Keveredés 1. rész

A történetem tizennégy éves koromtól kezdett érdekessé válni. Falusi kis libaként kerültem a szomszéd város szakközépiskolájába munkaügy és számvitel szakra. Magas, közel százhetven centis, vékony lány voltam. Általánosban csúfoltak is: „Elől deszka, hátul léc. ” Valóban lapos voltam, kicsi kinövéssel, amit előre görnyedő vállakkal próbáltam rejtegetni.

Iskolakezdés harmadik napján a büfébe bevonult egy isten, egy tökéletes pasi, úgy mint a Grease filmben John Travolta. Nem hittem benne, hogy van ilyen: szerelem első látásra. Lám-lám bebizonyosodott, mégis igaz ez a szólás. Végig figyeltem, végérvényesen beleégett retinámba az arca, alakja, mosolya. Ő már, azaz Tamás, a nagy harmadikos volt, a lányok elérhetetlennek tartották, a fiúk bálványnak. Sajnos bárhogy tettem magam, keresztül nézett rajtam. Öt hónap kellett, mikor a látómezejébe kerültem. Ő a kispályás focicsapat kapitánya volt. Én egy másik lány szerencsétlen sérülése következtében bekerültem a kézilabda csapatba átlövőnek. Közösek voltak az erőnléti edzések. Éppen csak végigmért, de már fordult is el, jelentéktelen voltam számára. Bezzeg más fiúk, köztük Ádám, Tamás egy évvel fiatalabb öccse, a fiú kézicsapat kapusa csapták volna a szelet, de számomra csak egy férfi létezett, a nagy Ő, a Tamás.

A sportban sikert sikerre halmoztam. Átlövőből az egyik irányítónak, majd miután a csapatkapitány eligazolt a városi felnőtt csapatba, csapatkapitánynak léptetett elő edzőbá’.

– Ildi! – kezdte az edzés után, az előző kapitány búcsúztatójakor a fiúkkal közösen megtartott ünneplésen. – Ildi, te piszok fiatal vagy. Nyolc hónap alatt bebizonyítottad, hogy szívós, kitartó, vért izzadva küzdő vezéralak vagy. – Pár helyeslő szó a csajoktól, de az edző folytatta. – Tanulmányi eredményeid nem romlanak, sőt dicséretes a lexikális tudásod. – Kis szünetet tartott. – Egy edzésről, mérkőzésről nem hiányoztál. Te lettél a csapat húzója. Mint edző hosszú távra tervezek, és Piri méltó utódja leszel.

Hangos ováció követte a zárszót. Millió gratulációt követő puszi, kedves szó érkezett. Egy rosszindulatú tekintetet sem véltem felfedezni.

– Köszönöm edzőbá’ a bizalmat! – szólaltam meg, majd a csajok felé fordultam. – Veletek közösen pedig legyen cél a megyei bajnokság megnyerése jövőre. Én tudom, jobbak vagyunk a bajzásoknál, és jövőre letaszítjuk őket a trónról, az ezüstöt, amit Pirivel harcoltunk ki, neki bizonyítva aranyra cseréljük.