Debbie kicsinálja Apucit 1-2. rész

1. Rész

Mióta csak betette hozzánk a lábát a mostohaapám, Bruce, azóta odavagyok érte.

Senki sem hibáztathat ezért. Egy igazi csődör. Ha belegondolok, el sem tudom képzelni, hogyan jöhetett össze az anyámmal.

Pár hónapja találkoztak egy West Mantico-i bárban és – anyám úgy adta elő – "szerelem volt első látásra". Hát, számomra első látásra a tomboló vágy volt az, ami felébredt bennem, aminek semmi köze nem volt a szerelemhez. Persze, húsz évvel idősebb nálam, de kit érdekel. Világoskék szeme drágakőként ragyogott, mágikus azúrkék varázzsal mélyedt a tekintete azonnal belém. És magas is... De még milyen... Azt mondanám, magasabb mint száznyolcvan, különösen, ha fölém tornyosul. Csak arra vágytam, hogy átöleljem a nagy, széles vállát és egész éjjel lovagoljak rajta.

Talán bűntudatot kellene éreznem, amiért így nézek rá, elvégre az anyám férje. Anyám egy forgószél szerű belépő után tette fel nekem a kérdést és a részletekre nem emlékszem, egyszerűen csak arra, hogy már itt volt, közös az otthonunk. Boldogoknak tűntek együtt, de valahányszor hiányos, vagy szexi szerelésben közlekedtem a házban, a szemét, azokat a türkiz szemeket, folyamatosan a bőrömön éreztem.

Nem tudom mi ütött belém a minap, de már nem tudtam türtőztetni magamat.

Anyámmal hármasban egy rémisztő filmet néztünk a tévében. A film egyébként érdekfeszítő volt. Egy csapat egyetemista, valamiért beköltözött egy szellemjárta öreg házba. A leglehetetlenebb pillanatokban a kamera svenkelt és forgott, valahányszor a szereplők igyekeztek megpillantani egy-egy életüket tönkre tenni akaró szellemet. Anyám a kanapé végében kuporgott Bruce mellett, aki épp borospoharából ürítette ki az utolsó cseppeket.

– Mi a baj, drágám? – kérdezte anyámat, aki hangosan zihálva bújt Bruce meleg, póló nélküli mellkasához.

– Nem vagyok oda a rémfilmekért – válaszolta anyám, miközben erősen összeszorított szemekkel grimaszolt, majd résnyire kinyitotta a szemét és felnézett Bruce-ra. – Végig akarod nézni?

Bruce csak kuncogott és egyik karjával magához ölelte anyámat. Mosolyogva rám nézett. Titokban reméltem, hogy tetszik neki a rövid, rózsaszín hálóingem, amit viseltem.