Megunhatatlan

Piros lámpánál állva mosolyra húzódik a szám, a fogadásunkra gondolok, amelyet Te erőltettél. Hiába mondtam, hogy ebből nem jöhetsz ki jól, illetve úriember biztosra nem fogad, Te erősködtél, mi több ultimátumot adtál, miszerint akkor a választott filmet sem nézzük meg angolul, angol felirattal. Egyrészt nem kockáztathattam ezt meg másrészt a film is érdekel. Közben zöldre váltott a lámpa, rákanyarodok a vasútállomással párhuzamos utcára, még egy kereszteződés és ott is vagyok a parkolónál. Szombat délelőtt révén, nem kell hely után kutatnom. Gyorsan kipattanok az autóból és besietek, lassacskán itt a Keszthelyről érkező vonat. Majd három hónapja nem láttalak, csak képernyőn keresztül, ám ezen az augusztus eleji, napfényes napon végre megpillantalak a vonat ajtajában.

Az eltelt hosszú idő ellenére sem kellene, hogy legyen bennünk bármiféle megilletődöttség, hiszen a térdoperációmat követő csend után, szép lassan elkezdtünk e-maileket váltani egymással, telefonon is beszéltünk, egyszer több mint három órán keresztül, valamint videochateltünk is angol óra keretein belül, mégis izgulok kissé, milyen lesz a találkozásunk.

Kimérten üdvözöljük egymást, miután leszálltál és megkérdezem:

– Hogy utaztál? Milyen volt az éjszakád és az ébredésed? Sikerült rápihenned a mai napra?

– Mennyi kérdés így hirtelen – válaszolod –, nyugodt utam volt, kivéve Celldömölk és Sárvár között, ott felszállt egy család három és eladták a vonatot, a fülkémbe is többszor beszaladtak. Egyébként olvastam végig.

Éjszaka pedig jól aludtam és készen állok a mai napra, de mit tervezel?

– Azt már tudod, hova megyünk, de azt nem várhatod, hogy mindent el mondjak idő előtt.

Már az autónál is vagyunk, hogy hamar beszálljunk és kezdetét vegye a kalandunk.

Kőszeg felé robogunk, és az idő csodálatos, fél tizenegy magasságában is már 25°C van ragyogó napsütés és felhőtlen égbolt társaságában.

Az úton aztán teljesen elillan az enyhefokú feszélyezettség, belemerülünk orvosi témákba a térdem kapcsán, botanikába az épülő üvegházad okán és a meteorológiába, valamint a geomorfológiába a helyszín végett.

Kőszegen mindig néhány fokkal hidegebb van, mint Szombathelyen, de ez most kicsit sem zavaró, így is eléggé melegünk lesz a túra során.

Leparkolván, magunkhoz vesszük a hátizsákunkat és elindulunk a Hétforrás felé, ami az utunk első és legkönnyebb része. Találkozunk néhány emberrel, de jóval kevesebbel, mint amire számítottam. Valószínűleg sokan vízparton keresnek menedéket a hőhullám elől.

A hét vezérről elnevezett kutaknál sincsenek sokan, ez előrevetíti, hogy feljebb aztán még annyira sem találkozunk másokkal. Ami persze nem baj.

Feltöltjük a direkt üres kulacsainkat a friss, tiszta forrás vizével, elmajszolunk egy szendvicset és befújjuk magunkat szúnyogriasztóval. S már indulunk is tova az Óház-tetőre. Ez egy viszonylag hosszabb, nehezebb erdei szakasz felfelé, ahogy egyre meredekebb és keskenyebb ösvényeken haladunk a fenyvesek között, tömörödik a beszélgetésünk, és korlátozódik a – Minden rendben van? Bírod még? Minden oké? Kérdésekre és rövid válaszaira. Mindketten lihegünk, amikor jó két óra mászás után végre felérünk és egy pillanatnyi habozás után felbaktatunk a Kilátóra. Ahogy körbetekintünk és a tiszta időben meglátjuk a távoli Alpokat, a látvány feledhetetlen élményt nyújt és kárpótol a nehézségekért, a hűvös forrásvíz pedig felüdülést hoz.

