján kizuhantam a fotelből. Jelenlegi nem kevés fizumnak két és félszerese, ha átszámolom.
– Eddig jól hangzik, de ecsetelné a munkát is?
– Szüleim hatvanhat és hatvanöt évesek. Apunak infarktusa volt tizenegy éve, anyu diabéteszes, és mintha a demencia jelei mutatkoznának rajta. Ezért kell a huszonnégy órás jelenlét...
– Tessék? – pattant a hangom.
– Az Őrség lábánál vettünk egy kis lakást nekik... – kezdtem felállni, úgy válaszoltam.
– Bocs, de házvezetőnőnek még ennyi pénzért is túlképzett vagyok. Köszönöm a lehetőséget.
– Várjon kérem. Félre értett. Heti három alkalommal jön a takarító, és egy szakács, aki egyben szervírozza is a kaját. Fiatalos, agilis csapatot akarok, melyet – szüleimet is beleértve – önnek kéne irányítani, felügyelni. Ezért olyan magas a fizetség. – Visszaültem.