Leszbi páros

A nevem Zsófi, 25 éves vagyok és mondanám, hogy átlagos az életem. Vagy legalábbis az volt, egy hónappal ezelőtt! Történt velem ugyanis egy olyan nyári kaland, amit még ennyi idő elteltével is csak mosolyogva idézek fel!
Az az egy éjszaka többet jelentett, mint bármi, amit magamtól kérhettem volna! Elfeledtette velem a friss szakításom és azt is, hogy pár nap múlva állásinterjúra kell mennem! Olyan kiegyensúlyozott és vidám voltam, mintha semmi gondom nem lett volna a világon! Ez meg is tetszett a leendő főnökömnek és a többi már történelem!
Eleinte nehéz volt hozzászokni az új környezethez, de mindenki kedves volt és segítettek hamar beilleszkedni. A munka kicsit nehéz, de legalább már nem 10 órát dolgozom, hanem 8-at. Szóval összességében nagyon szeretem ezt a helyet!
Ezen a héten kezdődött meg az iskolákban újra a tanítás, ami engem nem érintett, de egy bizonyos lányt igen! Már napok óta írogatunk egymásnak, azt mondja nagyon izgatott, hogy főiskolára járhat, és még lelkesebb, hogy újra találkozhatunk!
Már szerda van, délután 5, és éppen a 7. Kerület utcáit járom, hogy találkozzak ezzel a bizonyos lánnyal! Az egyik plázában volt megbeszélve a találkozónk, abban maradtunk majd felhív!
Amikor megérkeztem, még be sem kellett mennem az épületbe, a pláza előtt egy padon meg is találtam őt! Odasétáltam, és közben azt vettem észre, hogy nagyon kapkodja a fejét. Forgolódott és keresett valakit, aki én lehettem, hiszen azonnal felugrott, amikor meglátott!
– Lili! – kiabáltam, és integettem neki.
– Zsófi! Úgy örülök, hogy újra látlak! – mondta, ahogy felállt és elém sietett. Egy tavaszi egyberuha volt rajta, fehér és kék színekben, a szoknya része éppen a térdéig ért, a karja pedig kilátszottak felül. Az arcán mosoly volt, de a lendülete ellenére úgy állt meg előttem, mintha fal lett volna köztünk. Ennek az okát ki tudtam találni, olyan félénk volt, hogy az már képes volt az aranyosba átcsapni!
– Gyere ide! – mondtam neki, ahogy megfogtam a kezét, odahúztam magamhoz és átöleltem! – Téged is jó látni! – jelentettem ki, majd láttam, hogy egy széles mosolyra húzza a száját és ő is megölel.
Innentől elkezdtük a kis túránkat, amiben bejártuk a bevásárló központot és rengeteget beszélgettünk! Érdekes volt azt hallgatni, hogy milyen furcsán érzi magát itt fent, a fővárosban, és hogy mennyivel másabb, mint, vidéken’.