De sokat nem időzünk, hiszen mindketten nagyon éhesek vagyunk. Elindulunk visszafelé egy másik úton, és megfelelő helyet keresünk piknikezéshez. Ahogy számítottam rá, le kell térnünk az ösvényről, de gyorsan találunk egy épphogy árnyékos, sziklák és egy bükkfa tövében elterülő néhány négyzetméteres tisztást. Letelepedünk, közben egy-két bárányfelhő is feltűnik az égen, kiterítem a plédet, fáradtan lehuppanok és megkérdezem:

– Ugye nem zavar? – és meg sem várva a választ, mosolyogva veszem le a felsőm.

– Nem, dehogy, csak nyugodtan. – jön a válasz. Úgy látom jó formában vagy.

– Köszönöm, nem így ismertél meg, műtét előtt jónéhány plusz kiló volt rajtam, de a lábadozás során nem tétlenkedtem, vissza akartam térni a formámhoz.

– Sikerült.

– Önthetek egy pohár ? – váltok témát elpirulva.

– Köszönöm, elfogadom.

– Van egy kis meglepetésem. – előveszek az üveg bor és borospohár mellé egy fatálat, ráhelyezek felvagdosott sajtokat, falatnyi kolbászt, füstölt sonkát és két fürt szőlőt – Így az igazi a borkóstoló.

– De az ebéd az én reszortom. – reflektálsz mosolyogva.

– Ez csak előétel. – s közben magamnak vörösszőlőlét öntök és koccintunk – Rád és a kőszegi túránkra.

– Ránk és a kőszegi túránkra.

Miután lecsúszott a meleg időben még ütősebb, 0, 0 %-os szőlőlé, folytatom a térítést, kockás szalvétákat helyezek a kockás plédre, Te pedig előkészíted a street kitchen szendvicseidet, amelyeket készítettél és amelyek közül egyik sem ugyanolyan, mint a másik, mindegyikben van egy kis különlegesség, például olívabogyó, dijoni mustár, pármai sonka, lazackrém.

Mindketten jól lakunk az elképesztően finom szendvicsekkel, amelyek alapja is más volt, toast kenyér fehérben és barnában, teljeskiőrlésű és barna zsemle, sőt még tigris vekni is.

Kényelmesre vesszük a figurát, lekerülnek a cipők és a zoknik.

– Igazán kitettél Magadért, fantasztikus ebéd volt, örökké emlékezni fogok rá.

– Ugyan, ne túlozz! – jön a válasz Tőled. – Inkább kérek szépen még egy pohár , kiváló választás volt a részedről.

Természetesen öntök, magamnak is , koccintunk és hatradőlök.

– Nem csak az étel fantasztikus, Te is az vagy.

– Mondtam, hogy ne túlozz! Épp most akartam levenni a felsőm, nem nagyon szoktam sportmelltartót hordani, de vettem egyet, gondoltam kényelmesebb lesz. De így hogyan...?

– Ugyanúgy, ahogy én is tettem. – s abban a pillanatban odahajolok Hozzád, melyen és hosszan a szemedbe nézek, majd egy kis hezitálás után megcsókolak.

Szerencsére Te nem hezitálsz és visszacsókolsz. Hogy aztán visszahátrálj.

– Jó ötlet ez? – kérdezed halkan.

– Szerinted nem az? – s végig a szemedet nézem.

Újra megcsókollak. Még erőteljesebben, szenvedélyesebben, bátrabban, mint az imént és úgy érzem Te is hasonlóképpen Teszel. Magamhoz húzlak, Te pedig átölelsz.

Ki tudja hány perc után, elszakadunk egy rövid időre és megkérdem:

– Még mindig meleged van?

– Most még inkább.

Újra az ajkadra tapasztom az ajkamat, közben pedig a lehúzom Rólad a felsőd és elkezdem csókolgatni a szabadon hagyott nyakad illetve vállad. Hogy aztán lejjebb tekintsek: most már a bal melledet puszilgatom a textilen keresztül. Ne maradjon ki a jobb, átugrok és úgy teszek, mintha a fogammal megemelném a sportmelltartód. De nem, feljebb vándorol a nyelvem, és újra a nyakadat, a válladat, az orcádat puszilgatom, hogy aztán visszatérjek a szádhoz.

Halkan suttogom:

– Ha még inkább... – s már szabadítalak ki a melltartóból.

Előbukkannak a csodás cicik és a nagyon finom mellbimbók. Egy pillanatra alábbhagyok mindent és csak csodállak.

– Álomszép vagy.

– Miért mondod ezt?

