A mi kis farmunk 1. rész

(Történik mindez a kies vadnyugaton. )

1889 nyarán érkezett a völgyünkbe. Hatalmas termetű, fekete bőrű ember volt, oly sötét ruhát viselt, mint a bőre színe. Óriásnak tűnt, ahogy a távoli úton felbukkant a szürkület által rejtett alakja. Gyerekként érdeklődve figyeltem megérkezését. Még annyi év elteltével is úgy érzem volt benne valami... valami különleges. Apa is azonnal előjött, amikor az idegen belovagolt a farmunkra.

– Hálás lennék, ha megitathatnám a lovamat – mondta a fekete óriás.

– Szolgáld ki magad idegen – felelte apa. – Hátul mindent megtalálsz. Vegyél annyi vizet, amennyi csak kell.

Megbámultam a férfit ahogy a farm végébe lovagolt. A Csípőjén függő övben pisztolyt hordott és a lova nyergéhez egy puska volt erősítve. Követtem volna, de ekkor megjelentek Bodie emberei, hogy apámmal beszéljenek. A másik irányból érkeztek, amerre Bodie a csordáját akkortájt legeltette. Anya is kilépett a tornácra, hogy lássa mi folyik itt kint.

– Hogy maga milyen jól mutat ebben a ruhában asszonyom! – mondta az egyik gazfickó előredőlve a nyergében.

– Mit akartok itt!? – kérdezte apám anyám elé lépve.

A cowboy még egy pillanatig anyámon legeltette szemét, mielőtt újra megszólalt.

– Mr. Bodie még mindig akarja ezt a földet.

– Nem eladó!

– Ki beszélt itt vásárlásról? – kérdezte a cowboy és az övében függő pisztolyára tette a kezét.

Ekkor a kissé meglepődve, lassú mozdulattal levette a kezét a revolverről. Merev tekintettel a hátam mögé bámult. Megfordulva a fekete embert láttam, amint a puskáját a vállára akasztva állt. A szemei hidegek voltak mégis mosolyogva szólalt meg.

– Köszönöm a vizet uram!

– Gondolkodj el, arról amit mondtunk! – morogta a cowboy, majd megfordította a lovát és elvágtatott. A két másik követte.

Apám mérges arccal figyelte ahogy eltűnnek, majd mosolyogva a fekete emberre nézett.

– Nos idegen, esteledik és a lovának is jót tenne egy kis pihenés... miért nem marad itt vacsorára? A pajtában elalhat ma éjszaka.

– Lekötelez uram! – felelte a néger.

– A nevem Elijah. Nem fogja megbánni, hogy itt maradt mert Hetty a legjobb szakács Wyomingban.

– Szólítson csak Shame – nek. – felelte az idegen.

---