Édes kishúgom, Anna 8. rész - Gergő nővére

A napok lustán, kényelmesen teltek Anna számára. Minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, mióta színt vallottak egymás előtt és elfogadták ennek a fura kötődésnek a mibenlétét. Érdekes hármas volt ez a maga banális gyönyörűségében. Bár gyakran oszlottak meg munka és egyéb tényezők miatt, a harmónia mégis töretlennek látszott köztük.

Valójában Zoé Annával volt együtt legtöbbször az utóbbi időben, az elmúlt egy-két hónapban. Gergő új projekten dolgozott, eluralkodott rajta a szokásos munkamánia. A két lány néha aggódott egy kicsit, de egymással is remekül megtalálták a közös hangot.

Ha pedig Anna elunta magát, Zoé mindig szívesen látta vendégül náluk Melindát. Ami azt illeti, egyre szívesebben...
Melinda szemérmetlenül használta ki Zoé nyíltságát és vendégszeretetét. Imádta a ledekkel kirakott, többfunkciós, állítható hőmérsékletű jakuzzit a hátsó teraszon. Zoé pedig sohasem kapott elegendő figyelmet Gergőtől, így szeretett a lányokkal cseverészni közben.

Egy péntek este, mikro Gergő zsinórban három napja tizenkét órázott, a nő a szokottnál egy hajszálnyit jobban becsiccsentett.

– Ezt feltétlenül ki kell próbálnod, Zoé! – közölte Melinda szigorúan. Csupán karjával nyúlt ki a , a gines üveg már jó előre mellé volt készítve, akárcsak a gurulós kis bárkocsi, jéggel meg mindenféle – és fajta alapanyagokkal.

– Hm... Nem lesz túl erős ez nekem? – kérdezte Zoé tettetett fanyalgással. Valójában nem érdekelte. Újabban semmi sem érdekelte annyira, s ez Gergő túlzott munkába temetkezéséből fakadt. A nő naivan azt remélte, ha magához édesgeti a húgát és felforgatja Gergő rejtett lapjait, sokkal több időt tölt majd velük a fiú.

Gergő erre a tényre rácáfolni látszott. Ugyan együttléteik forróak és hosszúra nyúlóak voltak, a fiú gyakran fordult befelé. A maga útját járta. Anna ezen cseppet sem csodálkozott. Túl jól ismerte az introvertált, mindig búskorom Gergőt. Soha nem változik. De ő nem is akarta megváltoztatni – pont olyannak szerette a bátyát, amilyen. Túlzottan komolynak és megfejthetetlennek.

– Jobb, mint a likőrök, amiket eddig ittál, drágám – biztosította Melinda. Dupla shot gint töltött Zoé poharába. Monin rózsaízesítővel és friss szódavízzel keverte, két szolid jégkockát dobott az italba. Melindának saját polca lett Zoé bárszekrényében. Hármójuk közül Melinda volt a leghatározottabb. Hiányzott egy férfi a háztól, s Melinda energiái remekül betöltötték a maszkulin mezőben keletkezett űrt.

– Hm... – mormogta Zoé, mélyen bekapta a kacskaringós szívószálat. Egy röpke másodpercig egymás szemébe néztek, a levegő nem csak a felszálló vízgőztől vált fülledté. Annácska lustán, mintha tudomást sem venne róluk, úgy könyökölt a jakuzzi peremén, szeme sarkából azért követve az eseményeket. Nem rajongott különösebben a kialakult helyzetért. Hiányolta Gergőt, bár nem zavarta, hogy Zoé az ő barátnőjével enyhíti magányát, ő maga nem volt biszexuális. Ha voltak is hajlamai, Melinda a legjobb barátnőjének számított. Zoéval más volt. Tetszett neki az az őrült vágy, amit Gergő szemében vélt látni, akárhányszor a bátya kettejükre nézett. A hidegvérű Gergő valósággal kifordult magából, ha Annáról és Zoéról volt szó. Melinda és Zoé enyelgése egészen másként hatott rá. Zoé, ez a kemény és akaratos főnökasszony, a ház úrnője olyanná vált, mint egy figyelemhiányos tinédzserlány.
Melinda most is monokiniben ült a jakuzzijában és teljesen átvette az irányítást.