– Egyszerűen az vagy, egy tündér.

A számra teszed a mutatóujjad, és megcsókolsz. Én pedig nagyon szorosan megölellek. Egy darabig még térdelő állásban csókolózunk, majd egy laza mozdulattal, óvatosan a földre teszem a felsőtested én pedig Rád hajolok. Felnyögsz, talán azért, mert újra a nyakadat csókolom vagy azért, mert megérzed, mennyire kívánlak.

A nyakad után újra a melleidet csókolom, az oldaladat és megszabadítalak a nadrágodtól, s szinte ugyanazon mozdulat keretein belül végigsimítom a kezem a combodon és a bugyidon keresztül a szeméremdombodon. De a figyelmem újra a bal melledre, majd a mellbimbódra terelődik. Körbe csókolgatom, nyalogatom, puszilgatom a bimbóudvart és óvatosan szopkodom a vágytól ágaskodó bimbót. Mivel ketten vannak, a jobb cicit sem hagyom magára, ugyanúgy puszilgatom, közben pedig a jobb kezem lentebb keresgél. A hasadat simizi, s lejjebb egy arasszal. Szép fokozatosan az ujjaimat bedúgom a bugyidba felülről, a szeméremdombod alatt megérzem a csíkot, félrehúzom a bugyi vékonyuló részét és a szeméremajkaidat kezdem simogatni, kicsit szétnyitni, hogy némi kutatás után elkrzdjem lassan, körkörösen izgatni a csiklódat.

Megcsókollak szenvedélyesen és megkérdezem:

– Szabad?

– Igen.

Leveszem a nadrágom, majd felemelem a lábad és lehúzom a bugyid. Feltárul előttem a gyönyörű és csupasz puncid.

Most a nyelvem kerül előtérbe, először adok néhány puszit a nagyajkaidra, majd a nyelvemmel behatolok a varázslatos barlangba, felkeresem a csiklót és addig nyalogatom, amíg nem mozdulsz.

Felkeltesz már-már kapkodva, letolod az alsónadrágom, hogy előbukjon a kemény falloszom, magadhoz húzól és apró csókok közepette azt súgod:

– Hatolj belém, most!

Nem kell kétszer mondanod. Gyorsan kibontok és felhúzok egy óvszert, a nagyon kemény péniszem a puncidhoz vezetem, de még nem teszem be, bár vágyom rá, még húzom egy kicsit. Fel-lemozgatom a nagyajkak között, aztán egy kis idő múltán lassan beteszem, majd vissza. Az első pár mozdulatommal még nem teljesen, aztán tövig betolom egyre gyorsuló ütemben. Együtt szeretnék mozogni, lélegezni Veled, egy ütemre, hogy Te élvezd. Majd egyre tempósabban, határozottabban mozgatom a csípőm, hallani akarom az apró nyögéseidet, látni, ahogy masszírozod a melleidet, és ahogy két csók közepette harapdálod az ajkad.

Adok egy rövid pihenőt, amíg pozíciót váltok, felemelem és összezárom a két lábad, úgy teszem a hüvelynyílásodhoz az ágaskodó farkam, és nem is habozok sokat, be is dugom teljesen. Egyre erőteljesebben mozgunk, mert együtt mozgunk, teljesen átadom magam Neked. Hosszú percekig folytatjuk, majd váltunk, én kerülök alulra és magamra húzlak, csak néhány másodpercre elszakadva a nedves puncidtól. De most már Te tudod befolyásolni a behatolás mértékét és az aktusunk sebességét. Ahogy egyre gyorsabban ugrálsz rajtam, hátrasimítod a hajad, felnézel a felhőkre, én pedig csodállak, a gyönyörű, természetes tested és a környezet, amiben vagyunk. Egyszerűen csodálatos.

Lihegve kérdezem, hogy vagy, és egyszerre jutunk fel a csúcsra, ahogy a hegyre fel is megtettük, szenvedélyes csókkal fűszerezve.

Ki tudja mennyi ideig fekszünk egymás mellett a földön, legszívesebben még órákig tenném, de egy esőcsepp landol a mellkasomon. Majd még egy, és egyre több.

– Ajajj! Sajnos mennünk kell! – s már veszem is a pólóm.

– Hova? – kérdezed.

– Azt hiszem, ez elhúzódhat, legalábbis az időjárás-jelentés alapján, az autóhoz kellene. Lefelé jóval gyorsabb lesz, de azért oda kell figyelnünk.

