A próbafelvétel

A torkomban dobogott a szívem, ahogy a ház felé közeledtem. Hatalmas kétszintes ház volt a város előkelő negyedében, egy domboldalon, ötpercnyi sétára a legutolsó buszvégállomástól. A kőkerítésen lévő rácsos kapu nyitva volt, beléptem rajta és felmentem az oszlopokkal szegélyezett lépcsős főbejárathoz. Óriási kétszárnyú, nehéz faajtó volt. Becsengettem. Szívem kalapálása cseppet sem csitult. Már bántam, hogy bejelentkeztem tegnap telefonon, de a kíváncsiság erősebb volt akkor bennem. Most inkább a félsz kezdett eluralkodni rajtam. De már késő, nyílt is az ajtó, és egy jóképű fiatal srác, úgy 25 éves lehetett, állt a küszöbön.
– Szia! Te vagy a kétórás, a Zsuzsi? – kérdezte érdeklődve.
– Igen. Jónapot. – feleltem kicsit megszeppenve.
– Na, ne szórakozzál, tegeződjünk! Itt nem lehet így köszönni. Egyébként Tomi vagyok. – mosolygott huncutul rám.
– Ok! – mondtam zavarodottan.
– Gyere be, felkísérlek a műterembe. – invitált beljebb.

Hatalmas előtérbe léptem, ahol egy félkör márványlépcső vezetett az emeletre. Határozottan ment előre, miközben én a pompás luxuskégli belsejét és berendezéseit csodáltam. Az emeletre érve, balra egy óriási szobába léptünk be. Mindenféle fotós kellékkel volt teli a szoba, világosító lámpák, fényképezőgépek állványokon, több kamera is. Minden falán hatalmas ablakokkal, széthúzott nehéz, damaszt fehér és sötétítő függönyökkel. A szoba egyik részén egy dohányzóasztal, mellette két fotel és egy kanapé, a másik felében egy hatalmas nagy franciaágy két éjjeliszekrénnyel és egy óriási tükörrel a falon az ágy fölött. A sarokban egy kényelmes kanapén negyvenes, kissé őszülő pasi fogadott felállva és nyújtotta felém a kezét.
– Szia! Péter vagyok, én vezetem ezt a kis stúdiót. – mondta s közben végig szemeit rajtam.
– Szia, Zsuzsi vagyok. – feleltem még mindig kicsit bizonytalanul.
– Látom, kissé zavarban vagy! Nem kell izgulni, semmi sem történik itt, amit te nem akarsz. Foglalj helyet kényelmesen! – mondta mosolyogva.
– Rendben! – mondtam picit nyugodtabban és a dohányzóasztal melletti egyik fotelba telepedtem.

A srác, aki beengedett leült egy székre és egy fényképezőgépet babrált, miközben folyamatosan engem nézett.