– Hadd kóstoljam meg! – kérte Zoét, mire a nő engedelmesen feléje nyújtotta a poharát.

– Nem így – mondta Melinda szúrós, de izgatott tekintettel szuggerálva Zoét. – A szádból akarom!

Melinda kissé hátradöntötte a fejét, Zoé pedig kaján vigyorral hajolt előre és csurgatta a lány szájába az italt. Melinda mohón kapott ajkai után, a pár csepp frissítő nem oltotta szomját. Zoé csókja is csak aperitifnek hatott. Mindenhol érezni akarta a nő ízét. Mindenhol...
– Vajon merre lehet Gergő...? – morfondírozott eközben Anna elrévedve. A fiú hetente eggyel több alkalommal maradt el túl soká, mint az egyébként megszokott volt.

A Pöttyös utcai lakótelep egy háztömbsorában megbúvó, két szobás kis lakás ablakában halványan pislákolt a fény még hajnali háromkor is. A függönyt nem húzták el elég gondosan. Rozália és Gergő búvóhelye volt az a lakás, ahol újabban hetente egyszer, titokban találkozgattak. Túlzottan elengedték magukat az első alkalom óta. Azaz, Gergő még mindig nem tudta leküzdeni a belülről fakadó szégyent. Annácskával már olyan régóta szerették egymást, hogy teljesen természetessé vált a bensőséges, intim viszonyuk.

Rozáliát, a nővérét, viszont évek óta nem látta, és azelőtt soha nem ért hozzá és nem is tekintett rá úgy... Valahogyan más volt a családi dinamika. Rozália kívülállónak tűnt akkoriban, nem voltak bizalmas viszonyban, anyjuk viselkedése miatt keveset tartózkodott a családi házban. Ha otthon volt is elvonult zenét hallgatni, introvertált és titokzatos lány volt. Gergő pedig nem merte zargatni őt, ha magára zárta a metál együttesek posztereivel tele ragasztgatott, és nem mellékesen egy piros STOP táblával kidekorált ajtaját. Mindig csak a kiszűrődő gitár riffeket és basszust hallotta, mely minden más hangot elnyomott. Nem tudott sokat nővére benső világáról. Ez Rozália újbóli felbukkanása óta változni kezdett, s Gergő egyáltalán nem bánta.

Fotó by @sztomy35mm

Rozália gyengéd, mégis erőteljesen, anyai védelmezéssel fogta két kezébe Gergő sápadt arcát, ahogyan csak egy idősebb nővér tudja a kisöccséét. Gergő most nyugodtan érezhette magát újra esetlen . Vigyáztak rá. Jó kezekben volt.

– Ez nem a családon belüliségről szól... – nyugtatta a nő, látván Gergő szemlesütött zavarát. – A megértéstől.

Lassan közelített ajkaihoz, finoman, de határozottan csókolta szájon a fiút. Öccse pedig átengedte magát az érzéki nyelvjátéknak és az irányítást is átengedte ennek a finom nőnek. Egyszerre volt benne jelen a nővéri gyengédség, egy védőszent szobrának sziklaszilárdságával ötvözve. Rozália földre szállt angyalnak tetszelgett Gergő szemeiben. Az ő őrangyala volt. Nem is jöhetett volna jobbkor, s bizonyára érkezése sem a véletlen műve volt.
Jól mondta a nő. Az a bensőséges megértés, szavak nélkül, mintha egymás gondolataiban olvasnának... Senki máshoz nem fűzte ehhez fogható kapocs. Gergőnek nem kellett beszélnie, sem panaszkodnia. A nő átható tekintete nyitott könyvként olvasott az ő szomorú-kék szemeiben. Egy halk sóhajtásában egész sorsa benne foglaltatott, idősebb lánytestvére pedig mintha átvett volna terhe nehéz súlyából, ahogy belélegezte az ő leheletét. Gergő lelke megkönnyebbült, a farka pedig kőkemény lett.