Gyorsan felöltözünk és összeszedelőzködünk, hogy az erősödő esőben megkezdjük a leereszkedést. Kb. Fél óra alatt leérünk a parkolóba, s attól függetlenül bőrig ázunk, hogy a a fák védelmében tettük meg az út nagy részét. Beülvén az autóba, egyből elkezdek fűteni, Te felveszel egy száraz felsőt, én viszont nem készültem, így marad rajtam.

Amikor egy kicsit megnyugszunk, óriási nevetésben törünk ki.

– Ez a mi formánk, – mondod kacagva – igazán várhatott volna néhány órácskát.

– De ugye nem bánod, hogy eljöttél velem túrázni? – váltok komolyra.

– Nem, egyáltalán. – s mosolyogsz.

Közben elindulunk az óriási esőben és útközben a délutánunkról beszélgetünk.

Kőszegen terveztünk vacsorázni, majd vissza Szombathelyre, fél kilenckor kezdődne a film, az elázásunk azonban egy kicsit átírja a tervünket.

– Felmegyünk a lakásba, lezuhanyozunk jó forró vízben és aztán eldöntjük, mit is szeretnénk enni. – vázolom az elképzelésem.

– Igazán jó terv. – reflektálsz vacogva.

Hamar jó meleg lesz az autóban és hamar haza is érünk. Persze jó társaságban gyorsan telik az idő.

Ellenben az eső nem hogy enyhülne, a vasi megyeszékhelyen felhőszakadássá lesz, így komoly logisztikára van szükség, hogy szárazon elérjünk a liftig. Félig meddig sikerül mindez, a cuccainkat védjük, mi viszont ismét elázunk. De legalább a jó kedvünket nem tudja lemosni az eső, kacagva esünk be a liftbe, ahol egy mozzanat szakítja meg csupán: megcsókollak.

Felér a lift a kilencedik emeletre és csókolózva szállunk ki, botorkálunk el az ajtóig. Előkeresem a kulcsot, belépünk és ledobjuk a táskáinkat. Belököm az ajtót, majd óvatosan Téged az ajtóhoz és újra megcsókolom a finom ajkad.

– Te kezded a zuhanyt vagy én? – kérdezem.

– Mit szólnál ahhoz, ha egyszerre mennénk be?

A nyelvem ismét a Tiédet keresi, s úgy válaszolok, hogy egy kicsit sem távolodok el a puha ajkaidtól.

– Ám legyen.

Újfent szememet behunyva adom át magam a csókjaid özönének. Közben leveszem a vizes felsőd, amely teljesen átázott, Te az enyémet, hogy aztán a melltartódra kerüljön a sor. A nyakadat puszilgatom, miközben a kezed a magasban az ajtónak támasztva. Lefelé indulok szép lassan a nyelvemmel a két domb irányába, körbejárom őket, felmegyek a magaslatokra is, de sokat nem időzöm, lejjed indulok. A köldöködet puszilom és megszabadítalak a maradék ruháidtól is, kezdve a nadrággal, folytatva a zoknikkal, végére hagyva a bugyit. Amikor ismét feltárul előttem az esőtől és vágytól nedves puncid, nem bírom ki, hogy ne adjak rá egy csókot. De nem úszod meg ennyivel, a nyelvem többet akar. Először csak a nagyajkaidat nyalogatom fel s le, majd eggyel beljebb kerülök, Te pedig beleremegsz. A nyelvem már a csiklódat keresi és találja meg; körkörös mozgással, apró szopkodásokkal próbállak elvinni az orgazmus határáig. De átlépni még nem akarom.

