Öcsi 2. rész

– Igen – jött a suttogó válasz. Közben lehúzta a gumit az ismét dagadó farkáról. Tuti a nőre gondolt, kicsit féltékeny lettem, de se baj, meglovagolom majd a kialakuló helyzetet. Kezdtem helyezkedni farka fölé.

– Ismerem?

A csendet vágni lehetett volna, levegő sem mozdult. Elfordította fejét, szóval hazudni fog.

– Nem... Nem akarok róla beszélni.

– Nem... Nem akarok róla beszélni – ismételtem nyafogva. – Azt hittem, vagyunk olyan viszonyba’. Nem... Nem akarok róla beszélni – csúfoltam tovább. – Semmi gond, majd beszélek én anyának – próbáltam zsarolni. Tudtam, senkitől, de tőle, a haragjától fél. Megzavart, hogy felnevetett. Gúnyosan, mosolygósan.

– Tedd azt, kis szarkavaró!

Sértetten húzódtam félre farka elől, szerencsémre.

– Fosol mi?

Tenyérbe mászó mosolyt villantott, mielőtt válaszolt:

– Hívd fel, de nagyon rábaszol.

– Mert?

– Mertmertmert – flegmázott, majd fröcsögve mondta. – Örülj! Mert ő az a nő... Minden erőm elszállt. Seggemmel a bokámra huppantam. Nem a szobában, a városban megfagyott a levegő. Nem volt körülöttem tér. Rám szakadt a szoba. Forgott a világ. Már tudtam, ebben nem kamuzott. A falon lévő óra másodpercei a fülembe doboltak. Csak a gúnyos grimaszt láttam az arcán.

– De... De... De... – ennyit tudtam kipréselni magamból. Percekig csend. Végre eszemhez tértem.

– Hogy... Hogyan... Mikor?

Talán erre várt öcsi, fosni kezdte a mondatokat.

– Mikor edzőtáborban voltál – kezdte dicsőséges büszkeséggel. – Délutános napja utáni reggel’ még ágyban telózott valakivel, hogy ha lehetősége lesz, lazulni akar, fel sem kel. A tojáslevest meg a túróstésztát gyorsan összedobja, fél óra...

– Emlékszem. Velem beszélt.

– Na, akkor képben is vagy. Tudtam, a lazulás, ha lehetőség lesz, az azt jelenti, vibrijével megdugja magát. Hirtelen ötletből mondtam, hogy megyek edzésre. Ennyire nem tudja időbeosztásunkat. Jó hangosan, belülről csaptam be az ajtót, és mint kiskoromban elbújtam a beépített szekrénybe a ruhák mögé. Nem kellett sokat várnom. Anya dudorászva jött, bezárta a bejárati ajtót, a kulcsot benne hagyva a zárba’.