Miki bácsi 4. rész

Hangos nevetgélésre ébredtem, Vera és Sári érkezett meg. Cinkosan mosolyogva lopakodtak be a szobába, meg akartak lepni.
– Látlak benneteket! – kiáltottam rájuk.
– Jaj Miki bácsi, megijesztettél bennünket, pedig azt terveztük tartunk egy kis bemutatót neked.
– Nagyon kíváncsi vagyok – vallottam be őszintén.
– Akkor figyelj, mindent a szemnek, semmit a kéznek! Itt a fotelban foglalj helyet – irányított Vera.
Kiugrottam az ágyból, és a kedvenc, nagy, öblös fotelomban kényelembe helyeztem magam.
A lányok az ágy elé álltak, és lassan levetkőztették egymást. Ott állt előttem az én két kis pufók angyalom, gömbölyded formáik teljesen elvarázsoltak. Aztán felmásztak az ágyra, és elkezdték csókolgatni, nyalogatni egymást. Végig csókolták a másik minden porcikáját, amikor a fazonra nyírt puncikhoz értek Vera keresztbe feküdt az ágyon. Sári fölé mászott, lassan ereszkedett Vera arcára, aki kinyújtott nyelvvel várta, hogy belenyalhasson az isteni kehelybe. Felálltam a fotelból, hogy jobban lássam az akciót. Bokszerom levetettem, szerszámom már keményen ágaskodott. Érzékien, finoman kényeztették egymás, néha az ujjaikkal is besegítettek. Halkan nyögdécselve élvezték a bemutatót, látszott, hogy ezt már nem először csinálják. Nem bírtam tovább nézni, attól féltem itt kapok agyvérzést.
– Ez emberkínzás, nem bírom tovább nézni! – kiáltottam fel.
Felnéztek mind a ketten, és elnevették magukat.
– Jaj szegény Miki bácsi, mindjárt infarktust kap! Segítsünk rajta, gyere! – invitálta Vera Sárit.
Közelebb jöttek, mosolyogtak a szenvedésemen.
– Én leszek az első – közölte Vera határozottan.

Háttal elém állt, és lassan rám tolatott, könnyeden csúsztam be a már kitágult nedves hüvelybe. Amikor teljesen bent voltam, hátra dőlt. Hátulról marokra fogtam a melleit, és masszírozni kezdtem. Halk nyögésekkel reagált, megcsókolgattam a nyakát, és a fülébe súgtam.
– Angyalom most életet mentettél.
Hangosan felnevetett, és lassan csúszkálni kezdett a benne feszülő rúdon. Sári tágra nyílt szemekkel figyelt bennünket, kezével a punciját simogatta. Vera is észrevette, és megsajnálta.
– Gyere kis barátnőm cseréljünk!
Lassan szállt le az élő nyársról, átadva barátnőjének a helyet. Sári türelmetlenül, izgatottan, szemből mászott rám. Nem vesztegette az időt, marokra fogta az árbocom, és a helyére igazította. Rácsúszott, és azonnal tövig magába fogadott. Átölelte a nyakam, és a fülembe súgta.