Felegyenesedek és hagyom, hogy a péniszem simogatva levedd rólam a rövidnadrágom és az alatta lévő boxert. Ahogy előkerül, nyomsz rá egy csókot, majd még egyet, még egyet és óvatosan bekapod. Jó pár percig eljátszadozol vele, de aztán felemellek, alig bírom ki, hogy ne dugjam beléd a farkam, amely a csíkodhoz hozzádörgölődzve vár a megfelelő pillanatra. Az még nem jön el. Belépek a fürdő ajtaján, megnyitom a zuhanyt, beállítom a hőfokot és behúzlak magam után. Már a zuhanykabinban csókolózunk, ismét vizesek leszünk, de ezt nem bánjuk. Közben a jobb tenyeremmel, ujjaimmal a vénuszdombodat simogatom, be-betévedve a hüvelynyílásodba. De az ujjaimnak más célja van, kicsit feljebb. A csiklódat izgatom, közben a nyakadat harapdálom, kihasználom, ahogy felnézel. Egy idő után a kezem helyét egy másik testrészem veszi át, rajta óvszerrel, szintén a klitoriszodat izgatva. Közel vagyok nagyon, ahhoz, hogy a barlangodba jussak, de még húzom kicsit. Mintha betolnám, de nem, csak hogy még jobban várd a pillanatot. Elérkezik az idő végre, a jobb lábadat felemelem és beteszem a nagyon kemény szerszámom, Te pedig felszisszensz. Eleinte lassan mozgom Benned, majd egyre aktívabb leszek. Közben a cicijeid gyúrom és csókollak, csókollak, csókollak! Közel vagyok, ezért elengedlek egy pillanatra, de csak egy pillanatra és már újra Benned mozgok. Úgy érzem megint egyszerre élvezünk el. Ezt tudtomra is adod egy hangos "Ó, igen" – nel!

Sok-sok percig csókolózunk még, hagyjuk hogy folyjon ránk a forró víz.

Készültem ám arra, hogy jössz, ha nem is arra, hogy a zuhanyban fogunk szeretkezni, csak a sima zuhanyzásodra, ezért vettem Baba tusfürdőt, gondolván ezzel nehezen nyúlhatok mellé. Betusfürdőzöm a kezem és az egész tested, kicsit meg is csikizlek. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz Rád. Nem marad el a válasz sem. Te is ugyanúgy bekened, szinte minden porcikámat, de nem Babával, az én Old Spice-ommal.

Te lépsz ki először és kezded a törölközést. – Ahogy mondtam, készültem. – majd én következem. – Papucsot is találsz, s ha bemész a rendelő melletti szobába, ott jó melegben fel is tudsz öltözni, aztán meg tudod szárítani a hajad. Bár nekem nagyon tetszik így.

Visszanézel és mosolyogva mondod:

– Köszönöm, nagyon rendes vagy!

– Ugyan, ez semmiség.

Megyek utánad a szobába és kérdezed:

– Itt fogunk aludni? Tényleg készültél?

– Mindenre felkészültem, arra is, ha haza kell vigyelek, vagy ha itt aludnál. S természetesen, ha úgy akarod én a másik szobában szivacson.

Odajössz, nyomsz egy csókot az arcomra és a fülembe súgod:

– Szerinted azt akarom?

Én csak mosolyogni tudok. Hányszor végigpörgettem az események lehetséges variációit, de erre álmomban sem mertem gondolni.

– Sőt, mi lenne, ha nem mennénk sehová ebben az időben, rendelnénk pizzát, egy üveg bor társaságában elfogyasztanánk, beszélgetnénk és pihennénk. – folytatod. Elég fárasztó volt a nap.

– Benne vagyok és már tudom is honnét rendeljünk nagyon különleges pizzát, olyat, amilyen Te is vagy.

Immáron felölzözve, de nem túlzásokba esve, megyek ki a konyhára, közben azon gondolkozom, Te mire gondolhatsz, mit érezhetsz.

– Milyen innál szívesen? – teszem fel a kérdést. Szárazat, félédeset, édeset, fehéret, rosét, netán vöröset?

– Te milyet innál szívesen? Rád bízom.

– Legyen száraz vörös, az dukál a pizzához. – válaszolom, és hozom a , két borospohárral. – Válasszuk ki a pizzát és utána tudsz hajat szárítani. Remélem gyorsan ideér, mert ha nem kénytelen leszek Téged felfalni.

Amíg Te elkészülsz, én megterítek az étkezőben, gyertyát gyújtó és keresek egy pánsíp playlistet a Spotify-on.

– Ó, de romantikus. Igazán kiteszel magadért. – s közben odakuporodsz mellém.

Már éppen belemerülnénk a térítés és a térítési szokásaim sajátosságaiba, amikor megváltozik a zene, megszólal a Red Hot Chili Peppers Can't Stop c. Száma. Hív a futár, megérkezett a vacsoránk.

Gyorsan lemegyek érte, majd fent beviszem a konyhába és igényesen, borecettel tálalom.

– Önthetek egy pohár , Kisasszony?