Rozália nyelve végigszánkázott Gergő ádámcsutkáján, ujjai kigombolták az inget, végig nyalta a fiú mellkasát. Köldökénél elidőzött, hosszú szempillái alól magabiztos, játszadozó kíváncsisággal lesett fel Gergő kisimult, kéjes arcára. A kívánt hatást érte el, de még nem akart a lényegre térni. Úgy élvezett játszadozni az öccsével. Be akarta pótolni az elszalasztott tinédzserkori éveket.
Egyik keze Gergő dudorodó nadrágjára vándorolt, míg a másikkal a fiú oldalát cirógatta, nyelvével veszedelmes vadmacska módjára kőrözött a fiú köldöke körül. Finoman belemélyesztette fogait Gergő hasfalába, a fiú izmai megfeszültek, aprót nevetett és a nő boldog elégtétellel somolygott. Ettől az újfajta játékosságtól Gergő a mennyekben érezte magát és teljesen ellazult.
Most végre nem kellett vigyáznia senkire, nem kellett óvatoskodnia, sem odafigyelnie. Elengedhette magát. Önmagává válhatott, azaz, önmaga egy soha meg nem élt, serdülőkori, kamaszfiús változatává.

– Felizgultál? – kérdezte a nő évődve.

– Aha – szuszogta Gergő.

– És mit szeretnél?

Gergő egy pillanatra zavarba jött. A nő mereven bámult a szemeibe, választ várva. Mintha soha senki sem kérdezte volna tőle, hogy ő mit szeretne. Anna nemes egyszerűséggel rácsimpaszkodott és rámászott, ha éppen megkívánta őt. Zoé pedig olyan volt, mint egy igazi domina...

Rozália, a nővére ellenben empatikus, figyelmes, s bár öntudatos, de simulékony és nagyon érzéki... Igazi, tapasztalt szerető nővér. Szerencsés lehetett, aki magáénak tudhatta... Gergő el sem hitte, hogy ez vele történik. Legszívesebben soha nem tért volna vissza a valóságba és örökre abban a kis szobában maradt volna ezzel a vörös angyallal. Akiből azért időnként a kis ördög is felszínre tört.

– Hát, néma gyereknek anyja... – kuncogott, Gergő pedig fülig elvörösödött.

A nő játszi könnyedséggel oldotta ki az övét. Húsos, telt ajkai közt nyálat gyűjtögetett. Hófehér, gyöngyöző nyálbuborékok fodrozódtak ajkai redőin. Kecses ujjaival kiszabadította Gergő merev, lüktető farkát és jókora adag nyálat engedett lefolyni a fiú makkjára. Gergő nagyon mélyen beszívta a levegőt. Nézte, ahogy a farkát beborítja Rozália csillogó nyála, majd nővére szép ívű arcát csodálta; halovány szeplőit, zöld szemeit és buja, vörös hajzuhatagát. Már ettől a látványtól majdnem eldurrant.

Rozália komótosan, enyhe hanyagsággal, de roppant hozzáértően kezdte szopni őt. Éppen csak annyi erőt kifejtve, hogy a fiú fallosza majd’ felrobbanjon a vértől és kilövelleni készülő spermától. Aztán abbahagyta. Gergő felnyögött. Nővére ujjai a heréi alá kúsztak, finoman masszírozták őket. Közben végig a fiú fátyolosódó szemébe nézett.

– Hát akkor majd én megmondom, mi legyen... – mondta halkan. – Neked is tetszeni fog.

– Ebben biztos vagyok – suttogta Gergő és végre visszanyerte lélekjelenlétét. Két kezével türelmetlenül simított végig nővére homokóra alakján, méretes, kerek fenekén. Rozália nagy mellekkel és fenékkel volt megáldva. Nem lehetett nem megkívánni. Valószínűleg nem Gergő és kicsi Anna alkatát örökölte. Teltebb volt és észvesztően dögös.

Gergő ruha nélkül akarta látni és érezni, azonnal.

