S

alf

ör

alf

öz

alf

ős

történetek 1. rész - István

Ezt az írást azoknak ajánlom, akik értékelik a kissé lassú, elbeszélős történeteket.

Üdvözlök minden kedves olvasómat!

levim vagyok (igen, így kis l-lel) és sok évvel ezelőtt jelent meg a „Mindent a családomért tettem” írásom. Ez az utóbbi hónapokig csak az én kis titkom volt – mármint, hogy ki is vagyok igazából. Aztán egy kosarazás után közben az egyik haverom rájött, hogy én vagyok az a levim, aki azt írta. Mit volt mit tenni, bevallottam és jólesően fogadtam a gratulációkat. Mindenki felbátorodott és csak úgy záporoztak a nagyobbnál is nagyobb hőstettek – itt a szexuális hőstettekre gondolok – hogy írjam meg azokat is. De a ”hogyan kaptam el Micikét”, „ megdugtam a barátnőmet” és hasonló esetek egyike sem volt olyan, hogy egy épkézláb történek kijöjjön belőle. Aztán este csöngött a telefonom, István keresett, hogy van egy sztorija.

– Oké, mondjad!

– Nem telefontéma. Mikor tudnánk négyszemközt beszélgetni?

Szabaddá tettük egy esténket és beültünk a legutolsó bokszába, hogy a beszélgetésünk tényleg csak köztünk maradjon.

István már hosszú évek óta egy komoly cég műszaki igazgató-helyettese. Családos, van két kisgyereke. Kíváncsi voltam, milyen története van, ami nem társasági téma, de írjam meg.

Innentől a könnyebb átadhatóság kedvéért egyes szám első személyben írok, mintha ő mesélné el a történetét.

* * *

A harmincas éveim közepén kapcsolati válságba kerültem, amiből egy szilveszteri bulin történt ismerkedés rázott fel. Ő, Évi a negyvenes évei elején járt, csinos, okos, aranyos, megnyerő... Szóval az a típus, akinél nem érti az ember, hogy miért van egyedül. Tehát megismerkedtünk, pár találkozó után össze is jöttünk és úgy gondoltuk – ha (még) nem is költözünk össze – próbáljuk komolyan venni a kapcsolatunkat. Ez annyira alakult már, hogy február végére el is terveztünk egy közös síelést Szlovéniában. Mint kiderült, mindhárman nagy rajongói vagyunk a síelésnek. Igen, mindhárman, mert Évinek volt egy 19 éves fia, Matyi. Jó fej srác, értelmes, csak kissé szétszórt, mint amolyan kamasz fiú. Pár pont híján nem vették fel az orvosira, úgyhogy a kórházban műtős-segédkedett és tanult a következő felvételire.