– Igen, elfogadom. Ön egy úriember.

A koccintás után jóízűen elfogyasztjuk a választott pizzánkat, közben az utazásaidról és a kulináris élményeidről mesélsz.

Vacsora után véletlenül a desszertre terelődik a szó és ezt nem hagyhatom szó nélkül:

– Ha nem is feltétlenül erre a forgatókönyvre számítottam, de nem maradunk édesség nélkül. Nem akartam egyszerre Rád zúdítani minden ajándékot, ezt direkt estére hagytam.

Fél perc múltán két kistányérral jövök vissza, az egyik üres, a másikon pedig egy fehércsokis Lindt desszert.

– Hölgyem!

– Elképesztő vagy. Mondhatnám, hogy nem kellett volna, de ez minden mennyiségben jöhet.

Jónéhány golyócskát megeszünk, mellette lecsúszik pár pohár bor is, közben kényelmesre vesszük a figurát, bemegyünk a szobába és letelepedünk az ágyra.

Egészen komoly témák is szóba jönnek, exek, első alkalom, tinikor, célok, nehézségek, szorongások, órákon át beszélgetünk titkokról, lelkünk mélyebben lévő gondolatairól. Arról, hogy mennyi az idő fogalmam sincs, és bár kicsit fáradt vagyok, álmos nem, túl jó a társaság. Előkerül egy társasjáték, a 4-in-a-row, melynek az a lényege, hogy négy azonos színnek kell kijönni vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan. Hasonló játék, mint az amőba. Egy-két gyakorló kör után, felteszem a kérdést:

– Mi lenne, ha téttel játszanánk?

– Mire gondolsz?

– Az adott játék vesztese felajánl valamit, vagy nem is tudom.

– Nem éneklek.

– Nem?

– Biztos, hogy nem.

– Jó, akkor vagy énekelned kell vagy levenni egy ruhadarabot! – mondom mosolyogva.

– Hmm... – gondolkozol el – De akkor Te is.

– Még szép.

Az első játékot meglepetésre Te nyered, mégiscsak az én hazai pályám. Leveszem az egyik zoknimat. A következő három partit viszont én nyerem, eltűnik Rólad a két zoknid és a nadrágod.

– Előnyben vagy mellesleg, Rajtad egy melltartóval minimum több van, sőt...

– Sőt?

– Rajtam alsónadrág sincs.

– Rajtam sincs.

– Oké, de rajtam bugyi sem. – s elnevetjük magunkat.

Te jössz ki jól ebből a helyzetből, kettőt is nyersz, így rajtam már csak egy rövidnadrág van. De összeszedem magam és a következő két játékot ismét én nyerem, így az állás egyenlő.

– Hihetetlen szexi vagy, ahogy törökülésben ülsz, s az voltál vizespólóban is, a liftben.

– Nagyon az lehettem.

– De tényleg. Mehet a döntő?

– Csapjunk bele.

Heroikus küzdelem végén, nekem sikerül pontot tenni az 'i'-re.

– Szabad nekem levenni?

Bólintasz. Én pedig nem habozok, hátradöntelek, lehúzom a bugyid és adok egy négymásodperces puszit a puncidra. Felhúzom magam és az ajkam már a Te ajkadon csüng. A csókokat csak azért szakítom meg néha, hogy az orcádra, a nyakadra és a válladra is jusson belőle.

A nyelvemmel lefelé indulok, célom a két melled, és a bimbóid. Nyalogatom, puszilgatom, az ujjaimal stimulálom őket és érzem, hogy az ég felé meredeznek, miközben mélyeket sóhajtozol. A nyelvem tovább halad lefelé, a szeméremdombod irányába. Amikor odaér, csókokkal halmozza el. Kicsit széthúzom a nagyajkaidat és finoman belenyalok. Majd újfent. Megérintem, de tényleg csak megérintem a csiklódat, majd a nyelvemmel behatolok a hüvelynyílásodba. De nem marad sokáig, átadja a helyét, a mutatóujjamnak. Óvatosan behatol, elsőre még épphogy, aztán visszakszik. De újra bemegy, most már kicsit beljebb. Egy kis ideig folytatja a hullámzást, amikor is társat kap a középsőujjam személyében. Immár ketten dolgoznak azon, hogy minél jobb legyen Neked, egyre gyorsabban járnak ki-be. Csatlakozik egy harmadik ujj is, méghozzá hüvelykujj, kinek a feladata a csikló izgatása.

