Az antageldi kurtizán

Rettegésben élt Nara várának népe már másfél hónapja. Már csak négy nap, és lejár a határidő, amikor ki kell fizetni a váltságdíjat szeretett urukért, akit a gonosz Hay – on – Wye elflovag ejtett foglyul, gazul kihasználva annak jóhiszeműségét! Hisz miből gondolhatta volna, hogy győztes hadvezérként hazatérve legjobbnak hitt barátja fogja tőrbecsalni? Miért számított másra egy elftől? Hay – on – Wye mindig féltékeny volt Roaz – an – Carh népszerűségére és sikereire, de ez volt az utolsó csepp a pohárban. Nem is nyugszik, amíg tönkre nem teszi, látható ez a kikötéseiből is! Szabadon bocsátása fejében két feltétel közül választhatott az öreg Galad – la – Mez, Roaz – an – Carh nagyúr palotamestere, egyben legfőbb bizalmasa: vagy megvív a nagyúr valamelyik vagy legjobb vitéze Hay – on – Wye – jal, vagy kifizet neki Nara népe harmincezer aranymangát két hónapon belül. Ha nem teljesítik egyik feltételt sem, a nagyúr a tömlöc mélyén fog elpusztulni. Galad – la – Mez az utóbbit választotta – mert, bár lehetetlen összeszedni akkora összeget, mint harmincezer aranymanga, ráadásul két hónap alatt – de Hay – on – Wye – jal, akiről azt tartják, a Gonosz maga nemzette, megvívni még lehetetlenebb vállalkozás lett volna. Főleg, hogy Roaz – an – Carh nagyúr legjobb katonái mind odavesztek a háborúban. Az, hogy a nagyúr közül küldenek valakit, szintén szóba sem jöhetett – lévén, hogy csak egyetlen volt, az az istenadta is csak lány – Lothwen – an – Carh hercegnő.

Igaz, hogy kemény lány – anyja a Hegyekből származott, határozott, erős asszony volt, aki nemegyszer vezetett sikeres várvédelmet a háborúk alatt, s lányának is kötelezővé tette, hogy megtanulja a kardforgatást, a lovaglást, az íjászatot és a lándzsavetést. Anyja erős szívén túl a szépségét is örökölte: magas, karcsú leánnyá serdült, drágakő – zöld szeme szenvedélyes szikrákat szórt, vörösesbarna haját fiúmód mindig rövidre vágva hordta. A nagyúr büszke volt bátor, gyönyörű lányára, de hitvese halála után lassan elhidegült tőle. Túlzottan emlékeztette imádott feleségére. Lothwen járhatta a maga útjait, mindene megvolt, amit kívánt – csak az apját nem láthatta olyan gyakran, ahogy szerette volna.