A vén kecske is megnyalja a sót

Húsz éves múltam, amikor ez a történetem kezdődött. Érett nőnek tartott, fogorvosnak tanuló, napra pontosan két hónapja elhagyott szingli vagyok. Nyári semmittevésemben eldöntöttem, meglátogatom imádott tatámat Erdélyben. Mindig szerettem a vidám, megfontolt, alig beszélő, akkoriban ötvenkilenc éves székely embert. Nekem gyakran mesélt. Nem tudtam eldönteni, valós vagy kitalált történeteket mondott teljes beleéléssel. Nagyon örült, mikor mondtam neki, úton vagyok. Mamával érkezésemre terülj-terülj asztalkámat varázsoltak. Szemnek szájnak tetszetős dolgokkal. Mamácska nagyon sokat öregedett betegsége miatt, hónapról hónapra épült le. Bezzeg tati, na ő még közel hatvanhoz is fiatalos, stramm, széles vállú, dagadó mellizmú férfi, székelyekre nem jellemző arcszőrzet nélkül. Pedánsan csupaszra borotválta arcát minden reggel. Asztalhoz ülés előtti procedúrához tartozott a kézmosás után egy kupica saját főzésű áfonya . Diétás vacsora volt. Nagy három kilós kenyérből egy szelet, disznó zsír, tepertő, kevés kolbász, két ujjnyi szalonna, olajba, piros paprikába forgatott vöröshagyma. Mellé frissen fejt, még habzó kecsketej. Tudtam, ha ilyen étellel megtömött bendővel fekszem le, csak forgolódás a vége. Ha el is alszom, rémálmaim lennének a levágott disznóval. Ezt mérlegelve kérdeztem tatit.

– Figyelj, tatika! A domb tövében a meleg forrás meg van még?

– Meg hát, lányom, meg is lesz még a Föld megmarad.

– Kimegyünk?

– Hát, jobb dolgom nincs. Holnap meg két fával kevesebbet vágok fel. Gyerünk lányom! – felelte, majd kedvesen szólt mamához. – Mamóka, adjál már két törlőt nekünk! Vedd be a gyógyszert és alukáljál!

A forrásnál ledobáltam mindent magamról. Hiába nyári este, itt fent hideg van, így rohantam a szinte forró vízbe. Hangosan szólt utánam a komótosan vetkőző tatám.

– Legalább bugyi, melltartó maradt volna.

– Ugyan már! – merültem nyakig a méter mély mederbe. Jött tata is. Gyerekként ugráltam össze-vissza, másztam tatára.

– Csitulj lányom! Nem lesz ennek jó vége.

– Miért, tati? – kérdeztem tovább viháncolva. Kerek, feszes, kézilabda nagyságú melleim pattogtak a vízen lemerülés előtt. Kellemes érzés volt, mint az is, ha a forrás fölé állva a kiáramló víz a puncim nyalogatta.

– Hát csak azé' lányom, mert a kis seggdugóból egy kívánatos nő lettél cilicon mellekkel.