Az apró, olykor-olykor kicsit hangosabb nyögésekből arra következtetek, jó munkát végeznek.

Egy ponton aztán felülsz, Magadhoz húzol és szenvedélyesen megcsókolsz. A kezed az ágaskodó lovacskámat keresi és találja. Sokáig nem bírjuk ezt a pozíciót, mert másra vágyunk. Az ágy szélére húzlak, felemelem a lábad, letérdelek és úgy irányítom a teljesen felizgult és óvszerrel bevont péniszem a puncidhoz. Egy kicsit még játszadozom körös-körül, fel-le, csak utána helyezem be. Eleinte csak lassan mozgok Benned, majd beljebb csúszok és egyre növelem a tempót. Próbálom nem behunyni a szemem, mert közben nézni akarlak a félhomályban. Amikor közel kerülök, kihúzom, felülök az ágy szélére, Téged felhúzlak és az ölembe ültetlek. Most már csókolni is tudlak. Szépen, lassan beleülsz a farkamba és felsóhajtasz.

– Minden rendben van? – kérdezem halkan.

– Igen, csak csókolj!

Nagyon szívesen teszem, miközben mozogsz rajtam. Közben a cicikkel játszadozom két csók között, Te pedig ugrálsz és ugrálsz.

De nem akarom, hogy vége legyen, ezért megfordulsz, a kezedet az ágyra teszed és így mozgatom a csípőm az elkövetkező percekben. Hogy újra csak pozíciót módosítsunk. Csupán annyi történik, ülésből oldaltfekvésbe váltunk, anélkül hogy a farkam és a puncid elszakadna egymástól. A lábadat felemelem és duglak, de nagyon közel vagyok. Ezért felállok és szinte a kezdő pozitúrába raklak. A lábaid a magasban és úgy fekszem Rád, hatolok Beléd. Mélyen, gyorsan, ez már a végjáték. Legalábbis arra tudok csak gondolni nyögéseid üteméből. Te is érzed, mikor jön el a pillanat, egy másodperce megállok és lassan folytatom csak. Megunhatatlan.

Néhány percnyi heverés után, kiszaladok a mosdóba. Utánam Te is azt teszed, addig én szellőztetek, megigazítom az ágyat és alvásra készen várlak.

– Csodálatos lesz most aludni kicsit. – mondod visszatérvén. – Fantasztikus nap volt és nagyon köszönöm Neked!

– Én köszönöm, hogy eljöttél és elviseltél.

– Nem volt nehéz.

– Belül vagy kívül?

– Mindegy.

– Akkor én leszek kívül.

Elhelyezkedünk, szép álmokat kívánunk, megcsókoljuk egymást és nagyon rövid időn belül mindketten el is alszunk.

Másnap reggel, vagy aznap reggel, ki tudja én ébredek előbb, halkan kiosonok a konyhába és neki állok a reggelinek. Bízom benne, hogy nem ébredsz még fel, szeretnélek meglepni. Rántottát készítek, sajttal, zöldségekkel, egy kis szalonnával kiegészítve. Egyet viszont nem kérdeztem meg, mit szoktál inni reggelente, így marad a tipp és a narancs juice.

Fél óra elteltével kész is leszek, ketté tálalok és beviszem tálcán. Már ébredezel, a hangokra vagy az illatokra.

– Jó reggelt! – harsogom nagy mosollyal az arcomon.

– Jó reggelt! – jön a válasz, néhány fokkal álmoskásabban. – Mióta vagy ébren?

– Nem olyan régóta. Hogy aludtál?

– Soha rosszabban, kidőltem az éjjel. Viszont ilyen kellemesen rég ébredtem. Az éjszaka, plusz a reggeli. Meg sem érdemlem.

– Ó, dehogynem, többet is. Jó étvágyat kívánok hozzá!

– Neked is jó étvágyat!

Reggeli után mindketten összepakolunk, elkészülünk útra készre.

– Biztos ne vigyelek haza, szívesen megteszem? – kérdezem.

– Biztos, szívesen fogok most vonatozni.

– Az állomásig meggondolhatod.

– Aranyos vagy nagyon, de vonatozom.

Becsukom az ajtót, amikor azt kérdezed:

– Mi lesz ezután?

– Majd kiderül, eljössz-e velem moziba.