A nő megint a gondolataiban olvasott, míg Gergő a szűk kis farmer shortot hámozta le róla, mely alatt nem viselt alsóneműt, nemes egyszerűséggel ledobta magáról a méregzöld, szatén toppot. Mellei hatalmasnak tűntek, a fiú legszívesebben belefúrta volna az arcát, de hirtelen úgy érezte magát, mint egy félénk tini, aki ilyen nőt csak webkamerás oldalakon látott...

Rozália kedves határozottsággal húzta közelebb a fiú fejét, Gergő pedig mélyen beszívta bőrének illatát. Ajkával rátapadt a méretes keblekre, szívta és nyalogatta őket. A nő egy ideig élvezte és hagyta, hogy öccse is kiélje magát. Úgy vélte, a fiúnak nem volt még része ekkora méretekben, legalábbis az utóbbi években biztosan nem...

Mikor már teljesen átnedvesedett, egyik kezével nyeglén hátra lökte a fiút, a kanapé támlájának. Mosolyogva nyugtázta, hogy Gergőt cseppet sem zavarja, ha irányítják. Két térdével közrefogta a fiút a kanapén, kezével oda igazította merev hímtagját puncijának tocsogó bejáratához és lassan, nagyon lassan ráereszkedett.
Egyszerre sóhajtottak fel.

Gergő lehunyt szemmel élte át a pillanat varázsát, egy kicsit a nő is várt még. Hagyta, hogy a merev hímtag kitöltse őt, hogy hüvelye átvegye a méretét, hogy kényelmesen magába fogadja, s egyre feljebb csusszanjon benne. Mozogni kezdett, Gergő keze ösztönösen markolta meg a nő formás csípőjét.

Rozália lassan, ringatózott rajta, hullámzó keblekkel lovagolta meg. Forró leheletük találkozott arasznyira lévő arcuk közt, egy pillanatig még nézték egymás, majd szenvedélyes csókban forrtak össze. Rozália nem bírt magával, sem ezzel a finomkodó ütemmel. Hagyta, hogy ösztöne és vágya átvegye az irányítást, vadul és kéjesen vonaglott rajta, úgy lovagolt az öccsén, ahogy az neki jól esett. Még jobban előre hajolt, két kezével a fiú vállába mart, körmeit mélyen belevájta az élvezettől. Heves volt és zabolázatlan, a haja arcába tapadt, ahogy az első verejtékcseppek megjelentek homlokán. Így, ebben a pózban Gergő tövig belé tudott hatolni, csiklója pedig úgy dörzsölődött, hogy attól tartott, azonnal a csúcsra jut... Még ki akarta élvezni akarta az aktust, hiszen csak most kezdtek bele.
Egy másodpercre megszűnt mozogni, felemelkedett, de épp’ csak annyira, nehogy Gergő kicsusszanjon belőle. A fiú lihegett és értetlenül nézett rá, miért nem folytatja tovább, hiszen annyira jó volt...
– Mi a baj? – kérdezte szakadozó lélegzettel.
– Igazán semmi... – lehelte a nő szeretettel nézve le kisöccsére. – Csak jó most így.

Gergő elnémult. Nővére teljesen a bűvkörébe vonta őt. Nem érzett mást, csak hálát és boldogságot, hogy az övé lehet, hogy magáévá teheti. Hogy megtalálta rég elvesztett nővérét... És annál még sokkal többet, amit remélni sem mert.

A nő akkor újra mélyen farkára ült, magába engedte. Hüvelyizmai körül zárták Gergő farkát, rászorultak, majd elernyedtek. Rozália érzéki, mély hangon nyögött, miközben élvezett. Gergő csodálattal nézte élvezetét. Neki sem hiányzott sok, még tartotta egy kicsit; minél hosszabb és intenzívebb orgazmust akart ajándékozni Rozáliának. Mikor a nő boldogan és kielégülten ernyedt el, akkor engedte magát kilövelleni. Testvére mélyen a szájába dugta a nyelvét, míg élvezett.

– Szeretlek – mondta hirtelen Gergő. Aztán lehunyta a szemeit. Nővőre, még mindig rajta ülve gyöngéden homlokon csókolta.

– A mi titkunk marad.